Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-16 / 244. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995- Október 16., Hétfő Fábry Zoltán követői A szlovákiai magyar kultúráról Kassa (ÉM - FG) - Fábry Zoltán munkás­ságáról kevés szó esett a kassai XXV. Fábry Zoltán Irodalmi és Művészeti Na­pok keretében rendezett tanácskozáso­kon, mégis minden előadás valamikép­pen róla, az általa is képviselt szellemi­ségről szólt. A Magyar Művészetek Hete rendezvénysoro­zat folytatásaként október 13-án, 14-én és 15- én rendezték meg a hagyományos Fábry-na- pokat. A pénteki megnyitón adták át az idei Fábry-díjat, melyet az idén nem közírónak, hanem a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének ítélt a Csemadok és a Fábry Em­lékbizottság. Ezzel közvetve valamennyi szlo­vákiai magyar pedagógusnak megköszönték a magyar iskolák megtartása érdekében kifej­tett munkáját. A nyitónapon megrendezett nemzetközi szemináriumon a kárpát-meden­cei mterkulturális kapcsolatokról esett szó. A szombati téma a szlovákiai magyar kul­túra jelenlegi helyzete volt. Bauer Edit parla­menti képviselő nyitóelőadását követően vala­mennyi felszólaló hangsúlyozta a kultúra, az anyanyelv, az iskolázottság fontosságát. De arról is beszéltek, hogy mindehhez szükség van az önszerveződések erősítésére, a szlová­kiai magyarság öntevékenységének fokozásá­ra. „Nem engedhetjük meg, hogy búsan lekö­nyököljünk” — mondta Adyra hivatkozva Bau­er Edit. A kisebbségi lét jellemző vonása az enge­delmesség, ez a „hagyomány” tört meg az úgy­nevezett alternatív oktatás bevezetése elleni komáromi nagygyűléssel és a székelyudvarhe­lyi demonstrációval. Ezek az engedetlenség méltó kinyilvánításai voltak, fogalmazott Do­bos László, a Magyarok Világszövetségének alelnöke. De azt a kérdést is feltette, hogyan lesz ebből jó viszony a többségi és a kisebbségi nemzet között. Mint mondta, amit politikai eszközökkel nem lehet megvalósítani, az a kultúra segítségével elérhető. Egymás értéke­inek megmutatására, megismerésére, tiszte­letben tartására van szükség. Más országok példáira hivatkozva Pomo- gáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke is hangsúlyozta a másság tiszteletének fontos­ságát, a civil kezdeményezések, az önépítés, a polgári értékek erősítésének szükségességét. Szabó Rezső, a Csemadok országos alelnö­ke többek között arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzetre jellemző, hogy a többség területi ál­dozatok nélkül szeretne nemzetállamot terem­teni. Ez az asszimilációs törekvés magában rejti azt a veszélyt, hogy elhagyják szülőföldjü­ket a Szlovákiában élő magyarok. A szlovákiai magyar sajtó helyzetéről szól­va Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője elmondta, hogy anyagi szempontból hasonló­an nehéz helyzetben vannak a szlovák ellenzé­ki lapok is. Nehezíti a helyzetet, hogy megké­sett a szlovákiai sajtó szerkezetváltása. Ajövő- vel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy le kell számolni bizonyos küldetéstudatokkal, tudo­másul kell venni, hogy az újság áru, el kell tudni adni a piacon. Ehhez színvonalas, ver­senyképes lapra van szükség. Mint mondta, a sajtó feladata az is, hogy erősítse az identitás- tudatot, de erre csak akkor képes, ha azok, akiknek készül, el is olvassák. „Nem adományokat várunk, hanem jogain­kat követeljük” - mondta Duka Zólyomi Ár­pád, az Együttélés alelnöke. A politikus véle­ménye szerint a .helyi önkormányzatok erősí­tésével, a demokratikus erőkkel összefogva eredményes lehet a diktatúra elleni harc. ,A- kultúra szabad” - kezdte korreferátu­mát Tóth Károly, a Magyar Polgári Párt alel­nöke. Minden függőség - legyen az szellemi vagy anyagi jellegű - a csőd szélére viheti a kultúrát. Véleménye szerint az sem jó, ha a ki­sebbségi elit diktatúrája váltja fel az állam atyáskodó diktatúráját. Úgy kell viselked­nünk, mintha valóban jogállamban élnénk, fo­galmazott a politikus. Majd egy Bukarestben élő barátját, Rostás Zoltánt idézve arról be­szélt, ha egy kisebbségi társadalomban nem adják ki valakinek a könyvét, mert rossz, a szerző nem azon van, hogy jobbat írjon, hanem mindjárt nemzethalált kiált... Kolár Péter, a kassai Thália Színház igaz­gatója az általa vezetett intézmény lehetetlen anyagi helyzetéről beszélt, mint mondta jelen­leg pénz nélkül működik az intézmény. A Fábry-napok keretében szombaton délután felavatták Baráti Szabó Dávid emléktábláját Zenés nyelvmester(kélt)ség A My Fair Lady bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Eliza (Nagy Ibolya)' és a professzor (Matus György) Fotók: Dobos Klóra Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Aki nem beszél helyesen és tisztán, annak nincs joga az élethez. Higgins profesz- szor vélekedésében van némi túlzás. Viszont az talán elfogad­ható: aki dadog, az ne legyen szónok. Aki rekedt, akinek fá­tyolos a hangja, az ne legyen énekes színész. S ha egy színpa­di mű minden szerepkörére nincs megfelelő színész, akkor nagy merészségnek tűnik be­mutatni a darabot. Erre a vak­merő mutatványra vállalkozott Miskolcon Horváth Péter ren­dező a My Fair Lady című musi­cal színpadra állításával. Már az elmúlt évad elején tudtuk, a miskolci színházban bemutatják a világ egyik leghíresebb, legtöbbet játszott zenés játékát, a My Fair La­dy!. A szereposztásról csak annyit árultak el, hogy Higgins professzor Szervét Tibor lesz. Végül a musical az idei évad első premierje lett. Eliza Létay Dóra és Nagy Ibolya, Higgins professzor - ugyancsak kettős szerep- osztásban - Matus György és Szer­vét Tibor. De Szervét Tiborral egye­lőre senki sem láthatta az előadást, a művészt szerződés köti a főváros­ba, így majd valamikor az év vége fe­lé lesz igazán kettős a szereposztás. Igaz, Szervét sem énekes színész, vi­szont játszott ő már - nagy sikerrel - Bóni grófot is Miskolcon. Tehát re­ménykedésünk valóra válhat: látha­tunk még egy „harmadik típusú” My Fair Ladyt is. Horváth Péter rendező szándéka szerint nem akart egyebet, mint lét­rehozni egy látványosan pergő, szí­nes és mozgalmas előadást. Nem akarta önmagát megmutatni, nem akart eredeti világértelmezésekkel előhozakodni - még ha erre képes is lenne. De ha akarta, ha nem, mégis felvet néhány mának szóló kérdést. Például: át lehet-e jutni az egyik társadalmi rétegből a másikba? Vagy: mi kell a polgárosodáshoz? Áz eredeti tervnek megfelelően a miskolci My Fair Lady látványosan pergő, színes, mozgalmas előadás. Köszönhető ez Regős Zsolt zenei ve­zetőnek, Csík György díszletterve­zőnek, Zeke Edit jelmeztervezőnek és Majoros István koreográfusnak is. A ruhák - változatosságuk elle­nére is - pontosan jelzik a szereplők hovatartozását, Eliza átalakulása öltözködésének változásán is követ­hető. A szín pillanatonként válto­zik, pörög: hol itt vagyunk, hol ott. Átjárható, átjátszható ez a fémvá- zassága ellenére is könnyedén moz­gatható színpadi világ. Észre sem vennénk a technika működését, ha néhány színváltozás nem tűnne hosszadalmasnak, ha ezek eltaka­rására kitaláltatott volna valami­lyen átvezető játék. Erre egyébként számtalan szellemes példát lát­tunk. A tánckar és az énekkar tag­jainak külön-külön is szerepe volt. Minden zökkenő nélkül tűntek át egymásba a zenés, a táncos és a pró­zai jelenetek. A rendező leleményét dicséri a sok-sok ötlet, eredeti megoldás. Bár ezek nem mindig érzékelhetőek a nézőtérről. Nem minden poénra ve­vő a közönség. Ilyenek például a nyelvi durvaságok. A „vaszt” és a „durva élet” típusú megjegyzések­nél sokkal hatásosabb Pickering ez­redes (Dézsy Szabó Gábor) egyetlen elszólása, az „árúsíccsák”. Ahogy a történet szerint Elizá­nak gyötrelmes elsajátítania a köz­nyelvet, ugyanúgy nehéz lehetett a virágáruslányt alakító művészek­nek megtanulniuk a ligeti tájszó­lást. Hogy milyen lehetett Eliza Doolittle eredeti cockney-dialek- tusa, azt nem tudhatjuk, nem is for­dítható magyarra. Viszont a mi Eli­záink többféle tájszólást kevernek, hol az í-ző, hol az é-ző dialektus ele­meire ismerhetünk, az „anyád” paló- cosan hangzik, de leginkább mes­terkéltnek hat a mindenáron való tájnyelviség. Különösen Létay Dóra játékában érezhető, hogy nehezen tud kilépni saját nyelvi közegéből. Nagy Ibolya kevésbé adott nyoma- tékot ezeknek a szavaknak, kifeje­zéseknek, így természetesebbnek, hihetőbbnek tűnt a virágáruslány egyszerűsége. Neki egyébként is könnyebb a dolga, hiszen énekes színészként közelebb áll hozzá a műfaj, könnyebben mozog ebben a közegben. Létay Dóra a csütörtöki előadáson kissé megilletődöttnek tűnt, társasági hölgyként is kislány maradt. De a fonetikaprofesszor (Matus György) sincs mindig formában, pe- chére éppen a premieren botlott meg többször is a nyelve. Persze, egy-egy ilyen kisebb baki megbo­csátható. Ha ügyes a színész, még poén is lehet a nyelvbotlásból. Ma­tus Györgynek sikerült ezeket a helyzeteket megoldania, viszont azt már nehezen tudta volna leplezni, hogy bizony megkopott, rekedtes a hangja. Ennek ellenére ő az érzel­mileg csökevényesen fejlett, önző, saját tudományától megvakult, megrögzött agglegény, aki Higgins professzorként vonult be a színház­történelembe. Nagyszerű, egyéniségéhez illő szerepet kapott Szegedi Dezső - mint Alfred P. Doolittle. Az előadás egyik legjobban sikerült, legszelle­mesebb részej amikor ivócimborái­val (Kulcsár Imre, Masa Zoltán, Somló István) mulatozik. Ugyan­csak emlékezetes alakítás Szerémi Zoltán Freddyje. Ő „a” sztár - kellő iróniával és parodizáló tehetséggel. A miskolci közönség nagy örömére újra láthattuk, hallhattuk az egyko­ri miskolci operettelőadások sztár­jait: Máthé Évát, Komáromy Évát, Péva Ibolyát, Ábrahám Istvánt, Varga Gyulát... Máhr Ági Pearce asszonyának csak egyetlen dala van, sokkal in­kább prózai szerep ez, mint zenés feladat, viszont ennél is több, amit a művész tekintetével, gesztusaival elmond. És aki nélkül nem képzelhető el musical! Dézsy Szabó Gábor a tőle megszokott igényességnek, színvo­nalas ének- és tánctudásának kö­szönhetően nagyszerű Pickering ez­redest állított elénk. Ahogy a dadogós Demosthenés kellő kitartással, önsanyargatással fogyatékossága ellenére is az egyik leghatékonyabb athéni szónok lett, ugyanígy elképzelhető, hogy az egy­szerű virágáruslányból is lehet tár­sasági hölgy. Horváth Péter merész vállalkozása szintén sikeres lesz. Ha bizonyos esetekben szükség van is a közönség megbocsátó elnézésé­re, összhatásában mégis kellemes szórakozás a miskolci My Fair La- dy-előadás. Pillantás a nyolcvanéves művészre Arthur Miller drámáit a New York-i pincékben játsszák Norwich (MTI) - Lehet arról vi­tázni, vajon ki az évszázad leg­nagyobb drámaírója. Bizonyos azonban, hogy Arthur Miller - Bertolt Brecht és Tennessee Williams mellett - az elsők közé tartozik. Arthur Miller október 17-én ünnep­li 80. születésnapját, a Norwich an­gol városban lévő Miller-központ- ban. Nem véletlen, hogy ez a köz­pont Angliában van. Miller már régóta panaszolja, hogy az amerikai színházi rendszer alig ad neki lehe­tőséget új színpadi bemutatókra. Millert mindig díszvendégként ünnepük, amikor maga rendezi is­mert darabjait Londonban, Stock­holmban vagy Pekingben. Szülővá­rosában, New Yorkban azonban műveit csak a Broadwaytól távoli pinceszínházakban adják elő. Pedig darabjai, az Édes fiaim, Az ügynök halála, a Salemi boszorkányok olyan tükröt tartanak az amerikai társadalom elé, amelyet nem lehet nem tudomásul venni. Korábbi da­rabjainak keserű társadalomkriti­káját is túlszárnyalta a Pillantás a hídról című drámája, amely tragi­kus és elrettentő jelképpé vált az amerikaiak milliói számára. A bűn­beesés után című Miller darab a 17. században játszódik, azonban az ’50-es évek amerikai kommunista­üldözése miatt aktuálissá lett. Ez a mű többek szerint sokban hozzájá­rult ahhoz, hogy az Egyesült Álla­mok politikai irányzata helyesebb irányba terelődött. Marilyn Monroe-val kötött sze­rencsétlen házassága után (elvált a filmsztártól) az amerikai kritikusok kevesebbet írtak Miller műveinek művészi értékéről, mint arról, hogy nem ó járult-e hozzá Marilyn Mon­roe tragédiájához. 1987-ben jelent meg önéletrajza. Azóta nem aratott nagyobb irodal­mi sikert. A 80 éves Miller azonban tovább ír. „Ez az én munkám” - je­lentette ki röviden a német hírügy­nökség munkatársának. Az Isten tenyerén Miskolc (ÉM) - A Magyar írószövetség Észak-magyarországi Csoportja és a TIT B.-A.-Z. Megyei Szervezetének rendezésében Dobos Marianne Az Isten tenyerén című könyvének bemutatóját tartják ok­tóber 17-én, kedden délután 5 órá­tól a TIT-székház emeleti klubter­mében (Széchenyi u. 14.). A könyv- bemutatón közreműködik Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. Vasas művészek Miskolc (ÉM) - A Diósgyőri Vasas Képzőművész Kör tagjainak alkotá­saiból nyílik kiállítás ma, hétfőn dél­után 5 órakor a Herman Ottó Gim­názium iskolagalériájában. A tárla­tot Dobrik István művészettörté­nész ajánlja a jelenlévők figyelmébe. A megnyitón közreműködik a Diós­győri Vasas Vegyes Kar. Kiállítók: Domonkos Ilona, Gál János, Kecske- métiné Törő Irén, Lengyel Zsüliett, Lőrincz Róbert, Mezőfi Tibor, Pazar Éva, Rézművesné Nagy Ildikó, Riv- nyák László, Sevcsik Jenő, Tóthné Árvái Erzsébet, Zombori József, Szepesik György, Pusztafalvi Zsófi, Rácz Edina, Rácsok Viktória. Gosztonyi-előadások Miskolc (ÉM) - Gosztonyi Péter, Svájcban élő magyar származású történész tart előadásokat október 17-én és 18-án a Miskolci Bölcsész Egyesület történelem szakos hall­gatóinak. A téma az első nap a ma­gyarok és a II. világháború lesz, míg másnap az 1945 és 1956 közötti ma­gyar történelem főbb eseményeinek elemzése. Miskolc után a neves tör­ténész az egri főiskolán tart előadá­sokat. Dixie-jubileum Miskolc (ÉM) - A Miskolci Dixie­land Band 1990 szeptemberében alakult. Tagjai kiváló amatőr illetve profi muzsikusok. A klasszikus dixie­land mellett a modernebb swing és jazz is megtalálható repertoárju­kon. Az együttes számos hazai és külföldi fesztivál rendszeres részt­vevője. Muzsikájuk vidám, idősek­hez, fiatalokhoz egyaránt szól. Ve­zetőjük Bállá Miklós, aki a zenekar­ban mint klarinétos játszik. Jubile­umi koncertjüket október 19-én, csütörtökön este 7 órától tartják Miskolcon a Nemzetközi Kereske­delmi Központban (Mindszent tér 1.). Vendégeik is lesznek: Berki Ta­más, Zoltán Béla, Nagy Iván, a Ben- kó Dixieland Band tagjai. Zenei ritkaságok Szerencs (ÉM) - Zenei ritkaságok címmel Byrd Miséjéről és Sibelius V. szimfóniájáról tart előadást Ju­hász Péter, a szerencsi zenei könyv­tár klubjában október 17-én, ked­den délután 5 órától. Borzos beszélgetés Miskolc (ÉM) - A Kispál és a Borz együttes tagjait - Lovasi Andrást, Kispál Andrást és Bräutigam Gá­bort - látja vendégül október 18-án, szerdán este 7 órától a miskolci Vö­rösmarty Művelődési Házban (Len­ke u. 14/a) nyílt új klub, a Roxanne. A zenekar tagjait megszólaltató talksow-t - amely a „Köntörfal nél­kül” címet viseli - Tóth-Szántay Jó­zsef vezeti. Ezt követően az együt­tes muzsikáját élőben is hallhatja a közönség. A klub nyitóprogramjára jegyek elővételben a Széchenyi ut­cai lemezboltban, a Dum-Dum Disc- ben kaphatók. Személyiségtréning Miskolc (ÉM) - A sikertelen felvé­teli illetve elhelyezkedés egyik oka az önbizalom hiánya. Ennek leküz­déséhez próbál segítséget adni az a tanácsadó jellegű személyiségfej­lesztő tanfolyam, amely - az Orszá­gos Játék Alap támogatásával - ok­tóberben indul a Vörösmarty Műve­lődési Házban. A tanfolyam foglal­kozik a magatartás- és- viselkedés- kultúra, a kommunikáció alapjai­val, az önismeret és önérvényesítés technikájával. A tanfolyamra a 46/357-421-es telefonon lehet je­lentkezni, ahol az érdeklődök továb­bi információt is kapnak. Doolittle úr (Szegedi Dezső) és Pickering ezredes (Dézsy Szabó Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents