Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-30 / 255. szám

4 M Itt-Hon 1995. Október 31., Kedd Visszatért iskolájába Miskolc (ÉM - E.Gy.) - ..Bar a Felvi­déken születtem - szüleim Érsekújvá- rott tanítottak az ottani Felsőkeres­kedelmi Fiúiskolában -, mégis tősgyö­keres miskolcinak tartom magam. Sze­retem városunkat, ezt az is bizonyít­ja, hogy a Budapesti Közgazdasági Egyetemen befejezett tanulmányaim után a kecsegtető fővárosi állásaján­latok ellenére hazajöttem tanítani egy­kori iskolámba” - vallja magáról Ma­joros Györgyné, a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola igazga­tója. A pedagógusi pálya iránti szere- tete családjában gyökerezik, szülei és anyai nagyapja példája meghatározta életútját. Az a tény pedig, hogy közgaz­dászként végzett, de tanítani akart, egyenesen a régi iskolájába irányítot­ta, ahol szívesen fogadták. Egyidejűleg tanított és tanult, hiszen meg akarta szerezni a középiskolai tanári diplomát is. 1967 augusztusától tanít itt, a vál­tozás mindössze annyi, hogy 1985-től a szakközépiskola igazgatója. Kötődé­se az iskolájához családi jellegű is, hi­szen édesapja 1952-től 1967-ig vezet­te ezt az intézményt. A családja, az iskolája és a városa jelenti számára az életet. Két lánya van, Etelka az EL­TE Bölcsészkar magyar nyelv,- és iro­dalom, finn szakán, Dóri a Miskolci Egyetem Állam- és Jogt udományi Ka­rán tanul. Mindketten nagyon komo­lyan készülnek választott pártájukra. Férje egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Tudomány és Társadalomfi­lozófiai Tanszékének tanára. Az isko­lájában az állandó fejlesztésre törek­szik. Arra, hogy növendékei mindig meg tudjanak feleim a velük szemben támasztott követelményeknek, a gaz­dasági és társadalmi kihívásoknak. Mint igazgatót, pedagógust kollégái elismerik és tisztelik, s a tanulók sze­retik. A tantestület tagjaival együtt a nevelés-oktatás folyamatát, annak eredményességét rendkívül fontosnak tartja. Iskolája történetének lapjai sok szép sikerről írnak különböző tanulmá­nyi, sport, kulturális és művészeti ver­senyek kapcsán. Az igazgatónő Fotó: F. L. Egy éve ismét az egyházé lett A Diósgyőri Református Iskola Balázs József Miskolc (ÉM) - Diósgyőrben a rendszeres iskolai okta­tást a 16. század végén Enyingi Török István vár­kapitány, királyi főtanácsos pártfogásával a református egyház létesítette fiúk szá­mára. Iskolaépületük a templom közelében volt, 1995-ben a Puskás Tivadar utca 4-es számú ház helyén. A vár elleni 1596. évi török tá­madás után, a félelem miatt el­költöztek, és a tanítást a széles kőfallal övezett huszárvár - váralja - egyik házában folytat­ták több mint 110 éven át. A háborús idők megszűnése után - kb. 1708-1710 - a régi épü­letet kijavították, visszaköltöz­tek, de 1735. február 9-én „megégett” és a régi iratok is elhamvadtak. Újabb karbahe- lyezés után még 1750-ig hasz­nálták. Azt követően még há­rom helyen volt épületük. A lányok tanítása feltehe­tően a 17. század végén indult bérelt épületben. A tanítók név­jegyzéke 1702-től ismeretes. Munkabérüket az egyháznál megmaradt legrégebbi díjlevél 1602. január 15-étől tételesen tartalmazza, ami természetbe­ni és pénzbeli juttatásból állt. A fiúk és lányok oktatása, nevelése - az előbbi évszázadok társadalmi, erkölcsi felfogása szerint - nem történhetett azo­nos épületben, mert a fiúk vér- mérséklete más: indulatosak, kötekedők, verekedők, és ezért el kellett különíteni a szelídebb természetűektől, a lányoktól. Felnőve a férfiakra várt a csa­lád megélhetésének a biztosítá­sa, a nőkre pedig a népes csa­lád gondozása, összetartása. Mindkét iskolában az „osko­lamester” csak férfi lehetett, a lányoké pedig csak nős ember. Ha nőtlen volt, akkor egy éven belül állásvesztés terhe mellett meg kellett nősülnie. Az egy­ház nőtanerőt csak 1930-tól al­kalmazott. Az iskola tanulóit haladási szempontból tantárgyanként csoportosították. Az egyházi hatóság 1811-ben rendelte el a fiú- és lányiskolának négy osz­tályra való bontását, és hatá­rozta meg az osztályok tantár­gyait. A tanító kötelességeit 1828. július 9-én így állapítot­ták, határozták meg: „A tanító két féle társaságnak tagja, ún. Egyházinak és Polgárinak, és így mind a kettőnek törvényei alá tartozik.” Kötelezték az egy­házi szertartásban való közre­működésre és az istentisztele­ten való megjelenésre. Az is­kolában alkalmazható fegyel­mezésre: ,Á hibázó gyermekek megbüntetésében igen vigyázó legyen. Az O. Tanító a vessző­vel való büntetéshez legutoljá­ra nyúljon, akkor is a hibázó gyermekekre soha hat vessző­ütésnél többet mérni nem sza­bad. Ezt a büntetést is soha sem maga személyében tegye, hanem más gyermekek által vi­gye véghez.” A nyilvánosan al­kalmazott testi fenyítés 1848 előtt hagyományos volt úgy a városnál, mint az egyházaknál. A diósgyőri főbírónak joga volt v a férfibűnöst 12 botütésig, a nőt 12 korbácsütésig fenyíteni. Az 1857. december 29-én kelt 93. számú esperesi körle­vél szerint a tanítási idő télen napi 5 óra, nyáron 6 óra, szer­dán és szombaton délután 1-1 óra, vasárnap délelőtt egy és délután is egy óra. Aratási szünidő 14 nap, szüreti vaká­ció 3 hét. Évente kétszer volt nyilvános vizsga: például 1827-1844 közötti években márciusban és júliusban. Az ötödik osztályt 1875-ben, a ha­todikat 1900-ben indították, a hetediket 1947-ben, és a nyol­cadikat pedig 1948-ban, Fotó: Fojtán László Az iskolák állami irányítá­sára Mária Terézia királynő 1777-ben tett kísérletet a „Ratio Educationis” rendeleté­vel, de azt a reformátusok el­utasították. A Császári és Királyi Hely- tartóság 1787. január 24-én utasította a Koronauradalmat, hogy a hozzá tartozó helyeken, településeken segítse elő isko­lák építését és bővítését, 1854. év június 9-én kelt 12.236 sz. rendeletével pedig intézkedett a 6-12 éves gyermekek kötele­ző iskolába járatására büntetés terhe mellett. 1855. november 23-án világi iskolafelügyelőket neveztek ki, hogy ellenőrizzék a segédtanítókat, altanítókat és tanítókat. A fiúknak és lányoknak kü­lön épületben történt tanítása 1924 után az 1-4 osztályosok­nál megszűnt, az 5-6 osztályo­soknál pedig 1935-től szűnt meg. A tanítók javadalmazásá­ban a természetben való jutta­tás századunk első felében el­maradt. Pénzben történő fize­tésüket az egyház és részben az állam adta. 1944. március 21-étői a ta­nítás szünetelt, mert német ka­tonaság szállta meg Diósgyőrt. 1944. november 17-étől 1944. december 10-én estig dörögtek a fegyverek. Német és szovjet katonaság vívott utcai harco­kat. Az idegtépő napok után 1945. január 15-én kezdődött újra a tanítás, de a lakosság megpróbáltatása még nem ért véget. Az iskolát 1949 tavaszán ál­lami tulajdonba vették. Foko­zatosan megszűnt a hitoktatás, a társadalomban pedig a régi szokások és kötöttségek fella­zultak. Az egyház 44 év után kapta vissza az egyemeletes, 4 tantermes épületét és 1994 szeptemberében újra megkez­dődött az egyházi iskolai ok­tatás. 1995. Október 31., Kedd Itt-Hon M 5 Felvidéki múltbanézésre indultak Balassa Zoltán Miskolc (ÉM) - A Páneurópa Unió (PEUME) miskolci szer­vezete kétnapos kelet-szlováki­ai túrán vett részt abból az al­kalomból, hogy az október 7-ei margonyai megemlékezésen megkoszorúzzák Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, ara­di vértanú kriptáját, A miskolciak a Sáros-me­gyei kegyeleti megemlékezés után Homonnával, Felső-Zemp- len második legfontosabb váro­sának történeti emlékeivel is­merkedtek. Megtekintették az 1610-ben épült kastélyt, melyet a régi vár alapjaira emeltek. Ma négyszögletű, árkádos re­neszánsz udvarral rendelkezik. A várost a Drugethek kapták Károly Róberttól. Ez a francia eredetű család birtokolta a vá­rost és környékét évszázadokon keresztül és később Homonnai- Drugeth név alatt játszott je­lentős szerepet a magyar törté­nelemben. Majd a Rákócziak és az Andrássyak birtokolták ezt az uradalmat. Homonnán szü­letett Trefort Ágoston, a múlt század jelentős politikusa, író­ja és kultuszminisztere. Megte­kintették a görög katolikus templom kertjében elhelyezett sírkövet, mely egy 1848/49-es honvédhadnagy emlékét őrzi. Sajnos, egy bokor tövében ta­láltak rá, mivel eredeti helyé­ről eltávolították. Vasárnap a PEUME tagjai Sáros és Szepes nevezetességeivel ismerkedtek. Elhajtottak a nagysárosi vár romjai alatt, ahol annak idején a császár letartóztatta II. Rá­kóczi Ferencet a francia király- lyal folytatott levelezése miatt. Koszorút helyeztek el a híres festő, Csontváry Kosztka Tiva­dar kisszebei emléktáblájánál, mely Nagy János felvidéki szob­rász alkotása. Érintették Hét- hársot, ahová az Árpádok ko­rában úzok települtek gyepűőr­zés céljából. A környékbeli hely­nevek egy része mindmáig őrzi ennek emlékét. Tarkő várának romjait elhagyva, a következő állomás a palocsai vár marad­ványainak megtekintése volt. A várkastély 1856-ban égett le, és azóta pusztul. Szép kilátás mú­lott a Poprád folyóra a romokat őrző hegytetőről. Szinyeújfalu Szinyei Merse Pálra emlékeztette az utazókat. Olublót Mikszáth Kálmán örö­kítette meg a magyar irodalom­ban, amikor feldolgozta a he­lyi Kasparek-mondát. A kirán­dulók kísértetet ugyan nem lát­tak, de végignézték a lublói vár kiállítótermeit, Az őszi táj on­totta festő ecsetjére méltó szí­neit, így a kirándulók nemcsak az évszázados építészeti emlé­kek, a felvidéki reneszánsz jel­legzetes alkotásaiban, a barokk polgári házakban és népi épí­tészetben gyönyörködhettek, hanem a természet pazar szép­ségeiben is, amit a Csergő hegység bőkezűen nyújtott. Podolin részben fennmaradt erődítményrendszerével és pi­arista rendházával, valamint templomával várta a túrázókat. A restaurált műemlékegyüttes falán kétnyelvű emléktábla hir­deti, hogy a piaiisták algimná­ziumában tanult Krúdy Gyula író, aki örökre szívébe zárta a ködlovagok gordonkahangú ro­mantikáját. A néhai királyi vá­ros mindmáig őrzi az évszáza­dok kedvesen álmatag levegő­jét. Szepesbélát érintve, hol Petzval József, a modern fény- képezölencse feltalálója szüle­tett, a nagyőri reneszánsz kas­télynál álltak meg, mely 1991 májusa óta a Szlovák Nemzeti Galéria kezelésében áll. Itt la­kott e táj művésztehetsége, Mednyánszky László és Kato­na Nándor, a tátrai táj festője és a báró tanítványa. A Bors vezér utódai által alapított te­lepülésen a kastélyt Horváth- Stancsics Gergely, a jeles hu­manista emeltette 1570-90 kö­zött a régi vár helyén, és virág­zó főiskolát alapított. A falakon Mednyánszky és Katona képei mellett S tündér Jakab, Romba­uer János és Róth Miksa alko­tásai ragadták meg a látogatók figyelmét, akik megismerked­hettek a Horváth-Stancsics- család tagjainak arcvonásaival is. A két világháború között a kastély tulajdonosa, a Med- nyánszkyak leányagi örököse Czóbel István, az európai hírű filozófiai író volt, és szintén itt lakott Czóbel Minka költő. Késmárkon a PEUME-ta- gok megnézték a részben hely­reállított evangélikus templo­mot, mely Európa-szerte szá­mon tartott műemlék. A jövő év augusztusában befejeződnek a restaurálási munkálatok. Mel­lette áll az új evangélikus templom. J.Hansen bécsi épí­tész ezt az épületet eredetileg törökországi mecsetnek szánta, s ezért számos érdekes díszí­tési elemet őriz. 1896-ban ké­szült el. Mauzóleumában 1906- ban helyezték el Thököly Imre fejedelem földi maradványait. Holló Barnabás művét, a dom­bormű emléktáblát a páneuró- pások megkoszorúzták. Megte­kintették a különleges szépsé­gű temetőt, ahol zömmel német nyelvű sírtáblák vallanak a múltról. Elmerenghettek, vajon a békésen egymás mellett por­ladó németek, magyarok és szlovákok miért nem tudnak ma ugyanolyan békésen meg­férni egymással, mint elődeik. Rövid városnézés követke­zett. Láthatták a gótikus város­házát és a helyreállított Thö- köly-várat. A Magas Tátra fel­hőbe burkolózott, és csupán körvonalait volt hajlandó meg­mutatni, amikor a gazdag lát­nivalók után az autóbusz érin­tette Kakaslomnicot, ahol a ne­vezetes Szent László-legenda falfestménye látható-és Poprá- don keresztül hazafelé vette út­ját az esti szürkületben. Október végén a pisztrángos telepen Egy kissé kiesik a fontosabb bükki utakon járók figyelméből a pisztrángtelep, ahol az ok­tóber végi napokban, vagyis je­lenleg is tartó lehalászást kö­vetően rövidesen megkezdődik a sebes pisztrángok fejése Felsőradnán. A pár száz anya­halat a • továbbtenyésztéshez szükséges ikrafejés előtt javí­tott, vitaminokban gazdag táp­lálékhoz juttatják. Felvételün­kön Hoitsyi György, a telep ve­zetője egy szép példánynak számító pisztránggal. Fotó: Fojtán László Az Itt-Hon konyhája Csirke vörösborban Hozzávalók: kb. 1,20 kg-os csirke, egy kevés só, őrölt fehér bors, 8 gyöngy­hagyma, 25 dkg (lehetőleg egyforma, kisebb) gomba, 5 dkg margarin, 5 dl nem túl édes, könnyebb vörösbor, 1 te­áskanál liszt. A csirkét megtisztítjuk, megmossuk és szárazra töröljük. Négy­be vágjuk, külső és belső felüket meg­sózzuk. A hagymákat megtisztítjuk, és durvára összevágjuk. A gombákat meg­mossuk, megtisztítjuk, újra megmos­suk, leszárítjuk és felbevágjuk. A meg­olvasztott forró margarinban a csirke­darabok mindkét oldalát jól átsütjük (5-6 perc). A hagymát és a gombát hoz­záadjuk, és a csirkével együtt kb. 30 percig sütjük. A csirkedarabokat az edényből ki­vesszük, és melegen tartjuk, a bort a gombás-hagymás zsiradékhoz öntjük, és addig főzzük, amíg a fele mennyi­ség marad az edényben. Egy teáskanál lisztet nagyon kevés vörösborral összekeverünk, a mártáshoz öntjük, és állandóan kevergetve a mártást besű­rítjük. ízlés szerint fehér borssal fűsze­rezzük. A csirkedarabokat beletesszük a mártásba és tálalhatjuk. Ha valaki jobban szereti, margarin helyett sza­lonnakockákból kiolvasZtott zsíron is átsütheti a csirkét. Burgonya vagy rizs­köret illik hozzá. Göngyölt szűzpecsenye Hozzávalók: 1 szép szűzpecsenye, 1 fej kelkáposzta, egy kevés só, őrölt bors, 1 teáskanál ételízesítő, 2-3 szelet zsíro­sabb sonka vagy hússzalonnacsík, 5 dkg margarin. A kelkáposzta nagyobb leveleit le­szedjük, megmossuk, és enyhén sós vízben félpuhára főzzük. A főzővízből kiszedjük, alaposan lecsurgatjuk, és a leveleket szépen kisimítva, félig egy­másra helyezve egy deszkára fektet­jük. A szűzpecsenye zsíros részeit le­szedjük, megtisztítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, sóval, borssal és az ételízesítővel bedörzsöljük. Az így el­készített húst a levelekbe csavaijuk, sonka- vagy szalonnaszeletekkel bebo­rítjuk, és az egészet - hogy széjjel ne essen - cérnával átkötözzük. Olajjal vagy olvasztott margarinnal minden oldalon jól megkenjük, és margarinnal kikent sütőformába tesszük. Előmele­gített sütőben (néhányszor óvatosan megforgatva és levével locsolgatva) pu­cára sütjük. (A szűzpecsenye nagysá­gától függően 40-50 perc alatt sül meg.) Kezdő háziasszonyoknak! Szűzpecse­nyének a karaj alatt, a bordacsontok mentén húzódó és a combban végződő húst nevezzük. A húsgöngyöleget cér­nával (vagy vékony spárgával) olyan­formán kössük át, ahogy a kötözött sonkát szokták átkötözni. Köretnek sós vízben megfőzött, jól lecsurgatott és forró vajjal megöntözött kelkáposzta­cikkeket adjunk, de jó hozzá a burgo­nyapüré is. Szeletelés előtt a kötözés­re használt spárgát levágjuk, és a húst kb. 2 cm-es szeletekre szelve tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents