Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-09 / 238. szám
1995, Október 9-, Hétfő Szólástér ÉSZAK-Magyarország 15 Érvek helyett: faltörő kos? Az iskola ne emeljen falakat az ifjúság közé Fotó: Dobos Klára Tisztelt Szerkesztőség! A napokban, a különböző sajtótermékek böngészése közben, nagyon elgondolkoztató írásra akadtam, jelesül: az Észak-Ma- gyarország hasábjain! Nem tartom fontosnak a címét és az íróját felemlíteni, mert csak a cikk tartalmát értékelem fontosnak, nem a „sallangját”. Ugyanis az az Ur azt állítja: még mindig nem nyerte vissza lelki békéjét, ágy megzavarták a Dabas-Sári- ban lezajlott események! Természetesen: engem is megdöbbentett az a gejzírként felszínre törő gyűlölethullám, mégsem értek egyet az egyik kedves ismerősöm véleményével - mellesleg nyugdíjas iskola-igazgatónő - aki így reagált a történtekre: „Papgyilkosság már volt! Ezután nem jöhet más, mint Pócspetri, és a Mindszenty "Grosz perekhez hasonló bűntett!” Megrendítő!!! Boldog (HM!) ifjúkoromban a Hajdúnánási Református Főgimnáziumban tanultam. (Tanítottak!) Persze, a tanulók között voltak „másvallásúak” is, Például, az én padszomszédom: Glücklich Endre, zsidó volt. Csak jó barátságban lehettünk, ba még 54 év múlva is emlékszem a nevére! Persze: volt köztünk is „vallási” ellentét: ugyan- m, én tornaórán ügyesebb voltam, viszont ő, a latinórákon »villogott” jobban. Ebből adódott: ő tudott „súgni” nekem, mikor elakadtam a coniugatió es declinatió szövevényeiben, de én nem segíthettem neki, ha nem sikerült végrehajtania a »haskelepet”, vagy a „saslengést”! Viszont: „vallási” ellentétem volt a Szilvia nevű múzsámmal is, mert ő görögkeleti vallású lévén, ráadásul a szomszéd helységben lakván, amikor neki hittanórája volt, nem tudtam elkísérni a vasútállomásra, mert ő olyankor ottmaradt egy órahosszára, viszont én, ha egy órával később mentem volna haza a szokottnál, nem kaptam volna ebédet! Hogy a másvallásúak közül is bentmaradtak olykor-olykor, a mi hittanóráinkon? Ez nem Zavart sem bennünket, sem üagytiszteletű Horkay Tanár Urat! Hát igen: a gimnázium szelleme, nevelési módja, főleg: fegyelme, lehetetlenné tette a vallási ellentétek meghonosodását. Mert: fegyelem, az aztán volt! Gyakran elhűlve nézem: hogy özönlenek ki, tanítás végén a közeli iskolából a diákok! (Nem akarom azt írni, hogy úgy, ahnt a csürhe, mert nem akadom megbántani a malacokat!) Hogy közben minden második szavuk az a közismert kötőszó, és élénken megmagyarázzák egymásnak, hogy mit csináljanak, kivel, hányszor, hol: ez mindennapos dolog! És mikor a múltkor rászóltam egy 9 éves gyerekre, hogy dobja el a cigarettát, a kölyök így válaszolt: „Mi köze hozzá? Anyám megengedte, maga meg menjen a ...!” De amikor felemlítettem a tanárnőjének, ő csak ennyit mondott: „Mit tudjak velük csinálni?!” Érdekes! Az egyházi iskolákban tudják, ismerik az ilyen viselkedés „gyógyszerét”. Sőt: Még mást is tudnak! Ugyanis: a fent említett mű alkotója elismeri: „Kevés az olyan szervezetük... ahol formálódik a bűntudat, de teret nyer a hedonista formáció. Innen rövid út a dohányzáshoz, az alkoholizmushoz, a szipózáshoz. Mindez pedig leggyakrabban - erkölcsileg - a mélységbe vezet! Hát Uram! Pontosan azért kellett az a „fal”! Mert, hiába ápolom-gondozom én a gyönge palántáimat, ha a szomszéd gondozatlan kertjéből átjönnek a hernyók! Vagy, mondanék egy klasszikus példát: moslék marad. De viszont: ha egy hordó nemes borba öntök egy kancsó szennyes vizet, moslékot, az moslékká változtatja a hordó tartalmát! Az egyházi iskola .tanára, ha egyik növendéke megfeledkezik magáról, észhez térítheti! De mit tehet egy olyan tanulóval, aki „másik” iskolába jár? Ha ez a diák „elküldi”, még felelősségre vonni sincs joga! Elmondanék egy érdekes, de tanulságos történetet. A drezdai képtárban, az egyik mérnökközgazdász diplomával, angol-német felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező „kisfőnökünk” - mivel tudta, hogy egyházi iskolában tanultam - tőlem kérdezgette: mit ábrázol Tizian Adógaras” című képe, és Rubens alkotása: „Bethsabé a szö- kőkútnál”. Diplomái ellenére, „szakbarbár” címmel ruházta fel saját magát, mert egyháztörténelmet sem a gimnáziumban, sem az egyetemen nem tanítottak. Pedig: ez is úgy hozzátartozik az általános műveltséghez - ha nem jobban - mint az analitikus geometria, vagy a marxizmus. (Igen, az is!) Nos: ha a „falbontó” szülők gyermekeinek egy része egyházi iskolába iratkozott volna, növelhették-bővít- hették volna egyháztörténelmi ismereteiket (amit később az egyetemen is tudtak volna hasznosítani), vesztettek volna valamit? Nem! Sőt! Mit nyertek volna? Sokat! Azt hiszem: lehetett volna itt is kompromisszumra jutni, ha nem lett volna útba az a „FAL!” A gyűlölet fala: Nem gondolják, „faltörő Urak”, ezt a válaszfalat kellene, lehetőleg mielőbb lebontani!? Ezt, a saját gyermekeik is megköszönnék - utólag - Önöknek! És még: „faltörő kos” sem kellene hozzá! A megbékélés reményében: Csörnök Jenő Miskolc Készül (már kész is?) a költség- vetés tervezete. No, persze „itt van az ősz, itt van újra”. Az új „csomagba" belerakják a régi csekélyke maradékát, kiegészítve a középrétegeket teljesen tönkretevő adórendeletekkel, de féltőn óva a felső tíz-, ötven-, százezer érdekeit. (Isten mentsen például egymillió fölött egy magasabb adókulcstól, az ingatlanadó „istenkáromló” szavát ajkadra ne vedd, és még sorolhatnánk.) Pénzügyminiszterünk is nyíltan megmondta, hogy mivel a gazdagtól pénzt elvenni nem lehet (legalábbis ő és kormánya nem tud), ezért kell a terheket a bérből és fizetésből élőkre és a középrétegekre hárítani. Érdekes, hogy nyugaton a gazdagabbak normális megadóztatása sikeres, de legalábbis sokkal eredményesebb. Hogy mik a hazai helyzet okai? A „szakszerűség” mellett valószínűleg van egy másik oka, amit egy magyar közmondás szépen kifejez, tudniillik ami azzal zárul, hogy „nyögés a vége”. Pető Iván egy inteijúban (MTV A HÉT) már úgy fogalmaz, hogy ety” nagyon jól elvan. De jól elvagyunk mi itt lent és középen is. Morgunk, tiltakozunk, demonstrálunk szabadon, persze mindenki magáért. Szinte mindegyik szakmának megvan a maga napja, hónapja. A vasutasok vasutasnap helyett általában novemberi sztrájkjukat ünnepük (no, persze ott sem teljes egységben). A pedagógusok májust cserélték el a „lebegtetve visszaszorított” pedagógusnappal. Az augusztus természetesen a tűzoltóké, a szeptember a diákoké, az október a rendőröké és esetleg a katonáké lesz. (Ha mégis tévedtem a hónapok terén, elnézést érte.) Ha ironikusan fogalmaznék, mondhatnám, hogy szakszervezeti szerveink az érdekegyeztetés kudarcát belátva sikereiket az IT (Idópont- kikeriiló Tanács) munkájában aratják le, mondhatni teljes sikerrel S mit teszünk mi, az érdekeltek a bérből és fizetésből élők? Kritizáljuk egymást Mert ki beszél becsmérlően a mozdonyvezetők „ugrándozásáról”? Természetesen a tűzoltók, pedagógusok, egyetemisták stb. Ki fogja elítélni az egyetemista „handabandázast” vacak kétezer plusz iksszer kétezer forintokért? Soroljam? És kik fanyalognak majd az egészségügy és a pedagógusok esetleges sztrájkján? Kíváncsiak rá? Mindez különböző időkben, különböző helyszíneken, és nagyjából azonos eredménnyel. De vigasztaljon az, hogy tönkre egyidejűleg megyünk, és csak remélni lehet, hogy nem az országgal együtt. D. Zs. Miskolc Vadász a vadásznak - barátilag Kedves Tanár Úr! ... nem véletlen, hogy a történetek minden vadászkönyvben ismétlődnek, és minden olvasó újra és újra találkozik velük. Széchenyi Zsigmond Afrikai tábortüzek” című könyvében előre elnézést kért olvasóitól, hogy ne vegyék rossznéven, ha könyvében ismétlésekre bukkannak. A természet és a vadászat ismételgeti önmagát. Ismétlődik az élet, ismétlődik a tudomány, a zene, a festmények, a szobrok, és mégis mások - mindenkinek mást mondanak. Egyik nap olyan, mint a másik..., és mégis, a „mozdulatlan Aírikai mocsár” is naponta változik. Ismétlődik a nyár, a tél (a monszun), de a következőn mégsem ugyanaz. Ismétlődik a születés, a halál, de nem ugyanúgy. Az ember könnyen felejt, ezért is érdemes megismételni mindazt, ami jó és hasznos - hátha szebb lesz általa a világ. Ismétlés a tudás anyja. Sok az idézet, még több az „ollózás”, és nem kevés a plágium. Már majdnem mindent elmondtak előttünk egyszer, akár többször is, legfeljebb más szavakkal, más szándékkal. Az ember gyorsan felejt - azt is, amit nem kellene -, de így jut hely az új dolgok számára. Ismételgetjük magunkban... hátha sikerül..., hátha nem jön újra. Ismétlődnek a gének (de meddig?) - „hátha csak látszatra azonosak” hátha más bújik meg mögöttük. Születnek azonos gondolatok, felfedezések, azonos pillanatban távol egymástól. Hol kezdődik a lopás, a plágium, és mi az, ami ismétlődik? Jó-e valamit többször hallani, látni, tapintani, szagolni? Ismétlődik a szerelem, ismételten és ismételten reménykedünk, de örök a szeretet és a hit. Más a plágium: pont, vonás, kérdőjel és felkiáltójel szerint lemásolni mondatokat, oldalakat- de más újraszülni a gondolatokat. Az iskolában is mások gondolatait tanuljuk és ismételgetjük. A szellemi és eszmei lopás ellen indított harcod, támadásod, igaz ügyed késztetett erre, a talán nem teljesen haszontalan szójátékra. Az idősebb Dumas Shakes- peare-től „kölcsönöz” gondolatokat, és más különböző forrásból is merít - „egy könyv, amely jó helyen maradt nyitva”. Ez nem társszerzőség - úja Dumas. Az irodalom mindenkor megengedi a „közös” munkát - kivonat a kivonatból. Az ember érdekes dolgokat mondhat el ismételten..., pedig nem is olvasta sehol. Studinka „Örök vadászmezőkön” könyvének címét Behrt-tól „kölcsönözte”, amiért többször is bocsánatot kért. Saját írásomat is olvastam már idézőjel nélkül, utána Sz. J. megjelöléssel - ezt hivatalosan is bocsánatos bűnnek tartják (elhiszem). Széchenyi és mások is írják, hogy ha valaki eltöltött egy hetet Afrikában, ír egy könyvet, ha valaki három hetet, vadászott, ír egy cikket, és ha eltölt ott egy emberöltőt..., úgy gondolja, hogy nem elég, vagy sok egy könyvre - és megtartja magának (Saját véleményem: nagy kár.) Ha valaki azért úja le élményeit, hogy újraélje, megértem. Örömmel üdvözöltem a Terra Print Kft. (Tálos szerkesztésében) ma mái- több mint próbálkozását, ötven-ötven vadász tollából megjelent írásáért, kiadásáért. Dicséret illeti még akkor is, ha nem mindegyik remekmű, vagy irodalmi „érték”, de számynyitogatás, valami születőben van. Ha vannak bennük idézetek, vágj’ ha valaki már elmondta (mint sok minden mást), akkor is valami megindul, erjed, izmosodik a vadász- kultúra. Tekintélyes vadászírók nyilván azért csatlakoztak ezen kezdeményezéshez, mert fogják a fiatalok kezét, bátorítják őket. Szíves üdvözlettel, tisztelő híved: Szigethy Jenő Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Nem múlik el hét, hogy a közvélemény ne értesüljön durva, erőszakos, felháborító bűncselekményekről. A lakosság félelme megalapozott, közbiztonsági válsághelyzet alakult ki” - mondta a Borsod megyében jól ismert Túrós András rendőrtábornok. Uűn, bűnhődés nélkül Magyarországon az 1980-as evek közepén évente mintegy 150 ezer ismertté vált bűncselekményt regisztráltak. Ez a szám mostanra évi 450 ezerre emelkedett, a bűnözés mennyiségi növekedésen és minőségi változáson ment keresztül. Amíg 1990-ben lőfegyverrel mindössze hat embert öltek meg, tavaly 52 ilyen gyilkosság történt. A korábbi - évi átlag kétszázról - 400 fölé emelkedett az évenkénti emberölések száma. Megjelentek a keleti gengszterek, akik magukkal hozták a Sajátos bűnügyi „kultúrájukat”, ? védelmi zsarolást, a bérgyilkosságot, a leszámolást, az üzletfelek likvidálását. A közelmúltban a rendőrség vezetői által tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy csak az elmúlt fél évben 7 százalékkal n°tt az ismertté vált bűncselekmények száma. Ezek 38-44 százalékát a közterületeken köve- .7* el- Nyugtalanságot kelt a ká- , mtószerek előállítása és árusítása. 1989-ben csak 6 kilogramm, tavaly már 965 kilogramm drogot foglaltak le. Magyarországon jelenleg - a becslések szerint - mintegy 30-40 ezer ember fogyaszt rendszeresen kábítószert. Több száz fős kemény maggal rendelkező szélsőséges jobboldali szervezetek léteznek, és a törvényeket nyíltan kijátszva különböző akciókat szerveznek. Ezeket a szervezeteket bizonyos politikai erők anyagilag is támogatják. A szociál-liberális hatalom és annak kormánya tétován szemléli a szélsőjobboldali provokációkat, más dolgokkal van elfoglalva. Új szín a bűnelkövetési palettán a gyermekrablások megjelenése, és döbbenetes - józan emberi ésszel nehezen felfogható - a gyermekkorúnk által elkövetett vonatdobálások ugrásszerűen megnövekedett száma és súlyos következménye. , Jelentősen és igen negatívan befolyásolják a közhangulatot a széles korúén elterjedt korrupciós ügyek, a nagy összegű adócsalások, a közpénzekkel való panamák és más anyagi visszaélések egyre növekvő száma és volumene. Tegnap, ma és holnap Az előbbiekben vázolt helyzet természetesen nem Isten csapása és nem is a turáni átok vagy a több éve tartó aszály következménye. A bűnüldözésnek nem egyetlen, de a legfontosabb eszköze a rendőrség. A rendszerváltás kormánya szem elől tévesztette, hogy mi a rendőrség alaprendeltetése, az első időben mindent elkövetett annak ellehetetlenítésére. Nemrégiben Horváth Balázs úr volt belügyminiszter dicsekedett el a Nép- szabadságban, hogy milyen „átszervezéseket” kellett végrehajtani a rendőrségnél. Ez többek olvasatában - az enyémben is - a rendőrség szétverését jelentette. Ez időben távozott a rendőrségtől igen sok jól 'felkészült bűnüldözési szakember, rendőri vezető. A rendőri állományt az elmúlt időszakban csúcsra járatták - erejét meghaladóan teljesített. Mutatkoznak a fáradtság jelei, és a hangulat is rossz. Kevés az egyenruhás rendőr, mindössze 19 ezer. Vannak mindig szabadságon, betegség is előfordul, így naponta az országban 1800 rendőr lép szolgálatba. Ez kevés. Komoly gond volt (van!) a rendőri fizetésekkel. A rendőrök abszolút többsége becsületes, tiszta szándékú, hivatását szerető ember. A rendőr-tiszthelyettes is szeretné, hogy a családja, a gyermekei legalább az átlagos állampolgár szintjén éljenek. A rendőrcsaládok több mint 60 százaléka a létminimum alatt él. Láposi Lőrinc - az ismert nyugalmazott rendőrtábornok - a Fejér megyei Hírlap június 2-i számában azt mondja, hogy „a létminimumon vergődő rendőrökkel nem lehet profi bandák ellen harcolni...” Merre van előre? Az a társadalmi berendezkedés, melynek most ez a hatalom szolgájául szegődött, egyetlen „Istent” ismer, és ez a pénz. A tömegkommunikációból ömlik a szenny, az erőszak dicsérete. Az értékalkotó becsületes munkás, a tisztességes értelmiségi - nem beszélve a rendőrről vagy a hivatásos katonáról - ma nem példakép. Lehet-e a kapitalista viszonyok között ennél jobb a közbiztonság, javulhatnak-e az országban a közállapotok? Álláspontom szerint határozottan igen, de ezt akarni és ennek érdekében tenni kell. A kétségbeejtóen rossz köz- biztonsági helyzet nem máról holnapra alakult ki, és egyik napról a másikra nem is szüntethető meg. Ha azonban az érdemi cselekvést, az intézkedéseket még sokáig halogatják, beláthatatlan következményekkel kell számolni. Szükség van mindenekelőtt szilárd politikai akaratra, és ennek az Országgyűlésből kell kiindulnia. A jelenlegi törvények és jogszabályok egy jelentős része nem felel meg a kialakult helyzetnek, zömében nem a rablókapitalizmus viszonyaira készült, és így nem elég szigorú. A parlamenti képviselők tegyék a dolgukat, azt csinálják, ami a fő feladatuk, amiért a - nem is kevés - fizetést felveszik, hozzanak e témában is szigorú és végrehajtható törvényeket. Szükség van a végrehajtó hatalom, a kormány határozottságára. Ez nem merülhet ki a miniszterelnöknek a rendőrségnél tett látogatásában, vagy a senkivel nem egyeztetett, átgondolatlan kijelentésekben. Szükség van egy jól felkészült, technikailag kellően felszerelt, tisztességesen megfizetett rendőrségié. Halaszthatatlan az olyan törvényi szabályozás megalkotása, hogy a közterületen egyenruhában szolgálatot teljesítő rendőrié senki ne merjen kezet emelni. Ha valaki ezt mégis megteszi, vele szemben úgy lehessen eljárni, mint ezt Nyugaton teszik. Szükség van olyan feltételek megteremtésére, hogy a magyar bíróságokon - az egyes bűnügyekben - ne teljen el átlag két év a jogerős ítélet megszületéséig. Ä közvéleményt, joggal irritálja, hogy a kormány választási ígéretei ellenére még egyetlen jelentős korrupciós, vagy visz- szaélési ügyben nem született ítélet. * Öt évvel az egyesek által „átkos kommunista diktatúrának” nevezett rendszer felszámolása, a rendszerváltásnak nevezett politikai fordulat után az emberek jó része - politikai hovatartozástól függetlenül - fél. Manapság olyan a helyzet Magyarországon, hogy minden és annak az ellenkezője is megtörténhet. A becsületes emberek nyugodtan szeretnének élni, nem akarják napjaikat félelemben tölteni. Uraim, ideje bevallani „a király meztelen”. A helyzet változásokért kiált. Gáti Sándor Miskolc Félelmeink a gazdagtól pénzt elvenni nem szabad. Mi hát akkoi a teendő? „A szegényeket kell gazdagokká tenni” - volt a mondat folytatása. Hát nem ezt tapasztaltuk az elmúlt másfél évben? Tudjuk tehát, hogy a „high sociJól elvagyunk...
