Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-17 / 245. szám

6 A Itt-Hon 1995. Október 17., Kedd Tóth Anita Aszaló 4. születésnapod alkalmából szívből köszöntünk: anya, apa, nagyszüleid, dédi és unokabátyáid. Encsen megnyitottuk V* A vásárolni kívánt áruk előzetesen m egtekin thetők. Telephely: Encs, Vasút út 27/a, Telefon: 46/386-117 ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Szikszó, Kálvin tér 25.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 2 250 Ft+áfa 1/ 8 55 4 500 Ft+áfa 1/4 55 9 000 Ft+áfa 1/ 2 55 17 800 Ft+áfa 1/ 1 55 35 600 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 396-174 telefonszámon « 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Október 17., Kedd Itt-Hon A 3 A kistérségfejlesztés csereháti „trükkjei” Jóval nehezebb helyzetben a most alakuló településszövetségek A Szanticskán élők nem hagyják leírni magukat Fotó: B.Gy. Buzafalvi Győző Gagyvendégi, Szanticska, Gagybátor, Krasznokvajda, Baktakék, Abaújlak ÍÉM) - A Csereháti Településszövetség október 5-7. között országos konferenciát szervezett Gagy- vendégiben és öt másik cserehá­ti községben (Krasznokvajdán, Gagybátorban, Baktakéken, Szanticskán és Abaújlakon). Meglepően nagy érdeklődés kí­sérte a tanácskozást, hiszen het­venöt szakember vett részt - Za­lából, Nógrádból, Szabolcs-Szat- már-Beregből, Hajdú-Biharból, Jász-Nagykun-Szolnokról és ter­mészetesen Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből is. A Cserehát ’95 konferencia főhadiszállása Gagyvendégiben volt. Itt cseréltek leginkább esz­mét a kistérségfejlesztés napi gondjairól, „trükkjeiről”, a sike­rek és kudarcok tapasztalatai­ról. Larry B. Swain, a Wiscon- sini Egyetem közgazdász pro­fesszora előadásában a kistér­ségfejlesztés „titkairól”, a sike­res közösségteremtés feltétele­iről szólott. G. Fekete Éva, a Csereháti Településszövetség elnökhe­lyettese, humán szakágának referense a Csereháti Program tanulságait ismertette. Az el­múlt öt esztendő történései be­bizonyították az alapítóknak és a résztvevőknek, hogy a kistér­ségi fejlesztések megvalósítha­tók, koordinálhatok. Előnyt je­lentett a Cserehátnak az alul­ról jövő építkezés, a jól megvá­lasztott méretek, és a megfele­lően súlypontozott feladatrend­szer. A cserehátiak munkáját azonban jelentős mértékben hátráltatták az országos álla­potok, s a tetten érhető helyi közömbösség, a pénztelenség, az anyagi kiszolgáltatottság. Mindezek ellenére mégis szép sikert mondhat magáénak a Csereháti Településszövetség - hiszen az országban talán egye­dülállóan - gazdaságfejlesztő központtal és tízmillió forintos vagyonnal rendelkezik. Öt esztendeje már, hogy Edelényben konzultációt foly­tattak a szakemberek a Csere­hát és a hozzá hasonló elma­radott térségek sajátos fejlődé­si problémáiról, fejlesztésének esélyeiről, lehetséges irányai­ról. Itt is sok minden történt az elmúlt öt évben. A Csereháti Településszövetség egy sor fej­lesztési projektet kezdemé­nyezett és valósított meg a PHARE támogatásával. Az or­szág más területein is sorra ala­kultak a cserehátihoz hasonló szövetkezések. Hogy érdemes volt, azt a hetvenöt résztvevő fényesen bizonyítja. A jelenle­vők meghallgathatták a mi­nisztériumok képviselőinek a tájékoztatását a jövő évi kistér­ségi pályázati feltételekről. A Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Majoros End­re a folyamatban levő és a kö­vetkező esztendőben tervezett pályázati feltételeket sorolta fel. Az is kiderült, hogy e mi­nisztérium a kedvezőtlen ter­mőadottságú területeket prefe­rálja majd a szántóföldekkel szemben. Bagó József, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője jó hírről értesítette a hallgató­ságot. A tárca 1996-ban ugyan­is többet költhet az ideinél a munkahelyteremtő projektek­re, talán az infláció mértékét is meghaladó módon. Mindenkép­pen díjazni kívánják a helyi öt­leteket, a kiváló programokat, a kistérségi fejlesztési koncep­ciókat. Tudomást szerezhettek a jelenlevő szakemberek arról is, hogy a Földművelésügyi Mi­nisztérium egyes pályázataival a közeljövőben erősíteni tudja majd a megyénkben is kitűnő­en működő szociális fóldprog- ram nonprofit vállalkozásait. A Népjóléti Minisztériumot Sera- fin József és Szanyi Éva kép­viselte. Ók a szociális progra­mok irodájának tevékenységét mutatták be a csereháti kon­ferencia résztvevőinek. Sajnálattal és megütközés­sel vették tudomásul a jelenle­vők, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium pénz és idő hiányában nem tudta elfogadni a cserehá­tiak meghívását. Pedig az or­szág több pontjáról hozták el ide a civil szerveződések gond­jaikat, sikereiket, így élőben is megismerkedhettek volna szakterületük problémáival. Arra hivatkoztak, hogy a fővá­rostól távolabbra eső települé­sekre már nem futja,kiküldeté­si keretükből (!?). Úgy tűnik, ilyen szempontból sokkal job­ban áll(hozzá) a Munkaügyi Minisztérium, a Földművelés- ügyi Minisztérium és a Népjó­léti Minisztérium, mert az il­letékes főosztályvezetőik meg­tisztelték jelenlétükkel a Csere­hát ’95 országos konferenciát. Odor Ferenc, a Csereháti Településszövetség elnöke sze­rint nem fejtágítókra, hanem személyes beszélgetésekre van szüksége ezeknek a többnyire megszállott embereknek, akik elsősorban azt tűzték ki célul, hogy szűkebb pátriájukat fel­emeljék az azt megillető helyre. Jó pályázatokat elkészíte­ni nem elég, azt megfelelően menedzselni is kell - hangsú­lyozta Keresztúri Ferenc, a Gagyvendégiben levő Terület- és Gazdaságfejlesztő Központ igazgatója. A rendezvénysoro­zat házigazdájaként örömmel konstatálta, hogy milyen so­kan jöttek el a Cserehátra. Merőben újat ma kitalálni Ma­gyarországon nem lehet a kis­térségfejlesztés terén - jelen­tette ki. A csereháti (tanulmányi) ki­rándulások mellett a háromna­pos eszmecsere hetvenöt szak­embere ízelítőt kapott e vidék falusi turizmusából is. Szantics­kán például nemcsak megnéz­ték a népi remekeket, hanem él­vezték is ennek szolgáltatásait. Szüreti bálon, igazi hamisítat­lan vendéglátásban részesültek az Európa Díjas falucska - Pál István által vezetett - Angyal Bandi Fogadójában. _HETI IEGY7.FT Cserép Priska Tibor Virágcserép vásárlása a feladat. Igen, igen, annak a bizonyos cserépnek a be­szerzése, mit eleink már évezredekkel korábban kitaláltak, megcsináltak, és melynek, mármint az egész cserepe- zésnek ma is olyannyira dicséretes kul­tusza van. Tehát cserép kell, mely lé­legzik, természetes anyagból alkotta­tott, agyagból, homokból miegymás­ból formáltatott, valós tűz által kiéget- tetett és azzá lett, ami. Cseréppé. En­nek megvásárlása a feladat tehát és nem példának okáért műanyagcseré­pé. Mivel műanyagcserép nem létezik, akárcsak fából vaskarika sem. Mert, ha műanyag, hát, műanyag, ha cserép, hát cserép. Ennyit előzetesen. Folytatásként pedig annyit, hogy a miskolci, Vásárcsarnokkal majdnem szemközti, mindenféle míves porce­lánt, üvegpoharat, káposztáshordót sa­többit árusító boltban, melyben pedig nehány éve még igenis árultak, most biz' nem árulnak cserepet. Csak mű­anyagot. De hát éppen cserép kelle­ne... Sebaj, a közeli háztartásiban, hol nagyon is ügyelnek a választékra, és minden megtalálható, majd ott. Mert valaha... Jó, jó, de most sajna ott sincs. Nincs a piaci virágboltok sokadalmá­nál sem, csakis a mű-anyag. De hát mi­ért találták ki a Kertészboltot? Hogy sértődés ne essék: Áruházat! Van ám itt cserép bőven! Mutatja a dolgozó. Olaszból való. Ilyen díszes, meg olyan. Tényleg szépek, csúdásak, sok ezer fo­rintoséi, de a nyamvadt vevőjelölt azt mondja, hogy neki nem fürdőkád kel­lene cserépnek álcázva, hanem közön­séges, pórias kisméretű virágcserép, melybe át lehetne ültetni ezt, meg amazt A tenyérbe is elférne az általa elképzelt, egykoron úton-útfélen kínált virágcserép, ami...Műanyag! Az van olyan méretben. Tessék azt vinni! Nem visz! Csakazértse! Mert minő a menő vevő? Makacs! Különösen, ha nem fejlődik a korral! Ez meg pont ilyen vevő. Azaz nem vevő. Akkor most mi legyen? Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De ebből most már nem lesz újabb virág, süllyedjen el ott, ahol van, hervadjon magának. Legföl­jebb ennyivel kevesebb lesz a szeretet. Hogy a megye más részein miként van, például a kerámiájáról, cserepeiről mindig is híres Mezőcsáton, Sárospa­takon, Telkibányán vagy egyebütt? Re­mélhetőleg másként. Remélhetőleg mégsem kell elmenni öreg nénikék­nek, vagy általuk megbízott unokák­nak az edelényi, a gönci, a dubicsá- nyi, az ónodi kirakodóvásárokba iga­zi cserépért. A nem csupán megszo­kásból kedveltért, hanem talán ízlés okán is keresettért. De ugye tetszenek sejteni, hogy nem csupán a cserépről van itten szó...

Next

/
Thumbnails
Contents