Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-24 / 250. szám

======= Itt-Hon --r—----------—-....... 1995. Október 24., Kedd M agyar gyöngyhalászok 4 A A természetszerető festőművész Encs (ÉM - B.Gy.) - Az encsi Közmű­velődési Intézmények szervezésében október 16-án kiállítás nyílt Kemény- né Pongó Anna festőművész képeiből az Encsi Városi Galériában. A kiállí­tást Krajcsirovies Henrik festőművész nyitotta meg, majd a művésznő rövi­den ecsetelte eddigi életútját. Diósgyőrben született, a Bükk hegy­ség lábainál cseperedett fel. Itt szívta magába a természet szeretetét. Édes­apjával, aki bányász volt, gyakran jár­ták az erdőt, hallgatták a madarak koncertjét, miközben megcsodálták az erdő gazdag formavilágát, s benne élő lakóit. Tanárai korán felébresztették ben­ne a vágyat a környező világ alaposabb felfedezésére. A tanítóképző, majd a fő­iskola elvégzése után közös és egyéni kiállításokon mutatkozott be a közön­ségnek. Jelenleg a Tatabányai Bányász Képzőművészkor tagja, ahol egy rend­kívüli tanáregyéniség egyengeti útját a művészet berkei felé. Nyaranta mű­vésztelepeken dolgozik, ahol jó barátok között sokat lehet tanulni, fejlődni. Tagja az ART 6 képzőművész csoport­nak Tatán. Tanárként tevékenykedik Almásfüzitőn az Általános Iskolában, ahol sikerült tanítványait is beoltani a természet szeretető vei. Nap mint nap kutatja a fák, virá­gok, a táj és az emberek titkait. Mun­káiban ezt próbálja bemutatni a közön­ségnek. Keményné Pongó Anna festőmű­vésznő kiállítása november 3-ig tekint­hető meg az Encsi Városi Galériában munkanapokon 9-15 óráig, szombaton 9-12 óráig. Bánk bán Kassán Bánk bán (Petrák Zsolt) Gertrúdis (Kö­vesek Mária) Ottó (Tóth Tibor) Fotó: Buzafalvi Győző Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - A fogalmat kölcsönvettem a híres francia zeneszerző Bizet: A gyöngyhalá­szok című operájából. Ceylon szigetén a gyöngy­halászok, akik bátor, félelmet nem ismerő em­berek késsel az oldalukon lebuknak a sziklás tengervidék mélyébe, s a sziklák oldalára tapadt gyöngykagylókat szedik zsákmányukként. Az igazgyöngyöt egy bizonyos kagylófajta izzadja, termeli ki kagylójából, az élelmes emberek pe­dig innen kiemelve áruba bocsátják jó pénzért. Magyar kultúránk legértékesebb kincse, igaz gyöngyszeme a magyar népdal. Bartók és Ko­dály előadásaiban gyakran használta ezt a szót: „gyöngyszem” a népdal. Nekem még volt alkal­mam Kodály előadásában élőszóval hallani né­pünk dalainak ezt a különleges és igen megtisz­telő azonosítását. Szépen fejezi ki a dal a gyöngy­halászok életét és sorsát: JEgy gyöngyszem ott a lét, Így küzdi át az életét, Nincs sírkereszt, csak néma gyász: Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.” Én már fiatal tanító koromban beleszerettem népünk eredeti, értékes dalaiba, s mint megyei és járási felügyelő - aki egy évtizeden át járta a falvakat -, alkalmam volt egy-egy szál virá­gért, gyöngyszemért lehajolni, felvenni, s össze­gyűjtve a megboldogult Vass Lajossal megvizs­gáltatni. Sikerült is egy szerény könyvre valót: „A szántói széles utca” cím alatt közreadni is­koláknak, pávaköröknek, dalolni szerető embe­reknek. Vass Lajos zeneszerző, népdaltudós - aki esz­ményképem volt - kétszáznál több dal közül vá­lasztotta ki a közlésre méltó „gyöngyszemeket”. Az én csoportosításomban, elrendezésemben sze­repelnek: szerelmi dalok, katona dalok, betyár­dalok, a rabság és bujdosás dalai, summásda- lok, juhász, béres és munkásdalok, valamint bal­ladák. A népdalgyűjtő hogyan gyűjti a népdalt? A népdalgyűjtés nem „házalás”. Bekopogtatni egy falusi ember házába és megkérni, hogy énekel­jen nekem valamit ebbe a magnetofonba! Ha valaki így „támad” egy falusi emberre, rendsze­rint az a válasz: ....hagyjon békét nekem az ú r, van nekem elég bajom, nemhogy