Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-19 / 247. szám
SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1995. Október 19. Utazás Az európai művelődés bölcsőjénél Faragó Lajos Miskolc (ÉM) - Görögországot, amely az európai kultúra bölcsőjeként mindig is az igényes, a kultúra iránt érdeklődő utazók klasszikus célpontja volt, az utóbbi időkben már mint igen vonzó nyaralóhelyet is felfedezték a turisták. A miskolci székhelyű Társtourist Utazási Iroda Észak-Görögország keleti tengerpartjára, Pará- liába szállítja rendszeresen az utasokat, Hazánk egy oda nőül vett lányához, aki panziójában mindig magyaros vendégszeretettel várja honfitársait. Parália - idegenvezetőnk szerint - csak község, de mint megtapasztaltuk, az idegenforgalmi szezonban nagyvárosnyi létszámú vendégsereg lakja. A homokos tengerpart, a tenger tiszta és meleg vize, a budapesti Váci utcára emlékeztető boltok, bazárok sora, a görögöknél hagyományosan az esti órákban elkezdődő nyüzsgés elkápráztatja az idegent. A lépten-nyomon utunkba akadó ékszer- és bundaüzletek, az éttermek, a szupermarketek, a zöldséges boltok... A sárgadinnye nagyságú őszibarackok, a dézsányi görögdinnyék, a galambtojás nagyságú szemeket tartalmazó szőlőfürtök naponta vásárlásra csábítják a magyarokat. Az utazási iroda programszervezői egy kicsit mindent meg akartak mutatni Görögországból, ami egy kéthetes utazásba belefér. Megcsodáltuk az ókori szentélyek és még idősebb paloták, erődítmények maradványait, a messziről látszó kopár hegyek lábánál hullámzó olajfaligeteket, gyapotültetvényeket, az égre mutató sudár ciprusokat és a kavicsmederig kiszáradt folyókat. És leginkább megcsodáltuk Athént, amelyre a magasból még napjainkban is vigyáz az Akropo- lisz, miközben a négymilliósra duzzadt főváros elviselhetetlen szennyezett levegőjével nemcsak lakóit, hanem a fellegvárat is pusztítja - visszafordíthatatlanul. A lépcsők sorát megmászva elénk tárul a csoda. Az Akropolisz, amelynek romjait, maradványait látva képzelhettük el, milyen is volt évezredekkel ezelőtt a görög kultúra. Aztán ellátogattunk a Meteorákhoz, az utazót csodálkozással, félelemmel és áhítattal eltöltő sziklaképződményekhez, amelyeknek megközelíthetetlen ormain kolostorok épültek. Az első aszkéták egymást követő állványzatokon jutottak fel a megközelíthetetlen magasságba, a későbbiek kötéllétrákon. A bátortalanokat és az építőanyagokat csörlőszerkezettel ellátott hálóban húzták fel. A Tempé folyó völgyében felkerestük a Daphni-forrást már csak azért is, mert Görög táncbemutató magyar szemmel nézve Görögországban szeretik a magyarokat. Pará- liában nem egy boltban tökéletes magyarsággal beszélve szolgáltak ki bennünket a valamikor hazánkban több évtizedet töltött és hazatérésük után üzletet alapító menekültek. Van magyar étterem, ahol hetente egy alkalommal gulyáspartit rendeznek és van szupermarket, ahol anyanyelvűnkön is közlik a pénztárcánkat megcélzó kedvezményeket. És vannak fiatal eladók, akik a magyar újságokból tanulják nyelvünket. És hogy megismerjük a görög specialitásokat, kalózkirándulásra hívták a vendégeket, ahol együtt sütöttük és fogyasztottuk el a matrózokkal a halakat. A legemlékezetesebb élményt vendéglátóink a görög esttel szerezték. Megízleltették velünk ánizspálinkájukat, az uzót, megkínáltak bennünket fehér és vörös boraikkal, majd két fiatal bemutatta népi táncukat. Bemutatták és tanították is. Aztán - előbb kicsit kéretve magunkat, de annyira mégsem szabódva - már együtt táncoltunk velük. Magyai’ húszon- és hetvenévesek a görög párral. Végül már nemcsak görög népi táncot, hanem magyai’ tánczenére twistet, lam- badát és természetesen csárdást is. Amikor a kolostor lakóját kiverte a hideg veríték vize a monda szerint megszépít és bűneinktől is megtisztít. Fotók: a szerző felvételei Természetbarátok túraútja Ausztriában Ferenczi Lajos Miskolc (ÉM) - A Helyiipari Természetbarátok az idén mór a harmadik külföldi túrájukat bonyolították le. Húsvétkor a Dunajec mentén a Pienin hegységben, Erdélyben a Déva vára-Vajdahunyad-Orsova-Herku- lesfürdő vidékét járták be. Harmadik túra- útjuk Ausztriába vezetett.- Bejártuk Ausztria legcsodálatosabb vidékét, elsősorban az Ausztria gyöngyszemének tartott Salzkammergutot és környékét. Utunkat hat napra terveztem. Ebből egy napot azonban Bécs- ben szerettünk volna eltölteni, de az ottani szállás zsebünkhöz mérten nagyon drága volt. Végül is az egyházhoz fordultam segítségért, a Szent Anna plébánia mellett működő Kolping szervezet elnökéhez, akiktől segítségkérő levelet kaptunk az ausztriai plébániákhoz. A császárváros szépségei Bécsben megnéztük a Belvedere csodálatosan szép barokk palotáját, ahol Hruscsov és Kennedy elnökök aláírták az osztrák államszerződést. A Schwarzenberg placcon a hatalmas szovjet emlékművet. Az államszerződésnek egyik fontos pontja volt, hogy azt soha ne lehessen eltávolítani. Ä bécsiek ezt vállalták azzal, hogy az emlékmű legyen egy jelkép, egy örök mementó, hogy a szovjetek Bécsbe betehették a lábukat. Majd megnéztük a Karlkirchét, az Operát és a Helden placcon az Ismeretlen katona síremlékét a Hősi kapuval. Továbbá a császári lakosztályokat a Kartner strassén, a Szent István dómot, a Parlamentet, a csodálatosan szép neobarokk városházát és a Votivkirchét, ahol egy magyar szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban. Megtekinthettük a Ballhaus placcon a volt kancellária épületét, ahol 1934-ben a nácik meggyilkolták Dollfus szövetségi kancellári. Végül Schönbrunn következett a legszebb termei megtekintésével. Szállás ajándékba A magunkkal vitt levelet Pressbaum község plébánosa elolvasva, intézkedett, hogy szállással ellát bennünket. Pénzt nem fogadott el, csak a beteg, sérült gyermekeknek kért kis ajándékot. Utunkon felkerestük Ausztria legcsodálatosabb egyházi objektumát, a melki apátságot. A Duna fölé emelkedő hegytetőn Európa egyik legszebb építészeti alkotása már messziről látványos. A benne található értékek gazdagsága lenyűgöző hatást kelt. Napóleon kétszer is vendége volt a kolostornak. Majd Salzburgba érkeztünk, ahol négy éjszakára szállásunk volt. A harmadik nap átmentünk Németországba, Berchtesgandenbe. Gyalogtúrával felmentünk a kilátóba, ahonnan csodálatos látványban gyönyörködhettünk. Majd felkerestük a közeli Königséé-t hajójárataival. Káprázatos jégpalotákban A negyedik nap a Dachsteni hegyvilágban található óriás jégbarlangot kerestük fel. A jégbarlang a legnagyobb ilyen alkotása a Keleti-Alpoknak, és a világ legszebb barlangképződményei közé tartozik. Csodálatos jégdómok, földalatti gleccserek, megfagyott vízesések, jégpaloták kápráztatták el a nézőt. Az ötödik napon Bad Ischli a tóvidék és a Lehár-villa, délután az esti órákra maradt Salzburg nevezetességeinek a felkeresése. Itt született a szövege és a zenéje a „Stíllé nacht, Heilige nacht” karácsonyi éneknek. Fájó szívvel búcsúztunk, és a hatodik napon Grúzon keresztül érkeztünk haza sok-sok élménnyel gazdagodva. (Szerzőnk aranyjelvényes túravezető) Jobb első buszpáholy Miskolc (ÉM - NYI) - Jobb egyes ülés. A turistabuszon mindig az idegenvezető helye. Ott ül és oda pakol, onnan szól utasaihoz, segíti a gépkocsivezetőket, ha szükséges. A buszvezető az utasok testi épségéért felelős, ő azért, hogy mindenki jól érezze magát... A szirmabesenyői agrármérnök apa és közgazda anya angoltanárnőt nézett lri érettségiző lányukból. A nűskolci Földes Ferenc Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvány ugyan jó ajánlólevél volt Lukács Ritának, de a felvételi mégsem sikerült. Meglátva a Berze- viczy szakközépiskola kétéves idegenforgalmi képzésre invitáló felhívását, azonnal jelentkezett...- Azóta sem bántam meg - mondja a bájos, hallatlanul magabiztos, intelligens hölgy. Mert az ám a javából - valószínűleg kromoszómáiban örökölte mindazt, ami ma egy kezdő, sikeresként induló idegenvezető számtalan jótulajdonságaiban kristályosodik ki. - Ezt a szakmát, ezt a hivatást nekem találták ki! Világot látni, országokat és városokat, embereket, szokásokat, más kultúrákat és más gasztronómiát megismerni, ez igen!... Az első évben egy magán utazási irodánál vállalt feladatokat. Csoportokat kísért - felhasználva már meglévő nyelvtudását is — Olaszországba, Fi-anciaországba, Ausztriába, Angliába, Portugáliába. Majd következtek itthoni munkák: Miskolcra érkezett angol, holland csoportok kalauzolása a megyében.- Nekem jóformán mindegy volt, hogy itthon, vagy külföldön dolgozom. Azt szerettem és szeretem az idegenvezetésben, hogy kellemessé, emlékezetessé tehetem egy csomó ember itt-, vagy külföldön való tartózkodását, átadhatom nekik azt az ismeretanyagot, ami bennem van, s amit mindig bővítek, felfrissítek. Hiszen minden idegenvezetői feladat újabb és újabb vizsga, ahol nemcsak győzni lehet, hanem megbukni is. Ez utóbbiban szerencsére még nem volt részem. Lukács Rita Fotó: Farkas Maya Kérdezem tőle, vajon hová szeretne kalauzolni legszívesebben csoportot, mire ő huncutul elmosolyodik:- Egy álmom már megvalósult, idegenvezető vagyok. S közülünk ki ne szeretne eljutni a távoli, egzotikus országokba? Amerikába, Ázsiába... De nekem London is megteszi. Shakespeare nyelvének fpldje, amit annyira, de annyira szeretek!... Azt hinné az ember, hogy ennyi elegendő is egy fiatal lánynak. Aki végül is szerzett egy számára elhivatottságot, sok-sok élményt, s talán még jó megélhetést is biztosító szakmát, amit sikerrel művelhet. Am a szirmabesenyői Lukács Ritát, az egykori földesistát más fából faragták.- Felvételi nélkül felvettek a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola nappali tagozatára, idegenforgalmi szakra. Spanyolországból jöttem haza az évnyitó napján, de az ünnepséget lekéstem. Elköszöntem utasaimtól, akik mentek haza Miskolcra, én pedig igyekeztem a kollégiumba. Az idegenvezetés most már csak a tanítási szünetre marad. S hogy mi lesz a diploma után? Ki tudja, mit hoz a sors? Ha maradok idegenvezető, magasabb szinten folytathatom. De engem érdekel a szállodaipar és az idegenforgalom néhány más ágazata is... Elnézést kérünk! Miskolc (ÉM) - Legutóbb szeptember 7-én jelent meg az Utazás című oldalunk. Ebben közöltük a Körutazás Erdély szívében című írást és illusztrálásához két fényképet is. A szép felvételek készítőjének nevét viszont tévesen irtuk. Most korrigálunk: a fotókat Bencs László tokaji olvasónk készítette. Elírásunkért a fényképek készítőjétől és olvasóinktól is elnézést kérünk!
