Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-10 / 239. szám

6 A Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd Ügyfélszolgálati telefonszámunk üzenetrögzítővel: A hívás logyoBOS ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Szikszó, Kálvin tér 25.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 2 250 Ft+áfa 1/ 8 55 4 500 Ft+áfa 1/4 55 9 000 Ft+áfa 1/ 2 55 17 800 Ft+áfa 1/ 1 55 35 600 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 46/396-174 telefonszámon = 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! m z öreg a sarok­hoz közelítve le­lassította lépte­it, majd oly hir­telen fordult vissza,, amiként csak bírta fogyatkozó erejéből.- Megvagy! - kiáltotta mész- sze hangzóan. Megvagy - tette hozzá csendes elége­dettséggel. Tehette is, hi­szen valóban észlelte, amint az árnyék nem tudott elég­gé gyorsan elugrani, eresz homályába húzódni, ha­nem csak úgy h irtelenjében megmerevedett az üres, éj­szakai járdán, a lámpaosz­lop közelében, elnyúlva hosszan. Megvagy! Ismerd be, hogy elkaptalak! Az árnyék nem mozdult. Ott sötétlett a lámpa köze­lében, nem messze az öreg­től, ámbár... mivel még a lámpán túl volt, nem emer­re kellett volna esnie, ha­nem hátra. Az árnyéknak. Mármint: ha valami a lám­pa mögött van, akkor miért esik mégis mifelénk az ár­nyéka? No, ugye! Azért, mert nem tudott elugrani. Nem hitte, hogy ilyen gyor­san megfordulok és lelep­lezem, most aztán csak ott áll megmerevedve, nem tudva, mit kezdjen magá­val - kuncogott elégedetten az öreg. Az árnyékot kábé egy éve tapasztalja. Törzshelyéről indult haza, amikor szoká­sa szerint hátra-hátra te- kintgetve egy keskeny, sö­tét csíkot látott mozdulni, majd megmerevedni. Sem­mire sem gondolva ment to­vább. Pár hónap múltán ismét látta a sötét sávot, jóval közelebbről. Várako­zott, figyelt. Ugyan j ki követheti? De semmi sem történt, szerencsésen haza- ért. Egy hete viszont t mind közelebbinek érzi, látja az árnyat. Tudja, hogy ott lopakodik mögötte, bármerre is megy, ráadásul egyre vastagszik az árny, egyre erősödik. (Láttad te is már, barátom? Láttad a téged követőt?) Eddig a távolabbi utcák­ban megállt, eltűnt, most már követi majdnem egé­szen hazáig. Igaz, ha visszafordul, hogy megnéz­ze, az árnyék mindig eltű­nik, beleolvad a falba, a fa alá, vagy bárhová. Gondol­ja, valamely barátja, öreg cimborája tréfálkozik vele, ráijesztésként. Csakis vala­mely barátja somfordálhat utána csupán, és csakis a tréfa kedvéért. Ezért is ki­áltotta elégedetten: Meg­vagy! A furcsa árnyék pedig most... Igen... Megmozdult. Simán, zaj nélkül, miként illik egy árnyékhoz, elin­PRL5KA TIBOR Az árnyék (rémtörténeteink)] dúlt az öreg felé. Növeke­dett, vastagodott, felegyene­sedett,' emberformát öltött. Megállt az öreghez közel. Valami szerénység, valami nemakaroinság érződött be­lőle, mint aki csakis kény- szerűségből állt elő.- Hát akkor... Nem. lehetett pontosan tud­ni, ki mondta. Az öreg, vagy az árnyék. Az árnyék különben is egyre inkább hasonlóvá vált az öregre, fölvette kissé görnyedt, eset­len tartását is, csak éppen sötét maradt rajta minden.- Miért követsz? - kérdezte az óreg.„Mert az árnyékod vagyok”. Értette az öreg a választ, pedig nem hallot­ta. Az árnyék nem nyitott ki szájat, talán nem is volt neki, válasza mégis tisztán, érthetően szólt.- Az én árnyékom? Hogy- . hogy? Hiszen csak , nem régóta látlak! Akkor is messziről. Csak mostanában húzódtál közelebb... „Parancs szerint já­rok.” - Kinek a pa­rancsa szerint, hé? ,fíZ Idő... Míg az Idő ~ nem jelzi, nem jöhe­tek közelebb. De egy­szer csak sürget az Idő, jöj­jek közelebb... Közelebb.”Az árnyék zavartan izgett- mozgott, igyekezett úgy el­helyezkedni, hogy a lámpa világításának megfelelő he­lyen, sötétedjen, Az öreg ész­lelte, hogy közte és az ár­nyék között még jókora vi­lágos rész maradt.- Akkor is látnom kellett volna már téged és ismer­nem kellene! - zsörtölődött az öreg. „Ismersz.”Sóhajtotta kellet­lenül az árnyék, majd a föl­dön elnyúló része valami­vel közelebb húzódott az öreghez.- Ismerlek? Emeld föl a fe­jed, hadd lássam az arcod! „Igen... Eljött az ideje.” Mondta nagyon halkan, bocsánatkérően az árnyék. Az öreg oda figyelt, ahol az árnyék arcát sejtette... És meglátta benne a törzsasz­talt, körötte az idős cimbo­rákkal. Ni! Az meg én va­gyok! Ismerte föl saját ma­gát az asztalnál, ahol teg­napjárt. Majd látta magát élete párjával, amint a kert­ben munkálkodik. Majd látta magát kipirult, bol­dog arccal, amint magasra emeli első gyermekét. Látta magát délceg legényként, amint menyasszonyával együtt áll a templomban. yorsulva pörög­tek vissza-vissza a képek, felvil­lantva egy -egy kedves szép, vagy nem szép eseményt a koráb­bi évekből, és az árnyék, meg az öreg között már nem volt sávnyi világos rés sem, a képek meg pörögtek, pörögtek vissza... 1995. Október 10., Kedd Itt-Hon A 3 Beruházások lakossági hozzájárulásból Többlettámogatás nélkül adósságrendezési eljárás indulhat Halmaj (EM - B.Gy.) - Azok­tól a gondoktól, pénzügyi nehézségektől, amely az el­maradott térségben, Abaúj- ban levő településeket sújt­ja, Halmaj önkormányzata sem vonatkoztathatja el ma­gát. Már harmadik éve mű­ködési forráshiánnyal küzd és eddig is csak a takarékos gazdálkodás és a kiegészí­tő támogatás óvta meg a hi­telfelvételtől. Tóth József polgármester készségesen adott interjút lapunknak. O A pénzügyi nehézségek elle­nére biztosított-e a község alap­ellátása? • Ez évi költségvetésünket 6,2 millió forint forráshiánnyal fo­gadta el a képviselő-testület. A benyújtott pályázatot azon­ban elutasították. A pénzügyi gondok ellenére önkormányza­tunknak biztosítania kell az alapellátást és a település üze­meltetését. Az elkerülhetetlen és indokolt fejlesztéseket ezért, ha áldozatok árán is, de meg kell valósítanunk. Ezek a beru­házások úgyszólván teljesen la­kossági hozzájárulásból és egyéb nem állami, hanem saját bevételekből jöttek létre. □ Mi a helyzet a gázberuházással? • Községünkben a Zemplén- Abaúj gázprogram keretében befejeződött a beruházás első szakasza. Ennek eredménye­ként településünk felén több mint öt kilométer hosszú gáz­vezeték épült meg, és minden telekre bevezették a gázcson­kot. A kivitelezés rövidesen to­vább folytatódik. A teljes befe­jezésre azonban csak a jövő év­ben számíthatunk. Eddig a la­kások negyven százalékában fi­zették be a hozzájárulást. Az önkormányzat újabb csatlako­zókkal is számol. Annál is in­kább ajánlatos még ebben az évben rendezni a 62 ezer forin­tos számlát, mert jövő év janu­ár elsejétől nyolcezer forinttal többe kerül, hetvenezerre emel­kedik. □ Milyen az ivóvíz minősége? • A Halmajon élők jobb minő­ségű ivóvízzel történő ellátása érdekében az elmúlt időszak­ban jelentős beruházást valósí­tott meg önkormányzatunk sa­ját kivitelezésben. A korábban létesített, használaton kívüli 300 méter mélységű pozitív ku­tat rákötöttük a vízhálózatra és ezzel egy időben ez év július 19- étől községünk kivált a szikszói kisregionális rendszerből. Ön- kormányzatunk a lakossági víz­díjat ötven forintra csökkentet­te. A közületi tarifát pedig égy­Nekik épül a jövő Halmajon száz forint/köbméter összegben határozta meg. A lakossági bekötések díjai is jelentősen csökkentek. A korábbi 18 ezer forinttal szemben jelenleg na­gyon kedvezményesen, 13 ezer forint befizetése ellenében csat­lakozhat bárki a vízhálózatra. A szolgáltatott ivóvíz az eddigi vizsgálati eredmények alapján igen jó minőségű. Hosszabb tá­von feltételezhetően kezelésre csak a vízkeménység alacsony értéke miatt lesz szükség. A víz- közművagyont önkormányza­tunk önállóan üzemelteti és az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy hosszabb távon gaz­daságosan tudjuk szolgáltatni a vízellátást. □ Egy sor helyen van már ká­beltévé.,. • A lakosság megelégedésére működik községünkben az el­múlt esztendőben kiépített ká­beltévé-hálózat. A két földi és kilenc műholdas csatorna mel­lett kísérleti jelleggel megkez­dődtek a helyi adások is. Szá­mítógépes program segítségé­vel képújságunk rendszeresen jelentkezik és fontos, közérde­kű információkat továbbít. Ez idáig a lakájok hetven százalé­ka csatlakozott a rendszerre. Önkormányzatunk azonban szeretné elérni, hogy települé­sünk minden lakott épületét bekapcsolják a hálózatba. En­nek érdekében a bekötéshez a kivitelező MONIKER Kft.-vel együtt kedvezményt nyújtunk. A tizenkettőezer-ötszáz forintos csatlakozási díjhoz önkormány­zatunk 2500 forint támogatást biztosít. A fennmaradó tízezer forintot pedig öthavi egyenlő részben kell kiegyenlíteni. □ Aíz iskolai oktatás nem síny­lettem meg azt, hogy az önkor­mányzat pénzügyi nehézségek­kel küzd? Fotó: Varga Bea • Az oktatás legalapvetőbb fel­tételeinek a megteremtése ér­dekében is bizonyos beruházá­sokra volt szükség a nyár folya­mán. Egy korábban életveszé­lyesnek nyilvánított épületet kellett rendbe hozni, amely is­kolai tanterem céljait szolgál­ja. Egy másik önálló iskolai épületből pedig komoly átala­kítással egy újabb óvodai cso­portot indítottunk be. Mindkél/ fejlesztés elengedhetetlenül szükséges volt, ugyanis a kör­zeti iskola tanteremhiánnyal bajlódik. Több osztályt szükség- teremben helyeztek el, ezért in­dokolt lenne két új tanterem megépítése. A napközi otthonos óvodában eddig 76 gyermeket is már csak zsúfoltan lehetett elhelyezni. Az elmúlt szezon­ban is sok felvételi kérelmet kellett elutasítani. Az új óvodai csoport beindításával újabb 25 gyerek felvételére nyílt lehető­ség, amely a feszítő gondokat megoldotta. □ Terhelhető-e még a lakosság? • Fejlesztéseink többségére csak azért kerülhetett sor, mert a lakosság komoly áldozatokat