daloljak.” Az én módszerem az volt, hogy az iskolaigaz­gatóval, a tanácselnökkel, vagy az éneket taní­tó kollégával szóba eredtem - hivatalos látoga­tás után -, s megkérdeztem, hogy vannak-e eb­ben a faluban nótafák, akik szeretik a népdalt, lakodalmakban, kukoricafosztás közepette, vagy más munka alkalmával énekelnek, da­lolnak, s. ezzel tetszést aratnak a környeze­tükben. Rendszerint a kérdezettek megneveztek né­hány általuk ismert idősebb asszonyt, vagy fér­fit, s ez már biztatást jelentett. Amikor felke­restem a nótafákat - akár egyedül, akár kol­légával - elbeszélgettünk a falusi élet szépsé­géről, vagy a nótafa eddigi életéről. Gyakorla­tomban mindig sor került arra a kérdésre, hogy én személy szerint szeretem e a nótázást, a da­lokat. Erre én mindig kitárulkoztam; dalokkal fog­lalkozom az iskolában, énekkarokban. Szere­tem is azokat gyűjteni, amiket még nem isme- i-ek. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy-egy dalt más-másképpen énekelnek a járás különböző falvaiban. Az öreg Juli néninek elénekeltem a követ­kező dalt: 1. Sajó vize jaj de szépen kanyarog, Selymes partján barna kislány andalog. Onnan nézi a rohanó futó habokat, Amelyet a tavaszi szél hajtogat. 2. Sajó partján kivirult már a nyárfa, Sárgarigó rászállott az ágára. Sárgarigó csak azt mondja, csak azt fütyüli, Jaj de boldog, aki egymást szereti. (Sivák Barnabás 64 éves, Cekeháza 1967.) Még most is emlékszem a drága Juli néni sze­mén és száján egy mosoly jelent meg. „Ezt a dalt nagyon régóta ismerem én is, csak egy kicsit másképpen.” Juli néni! Ez az érték. Nagy mes­terünk Kodály Zoltán azt mondta: „A magyar népdal mindig formálódik, csiszolódik, mint a patak vízében a kavics. Sima, szép kövecske lesz belőle.” Ilyen a nép ajkán kicsiszolódott népdal. Minél változatosabb vidékenként, annál érté­kesebb. Ezt hívják népi variációnak. „Tessenek bejönni a házba”. Bevezetett bennünket a tisz­ta szobába. Megható érzéssel léptem be a ház első szobájába. Ä hófehér meszelt falak, a mes­tergerendára kirakott alma illatával arra emlé­keztetett, hogy századunk elején így járták a fal­vakat népdaltudósaink: Bartók Béla és Kodály Zoltán, ilyen tiszta szobákban vették fonográf­ra népünk által dalolt gyöngyszemeket. Ezt nyúj­totta nekem Juli néni sok szép dalával. Kodály álma volt az éneklő Magyarország. A magyar népdal nem tűri - mint a lengyel, vagy az orosz népdalok - a többszólamúságot. Á régi és új stílusú dalaink természetesen egy szólam­ban szólnak, gyönyörködtetnek mindenkit. Ezt szerkezetük, daliami és szöveges értékeik ta­núsítják. Az 1970-es évek kezdetén, a Magyar Televízió kezdeményezésére megindult a nép­dalcsoportok versengése, a pávaköri mozgalom. Száz és száz falusi és városi népdalcsoport kelt életre, s ez a hullámzó mozgalom elárasztotta országunkat, egész társadalmunkat. Csodálatos volt látni a televízióban: a nagy­mama fogta unokája kezét, s mint a testükben áramló vér, úgy áramlott az öregek által meg­őrzött népdalkincsünk csodás dallamvilága a gyermekekre, az ifjúságra. Hála Istennek, ez a mozgalom nem halt el, falvainkban százaiban erőteljesen ellensúlyozza a könnyű műfaj nyu­gatról idehurcolt divatos zenéjét, s örömmel ol­vasom egész évben, hogy megyénkben szinte minden jelentős rendezvényen szerepelnek, fó­rumot kapnak a népdalkörök és a citerazene- karok. Bízom benne,'hogy népünk, ifjúságunk ráébred a népdal szépségeire, melyek közül gyűj­tésemben egyet bemutattam: „Sárgarigó csak azt mondja, csak azt fütyüli: Jaj de boldog aki egymást szereti.” 1995. Október 24., Kedd Itt-Hon A 5 Emelkedett a bűncselekmények száma Napirenden a rendőrség és a tűzoltóság munkája Encs (ÉM - N.Z.) - A város önkormányzata legutóbbi ülésén meghallgatta és meg­vitatta Lipusz György rend­őrkapitány tájékoztatóját a város közrendjének és köz- biztonságának helyzetéről. A tájékoztató elsőként az 1995-ben eddig ismertté vált bűncselekmények alakulá­sáról szólt. Az ismertté vált bűncselekmé­nyek száma az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 275- tel emelkedett, s ez sajnos 45,2 százalékos emelkedést jelent. B.-A.-Z. megyében összességé­ben 32,2 százalékkal emelke­dett a bűncselekmények szá­ma, s mindössze egy kapitány­ság területén volt kisarányú csökkenés. Az átlagosnál na­gyobb arányban emelkedtek a vonzáskörzetben a házasság, család, ifjúság, nemi erkölcs el­leni bűncselekmények, az ál­lamigazgatás, az igazságszol­gáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények. A sze­mély, a vagyon ellenni bűncse­lekmények és az erőszakos ga­rázda jellegűek hasonló arány­ban emelkedtek, mint az össz- bűncselekmények. Az ismertté vált bűnelköve­tők számának és összetételének alakulását vizsgálva megálla­pítható, hogy a bűncselekmé­nyek számának emelkedésével arányában emelkedett az is­mertté vált bűnelkövetők szá­ma is (48,0 százalék). Az 1994. évi 12,0 százalékról 13,8 szá­zalékra emelkedett a fiatalko­rú elkövetők aránya, de ha a számszaki adatokat nézzük, a helyzet rosszabb, mivel a 94. évi 52-ről ez évre 89-re emel­kedett a fiatalkorú elkövetők száma. Az Encsi Rendőrkapitány­ság területén az ismeretlen tet­tes által elkövetett felderítési mutatója augusztus végén 62,2 százalék volt (a megyei átlag 49,6 százalék), ezzel az ered­ménnyel a megyében az elsők között vannak. Sikerült meg­tartaniuk az 1994-ben elért jó eredményt, jó helyezést, A bűn- cselekmények megszakítása, felderítése, megelőzése érdeké­ben sok akciót szerveztek. A bűnmegelőzési munkákon túl egyik legfontosabb célkitű­zésként határozta meg a rend­őr-főkapitányság az állampol­gárok biztonságérzetének javí­tását, a közterületeken a nyil­vános helyeken történő bűncse­lekmények csökkentését, meg­előzését. Ezt a célkitűzést ed­dig sikerült teljesíteniük annak ellenére, hogy a közrendvédel­mi állomány itt is nagy lét­számhiánnyal küzd. Az előírt feladatokat, intézkedéseket a rendszeresített állományhoz vi­szonyítva 30-40 százalékos lét­számhiánnyal tudják megolda­ni. Lehetőségeiket tovább kor­látozzák, hogy 80 település köz­rendjét, közbiztonságát kell vé­deniük, miközben kevés a pénz a gyors közlekedéshez. Ezen a gondon több helyen úgy segítet­tek, hogy az önkormányzatok biztosítottak a területen műkö­dő rendőri alegység részére pénzösszeget az utazásukhoz, hogy ebből a pénzből oldják meg a gyakoribb ellenőrzési és megelőzési feladatokat. Előse­gítené a bűnmegelőző, a közbiz­tonsági munkát, ha Encs város­ban működne olyan szervezet - polgárőrség -, mely részt vál­lalna a megelőző munkában. A rendőrség Éncs körzetében ma­gára maradt, nincs vagyonőr, csökkent a mezőőrök, biztonsá­gi őrök száma. Az Encsi Rendőrkapitány­ság személyi állományának er­kölcsi helyzete jó, ebben az év­ben nem került sor olyan bűn- tetti, vagy fegyelmi felelősség­re vonásra, mely szándékos rendőri fegyelemsértést jelen­tett volna. Néha fáradtak a rendőrök, de ez abból adódik, hogy többségüknek szolgálati időn kívül is dolgozniuk kell a család megélhetése érdekében. A közgyűlés a tájékoztatást elfogadta és nagyra értékelte a rendőrök túlterheltségtől sem mentes kemény munkáját, amit jelenleg a társadalom nem tud megfelelően anyagilag elis­merni. Ezután az Encsi Tűzoltóság munkájáról hallgatott meg be­számolót a testület. Megálla­pították, hogy a felgyorsult technikai fejlődés, a közelmúlt­ban bekövetkezett társadalmi gazdasági változások, a hosszú ideje tartó aszályos időjárás növekvő követelmények elé állította és állítja ma is a tűzoltóságot. A fenntartásuk­ra fordított összegek az ország kiadását terhelik - az állam eladósodása ismert - így a tűzoltóságnak is