Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
8 Z-Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd _ ZEMPLÉNI PORTRÉ A £>// // / fonover Sátoraljaújhely (ÉM - M.I.) - Nekem mindennél többet jelent, ha a kisbeteg meggyógyul. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is választottam ezt a szakmát - mondja Tóth Miklósné, az újhelyi Erzsébet Kórház gyermekosztályának a főnővére. Tóth Miklósné Hercegkúton született, Sárospatakon járt gimnáziumba. Ezután Miskolcon gyérmekápolókép- zőt végzett el. Ez eredetileg egyévesre volt tervezve, ám közben két és fél évesre bővítették a képzést. Az első esztendei tanulást követően már a gyakorlatban is részt kellett venniük. Ekkor a kórház gyermekosztályának minden részlegét végigjái'ta, majd az iskola után a gyermeksebészeten kötött ki. Nem sokáig volt itt, hiszen férjhez ment, majd 1970-ben megszületett első gyermekük. A második pedig rá hat évre. Közben Karosba költöztek és ott is laktak 1988-ig. Utána következett életük egyik nagy próbatétele az építkezés. A sátoraljaújhelyi kórházba 1973- ban került. Munkahelyén változásnak számított, hogy ’81-ben az új épületbe költözött az osztály, ahol ő már részlegvezető lett. Rá két évre főnővér, s azóta is ebben a pozícióban van. Huszonnyolc ápolónő és hat kisegítő munkatárs dolgozik a „keze alatt”. Sok fiatal ápolónő dolgozott náluk, s mikor ők férjhez mennek általában már nem is jönnek vissza erre a munkahelyre. Pedig sok nővért képeztünk, már ki - mondja -, akik egyéves úgynevezett rá- képző tanfolyamot végeztek el. Sajnos, nagyon kévés a fizetés is, így aztán nem csoda,- ha a lányok a munkahelyre is magukkal hozzák az otthoni, megélhetési problémákat is.' Ez baj, már csak azért is, mert mi egy kis család voltunk. És ezt már múlt időben kell mondanom... Tóthné kedvenc elfoglaltsága a kertészkedés, melyet leginkább Karosban végezhet. Itt azelőtt állatokat is tartottak, ma már nem. Legnagyobb öröme pedig mostanság egyéves unokája. Vadászati törvényre várva Szendrei Mihály (ÉM) - Nehéz idők járnak mostanában a magyar vadászatra, vadgazdálkodásra egyaránt. A vadászok több tízezres tábora évek óta a bizonytalanság válságában él. Bár alábbhagyott a „vadász” szó lebecsülését jelentő megbélyegzés, mely igazán „kizárólag csak” egyes emberekre célzottan alakult ki, de a társadalom mégis rajtuk keresztül ítélte meg a vadászokat. Mind a társadalmi, mind a gazdasági változás új szabályozásokat kezdeményez. Az utóbbi időben egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz egy olyan „vadászati törvény” megszületése körül bábáskodunk, amely remélve az előrelátó bölcs döntést hosszútávon fenntartja az értékes magyar vadállományt oly módon, hogy közben ésszerű kompromisszumokat ajánl a földtulajdonosnak, a természetvédőnek, a vadgazdának és a vadásznak egyaránt. A tét nagy! Aggódunk, hogy mi lesz a vadállománnyal, a sok évtizedes munka eredményeivel, ha itt is csak a pénz, csak a haszonszerzés fog eluralkodni. A vadászat nem lehet gazdasági érdek. A vadászat több, mint pénzbevétel, akár nemzetgazdasági, akár egyéni szempontból nézzük. A vadászat igazi értéke a természet élővilágának megőrzése, a vadászó ember rekreációja, és csak ezután jön a merkantilista felfogás. Évszázadok, évtizedek alatt a vadászatban olyan hagyományok alakultak ki, melyeket nem lehet veszendőbe hagyni. A vadászat olyan kul- turtörténetileg kialakult emberi tevékenység, amelynek hagyományait meg kell őrizni! Bonyolult kérdés ez, amit döntés előtt igen gondosan, sokoldalúan és főleg indulatoktól mentesen kell mérlegelni. Csak azok képesek helyes döntést hozni, hasznos iránymutatást adni, akik ismerik a vadászat lényegét, a nehézségeket, az egyszerű vadászok gondjait is, és feltudják mérni az esetlegesen helytelen döntések után biztosan várható károkat! Ezek a károk nagyságrendjüket illetően olyan helyrehozhatatlan vagy csak nagy áldozatok révén korrigálható biológiai károk, melyeket nem követhetünk el az élővilággal, környezetünkkel szemben büntetlenül. Kisasszony után betakarítható a dió (ÉM - KL) - Úgy tartja a népi megfigyelés, hogy Kisasszony napja után a diófa termése már betakarítható. Bár a mezőgazdasági munkák legtöbbjét a gépesítéssel korszerűsítették, maradt egy-két ágazat, ahol napjainkban is még az ősi módi járja. Ezek közé tartozik a dióverés is. A diószüret ma is kézi munka, s amolyan családi vigasságféle. Évszázados szokás szerint a termést most is hosszú póznákkal verik le. Vigyázva, hogy a ter- mésthozó fát ne sértsék. A csonthéjas termést aztán megtisztítják a még zöld, vagy már fekete- dő héjától. Ha a burok nem repedezett meg, akkor késsel szabdalják meg, hogy' megtisztíthassák. Az így megtisztított termést hideg vízben megfürdetik. Ebben fahamut vagy szódát oldanak felr s a maradék héjat seprűvel ledörzsölik. A megtisztított dió héja szép fényes, fehér-sárgás színű lesz. Ä termést aztán rétegesen szétterítik, s vagy a napon, vagy pedig a falusi házak padlásán megszárítják, szellős helyen megszikkasztják. Az így kezelt dió nem csak szép fényes lesz, de a belseje, a magja egészséges marad, nem penészedik, nem ava- sodik. A diót a száraznak nevezett gyümölcsök között tartják számon, holott a tudományos nevén „csontárosok” közé tartozik. Őshonos, a feljegyzések tanúsága szerint eleink is igen kedvelték. A hazai diósokat már a középkorban is „elkertelték”, a termőhelyeket bekerítették. Ahol a szőlő megél, ott a diófa is biztosan és jól díszük, termést hoz. Megyénkben például a történelmi borvidékeken, mind Tokaj-Hegyal- ján, mind pedig a dél-borsodi borvidéken, ahol tehát szőlőt termesztenek, mindenütt megtaláljuk. Nemcsak a szőlőskertek lábjában díszlenek több évtizedes, -százados termőfák, hanem a bortároló pinceháznál, pincesoroknál is. Szinte elmaradhatatlan tartozéka a falusi portáknak is. A zempléni hegyektől a Bükk lábáig mindenütt. Nemcsak a termése, de értékes fája,miatt is kedvelik és ültetik. Napsütés, virágok Rajzolta: Móré Emma, középső csoportos Sárospatak II. Számú Óvoda Gyerekek honi rajzasztala AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI MELLÉKLETE • 1995. október 10. • III. évf. 41. szám Mádi szüreti rendezvény - jókedvvel Jó hangulat, jó mádi borok, zene és tánc - ezeket lehet jellemzésül elmondani a nemrégiben megrendezett mádi szüreti napokról. Az esti bálon pedig - melyen jól érezte magát a bálozó nép — megválasztották a bál szépét is. Fotó: Fojtán László A munkanélküliségről, a fizetésről Szerencs (ÉM) - Napirend előtti felszólalásában Koncz Ferenc, képviselő-testületi tag három témát érintett. Elmondta, vannak olyan részek a városban, ahol alig lehet közlekedni. Továbbá: nem érti, miért nem kaptak előzetesen arról értesítést a város intézményeinek dolgozói, hogy nem fognak a szokásos időben fizetést kapni. Jelezte: az emberek megértik a nehézségeket, ám a tájékoztatást nagyon hiányolják, hiszen így felkészületlenül érte őket az a hír. A harmadik, hogy az együk iskolában fűtési gondok is vannak. Az október 4-i képviselő-testületi ülésen első napirendi pontként a Megyei Munkaügyi Központ szerencsi kirendeltségének a vezetője tartott tájékoztatót Szerencs és a térség foglalkoztatási helyzetéről. A hozzászólásokban elhangzott, hogy a szerencsi foglalkoztatási helyzet a statisztika szerint rosszabb, mint a megyei átlag. Szóba került az is, hogy' az ön- kormányzatok nem veszik igénybe - a lehetőségeknek megfelelően - a jövedelempót- lós munkanélküliek közhasznú munkavégzési kereteket, kedvezményeket. Karády István kirendeltség- vezető szólt a feketegazdaságról, mellyel kapcsolatban ugyancsak korlátozott a központ eszköztára. A bizonyítás szinte lehetetlen - már ami az anyagi vonzatot illeti. Magyarán, azt nem tudják bizonyítani, hogy mennyi pénzt tesz zsebre a feketén foglalkoztatott, A statisztikai kimutatásokra vonatkozó kérdésekre elmondotta, hogy a számok mögött sok minden van. Példaként hozódott fel Sima esete, mely falucskában mindössze négy munkaképes lakos él. Közülük egy volt munkanélküli, így' a statisztika máris 25 százalékos munkanélküliséget regisztrált. Mikor ó is munkába állt, rögvest nulla százalékra módosult a munkanélküliség. * A testület ezután döntött a Tokaj-hegyaljai Közalapítvány ügyében. Már folyóiratokat is kölcsönöznek Igazán érezhetően 1994-től emelkedett a létszám (3. oldal) _A TARTALOMBÓL ____ Á ltalános iskolásoknak A sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban nyílt napot tartanak a nyolcadikos általános iskolásoknak. Az ezt követő napokban pedig a hatodikos tanulók ismerkedhetnek a gimnáziummal, az ott folyó munkával. (2. oldal) Egy épület „halálára”... Egykoron szép ház lehetett az, amely* ma omladozó félben csúfítja a rangos település főutcáját. (4. oldal) Kígyófészekbe nyúltunk - baj nélkül Mit tegyünk hát a viperás helyen? Ha netán találkozunk, látunk viperát ne kergessük, ne szaladjunk utána, ne turkáljunk bele bottal a likba... Két írásunk is foglalkozott a közelmúltban a viperamarással, azzal,.hogy mi a teendő ha mégis megtörténik a marás. ^Most - mintegy' összefoglalásképpen - még egyszer visszatérünk a témára. (5. oldal) Az Itt-Hon konyhája Gombás receptjeinkhez ezúttal egy boros szőlőkelyhet is „felszolgálunk” olvasóinknak. (5. oldal) Az árnyék „Az árnyék nem mozdult. Ott sötétlett a lámpa közelében, nem messze az öregtől, ámbár... Mivel még a lámpán túl volt, nem emerre kellett volna esnie, hanem hátra.” (6. oldal) 1
