Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-02 / 232. szám
4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Levelezés 1995. Temetni szerényen Elmúltam már 70 éves, így talán érthető, ha foglalkoztat az elmúlás gondolata. Nálunk, Magyarországon egy temetés tönkre tehet családokat, hiszen olyan nagy összegbe kerül, amit nagyon nehéz előteremteni. Most a pénztelenség, a munkanélküliség korában ugyan mi lesz azokkal, akiket nem tudnak a hozzátartozók pénz hiányában eltemettetni? Nem messze délen, határaink közelében százak és ezrek jutnak szerény módon a sírba. Vannak népek, ahol ez nem gond. Például Afrikában, ahol a vándorló életforma úgy diktálja, hogy az öregeket hátrahagyják a menni jól tudók azzal a biztatással, hogy „visszajövünk értetek”, bár mindkét fél tudja, hogy soha nem térnek vissza, és csendesen elpusztulnak a hátrahagyottak. Az eszkimóknál még egyszerűbb, ott amikor kicsi lesz a kunyhó, mert szaporodik a család, az öregek (még nem is nagyon korosak) szépen kiülnek egy úszó jégtáblára, és ott fagynak meg a maguk csendjében, és semmi gondot nem hagynak a fiataloknak. Természetesen ennyire drasztikus megoldásokra nem gondolok, de ezek a példák arra intenek, hogy nekünk is keresni kellene egy egyszerűbb temetkezési formát. Miért nem elég egy halotti lepel, egy nagyon egyszerű koporsó ahhoz, hogy visszatérünk az anyafóldbe? Gárdonyi Gézával osztom a véleményemet, hiszen a földbe „csak a testem” kerül majd. A léleknek más útjai vannak. Nem szabadna tönkre tenni az ittmaradt fiatalokat. Tudom, hogy egyesek számára nagy üzlet a temetkezés, nekik bizonyára más a véleményük. Jó volna, ha akadna olyan vállalkozó, aki azon tömé a fejét, hogy hogyan is lehetne szépen, de szerényen elbúcsúzni azoktól, akik megkapják az égi behívót. (Név és cím a szerk.-ben) Sértődött sertésirha Tizenhat évvel ezelőtt egy okos, de semmi díjra nem érdemesített szürkeállomány-darabka feltalálta a liofilizált gamma sugárzással sterilizált sertésirhát, a Porcidermet, mely felére csökkenti III. fokú égéseknél a gyógyulási időt, s mint kötözőanyag fertőzésgátló szer(v)ként hideg-meleg ellen védő csodaszer. Külföldön nem ismert, azóta sem ismert találmány (pedig mennyi pénzt hozhatott volna a 16 év alatt!?), és nincs is ehhez hasonló a nagyvilágban. 16 évig nem éltünk az elsőség adta piaci - óriási - lehetőséggel, és most már a hazad szükségletre történő gyártást is meg akaiják szüntetni. Vajh’ miért esett a sértés a sertésen, hogy nem adja az irháját? A nagy lehetőségek országa vagyunk - mondják. Módosítsunk: az elszalasztott nagy lehetőségek országa. Egyetlenek vagyunk termékünkkel a világban, de nem csinálunk pénzt belőle, áh, nem, kinyitjuk az ablakot és kidobjuk, mikor üres a büdzsé. Inkább újabb szorongatások kitalálásában fáradoznak a szakemberek! Hiába, az ész bajjal jár: baj, ha kevés - baj, ha sok! Somossy Katalin Szerkesztői üzenetek Sz. J.-né: Kérjük, ossza meg velünk bizalommal pontos nevét és címét - amit kívánságára természetesen diszkréten kezelünk -, mert csak kiléte ismeretében közölhetjük az MVK Rt.-vel kapcsolatos panaszát. A lapunkban közreadott levelek írói előttünk ismert személyek, akiket kérésüknek megfelelően (teljes névvel, szignóval, esetleg „név és am a szerkesztőségben” megjelöléssel) nevezünk meg a nyilvánosság előtt. * B. Tiborné, Miskolc: Névtelen bejelentésével sajnos nem tudunk mit kezdeni, miként a polgármesteri hivatal hatósági osztálya sem. Az „állatkínzó” szomszéddal szemben egyébként csak abban az esetben járhat el a hivatal, ha szabálysértési feljelentést tesz(nek). * H. L., Mezőkövesd: 1995. április 1-jétól már csak az a biztosított jogosult táppénzre, aki a biztosítás fennállásának időtartama alatt, vagy annak megszűnését követő első-harmadik napon válik keresőképtelenné. Korábban hosszabb idő elteltével is lehetett jogosultságot szerezni, például a biztosítás megszűnését követő 15 napon belül történő keresőképtelenné válással, ha ezt megelőzően legalább 180 napos megszakítás nélküli biztosítási idővel rendelkezett az igénylő. * „Társasház” jeligére”: A társasháznak polgári peres úton kell érvényesítenie követelését a hátralékos tulajdonostárssal szemben. * Miskolci olvasónknak: A Munka törvénykönyve 139. paragrafusa kimondja, hogy a munka- vállalónak kérelmére a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója (például édesanyja) otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a kérelmező az ápolást személyesen végzi. Bodnár Ildikó rovata Kutyaviadal a Szinva-parti futtatón A címbeli megállapítás (viadal) túlzó ugyan, ámbátor az alábbi eset könnyen fajulhatott volna kutyák párbajává, melynek eredménye eleve esélytelen lett volna egyikük számára. Egy miskolci bérházban lakó nyugdíjas házaspár szeretettel neveli és gondozza vizsla kutyáját, kit gyakorta kivisznek a Szinva-parti kutyafuttatóra. Egy csütörtöki napon (szeptember 21-én) panaszosunk félje indult sétára a család kedvencével. A vizsla jókedvűen íutkározott a Szinva-parton, majd megpihenni leült a gazdi lába mellé. Ekkor érkezett a közelükbe egy fiatalember fekete-fehér foltos pit- bulljával, kit pórázon tartott. A vizsla - talán barátkozás gyanánt - rávakkantott széles pofájú, görbe lábú társára, amit annak gazdája oly nagyon zokon vett, hogy ráengedte (ráuszította?) erős ebét az ugatni merészelő vizslára. A pitbull fogait mélyen belemélyesztette a vizsla jobb hátsó combjába, s talán még ki is harapott volna onnan egy darabot, ha panaszosunk félje nem üt hirtelenjében a harcias eb kobakjára. Úgy látszik, az értett a „szóból”, mert elengedte a védekezni képtelen szelíd jószágot. Nem úgy a fiatalember, aki láthatóan élvezte a jelenetet, s akit előzőleg hiába kért meg az idős férfi, hogy lépjen közbe, mielőtt nagyobb baj nem lesz. A telefonon elmesélt történethez olvasónk még hozzáfűzte. Sajnos e kutyafuttatásra kijelölt területen meglehetősen sok pitbull és bullter- rierféle kutya megfordul. De azokat legalább féken tartják, nevelik. Ám ettől az egytől, de leginkább gazdájától többen tartanak. Mert a kutya végül is azt csinálja, amire gazdája készteti, kényszeríti. Olvasónk szeretné tudni, ki is lehet ő, mert kilétét ismerve szabálysértési feljelentést tenne ellene. (Tanúja van az eset bizonyítására.) Mert aki egyszer ilyesmit megenged magának (kutyájának), az aligha fogja vissza magát legközelebb. A közismert pit- bullos esetek mindenesetre óva in- tőek. Fortuna nem válogat a jelöltek között A levelezési rovatban már másodízben olvasok az ingyen villamos- és buszutazással kapcsolatos hálálkodó levelet. Javaslom, hogy a nyugdíjak nagyságától tegyék függővé ezt a juttatást. Hiszen a szeptember 18- ai szám levélírója is szociális cselekedetként könyveli el ezt az adományt. Vajon akkor is szociális cselekedetről lehet beszélni, ha ez a kedvezmény azokhoz is eljut, akiknek 20 ezer forint feletti a nyugdíja? Pedig e réteg minden nyugdíjemelésnél amúgy is meglehetősen szép összeget kap a rendeletileg megállapított százalék után. És ehhez jön még az ingyenes utazás. Ez így bizony nagyon igazságtalan és szociális cselekedetről aligha lehet beszélni. Mögöttem 33 ledolgozott év, két fiamat gyes, gyed nélkül neveltem fel, családi pótlék hírből sem volt. Nyugdíjam jelenleg 14 105 Ft. A juttatott bérlettel 4300 forintot takaríthatok meg évente, ami számomra nagyon sokat jelent. (Korábban volt olyan hónap, hogy nem bírtam bérletet venni.) Mostanában sok meglepetés ér különben is. A vasárnap délelőtti Leporelló című tévéadásban játsszák be az ,Álljon meg egy millióért” szerencsejátékot. Egyik alkalommal Fodor János egy idősebb urat szólított meg a gyógyszertárban, aki meglepődésében dig találta meg a lottószelvényét. Vele érezve bőgtem, és őszinte öröm töltött el. Mire az úr megszólalt: „28 ezer forint a nyugdíjam, lottózni is csak a gyerekek miatt lottózom. Nem vagyok rászorulva, mindenem megvan.” Mondhatom, alaposan leszúrtam Fortunát, hogy már neki is a domb kell. A másik bosszúságom az volt, amikor az újságban arról olvastam, hogy olyan nyugdíjas nyerte meg az autót, akinek nincs rá szüksége, sőt a családjában senkinek sem, ezért az unokája kapja majd meg, ha megnő, és lesz jogosítványa. Nem merem leírni, hogy mit kívántam Fortunának. Molnár Istvánná Földvita - lehetséges kompromisszumokkal A lesilózott, mintegy 10 méteres földdarab Fotó: Fojtán László Jó másfél évet késett az a földárverés (a sajószentpéteri önkormányzat és a borsodsziráki tsz közötti peres úton zajló jogvita miatt), amelyen Kripszki Imre is licitálhatott a kárpótlási jegyeiért. így jutott 1994 áprilisában a Jenke-tanyában 700 négyszögölnyi, a Berek-kertben pedig 1 hektárnyi területhez. Tartós munkanélküliként azt tervezte, saját maga műveli meg mindkét földterületet, s a megtermelt értékkel kiegészíti csekélyke segélyét, melyet jövedelempótló támogatásként kap. Tervei csak részben váltak valóra. Mint elmondta, az elmúlt évben egyik földjében sem tehetett egyetlen egy kapavágást sem, hiába kerültek már tavasszal a tulajdonába. Az árverező tsz ugyanis mindkettőt bevetette még a licitálás előtt. Ebben a helyzetben arra számított, legalább a fele termést megkapja, ám csalódnia kellett. (A kárpótlási törvény végrehajtási utasítása szerint a vételi jog gyakorlásával tulajdonba került földeket a földhivatal adja a tulajdonos birtokába. Ennek feltétele, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés feltételei fennállja- nak, tehát a leendő tulajdonos a kárpótlási jeggyel nem fedezhető költség reá eső forintösszegét megfizesse, és a gazdálkodó szervezet nyilatkozatot adjon arról, hogy a termőföldön lévő terményt betakarította. Ilyen nyilatkozat hiányában legkésőbb annak az évnek december 31. napjáig kell birtokba adni a termőföldet, amely évben a gazdálkodó szervezet a terményt betakarította, vagy betakaríthatta volna. - szerk megj.) Az idén is csak az egyiket művelhette meg, mivel a Jenke-ta- nyait a termelőszövetkezet továbbra is használja anélkül, hogy arról külön megállapodtak volna. Ráadásul a Berek-kerti kukoricatáblájának egy részét is lesilózták, amikor a szomszédos parcellákról betakarították a takarmánynak szánt kukoricát. Panaszosunk állításáról a helyszínen mi is meggyőződtünk. Két, mintegy 10 méteres sávot csupaszított le a hosszan elnyúló földből a silózó gép vélhetően akkor, amikor az egyik oldalon végezve, áthajtott a másikra, esetleg folyamatosan itt is ott is dolgozva. E „szolgalmi” útra azonban nem lett volna szükség, mert a földek úgy lettek kimérve, hogy azok mindegyikét azonos útról meg lehet(ne) közelíteni. Bár ez utóbbi mindennek nevezhető, csak útnak nem, annyira benőtte a gaz. Mi is történt a két magántulajdonnal valójában? Négyesi Bertalan, a Szirma Term. Kft. ügyvezető igazgatója szerint mindkét panasz kompromisszummal zárható, s erről már többször tárgyalt a tulajdonossal. Az tény, hogy a Jenke-tanyán 1994 őszén elvetett búza júliusi learatása után tévedésből bevetették Kripszki Imre részét is repcével, amely egy 70 hektáros, több tulajdonostól bérelt területnek csupán egy parányi darabja. Ezért felajánlották neki, hogy vagy kitárcsázzák parcellájáról a repcét, vagy a termésből arányosan részesül. De járható út lehetne az is, hogy a tulajdonjog meghagyásával, meghatározatlan időre azonos nagyságú földterülettel megnagyobbítják Berek-kerti földterületét, amit ettől az évtől saját maga művel, s emellett kifizetik neki a Jenke-tanyai földbérletet is. Akár az egyik, akár a másik mellett dönt is, egyik megoldással sem rövidülne meg a panaszos - véli az igazgató. A kukoricatáblában okozott kárt - ami a bérmunkában ott silózó gépkezelőnek róható fel, kinek a figyelmét felhívták a tsz által bérelt területek és a magánfóld elhatárolódására - pedig már természetben megtérítették a számára, miután 3 sor kukoricával (mely csaknem négyszerese a letarolt mennyiségnek) megtoldották termését. Október 2., Hétfő A MÁV Rt. válasza Az Észak-Magyarország postája augusztus 14-én közölte Horváth Dezső miskolci lakos olvasói levelét. Panaszát kivizsgáltuk, melyről az alábbiakban tájékoztatjuk: A Miskolcról Sátoraljaújhelyig közlekedő személyvonat menetrend szerint Szerencs állomáson a harmadik vágányra érkezik 11.31-kor, és indul tovább 11.40-kor, tehát a Budapest, Nyugati pu.-ról a második vágányra érkező (11.43) vonat előtt probléma nélkül indítható. Rendkívüli esetben - a sátoraljaújhelyi vonat késése esetén - a vonatot Szerencs állomáson a második vágányra kell irányítani, betartva az Utasítás utasvédelemre vonatkozó szabályait. A levélben vázolt probléma tulajdonképpen abból adódott, hogy a hangosbemondó korai közlése alapján azt hihették, a vonat azonnal indul a második vágányról, holott a másik vonat érkezését technológiai és utasvédelmi okból meg kellett várni - amit a tisztelt utasok természetesen nem tudhatnak. A további hasonló jellegű zavar elkerülése érdekében intézkedtünk a megfelelő, korrekt tájékoztatás adására. Az okozott kellemetlenségért szíves elnézését kérjük. Gávay Pál igazgatóhelyettes MAY Rt. Ongai szüret Az ongai résztvevők mellett nagyon sokan dolgoztak azért, hogy minél szebb, látványosabb legyen a már hagyományosnak számító ongai szüreti mulatság. A szeptember 23-ai rendezvényen ott volt a miskolci Avas népitáncegyüttes, a Csipogó és a Fazekas gyermek táncegyüttes, Sajóvámos táncos fiataljai, és felléptek a helyi táncegyüttesek is. A szervezők - az ongai Faluvédő Egyesület tagjai - köszönetét mondanak valamennyi résztvevőnek, támogatónak - a Miskolc Városi Rendőrkapitányság közlekedési osztályának és közrendvédelmi alosztályának, a Nonstop Rádiónak, a helyi polgármesteri hivatalnak, az általános iskolának, a helybeli gazdáknak, Schmiedt Edének - mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Vigyázat — csalnak! Az elmúlt évi magas burgonyaárra gondolva elhatároztuk, az idén előre beszerezzük téli szükségletünket. Gyors és fáradságkímélő megoldásnak tűnt, hogy az utcákat járó mozgóárustól vásároljunk. Akivel összehozott bennünket a sors, 3500 forintért adta mázsáját. Két zsákkal kértünk, amit testsúly mérlegen mért le. Otthon azonnal ellenőriztük a mennyiséget saját mérlegünkön. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy 9 kilóval kevesebb egy-egy zsák tartalma. Azonnal az eladó után mentünk és kértük, ellenőrizze le nálunk a.súlyt. Erre szó nélkül átadott nekünk 500 forintot, és sietve elhagyta az utcát. Környékünkön többnyire nyugdíjasok laknak, akik számára bizony megerőltető egyszerre nagyobb összeget kiadni. De összekaparják a néhány zsákra valót, hogy így is spóroljanak. Bizonyára legtöbbjük nem is sejti, hogy átvágták. Nem állítom, hogy mindenki így árul, illetve így járt - de jobb elővigyázatosnak lenni. Egy miskolci nyugdíjas (Név és cím a szerk.-ben) Analfabetizmus Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a közelmúltban. 1920-ban a lakosság 13 százaléka (kb. 789 000 ember) volt analfabéta. Ez a szám 1960-ban 260 000-re, majd 1970- ben 171 000-re csökkent. A tendencia maradt, mivel 1990-ben „mindössze” 93 000 analfabétát regisztráltak. Napjainkban a magyar lakosság 1 százaléka (közel 100 000 ember) tartozik e körbe. A statisztikai adat nem azt mondja, hogy nem tud olvasni és írni, hanem azt, hogy „csak” gyakorolni nem képes. A bérkövetelések mellett az analfabetizmus elleni harc is téma lehetne! S.K. Miskolc