mind ke­vesebb jut. Az előzőekből következően a jelenlegi szolgáltatási színvonal megőrzése érdekében a rendel­kezésre álló erőforrásokat kell hatékonyabban alkalmazni. A személyi, tárgyi feltételek szű­kössége, a tűz elleni védekezés megítélésében tapasztalható szemléletbeli problémák és a veszélyforrások növekedésének egyenes következménye a több tűzeset. A gazdasági életben bekö­vetkezett változásokat, a kü­lönböző gazdálkodó szerveze­tek átalakulását követően egyes új egységek vezető nem fordítanak kellő gondot a ter­melés és a dolgozók biztonsá­gára. Az előző időszakban jól, hatékonyan működő tűzvédel­mi szervezeteket sok helyen feloszlatták. Ez év májusában, júniusá­ban komplex ellenőrzést vég­zett Encsen a megyei tűzoltó­parancsnokság tűzmegelőzési osztálya. Ennek során kirívó hiányosságot, szabálytalansá­got nem állapítottak meg. A testület tudomásul vette Ko­vács Sándor városi tűzoltópa­rancsnok beszámolóját és kö­szönetét nyilvánította a tűzol­tók mostoha körülmények kö­zött munkájáért. Készenlétben a tűzoltók Fotó: Farkas Maya Az Itt-Hon konyhája Kedves háziasszonyok! Köszönjük a hozzánk érkezett recepteket, fo­lyamatosan közöljük. Továbbra is várjuk ötleteiket. Omlós almás Kovács nénitől (2 tepsire való) Hozzávalók: 3 bögre liszt, 1 bögre kris­tálycukor, 25 dkg margarin, 1 csomag sütőpor, 2 tojás sárgája (fehéijével a tészta tetejét kenjük), 1 doboz tejföl. Töltelékhez: 2 kg alma, 1 csomag va­níliás cukor, 1 kávéskanál (csapott) őrölt fahéj, 20 dkg kristálycukor, 1 cit­rom reszelt héja, zsemlemorzsa (2-szer félmarék). A lisztet, cukrot, sütőport, margarint jól elmorzsoljuk, hozzátesz- szük a tojássárgákat, a tejfölt és köze­pes keménységű tésztává gyúrjuk. (Ha kissé keménynek érezzük, aludt tej­jel, vagy kefirrel puhíthatjuk.) Félre­tesszük. leborítjuk, és addig pihentet­jük, amit az almát legyaluljuk. Ezután a tésztát hengerré formáljuk és négy­felé vágjuk. Egyenként tepsi nagysá­gúra nyújtjuk. A kivajazott, lisztezett tepsibe beletesszük a tésztalapot, meg­szóljuk a zsemlemorzsával. Ekkor íze­sítjük az almát cukorral, fahéjjal, va­níliás cukorral, citromhéjjal. A massza felét rátesszük a tepsiben lévő tészta­lapra, majd következhet a fedő tészta­lap. Széleit benyomkodjuk, tetejét vil­lával megszúrkáljuk, megkenjük tojás- fehérjével, megszóljuk kristálycukor­ral és betesszük az előmelegített sütő­be. Szép barnára sütjük mindkét tep­si süteményt, melegen szeleteljük a tepsiben, majd tálra rakjuk. Kelkáposztaleves Némethy-módra (2 személyre) Hozzávalók: 2 kisebb fej kelkáposzta, 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, 1 do­boz tejföl, só, pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma. A kelkáposztát vékony csí­kokra vágjuk és sós vízben megfőzzük. A zsírból és a lisztből világos rántást készítünk, majd az összezúzott fok­hagymát beletesszük, megfonnyaszt- juk, majd rátesszük a pirospaprikát, s hideg vízzel felengedve ráöntjük a kel­káposztára és összeforraljuk. Vágha­tunk bele virslikarikákat, így ízlete- sebb. Végül a tejföllel behabaijuk. Öhöm mérai-módra Hozzávalók: 1 nagy fej vöröshagyma, fél kiló burgonya, 4 félmarék tarhonya, só, pirospaprika, 10 dkg füstölt szalon­na, A szalonnát apró kockákra vágjuk, jól kisütjük. A kockákra vágott hagy­mát beletesszük és aranysárgára pirít­juk. A pirospaprikával összekeverve félrehúzzuk, beleöntjük a kockákra vá­gott burgonyát és saját levében néhány percig dinszteljük. Amikor kezd üvege- sedni, felengedjük annyi vízzel, hogy bőségesen ellepje a krumplit. Ezután sózzuk és 10-15 perces főzés után be­letesszük a tarhonyát, Gyakori keve­rés mellett addig főzzük, míg a tarho­nya majdnem teljes egészében magá­ba szívja a levet, s közben puhára fő. Forrón tálaljuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents