Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-04 / 234. szám
10 ELETMOD Család 1995. Október 4%, Szerda Pénz vagy ember... Kopátsy Sándor Nálunk mind a politikusok, mind az újságok sokszorta annyit foglalkoznak a pénzünk, mint a népünk sorsával. Azt hiszik, és azt igyekeznek a közvéleménnyel elhitetni, hogy az emberek sorsa elsősorban a pénz jóságától függ. A valóságos összefüggés azonban éppen fordított. Ahol az emberek optimisták, ahol dolgozhatnak, ott a sorsuk jól alakul, és ott aztán lesz jó pénz és mindenekelőtt jó gazdaság is. Nálunk viszont az a nézet uralkodik, hogy a jó pénz esetén az emberek jobban és többet dolgoznának, holott csak ott lehet jó a pénz, ahol az emberek eleve többet és jobban dolgoznak. A gazdaságpolitikára szakosodott közgazdászok, azaz a politikai vezetésünk által elismert szakmai elit tagjai azt hiszik, hogy szabályozóik segítségével ők irányítják a gazdaságot. A tények azonban azt mutatják, hogy a gazdaság spontán erői sokkal erősebbek, a demokráciában még inkább, mint a gazdaságirányító manipulátorok. Illusztrációként a nemzetközi tapasztalatokra szoktam hivatkozni: Olaszországban negyven év alatt 52, általában gyenge lábakon álló és korrupciótól sem mentes kormány volt. A líra mindig a leggyengébb valuták közé tartozott. Az infláció kétszerese volt a nyugateurópai átlagnak. Az ország belső adóssága korábban elképzelhetetlen mértékűre duzzadt. Mi lett ennek negyven év után az eredménye? Az ország északi fele ma Európa egyik leggazdagabb területe, a déli pedig az Európai Unió szegényei közé tartozik. A különbség nagyobb, mint valaha, pedig a szegény dél többet kapott a gazdag északtól, mint az egész Nyu- gat-Európa a Marshall-segély során. Spanyolországban a katalánok, Jugoszláviában a szlovének, a Szovjetunión belül az észtek nem azért értek el az országuk átlagát kétszeresen meghaladó eredményeket, mert jobb pénzük, nagyobb politikai befolyásuk, karizmatikus vezetőik, esetlegjobb pénzügyminisztereik voltak, hanem azért, mert többet és jobban dolgoztak. Mi, magyarok azért lehettünk a vidám barakk, mert népünk példás szorgalommal élt a túlmunkák, a másodfoglalkozások lehetőségeivel. Mindebből következik, hogy most sem azért élünk rosszul, mert rossz a pénzünk, nagy az adósságunk, hanem azért, mert a gazdaságpolitika beszűkítette a munkalehetősé- ■ geket. Mivel ma közel másfél millió emberrel kevesebbnek van megfelelő munkaalkalma, mint hat évvel korábban, hiába volna kicsi az infláció, hiába nem kellene fizetni az adósságok kamatait, szegények volnánk. Nem azzal kellene naponta foglalkoznunk, hogy lesz-e leértékelés és mekkora, hanem azzal, hogyan lehet gyorsan munkaalkalmat biztosítani sok százezer embernek! Ha mi még nem is ébredünk a valóságra, a világ már ébredezik. Az ENSZ munkaügyi szervének, az ILO-nak a jelentése szerint jelenleg a világ munkaerőkapacitásának 30 százaléka munkanélküli, vagy csak részmunkaidőben foglalkoztatott. Ez példa nélküli arány a 30-as évek óta. 820 millió embernek nincs, vagy csak részben van munkája. Ez abszolút számban - mivel megkétszereződött a munkaképes népesség - kétszerese annak, ami a 30-as évek nagy válságában volt. . Beszélnek-e arról a gazdaságpolitikusaink, ír-e arról eleget a sajtónk, hogy mit teszünk a munkanélküliség ellen? Aki véletlenül megemlíti, az is a beláthatatlan jövőbe helyezi a megoldást. Az ILO támadja az OECD, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank egyoldalú monetáris politikáját, mivel azok nem szentelnek elég figyelmet a nagy és egyre növekvő munkanélküliségnek. Nálunk hivatalosan csak dicsőíteni lehet e szervek munkáját. Elvárásaikat gazdaságpolitikánk vitathatatlan sarkköveinek tartják. A közvélemény helyett ezekre hallgatnak, ezek kegyeit keresik. Mikor ismerik fel politikusaink, hogy a jelenkorban és a demokráciában nem külső, hanem a belső erőkre kell támaszkodni? Öregségi támogatás Párizs (MTI) - Franciaországban különleges támogatást kapnak jövő év januárjától az idős s a normális életvitelhez mások segítségére szoruló emberek: a segély összege maximum 4300 frank lesz havonta és személyenként. Azok a hatvan év feletti, ágyhoz, vagy rokkantkocsihoz kötött, illetve az öltözködésnél mások segítségére szoruló emberek kapják, akiknek havi bruttó jövedelme ezzel a támogatással együtt sem haladja meg a 13 ezer frankot. Az otthonukban lakóknál már jövő év januárjától bevezetik ezt a támogatási formát (szakértők szerint ez itt 400 ezer embert érint majd), a közösségben, öregek otthonaiban élőknél (240 ezer ember) pedig 1997. július elseje lesz a határidő. Mindez mintegy 20 milliárd frankba kerül majd az államnak: részben az eddigi források átcsoportosításával, részben a munkavállalók által már eddig is fizetett szociális járulék egy részének felhasználásával finanszíroznák. A segély azt a célt szolgálná, hogy az idős emberek a rajtuk segítő szociális gondozók, intézmények díjait törleszthessék. Minden baj és gond a családokon csapódik le. (Felvételünk illusztráció.) i uiu. i iviayci Ők, a nők, a jövőremélők... Hazánk népessége már több mint tíz esztendeje fogy Brackó István Hogy mi köze a pekingi nőkonferenciának a Bokros-csomaghoz, vagy a pápa szigorú családvédelmi intelmeihez? Minden és semmi. Az 1,2 milliárdos Kínában már- már drasztikus születésszabályozást vezettek be: városi házaspár csak egy gyermeket vállalhat, a falusi kettőt, félve a túlnépesedéstől, a demográfiai robbanástól, amely egyébként nem csak a Nagy Fal országát és annak gazdaságát veszélyezteti. Ördögi kör Különböző prognózisok láttak napvilágot a Föld eltartó és megtartó képességéről. Most mintegy 6 milli- árdnyian élünk a kék bolygón. A jelenlegi ismeretek birtokában a szakértők 10-12 milliárdra teszik azt a lakosságszámot, amely még elfogadható. A szaporodási ráták ismeretében így hamarosan ki lehet tenni a táblát: megtelt. Közvetlenebb gondot jelent a népesség eloszlása, illetve az élet- feltételek óriási különbözősége. A gazdag országok jó jövedelmű családjai akár féltucat csemetét is föl tudnának nevelni a kor színvonalán; ha a szokás, a gyakorlat, a tudatos családtervezés miatt nem működne a szaporodási-stop. A már emlegetett Kínában adminisztratív intézkedést hoztak, Indiában erős kampányt hirdettek a túlnépesedés megfékezésére. Ám a nem csak a keresztényekre vonatkozó pápai intelem szigorú, már ami az abortuszt és a fogamzásgátlást illeti. Nálunk furcsa, különös, rendhagyó a helyzet. Az elemzéshez éppúgy át kellene tekinteni a születés- történeti tradíciókat, mint a gazdasági, politikai változásokat a Ratkó- korszaktól a Bokros-csomagig. Tegyünk egy kísérletet az ördögi kör fólvázolására, annak a szomorú és ismert ténynek az előrebocsátásával, hogy hazánk népessége 1982 óta fogy. Minden ilyen jellegű meditáció középpontja, fókusza csak a család lehet. Mert a család - mint a társadalom legkisebb, de legmeghatározóbb közössége - válságban van. Ez az unalomig ismert meghatározás egyrészt a tényeken alapul: három megkötött házasságra egy bontóper jut, s világelsők vagyunk a válásban, a gyermekek több mint egy- harmada csonka családban nő fel, továbbá egyre több nő vállal úgy gyermeket, hogy eszébe sem jut az anyakönyvvezető elé állni. Másrészt: az ellenzék (is) családellenesnek ítéli a március 12-éhez fűződő megszorító intézkedéseket, miközben (főként a kereszténydemokraták szerint) a magyar parlament megalkotta a világ legliberálisabb abortusztörvényét. A fekete is feketébb Szűkítsük a kört. Megyénkben - az utóbbi két esztendőt leszámítva - nem azért csökkent a lélekszám, mert a halálozási ráta meghaladta a születésekét, hanem azért, mert a táj megtartó és eltartó képességének mérséklődése miatt nagy volt az elvándorlási veszteség. Továbbá: az anyagi, a szociális gondokon túl árnyalja a helyi helyzet megítélését egy tradicionális módosulás is. Az ózdi, a diósgyőri vasas emberbe, a lyukói és putnoki bányászba bele- ívódott, hogy egyedül képes eltartani a családot... Ez a virtusos szituáció még az ötvenes, hatvanas években is élt, nem feledve, hogy a lányok, asszonyok rosszul értelmezett egyenjogúsításának jegyében - azaz munkába állításukkal - három nevű megyénk az utolsók között „kullogott”. Nemcsak a kevesebb, könnyebb, nőknek való munkahely miatt, hanem büszke szokásból is. Most, hogy sok férfi elvesztette munkahelyét, az egész család került anyagi csődbe. így aztán itt a fekete is feketébb. A pillanatnyi kilátások enyhén szólva nem nevezhetőek rózsásnak. Az országlakók 20 (?) százaléka gazdagszik, a többi szegényedik. A reálbér az idén 9, jövőre 4 százalékkal csökken, s hiába ígérik az infláció mérséklődését: az életfeltételek egyre szorítóbbak. Létünk a tét A diákok tüntetnek, a fiataloknak alig van reményük a fészekrakásra, a nyugdíjasokat - s a társadalom lelkiismeretét - sokkolja, hogy 62 évre szándékoznak emelni a „boldog semmittevés” korhatárát. Szigorúan monetáris megfontolásból, mégpedig azért, mert korábban ötvenvalahány idős ember jutott száz dolgozóra. Most ez a szám hetven felé közelít... Igen, nincs mit szépíteni a tényeken: elöregedett a nemzet. Most körülbelül negyedmillióval kevesebb az iskolás, mint tizenöt évvel ezelőtt... Minden baj és gond a családokban csapódik le. '? - ■ ‘ Mit lehetne tenni? A Pekinget megjárt szoknyás magyar küldöttek úgy vélték: ha több nő kerülne vezető pozícióba a politikában és a gazdaságban, akkor szociálisan érzékenyebb lenne a rendszer. Csakhogy a szebbik nem képviselőinek van egy istenáldotta képessége és kényszere, amellyel a „teremtés koronája” nem rendelkezik: gyermeket szül, szoptat, nevel, háztartást vezet. Ez a gyönyörű teher eleve korlátozza másfajta lehetőségeit, s meg kell küzdenie az évszázados előítéletekkel is. Mégis sokan úgy gondolják (annak ellenére,, hogy az országvezetők, a Nobel-díjasok, a művészek, a divattervezők, a rendfenntartók között a férfiak aránya lehengerlő), a jövő reményeinek letéteményesei a nők... Mert bizony a nadrágos urak csődöt mondtak. Ne gondoljunk most az ágyra, hanem a véres csatamezőkre és a vértelen politikai porondokra, a két világháborút produkáló 20. századra, s azokra a lehangoló prognózisokra, amelyeket természetesen a tudós férfiak vetnek papírra a családról, a gyermekáldásról, s az emberiség fennmaradásáról. A férfiak kevésbé kitartóbbak, mint a nők Budapest (MTI) - Az életkilátásokat alátámasztó statisztikák egybehangzóan jelzik: a férfiak várható élettartama mindinkább elmarad a szebbik nemhez tartozókéhoz' képest. Különösen így van ez a miénkhez hasonló, frusztrált lakosság körében. Iván Lászlótól, a SOTE Gerontológiai Kutató Központja igazgatójától azt kérdeztük: milyen okokra lehet visszavezetni ezt a tényt? • Az élet funkcióihoz nélkülözhetetlen fehérjéket „nagyüzem” termeli az emberi szervezetben. Nem szabad előfordulni annak, hogy hibás sejtek keletkezzenek, vagy az egészségesek rossz sorrendbe fűzve jelenjenek meg. Ennek ugyanis súlyos következményei lehetnek. E „tévedések” számos degeneratív betegségek okai. Ám, ha bekövetkezik a hiba, akkor a női biológiai mechanizmus a férfiakétól eltérő módon, erőteljesebben reagál erre, és többnyire megsemmisíti, eltávolítja a hibás sejteket. Szinte közhelynek számít tudományos körökben - állítja a professzor-, hogy korunk különféle fertőzéseivel szemben a női szervezet ellenállóbb, mint a férfiaké. Ez a tulajdonság hosszú evolúciós fejlődés során alakult ki a nők biológiai rendszerében. □ Befolyásolják-e a lelki, tényezők a két nem születésekor várható élettartamát? • Kutatások bizonyítják, hogy a nők sok téren kitartóbbak, alaposabbak, önmagukat jobban megvalósítják, mint a férfiak. A tudomány ezt azzal magyarázza, hogy a történelem során a nők számára sajátos, személyre szabott szerepek alakultak ki. Ezek valamelyikében megtalálják életcéljukat, és ez akár anyai, vagy női mivoltuk, akár a munkahivatás területén játszott szerepről szól, teljes önmegvalósítást érhetnek el. A férfiak „csak” a család eltartójának, biztonságos hátterének kemény, „egysíkú” szerepét kapják, s ez sok pszichikus baj forrásává válik. E tényezők erőteljesen befolyásolják az idősödő férfiak életét, a hanyatlás folyamatát gyorsíthatják. □ Manapság sokan panaszkodnak a magányra, ami olykor a tragédiák előfutára is lehet. • A magány elsősorban azokat érinti, akik korábban kapcsolatfüggő életet éltek és a valakihez, valamihez, illetve valahova tartozás hirtelen megszűnik, például a társ halála miatt. Sokatmondó statisztika: 1991-ben hazánkban a férfi lakosság 16 százaléka, a nők 52 százaléka tartozott az özvegyek sorába. Az USA-ban pedig 6 és 26 százalék volt ez az arány. A szembetűnő különbség egyik oka: az USA-ban rövid ideig maradnak egyedül az emberek, feladják a magányt, kezdeményező szemléletük meghatározó felfogássá és magatartássá vált. Azt vallják, hogy „60 év után kezdődik az élet”, vagy „60 év után mindent újra kezdünk”. A magyar férfiak többsége nem így gondolkozik - sajnos. Házi jogtanácsadó Budapest (MTI) - Ha értékesítünk valamilyen terméket vagy szolgáltatást, utána nyilvánvalóan adót kell fizetnünk. De mi a helyzet addig, amíg nem a teljes vételárhoz, hanem csak az üzlet megkötését biztosító előleghez, vagy foglalóhoz jutottunk hozzá az adóbevallás időpontjáig? Erre adunk útbaigazítást a Házi Jogtanácsadó segítségével. A fizetési céllal kapott, ellenértékbe beszámítandó előleg összegét 1993. január 1-je óta terheli adófizetési kötelezettség, melyet az. előleg „kézhezvételekor”, a számlát helyettesítő okmányon feltüntetett összeg után kell teljesíteni. Ez a szabály 1995. január 1-jétől úgy módosul, hogy minden, a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően kapott, ellenértékbe beszámítható pénzösszeg adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A korábban hatályos törvényben foglaltaktól eltérően tehát már nemcsak egy jogcímhez, az előlegfizetéshez kötődik az adófizetési kötelezettség, hanem a törvény kiterjeszti azt minden olyan esetre, amikor a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek. A törvény az „előleg” kifejezést ugyan változatlanul használja, de az a továbbiakban már tágabb értelmű, gyűjtőfogalomként értendő. A módosított törvényösszeg egyértelműsíti azt is, hogy a teljesítést megelőzően kapott pénzösszeget úgy kell tekinteni, hogy az már magában foglalja az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet is. Az előlegről elmondott feltételeknek tehát a foglaló is megfelel, hisz a teljesítést megelőzően folyósítják, és ha az ügylet létrejön, az ellenértékbe beszámíthatóvá válik. Amennyiben az ügylet mégsem jön létre, úgy a megnyert foglaló már nem ellenértékbe beszámítható pénzösszegnek minősül. Ez esetben a már befizetett, illetve levont adó tekintetében a számlahelyesbítés szabályai szerint kell eljárni. Happy Day Budapest (MTI) - A februárban létrehozott Happy Day Alapítvány célja a szegénysorsú fiatalok továbbtanulásának támogatása. Napjainkban Magyarországon minden második gyermek létminimum alatt élő családban nevelkedik. Szüleik mind nehezebben tudják megfizetni oktatásuk egyre magasabb költségeit, így sokuk kénytelen kimaradni a közép- és felsőfokú oktatásból. Az alapítvány anyagi lehetőségeiről Kovács Pál fővédnök úgy nyilatkozott: az őszi és a téli hónapok még a pénzgyűjtés jegyében telnek, ám remélik, hogy jövő nyáron már speciális képzési programokat kínálhatnak a rászorulóknak. Otthontalanoknak Szolnok (MTI) - Az élet, a munka és a tanulás helyszínéül szolgáló úgynevezett otthonfalu tanulmány- tervét készítette el Szinyei Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei ön- kormányzat főépítésze. A terv szándékai szerint lehetőséget kívánnak nyújtani az otthontalanoknak önálló lakás megteremtésére. Emellett olyan központot hoznak létre, ahol közös tevékenységet - oktatás és továbbképzés - folytathatnak azok, akik segítséget igényelnek nehéz helyzetükben. A lakásokat a legegyszerűbb módszerekkel építenék fel, így például akác vázszerkezettel és vályogfallal. A vályogfal szigetelt betonalapra kerülne és a falazat, illetve a mennyezet megfelelő hőszigetelést kapna. A közösségi ház adna helyet a különböző ismeretszerző, és később megélhetést biztosító foglalkozásoknak, mint a gazdaasz- szony-képzés, a kosárfonás, a seprűkötés, a kisállat-tenyésztés. A megvalósításnál számítanak a helyi önkormányzatok segítségére, mindenekelőtt vezetékes vízzel és árammal ellátott telek ingyenes átadásával. Ugyanakkor várják alapítványok, vállalkozások támogatását is. Az épületeket önerőből, a család és a közösség kölcsönös munkájával hoznák tető alá. A költségek csökkentésére az egyik elképzelés az, hogy az építő leendő otthona árának egy meghatározott részét közmunkában ledolgozhassa.
