Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-17 / 245. szám
8 A Itt-Hon 1995. Október 17., Kedd ABAl fl PORTRÉ Nyitott könyv . Telkibánya (ÉM - N.Z.) - Kisebb megszakítással, élete mindig a faluhoz kötődött. Nem csoda hát, hogy kedves közvetlenséggel tud szót váltani a falubéliekkel. Személyes adottságai, intelligenciája alapján, túlzás nélkül mondhatjuk: a jó Isten is vezetőnek teremtette. Talán csendességével, szerénységével, talán asszonyi voltával magyarázható: hamar feloldódnak a gátlások még az idegenből jött vendégben is, ha beszélget vele. A kistelepülés lakói pedig a maguk természetes módján tárulkoznak ki előtte. Mind a választók, mind a polgármester asz- szony, Mester Lászlóné kölcsönösen nyitott könyvként ismerik és becsülik egymást Telkibányán.- Hegyközi születésű vagyok Vily- pusztán - Füzérradvány mellett láttam meg a napvilágot. Sátoraljaújhelyben jártam iskolába, majd Sárospatakon laktunk, féljem ott volt erdész. Onnan kerültünk Telkibányára 1975-ben. Azóta itt élünk. Két lányunk született, a nagyobbik a közigazgatásban dolgozik Budapesten, oda ment férjhez. A kisebbik diák Sárospatakon. Füzérradványban a tüdőgondozóban volt az első munkahelyem, titkárnőként, mindenesként dolgoztam. Aztán Telkibányán a községháza pénzügyi előadói köréből kerültem a gyermek- és ifjúsági táborba, amelyet tizenhat évig vezettem. Nagyon szerettem ezt a munkát. 1990-ben megkerestek a község lakói: vállalnám el a jelöltséget a polgár- mesterségre. Kicsit ingadoztam, végül - többek kérésére - indultam. A négy jelölt közül, meglepetésemre, engem választottak meg. Úgy éreztem: minden erőmmel azon kell lennem, hogy megszolgáljam ezt a bizalmat. Á lakosság elégedett volt munkájával, amit jelez: másodszor is őt választották meg. ’94-ben már csak egyedül indult, nem jelentkezett versenytárs. A bányaiak szerencsésen választották meg a helyi képviselőket is. Viták ugyan vannak a testületben, de nyoma sincs a torzsalkodásnak. A kistelepülés fejlesztésére összpontosítanak. Ezekben a hetekben kezdtek hozzá a gáz bevezetéséhez. Mostanában újra erősödőben van a régi vágy: Telkibánya legyen ismételten aranygombos, nyissanak bányát a régi elődök nyomdokain. Véget ért a szarvasbőgés A kiránduló csoportok elijesztették az agancsosokat (ÉM - KL) - Néhány napos késéssel ugyan, de szeptember második félében megkezdődött a nagy őszi vadászesemény, a szarvasbőgés. Az időjárás kedvezett ennek a rangos vadászeseménynek. A hűvösre fordult időjárás néhány nappal meg is hosszabbította az agancsosok párviadalát, amely október első napjaiban ért véget. Ez azonban nem jelenti a vadászidény végét. Mert október végéig lehet vadászni a golyóérett bikákra, a selejtezés pedig január 31-ig tart. Mint Kismartoni Károly, megyei vadászati főfelügyelőtől tájékozódtunk, a külföldi vadászok ugyancsak elégedettek lehetnek az idei eredményeikkel. A vadásztársaságoknál jelentkezett külföldi vadászok például Tokaj-Hegyalján 9, míg a Put- nok környéki erdőségekben nyolc szarvasbikát ejtettek. Volt persze olyan külföldi vendégvadász is, aki zsákmány nélkül tért haza. Elsősorban azért, mert nem felelt meg ízlésének az a szarvasbika, amelyre „rávezették”, azaz amelyet becserkészett. Aztán volt olyan is, az egyik külföldi vendégvadász- nő, aki három érmesnek ítélt bikát is elszalasztott. Az időjárás azonban nem csak a vadászoknak kedvezett. Hatalmas mennyiségben lepte el az erdőket a gomba. Ezért szinte nyüzsögtek a szedők, árusok és kirándulók az erdőkben, s nem csak a vadváltók környékén. Mindez pedig zavarta a nász előtti párviadalra hívó bikákat. Megriasztotta a száj •vasteheneket is. Ez is egyik oka volt, hogy egyes helyeken eredménytelenül ért véget a vadászat. Az sem kedvezett a vadászoknak, hogy több helyen kirándulócsoportokat szerveztek a szarvasbőgés hallgatására. Emiatt helyileg és időben is eltolódott a bő- gés, az éjszakai órákra, az erdők sűrűjébe. Ahol már nem érte utol a vadászok golyója. Ez pedig anyagi veszteséget is okozott a vendégvadászokat fogadó vadásztársaságoknak. Ezután talán egy kis csend lesz. Madárral az agancson sokkal békésebb. Fotó Laczó József Gyerekek honi rajzasztala Házőrző Tóth Ágota 2. osztályos tanuló Ináncs AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ABAÚJI MELLÉKLETE •1995. október 17. • III. évf. 42.. szám Hagyományőrző szüreti felvonulás Régi hagyományokat, népszokásokat elevenítettek fel az idei hangulatos szikszói szüreti felvonuláson Fotó: Farkas Maya SUHAJDA JÓZSEF Szikszó (ÉM) - A szikszói Keresztény Demokrata Néppárt kezdeményezésére a helyi cserkészcsapat bevonásával és közreműködésével október elsején szüreti felvonulás volt Szikszón. A résztvevőknek kedvezett az időjárás, így vasárnap 14 órakor elindulhattak a Petőfi Sándor Művelődési Ház elől egy hintón és három lovaskocsin, mely igazán magán viselte a szüreti hangulatot. A szekerek mindegyükén szőlőfürtök, boroshordó, prés s egyéb szüreti kellékek mellett és között foglalták el helyüket a diákok, akik valamennyien a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző és Általános Iskola tanulói voltak. A szervezők Szikszón négy' állomáshelyet jelöltek ki, ahol hosszabb lélegzetű műsorral szórakoztatták a népes közönséget a diákok. A dalok hallatáit és a táncot látva nem egy néző velük együtt ünnepelt az utcákon. A felvonulást aktívan támogatták a helyi cserkészcsapat fiataljai, vezetői, a szikszói magángazdálkodók, valamint az alsóvadászi termelőszövetkezet vezetői. A régi hagyományok, népszokások felelevenítése és ápolása kötelessége annak a korosztálynak, amely az ilyen jellegű ünnepségeken egykoron részt vett. Élvezte és érezte annak összetartó erejét és az egymás iránti szeretet növelő hatását. Most, amikor oly korban élünk, amelyben a legnagyobb szükség lenne az összetartozást erősítő, egymást segítő megmozdulásokra, ragaszkodnunk kell nemzeti hagyományainkhoz, értékeinkhez. Fiataljaink most csak azt látják, hogy hogyan történik egyesek gátlástalan, tisztességtelen munkával történő meggazdagodása, míg a többség, a tisztességes kétkezi munkából élők egyre gyorsabb elszegényedése. Tudjuk, hogy a ma fiataljainak sem rózsás a helyzetük, mégis arra kérjük őket, hogy' ne hagyják nagyszüleik értékeit tönkretenni, feledésbe, veszendőbe menni. Ami egykoron szép volt, az ma is szép lehet. Tudjuk, hogy az oktatás szétverése, az anyagi helyzetükből fakadó megkülönböztetés, a munkához jutás lehetőségétől való megfosztás az életük elején közömbössé teheti őket. De az összefogás, embertársaink tisztelete, megbecsülése meg kell hogy változtassa azt, ami rossz, igazságtalan és erkölcstelen. Mindezek után szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik a felvonuláson részt vevő fiatalokat és időseket megtisztelték azzal, hogy ezen a vasárnap délutánon kimentek házuk, kapujuk elé, és tapssal köszöntötték őket. Reméljük, ez a szüreti felvonulás hagyománnyá növi ki magát, s jövőre talán nemcsak felvonulás, hanem szüreti bál is lesz. ! Szikszói ruhák - Amerikába (2. oldal) A TARTALOMBÓL A gibárti erőmű A Hernádból külön csatornát építettek vízimalmok kedvéért, a Bársonyoson sok kis malom munkálkodott, amelynek épületei néhol még ma is állnak. A szélkerekeket itt-ott napjainkban ismét felfedezik, hosszú ideig Csobád határában forgott egyiknek a vitorlája, ma pedig Mezőcsát szélén látható egy ötletes szerkezet. A Hernádon több vízierőmű is épült, az egyik ezek közül Gibárton. (2. oldal) Csereháti konferencia A Cserehát ’95 konferencia főhadiszállása Gagyvendégiben volt. Itt cseréltek leginkább eszmét a kistérségfejlesztés napi gondjairól, „trükkjeiről”, a sikerek és kudarcok tapasztalatairól. Larry B. Swain, a Wisconsini Egyetem közgazdászprofesszora előadásában a kistérségfejlesztés „titkairól”, a sikeres közösségteremtés feltételeiről szólott. G. Fekete Éva, a Csereháti Település Szövetség elnökhelyettese, humán szakágának referense a Csereháti Program tanulságait ismertette. (3. oldal) Abaúji rögök A híres Hegyalját Kassával összekötő kereskedelmi út Gönc és Vizsoly közötti szakaszát számtalanszor gyalog megjárta Szenczi Molnár Albert diák, aki másfél évet töltött Göncön, az ide menekült sárospataki gimnázium tanulójaként. Az „istenes vénember” Károlyi Gáspár gönci lelkész őt találta legalkalmasabbnak a korrektúrák vizsolyi nyomdába való szállítására. Cserében az ügyes, fogékony diák magába szívta azt a csodálatos magyar nyelvet, amely a 16 éves diákot megáldotta azzal a tehetséget, hogy később ragyogó stílussal lefordítsa francia nyelvből a 150 zsoltárt. (4. oldal) Hazai tájakról Itt van az Ezüstfenyő turistaház, évtizedekkel korábban a vándorok csupán eme ház látványáért, konyhájáért is erre alakították útjukat, a ház télen-nyá- ron munkálkodott, fogadta a csoportokat, egyénieket. Udvarán a vendégek még a régi aranybánya némely kellékét is megcsodálhatták. Sajnos, most ez a turistaház sem működik... (5. oldal)