vállalt és önkormányzatunk forgalomképes ingatlant érté­kesített. A vagyon felélése azonban nem lehet alternatíva! A halmaji emberek sem terhel­hetők tovább helyi adókkal. Ezért nehezen képzelhető el, hogy a múlt évi normatív támo­gatás szintjén miképpen vállal­hatják az abaúji önkormányza­tok az 1996. évi alapellátást. Amennyiben a jövő évben a te­rületi kiegyenlítés keretében a megyénkben működő önkor­mányzatok nem kapnak több­lettámogatást, úgy várhatóan sok települést fog érinteni az adósságrendezési eljárás - mondotta befejezésül Tóth Jó­zsef, Halmaj polgármestere. _HETI IEGYZFT Székellj Himnusz (Egy kezdő kántor emlékezik) Gulyás János Az 1942. év nyarát Erdélyben, Maros- vásárhelytől 2 kilométerre fekvő Ud­varfalván töltöttem, ahol bátyám meg­választott református kántortanító volt. Akkor már harmadéves tanítóképzős voltam. Mivel részt vettem a kántor­képzésben, megkért a helyettesítésére. Külön felhívta a figyelmemet a Székely Himnuszra, amit minden istentisztelet után a visszacsatolás örömére, az egész gyülekezet ragyogó arccal, át­szellemült lélekkel, jövőbe vetett hit­tel, égbeszárnyaló hangon küldött a mennyek Urához, mint a Miatyánk után a legszebb imádságot. Eljött a nagy nap. Az orgonán az elő­játék lágy dallama valami csodálatos szellemet varázsolt a templom csend­jébe. A szemek megfényesedtek, az ar­cok valami különös derűt sugároztak, kiegyenesedtek a törzsek, s amit sok éven át zárt ajkak őriztek, előtört mint csörgedező forrás szívet melengető csobogása: Ki tudja merre, merre visz a végzet... A kihullott könnyek láttán fogadást tettem, hogy ezt az élményt egyszer megírom, csak kutatnom kellett a szerzők után. Rájuk találtam. A szö­veget Csanády György, a dallamot Mi­halik Kálmán szerezte. Sőt, azt is meg­tudtam, hogy a zeneszerző a szegedi te­metőben van eltemetve. Több éven át jártam a szegedi közművelődési nyári egyetemre, s alkalmam nyílta sír felku­tatására a Móra Ferenc Múzeum mun­katársainak segítségével. Tőlük tudtam meg a következőket. A szegedi Erdélyi Kör fáradhatatlan tagjai megtalálták és gondjaikba vették, a Székely Himnusz komponistájának sírját. Egy tragikusan rövid élet és egy több évtizedes elfele- dettség után Mihalik Kálmán végre el­foglalhatta az őt megillető hélyet a tör­ténelmi emlékezetünkben. Mindössze tizennyolc évet élt Erdélyben. Trianon után a kolozsvári egyetem számos okta­tójával és számos diákjával bujdosnia kellett. Szeged a végállomás. Reinhold professzor mellett dolgozik tanársegéd­ként. Közben festeget Erdélyi nagykapu­kat, a Hargita rengetegét, Krassó-szö- rényhegyei szülőfaluját, Oravica bányát, diákéveinek színhelyét, Kolozsvárt. Itt al­kotta meg Csanády György versére a dalt, amelyet a csaknem egymilliós székely- ség ma is himnuszaként tisztel. Sírját gondos kezek megmentették az enyészettől. És talán akad egy szobrász­művész is, aki az erdélyi szépművészet gyönyörű hagyományainak szellemében kopjafát állít annak a Mihalik Kálmánnak a sírjára, aki mindössze huszonhat esz­tendős volt, amikor 1922 szeptemberé- ' ben tífusz következtében végleg ellova­golt a csillagösvényen, a Cöncölszeké- ren, Csaba királyfi és vitézei nyomában...

Next

/
Thumbnails
Contents