Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-30 / 255. szám

4 A Itt-Hon 1995. Október 31., Kedd Encsen telepedett le Gulyás János Abaújdevecser (ÉM) - Kezemben Er­dély térképe és keresem Dimény Lajos festőművész szülőfaluját, Maksát. Ki­rándulás ez a szemnek a javából. Any- nyit tudtam, hogy csak a kis települé­sek között találom. Megtalálom Zágon mellett, azon a tájon, amelynek Mi­kes Kelemen szerzett nevet, mint az állhatatosság, a hűség, a ragaszkodás mintaképe. Mikes Kelemen ettől jóval több: nagy regényíró is, műfajául a „levelet” választotta. „Édes Néném”- nek szólnak levelei. Ez az egész környék csupa „is­tenkísértés”! Itt hangzott el a mondás: „Lészen ágyú!” Innen bocsátotta be a magyar történelembe szavait Gábor Áron, örök felkiáltásként. Innen indult keleti magyarokat keresni Körösi Cso­rna Sándor, csak úgy gyalogszerrel, de a leggazdagabb poggyászát vitte ma­gával: a hitét! Itt találjuk Dálnokot, Dózsa György szülőfaluját. Végre itt van Maksa, ma már „Moacea” név alatt. Közelben Gábor Áron síija dom­borodik. A jelen sem tagadja meg önmagát. A Zágoni Református Egyház iránt ér­zett szeretetétől, ragaszkodásától, a fa­lu magyarjainak megbecsülésétől in­díttatva készítette el hímzett-varrott vászon terí tőjét s adta ajándékba szü­lőfalujának az a Szabó Katalin, aki a román tomászválogatott többszörös ro­mániai olimpiai és világbajnoka. Szü­lei zágoni lakása „élő múzeum”, itt van kiállítva Szabó Katalin minden érme, egy egész szobára való. Ez a vidék adta ajándékba Maksai Dimény Lajost, hogy annyi elismerés, annyi megdicsőült munka után a Her- nád menti Encsen találjon 47 éves ko­rában 1934-ben feleségével, Stompf Jo­lánnal békés, alkotó éveket. Ki is volt ez a festőművész? Mak- sán született 1887-ben. Fogarason vé­gezte középiskoláit és Bukarestben a Képzőművészeti Főiskolát. Fogarason műtermet nyitott, ahol főleg templom­festészettel foglalkozott. Majd Nagy­szebenben a görög katolikus templom, Zalatnán pedig a görögkeleti templom képeit festette meg. Közben portréfes­téssel is foglalkozott. A Debreceni Tisz­ti Kaszinó megbízásából a kormányzó portréját festette meg, amely munká­ja nagy elismerésben részesült. Másfél évig Olaszországban és Svájcban ta­nulmányúton volt. Számos munkája, portréja jelentős sikert aratott, amely­ről a kritika dicsérőleg nyilatkozott. A türelmes, sok időt igénylő kuta­tómunka újra felszínre hozott egy ne­vet, amely Encs rangját egy lépcsőfok­kal feljebb emelte. Milyen jó lenne, ha még létezne az a helytörténeti gyűjte­mény, amelyet a lokálpatrióták szor­galmas méhecske módjára összegyűj­töttek az utókor számára, hogy meg­őrizzék a múlt emlékét. A vezetés gaz­daságtalannak ítélte és megszüntette. Az anyagok két múzeumban alusszák örök álmukat. Mohács, 1526. augusztus 29. Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - Életem egyik legnagyobb cselekményé­nek tartom azt a honismereti munkásságomat, amit Abaúj­szántó legnagyobb szülöttjének, Jászay Pál reformkori történet­író életének és történetírói munkásságának tanulmányo­zására, kutatására fordítottam. Itt született Szántón, szin­te naponként elmegyek szülő­háza előtt (óvodaépület), s ha­lottak napján ráteszem sírjára virágomat és gyertyámat. 