Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-30 / 255. szám
4 Z Itt-Hon 1995. Október 31., Kedd November 1. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó - Debrecen 18.13 ZTV magazin - Ötszemközt: dr. Velkey László igazgatóval - Találjuk ki Magyarországot! - Perlitbánya Pál- házán - Halottak napja 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Üzlet az üzlet - vállalkozói so20.00 HTV-30-filmek - A szélkötó Ka- lamona (rajzfilm) - Saro a detektív (rajzfilm) - Sípoló macskakő (ff. magyar szatíra) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor, ismétlés November 2. (csütörtök) 9.00 ZTV szerdai adásának ismétlése 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó - Debrecen 18.13 Regionális magazin - Debrecen 18.45 Szórakoztató összeállítás November 3. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó - Debrecen 18.13 ZTV magazin - Művészsarok - Zenélő percek (Szatmári Zsolt hangversenye) - Maecenas kulturális magazin: OÉAV 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 20.00 HTV-30 filmek - A szerelmes kandúr és a béka (rajzfilm) - A schil- dai polgárok és az egérfogó (rajzfilm) - Ramona (színes szinkronizált USA kaland) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés November 4. (szombat) 9.00 ZTV pénteki adásának ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás November 6. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó - Debrecen 18.13 ZTV magazin - Német nemzetiségi műsor - Kárpátaljai figyelő - Aktuális - Mécs László érem átadása 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 20.00 HTV-30 filmek - Szárazon és vízen (rajzfilm) - A tollas ház (rajzfilm) - A profi (színes szinkr. fr. krimi) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor November 7. (kedd) 9.00 ZTV hétfői adásának ismétlése 17.55 ZTV szignál, műsorismertetés 18.00 Regionális híradó - Debrecen 18.13 Regionális magazin - Debrecen A Zemplén Televízió a músorváltozta- tás jogát fenntartja! Disputa a tanítóképző főiskolán Sárospatak (ÉM) - Társadalmunk változásai a különböző világnézetű emberek együttműködési készségén és formáin is lemérhetők. A vallási el- kötelezettségűek és az ateizmus követőinek politikai indíttatású, ideológiailag erőltetett szembenállását - szerencsére - felváltotta az együttműködés keresésének szándéka, a dialógus (párbeszéd) iránti igény. Ennek megnyilvánulása volt az 1986-os (első) „Sárospataki Dialógus”, amelynek tudományos tanácskozásán a XX. század egyik meghatározó szellemiségű református teológusáról: Karl Barth professzorról emlékeztek meg a hazai református és evangélikus egyház elméleti kiválóságai (Kocsis Elemér, Jánossy Imre, Barcza József és Pröhle Károly teológusprofesszorok). Az említett Barth-centenáriumi rendezvényt, a Sárospataki Református Theológiai Akadémia svájci tiszteletbeli tanára munkásságának méltatását a Comeni- us Tanítóképző Főiskola akkori Marxizmus tanszéke kezdeményezte, és a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei is támogatták. Felkérésükre nem egyházi protestantizmuskutatók (Kónya István, Lendvai L. Ferenc és Poór József professzorok) is gazdagították a dialógus előadássorozatát. Az eltelt közel egy évtized és a mai társadalmi valóság - annak szellemi, politikai pluralizmusa újabb tudományos tanácskozás igényét, illetve lehetőségét teremtette meg. Ennek megfogalmazásaként jött létre a „Pataki Disputa ’95” elnevezésű tudományos vita terve. Megvalósítását a Comenius Tanítóképző Főiskola és a Sárospataki Református Theológiai Akadémia közötti együttműködés biztosítja, a Miskolci Egyetem filozófiai tanszékei is segítik. A századfordulóhoz - s egyúttal az évezred határához is közeledve - a XX. századi magyar filozófiai és teológiai gondolkodás elemzését tűztük ki célul, annak szándékául, hogy feltárjuk bennük az európai szellemiség haladást segítő elemeit. 1995. november 4-én - a Comenius Tanítóképző Főiskola dísztermébe - várjuk városunk, régiónk érdeklődő lakóit, aktív és - a tudományos eszmecserére mindig nyitott - nyugdíjas szellemi munkásait, hogy tanácskozásunk valóban disputa - tudományos vita - legyen. Ház állott, s most téglahalom... S most téglahalom. Azaz, még falak, de mit ér az már. Szomorú látvány egy-egy elhagyott ház, főleg itt a Bodrogközben, ahol ilyesmivel mind gyakrabban találkozhat az erre járó. Nincs munkahely a környéken, mégélni nagyon nehéz (mert miből?), úgyhogy egyre másra hagyják el, szerencsésebb esetben adják el (de ez nagyon ritka) házaikat az itt élők. Sok kerítésen látható a lakat, melyet már a rozsda vasfoga kikezdett, a falak tetejéig ágaskodik a gaz, jelezve: itt már régen nem fordult meg ember fia, itt már régen gondozták a portát... Fotó: Laczó lózsef Szólásmagyarázat: vége Víg Andrásnak (ÉM - S.L.) - A mindennapi szóhasználatban ezt a szólást általában tréfálkozó, évődő értelemben használják, főleg gyermekekkel kapcsolatban olyankor, ha ez a felnőttek számára jelentéktelen dolog miatt elkedvetlenedik, netán sírva fakad. E szólásunk második tagjának azonban eredetileg nem Víg, hanem Vég alakja lehetett. Úgyanis az egyik régi kéziratban ezt olvashatjuk: „Vége Vég Andrásnak, mert neki sírt ásnak, ma ásnak Andrásnak, holnap ásnak másnak”. (Ugyanezt a versszakot Arany János is feljegyezte népdalgyűjteményében.) E vers alapján a szólásban szereplő Víg névalakot csak a Vég név í-ző változatának tarthatnék. Lehetséges viszont az is, hogy a szólás Víg-es változatát nem í-ző nyelvjárásban keletkezett jelenségnek kell tekinteni, hanem olyanféle szemlélet eredményének, amely előbb víg (vidám) gyermek hirtelen kedélyváltozását akarja évelődően, tréfásan kidomborítani. Ebben az esetben nyilván párhuzamosan és nem fonetikai úton keletkezett alakváltozatról van szó. 1995. Október 31., Kedd Itt-Hon Z 5 A bodrogközi szekér sokba került Zemplénagárd (ÉM) - Szekeret ma is lehet még látni falunkban. A szövetkezet fogataira ma is szükség van a mezőgazdaságban. A régebbi időkben mindazoknak volt szekerük, akik némi kis földdel rendelkeztek. Akinek 10 holdon felüli földje volt, az egy lovas és egy tehenes fogattal rendelkezett. A szegény emberek nem nagyon tudták megfizetni, különösen a vasalása került sokba. így aztán a szegényebbek inkább ócskán vásárolták, 1000-1500 pengőt adtak érte, új korában 2 ezer vagy 3 ezer pengőt is elkértek a szekérért. (Azt mondják, hogy forintban ez 8-10 ezerrel egyenlő). A faluban két mester foglalkozott a szekér készítésével, a kerékgyártó és a kovács. A kerékgyártó a famunkákat végezte, a kovács pedig a vasalást. A kerékgyártó az alábbi fontos részeket készítette: Két hírfa, ami nem más, mint a szekér oldala. Két sorogja (az első a kocsis lábtartója, a hátsó szállításnál felhajtható, kiegészítő deszkával magasítható. A tiltó a saroglya és a bírfa közé kerül, szén, cukorrépa, burgonya szállításánál szükséges. A rád, a rúdszárny, a hátsó tengely- tartó, a nyújtó (amely az első és a hátsó tengelyt köti össze), a 4 lőcs (melynek alsó részét a tengely végére, a felső részét a hírfához erősítik), a szekér forgását biztosító fürgetyű, az aj- deszka (az első és hátsó tengelyre helyezve), a deszka-, illetve a háromzápos ülés. A kocsi következő részeit a kovács készítette: Két tengely puskával, négy tésznyi (a tengely végére megy rá és a kereket erősíti a tengelyhez), négy tengelyvégszög. A lőcsökre és a hírfákra abroncsot tesznek erősítenek, a kerekekre pedig rá- fot, mely védi a kopástól. Nyolc agykarika van. A két ferhéc a szekér „lépcsője”, a felhágó. A kerékgyártó elkészíti a szekérhez szükséges faanyagot, a kovács pedig darabonként be- vasalgatja. A kerék készítése A kerékgyártó először is megcsinálja a kerékagyat, s belevési a küllő belső végének formáját. A küllőket gyalulással, reszeléssel készítik, majd a talpfa kerül sorra. Körülfűrészelik, a küllő felső végén levő körkörös résznek megfelelően kivésik vagy kifúrják. Összeillesztik, s akkor jöhet a kovácsmunka. Az agyat vaspántokkal biztosítják, majd a ráfhúzás következik. A kereket rögzítik. A vaskarikát kellő hőfokra melegítik, ezáltal kitágul. Amikor ráhúzzák a kerékre, vízben lehűtik, így rászorul a kerékre. Kovácsszögekkel biztosítják. A lőcs készítése A lőcsöt kétnyelű késsel hántolják, nagyolják. Utána, ha szükséges, gyaluval lefinomítják. A kovács ráüti a tésznyi vasalást, a lőcs végére meg ráüt egy kapaszkodót, ami a felszállást segíti. A bírfa készítése Először elkészítik a felső keretet, abba bordákat, távtartókat illesztenek. A keretet kifuiják a merevítők mellett, a kovács ide vaspálcákat helyez be, ez az erősítést szolgálja. A keretet mindkét végén bevasalják. Oldaldeszkának szépen legyalult deszkát használnak, végére összekötő deszkát erősítenek, s hozzászegelik a merevítőkhöz. Soroglya A kerékgyártó készíti a két oldalrészt, belevési a merevítőknek a helyét és összeilleszti. Ki- fihja a vaspálcáknak a helyét, a kovács belehelyezi, csavarokkal rögzíti. Az első soroglya kisebb, mint a másik. Mindkettőt két vaspálca merevíti. A ferhécet a kovács hajítással készíti szögvasból. A tész- nyire, illetve a keresztlécre erősítik. A hámfa Lovas szekérnél használják, ehhez erősítik az istrángot, így történik a vontatás. A hámfát forgácsoló késsel lenagyolják, majd gyalulják. Kialakítják a két végén levő bütyköt, hogy le ne csússzon az istráng. A közepén a kovács vasalja be, aztán pedig a keresztléchez erősítik. Fürgetyű Kifaragják vagy kifűrészelik. Nem egyenes, hanem az alsó része bizonyos szögbe hajlik. Ezen van egy lyuk, ebbe kerül a derékszög. Az ajdeszkát fából kifaragták, majd gyalulták. Alulra két összefogó deszkát tesznek, és rászegezik a tengely tartóra. Az ülés többnyire deszkából készült, két lécét szegeztek keresztben a végeire, hogy az ülés ne mozogjon. Ennél a deszkaülésnél jobb a háromzápos, mert ez nem mozdult, többet is bírt. A zápok három ujjnyi széles keményfából készültek. Két végére mozgatható hajlított vas volt rászerelve, ezt a hírfára akasztva rögzítették az ülést. A szekér összeállítása Először az alvázát rakják ösz- sze. Egy vas derékszöget helyeznek a fürgetyúbe, ami átköti az első tengelyt és a hátsó tengelyt. Jött a két bírfa, melyre rászerelték az oldaldeszkákat. Az ajdeszkát és a két bír- fadeszkát úgy illesztik össze, hogy a szekér alja ne legyen hézagos. A kereket és a hírfát négy lőcs köti össze. A szekér használata A szekeret nagyon sokoldalúan tudták felhasználni a paraszti gazdálkodásban. Szállítottak vele burgonyát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, takarmányrépát, szalmát, szénát, szenet, mindent, amire csak szükség volt. Nyáron egymás után haladtak sorban a búzakeresztekkel megrakott szekerek. A kévék tetején keresztül kötél volt erősítve a két oldal- rúdhoz. Amikor a szekér üresen ment ki a mezőre, a rúdon ültek szívesen a gyerekek, bár szidták őket érte. Mint adatközlőm elbeszélte, volt még ilyen veszélyes játékuk a szekérrel. Kora tavasszal, amikor még nem olvadt el az utcán teljes mértékben a hó, akkor kezdték az erdőről a fűzfavesszők hazahordását. A gyerekek a vessző alsó részén álltak, a tetejébe kapaszkodva húz attak magukat, így utaztak haza az iskolából. De ha valaki kiszaladt vagy elesett volna, a másik szekér' könnyen elüthette. Ősszel a cukorrépa nagy részét szekérrel szállítják. Ilyenkor van a szekérhez két olyan egyforma soroglya, ami deszkából készült, s magasabb a két hírfánál. Hogy a magasság egyenlő legyen, a hírfát két pótló oldaldeszkával növelik. A bírfa magasságáig a répát összevissza dobálják, de aztán felül a szélét szép sorba, hogy szállításkor ne ömöljön le az egész. Előfordult, hogy az ügyetlen kocsis nem jól helyezte el a répát, s az utcán lepotyogott. A szénahordás elég nagy munkát, figyelmességet követel. Két vagy három ember rakja, egy' pedig nézi, hogy ne félre rakják, mert akkor leborul. Ez elég gyakori eset, de nemcsak azért, mert nem jól rakták. Az út sokfelé göröngyös. A elhullástól megkötéssel is megóvják a szénát. A kukorica szállítása a cukorrépáéhoz hasonlóan történt. (Forrás: Abctúj és Zemplén népéletéből) Az Itt-Hon konyhája Csirke vörösborban Hozzávalók: kb. 1,20 kg-os csirke, egy kevés só, őrölt fehér bors, 8 gyöngyhagyma, 25 dkg (lehetőleg egyforma, kisebb) gomba, 5 dkg margarin, 5 dl nem túl édes, könnyebb vörösbor, 1 teáskanál liszt. A csirkét megtisztítjuk, megmossuk és szárazra töröljük. Négybe vágjuk, külső és belső felüket megsózzuk. A hagymákat megtisztítjuk, és durvára összevágjuk. A gombákat megmossuk, megtisztítjuk, újra megmossuk, leszárítjuk és félbevágjuk. A megolvasztott forró margarinban a csirkedarabok mindkét oldalát jól átsütjük (5-6 perc). A hagymát és a gombát hozzáadjuk, és a csirkével együtt kb. 30 percig sütjük. A csirkedarabokat az edényből kivesszük, és melegen tartjuk, a bort a gombás-hagymás zsiradékhoz öntjük, és addig főzzük, amíg a fele mennyiség marad az edényben. Egy teáskanál lisztet nagyon kevés vörösborral összekeverünk, a mártáshoz öntjük, és állandóan kevergetve a mártást besűrítjük. ízlés szerint feher borssal fűszerezzük. A csirkedarabokat beletesszük a mártásba és tálalhatjuk. Ha valaki jobban szereti, margarin helyett szalonnakockákból kiolvasztott zsíron is átsütheti a csirkét. Burgonya vagy rizsköret illik hozzá. Göngyölt szűzpecsenye Hozzávalók: 1 szép szűzpecsenye, 1 fej kelkáposzta, egy kevés só, őrölt bors, I teáskanál ételízesítő, 2-3 szelet zsírosabb sonka vagy hússzalonnacsík, 5 dkg margarin. A kelkáposzta nagyobb leveleit leszedjük, megmossuk, és enyhén sós vízben félpuhára főzzük. A főzővízböl kiszedjük, alaposan lecsurgatjuk, és a leveleket szépen kisimítva, félig egymásra helyezve egy deszkára fektetjük. A szűzpecsenye zsíros részeit leszedjük, megtisztítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, sóval, borssal és az ételízesítővel bedörzsöljük. Az így elkészített húst a levelekbe csavarjuk, sonka- vagy szalonnaszeletekkel beborítjuk, és az egészet - hogy széjjel ne essen - cérnával átkötözzük. Olajjal vagy olvasztott margarinnal minden oldalon jól megkenjük, és margarinnal kikent sütőformába tesszük. Előmelegített sütőben (néhányszor óvatosan megforgatva és levével locsolgatva) puhára sütjük. (A szűzpecsenye nagyságától függően 40-50 perc alatt sül meg.) Kezdő háziasszonyoknak! Szűzpecsenyének a karaj alatt, a bordacsontok mentén húzódó és a combban végződő húst nevezzük. A húsgöngyöleget cérnával (vagy vékony spárgával) olyanformán kössük át, ahogy a kötözött sonkát szokták átkötözni. Köretnek sós vízben megfőzött, jól lecsurgatott és forró vajjal megöntözött kelkáposztacikkeket adjunk, de jó hozzá a burgonyapüré is. Szeletelés előtt a kötözésre használt spárgát levágjuk, és a húst kb. 2 cm-es szeletekre szelve tálaljuk.