43 évet élt e szántói híres ember. Lángoló szívének nagy szerel­me volt a Tiszanagyfaluban la­kó földbirtokos család Bekény Katicája, akivel soha nem kö­tött házasságot, mert történet­írói, nyelvtudósi, jogtudományi munkásságát mindennél több­re tartotta. Egész életében éj­jel-nappal dolgozott. A Bécsi Kancelláriában dolgozott 15 éven át mint gróf Teleky József titkára, s amikor Batthyány Lajos grófot a király kinevezte az első magyar miniszterelnök­nek, hazajött. Hazahívta a mi­niszterelnök, mert csak benne látta azt az embert, akivel meg tudta osztani politikai és em­beri titkait. Jászay ezt úja magáról, bé­csi munkásságáról: „Ily szel­lemben kívántam én ecsetelni a magyar nemzet napjait a mo­hácsi vész után, talán gyenge erővel és avatatlan kézzel, de tiszta jószándékkal, lelkiisme­retes hűséggel, harag és gyű­lölet nélkül.” Mennyire közelí­tem meg a célt, mennyire in­dultam helyes ösvényen, ítélje meg az olvasó közönség. Én a méltányos bírálatnak nyugodt kebellel tekintek elébe. írói pá­lyám zsengéjét, de tizenöt évi fáradtságaim gyümölcsét veze­tem itt a nagy világba. Jászay egész fiatal életében, bécsi kancellári funkciója előtt arról ábrándozott, hogy megír­ja JA magyar nemzet napjai a mohácsi vész után.” El lehet képzelni, hogy a császári titkos levéltárban a leghitelesebb ada­tok fellelhetők voltak a magyar nemzet napjairól a mohácsi vész után a kettős királyválasz­tás hiteles tényeiről. Ezeket az adatokat szerezte meg korlát­lan hűséggel Jászay Pál, Szán­tón született és itt nyugvó re­formkori híres történetíró Jan- csó Imre udvari titoknok keze­lése és felügyelete által irányí­tott császári titkos levéltárból. Ebbe vetette be magát Jászay, s szerinte ez az anyag tanul­ságos és gyönyörködtető volt. Jászay Pál ezt úja Mohácsról. „1526. Szerda volt, augusztus 29-e, János fővétele napja, sze­rencsétlen török hit szerint, mert utolsó szerda a hónapban. Budán zűr-zavar és kínos csend uralkodik. A király II. Lajos Mohácshoz ment harcolni, a várban maradt hitvese, Mária Magyar és Csehország koronás királynéja, Ferdinánd ausztri­ai főherceg testvérhúga, udva­ri embereivel, 300 fős gyalog és lovascsapattal. Mohácson:... a nap leáldozni készült, vérpa­takban megtört néhány sugárt vetve vissza Mohács tereire, hol az élet-halál csatáját vívták az egyenptlenkedés hagymázától hervasztott magyar nemzet bá­tor, sőt merész, de rosszul ren­dezett hadai, a 200 ezer ember s mintegy 2000 hajó kíséreté­ben megjelent, s apró harcok­kal már néhány nap óta inge­relt hatalmas török szultánnal, I. Szulejmánnal. Hajnala e napnak szépen hasadt, re­ményteljes volt, alkonya szo­morú, a magyarra halott gyászt hozó. Lajos király állt személyesen a sereg közepén, a július utolsóján, élete 21. évét töltő, sudár termetű, ko­ra felett magas, gyönyörű test­állású király. Szulejmán kémei áljai érte­sült, hogy a magyar sereg még nem kész, támogatást vár Né­met-, Cseh-, Lengyel és Hor­vátországból, s Erdélyből na­gyobb számú erőket. Csellel élt. A végszendrei bég parancsnok­sága alatt előhadakat küldött a magyarok tábora elé, hogy felvegye a harcot. Akkor a ma­gyar sereg bedőlve a cselnek, s felvette a harcot az előhadak- kal, a törökök támadó seregtes­te kettévált, helyet adva a tö­rök főerőnek, s mikor a színtér nyitott volt, Szulejmán rásütöt­te 800 ágyújának tüzét a ma­gyar csapatokra, az egybetömö­rült (nagyon rosszul rendezett) magyar erőkre. A világ fennál­lása óta nem láttak olyan füst­homályt, mint ezen ágyúk roj pogását követően. Ez maga ké­pes volt a magyar erőt megtör­ni, tönkre tenni. A sűrű fiistfel- legben egymást se látó könnyű lovasság, mely elől csatázott, megszaladt, a török zárt csapa­tokban öldökölve utána nyo­mult, a harmadik rendben kö­zeledő páncélos vagy akkori köznyelven fegyveres lovasok hullani tapasztalván vezérei­ket, s a főpapok és urak közül többeket, szinte hátat fordítot­tak, s többé semmi sem állott ellen a töröknek. A közbe ma­radt 4-5000 zsoldos gyalogság, a pápa segédnépe, s a csehek mind kardra hányattak. Két vagy másfél óra folyt le nap- szállat, s az ütközet kezdete után sújában feküdt a nemzet: királyával, ereje es nemessége egész virágával. Jéggel vegyes süni zápor omlott, majd az ég elsötétült, csak olykor hasíttat- va át villám füzétől, hogy az el­hullottak enyhébben felehesse­nek, s a szaladok biztosabban menekülhessenek. Soknak segéde volt futtában a borús éj, de sokat a közeli ná­das mocsárba s a nem messzire hömpölygő Duna tág örvényé­be tévesztett, és míg Szulejmán táborában éjfélig zengtek dobok a győzelem jeléül, néma búcsú­val vonultak el - egy nap, egy éjjel - Nándorfehérvár és Vég- szendrő falai alatt a Dunába fulladtak holttestei. Ecsedi Bát­hory Istvánt, a sánta nandort volt látni a futók között hű szol­gájával, Kecskés Pallal és alsó- lendvai Bánffy Jánost, a szilárd lelkűt szintén hű szolgája szentgyörgyi Bakacs Sándor kí­séretében. Mint Báthorynak, mint Bánffynak nyomában volt az űző ellenség, mindkettőnek lova a nap hevétől, kapott se­bektől hosszas nyargalástól el­lankadva. Azonban a hű szol­gák nem hagyták uraikat, sa­ját lovaikat adták alájuk. Kecs­késnek nagy bajába került a fá­jós lábú nádort felsegíteni a ló­ra, így megmenti a halál torká­ból. Báthory és Bánffy megsza­badultak, Kecskés és Bakacs az ellenség kezébe került. Másnap Szulejmán Ibrahim első Musztafa másodvezére kí­séretében belovagolta a holtak­tól borított csatateret, hol hét főpap, huszonnyolc zászlósúr, ötszáz főnemes és kb. 22 ezer bajnok aludta örök álmát. Itt veszett el Szálkay László esz­tergomi, Tomory Pál kalocsai érsek. Mint a hősiesség és bá­torság szép vonása, itt esett el Drágfiy János országbíró, rend­kívül nagyságú Máriás-képű zászlójával, kinek a hagyomány szerint, hogy ne tudjon megfu­tamodni, hivatalból levették sarkantyúját. O volt a királyi zászlótartó. A gőzelemtől meg- ittasulva Szulejmán elrendelte, hogy amelyik fogolynak sima az arca, azt fogságba kel! ejte­ni, s janicsárnak kell kiképez­ni, a szakállas foglyokat, mint­egy kétezret kivégeztetett, lefe­jeztetett.” Nekünk, abaújiaknak a mo­hácsi hősök között kell tisztel­nünk ifj. Perényi Péter nádor- fi koronaőrt. Legyen áldott a mohácsi hősök emléke. Minden év augusztus 29-én gondoljunk Mohácsra. Jászay Pál történet­író leírása alapján. 1995. Október 31., Kedd Itt-Hon A 5 Szikszó (ÉM - N.Z.) - Nagy­mértékben átalakult 1992 óta a korábban három község - Al­sóvadász, Aszaló, Szikszó - ha­tárát magába foglaló Béke Me­zőgazdasági Szövetkezet. Az azóta eltelt évek gazdálkodásá­nak eredményeiről és gondjai­ról beszélgettünk Tirpák Fe­renc elnökkel.- A szövetkezeti törvény mó­dosításának, illetve az átmene­ti törvény hatására a mi szö­vetkezetünk is megkezdte az átalakulást 1992-ben. A szövet­kezet tagsága úgy ítélte meg, hogy túl nagy ez a gazdaság, és a települések szerinti szétválás mellett döntött. Ezt viszonylag kevés gonddal sikerült megva­lósítani, még ugyanabban az évben elkezdte önálló életét a három újjáalakult szövetkezet. Persze voltak gondok, mint egy házasság felbontásakor is adó­dik. Például egy permetlét ke­verő gép azelőtt kiszolgálta há­rom falu határát, most csak egy helyre kerülhetett. A másik té­ma volt, hogy a tagok melyik szövetkezetei választották, et­től függően vitték üzletrészü­ket. Ezt követte a vagyontár­gyak, épületek, építmények, gé­pek, járművek, eszközök ará­nyos szétosztása. Ennek foly­tán az aszalói szövetkezetnek Szikszón van a magtára, az al­sóvadászinak gépműhelye, ga­bonaszárítója, mert azelőtt eléggé Szikszó központú volt a fejlesztés.- Ezt joggal nehezményez­ték a másik két község lakói.- Közben zajlott a kárpótlás. ’90-91-ben nagyon rossz ered­ménnyel zárait a gazdálkodás, csődközeli helyzetbe kerültünk. Öncsődöt jelentettünk, ilyen formán a kivitelezőknél elér­tük, hogy ne fizessünk késedel­mi kamatot. Ez öt milliót jelen­tett a szövetkezetnek. Természetesen kerestük a kilábalás lehetőségeit. Tisztáz­tuk: mennyi földünk, eszkö­zünk van, ehhez igazítottuk a vetésszerkezetet, a létszámot. Most 35 aktív kora ember dol­gozik a szövetkezetben, mint­egy 70 millió az árbevételünk. Elég sok nehézségbe ütközünk a mai agrárpolitika mellett. Ettől függetlenül a szövetke­zet talpra állt, ’94-ben mintegy kétmilliós nyereséget mutatott a mérleg. Ez évben 10 millió fo­rint értékben beruháztunk. En­nek feléért egy Fiat traktort, néhány kisebb munkagépet vá­sároltunk, és éi'zékelvén az itt dolgozók viszonylag alacsony jövedelemszintjét, igyekeztünk bért emelni. Mindent elkövetünk az ár­bevételek növelése érdekében. Öncsőd után nyereség majd fejlesztés Zajlik a cukorrépa betakarítása Hatmilliós értékű szolgáltatást nyújtottunk a kisgazdaságok­nak szerény nyereségtartalom­mal, épületeket, ingatlanokat adunk bérbe. Viszonylag jól megalapoztuk a 95-ös évet, és az aszály, az árproblémák - a búza ára körül kialakult lehe­tetlen helyzet ellenére - a há­romnegyed éves mérleg szerint ismét nyereséges évet zárha­tunk. Beruházásunk nem lesz annyi, mint tavaly, de felkészü­lünk egy mintegy harmincmil­liós programra. Ebből felújítjuk a Majorhoz vezető bekötőutat, amint egy 35 éves, azbeszt ce­mentből készült vízvezetékhá­lózatot szintén szeretnénk meg­újítani. Tervezzük a ma még relatíve olcsó földgáz bevezeté­sét a Majorba. A baromfitelep rekonstrukciójához kapcsolódó­an építünk egy 500 négyzetmé­teres magtárt és négyszer egy ezer négyzetméteres istállót gázfűtéssel, hőszigeteléssel. Ez hároméves program lesz, 10 milliós saját erő kell hozzá, a többit a vissza nem térítendő állami támogatás és a kedvez­ményes kamatozású hitel adja. Ha ezt megvalósítják, körül­belül 40 új munkahelyet tud­nak biztosítani. Szikszón jó ha­gyományai vannak a nagyüze­mi baromfitartásnak, így okkal bíznak a sikerben.- Kemény harc főijük a ba­romfipiacon is, minden 10 fillé­rért meg kell dolgozni. Vetésszerkezetünk rendkí­vül egyszerű: őszi búzát, tava­szi árpát, napraforgót és cukor­Fotó.Fojtán László répát termelünk. A termékeket ipari feldolgozásra adjuk to­vább, a búzát a malomnak, az árpát a sörgyárnak, a cukorré­pát a cukorgyárnak, a napra­forgót a növényolajiparnak. Mindez az árbevétel 80 száza­lékát jelenti. Pillanatnyilag nincs állatte­nyésztés. Ez hiányzik, mert emiatt az év első felében nincs árbevétel, csak befektetés. A banki magatartás, a hitelezési szisztéma miatt nehéz megol­dani a likvidgondokat. A baromfitelep fejlesztése mellett távlatban szeretnénk elérni, hogy a nagyobb istálló­val rendelkező vállalkozó szel­lemű embereket bevonjuk ebbe a termelésbe a piaci viszonyok alakulásának függvényében. Beszélgetésünk idején taka­rították be a cukorrépát,- Érdekes növény... A cukor tőzsdecikk. A vdlágpiacon jelen­tős állami támogatással, nyo­mott áron kínálják. A legtöbb ország saját ellátásra törekszik. A cukorgyárak privatizációját követően féltünk. Szerencsére jól alakulnak kapcsolataink a gyárral, segítenek gépek vásár­lásában és alakulnak az árak is, bár nem olyan mértékben és ütemben, mint szeretnénk. Az öncsőd után mindeneset­re biztatóak a jelenlegi eredmé­nyek, melyek alapot adnak a jövő tervezéséhez. Tirpák Fe­renc bizakodik, és a szikszói szövetkezet olykor viharos tör­ténetének ismeretében is ez megalapozott derűlátás. Az Itt-Hon konyhája Csirke vörösborban Hozzávalók: kb. 1,20 kg-os csirke, egy kevés só, őrölt fehér bors, 8 gyöngy­hagyma, 25 dkg (lehetőleg egyforma, kisebb) gomba, 5 dkg margarin, 5 dl nem túl édes, könnyebb vörösbor, 1 te­áskanál liszt, A csirkét megtisztítjuk, megmossuk és szárazra töröljük. Négy­be vágjuk, külső és belső felüket meg­sózzuk. A hagymákat megtisztítjuk, és durvára összevágjuk. A gombákat meg­mossuk, megtisztítjuk, újra megmos­suk, leszárítjuk és félbevágjuk. A meg­olvasztott forró margarinban a csirke­darabok mindkét oldalát jól átsütjük (5-6 perc). A hagymát és a gombát hoz­záadjuk, és a csirkével együtt kb. 30 percig sütjük. A csirkedarabokat az edényből kivesszük, és melegen tart­juk, a bort a gombás-hagymás zsira­dékhoz öntjük, és addig főzzük, amíg a fele mennyiség marad az edényben. Egy teáskanál lisztet nagyon kevés vö­rösborral összekeverünk, a mártáshoz öntjük, és állandóan kevergetve a már­tást besűrítjük. ízlés szerint fehér bors­sal fűszerezzük. A csirkedarabokat be­letesszük a mártásba és tálalhatjuk. Ha valaki jobban szereti, margarin he­lyett szalonnakockákból kiolvasztott zsíi'on is átsütheti a csii'két. Burgo­nya vagy rizsköxet illik hozzá. Kellevélbe göngyölt szűzpecsenye Hozzávalók: 1 szép szűzpecsenye, 1 fej kelkáposzta, egy kevés só, őrölt box-s, 1 teáskanál ételízesítő, 2-3 szelet zsíro­sabb sonka vagy hússzalonnacsík, 5 dkg margarin. A kelkáposzta nagyobb leveleit leszedjük, megmossuk, és eny­hén sós vízben félpuhára főzzük. A fő­zővízből kiszedjük, alaposan lecsux-gat- juk, és a leveleket szépen kisimítva, fé­lig egymásra helyezve egy deszkára fektetjük. A szűzpecsenye zsíros lösze­it leszedjük, megtxsztítjxxk, megmossuk, szárazx-a töröljük, sóval, borssal és az ételízesítővel bedörzsöljük. Az így el­készített húst a levelekbe csavaxjuk, sonka- vagy szalonnaszeletekkel bebo­rítjuk, és az egészet - hogy széjjel ne essen - cérnával átkötözzük. Olajjal vagy olvasztott mai'garinnal minden oldalon jól megkenjük, és margarinnal kikent sütőfox-mába tesszük. Előmele­gített sütőben (néhányszor óvatosan megforgatva és levével locsolgatva) pu­hára sütjük. (A szűzpecsenye nagysá­gától függően 40-50 perc alatt sül meg.) Kezdő háziasszonyoknak! Szűzpecse­nyének a karaj alatt, a bordacsontok mentén húzódó és a combban végződő húst nevezzük. A húsgöngyöleget cér­nával (vagy vékony spárgával) olyan­formán kössük át, ahogy a kötözött sonkát szokták átkötözni. Köretnek sós vízben megfőzött, jól lecsurgatott és foiTÓ vajjal megöntözött kelkáposzta­cikkeket adjunk, de jó hozzá a burgo­nyapüré is. Szeletelés előtt a kötözés­re használt spárgát levágjuk, és a húst kb. 2 cm-es szeletekre szelve tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents