Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-07 / 237. szám
Október 7., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége Hl J. Amikor megvásárolták a Volkswagent, ezt mondtam Horváth Pistának, az édesapjának: bátyám (így szólítjuk egymást), megvetted a fiad koporsóját. Csak azt nem tudhattam még akkor, hogy az a kocsi az én fiam vesztét is okozza majd. Udvardy József Ózdon, a Volny József úton, a közvilágítás egyik kandeláberén koszorú emlékeztet a múlt heti autószerencsétlenségre. A fémoszlopon csupán néhány karcolás, az úttesten már csak elmosódott krétajelek látszanak. Horváth István, a Volkswagen Sciroccót vezető fiú, Péter édesapja hangja remeg, meggyötört arcán egymás után peregnek le a férfikönnyek.- Látja - szólal meg -, nincs itt semmiféle éles kanyar, amint az újságok írták. Erre folyik viszont a Hangony patak, és a hűtőtoronyból is csapódhatott le pára az úttestre. Mindemellett durrdefektet kapott az autó, én észrevettem a szakadás nyomát az abroncson. Nem lehet az én fiam az egyetlen hibás. Hiába kiáltják ki bűnbaknak. Ok nélkül fenyegetnek és zsarolnak, hogy mi megisszuk majd a levét ennek a balesetnek. Lehet, nem is ó vezette a kocsit. Horváth űr megbocsátást, felmentést, vigaszt remél. Nehéz pálcát törni felette, miközben 19 évesen meghalt fia, és a másik három áldozat után zokog. Dalanics Krisztián 19 éves határőr-sorkatonát október 4-én elsőként temették el a négy halott közül. Szüleinek Gál- völgye utcai házában szerdán már kora délelőtt összegyűltek a gyászoló rokonok, ismerősök és barátok. A sokszobás lakás valamennyi helyiségében asztalt állítottak fel. A tányérokon szalámis szendvicsek várakoztak, mellettük üdítők, sörök. Nem fogyott sem az étel, sem az ital. Kisírt szemek, fénytelen tekintetek, hosszú, mély sóhajtások jelezték a mély, őszinte gyászt.- Istenem, istenem, miért is engedted, hogy megtörténjen! A fiú édesanyja és édesapja, Dalanics Attila és felesége úgy járkáltak a gyászolók között, mintha nem is ezen a világon lennének. A szemük fényét veszítették el azon a balszerencsés, hideg hajnalon. Odalett a jövő. Karba veszett az évek hosszú sora óta, fogcsikorgató akarattal, emberfeletti kitartással végzett munka. Krisztián testvérét, a nyolcéves Enikőt kiküldik a szobából, amikor beszélgetni kezdünk. A kislány niég nem foghatja fel ésszel, hogy elveszítette testvérbátyját. Dalanicsné mint egy rongybábú esett össze, amikor szombaton hajnalban hírét vette a szerencsétlenségnek.- Nem értem - kesereg -, hogyan ragadhatta el éppen őt a halál. Hiszen plyan tisztelettudó, jó gyerek volt. Nem ivott, nem cigarettázott, hűségesen szerette Tímeát. Már majdnem az eljegyzésnél tartottak. Apa és anya egymásba kulcsolják kezeiket. Felidézik Krisztián emlékét, amint pénteken este bekopogtatott a házba. Fülig érő szájjal újságolta, hogy váratlanul eltávozást kapott Csévha- raszton állomásozó egységétől. Jó étvággyal evett valamit, majd azonnal Tímeához indult. Nem sokkal este tíz óra előtt érkezett haza. Fáradt volt, lefeküdni készülődött, de barátai megjelenek a Seiroccóval és magukkal vitték.- Biztos vagyok benne, bőgj' nem készült el itthonról - mondja Dalanics Attila. - Nem volt nála sem a katonakönyve, sem a jogosítványa, pedig azokat altkor is magával vitte, ha csali két- utcányival ment távolabbra. Mi nyuDalanics Krisztián, élt 19 évet Fotók: Vajda jános- Peti nagyon vágyott egy igazán jó kocsira. A Dalanics fiúnak is nyugati autója volt. Ehhez a Sciroccóhoz pedig alkalmi vételként jutottunk hozzá. Tizenhat esztendős, de jó állapotban lévő, megkímélt kocsi volt. Peti már két éve vezetett. Megjárta velünk Németországot, Ceglédet. Több ezer kilométer volt a háta mögött.- Mondják, nem tisztelte a szabályokat. Gyorsan, mi több, vadul hajtott.- Én mindig csak a jóra tanítottam - temeti arcába a kezét Horváth István. - Unos-untalan kérve kérleltem, fékezze magát. Magyaráztam, fenyegettem, ha nem vigyáz, nyomorékká válhat, meghalhat. Viszont nem ülhettem be helyette az autóba. De mondják már meg, miért csak őt hibáztatják? Miért ő az egyetlen bűnös? Tudja már valaki, hogy biztosan ő vezetett azon az éjszakán?- Horváth Peti olyan fiú volt, akiről álmodni szoktak a vendéglősök. Keveset fogyasztott, de csak minőségi italt. Nem kötekedett, inkább ő csillapította le a barátait. Pénteken este sem ihatott többet két üveg sörnél. Nagy László, az ózdi Sörpatika vendéglátóhely vezetője (édesanyja a tulajdonos) így emlékszik vissza a péntek esti eseményekre. A hűvös, homályos helyiségben most nem égnek a fények, a fal mellett kihunyt szemekkel áll a játékautomata.- Csak hétvégeken szolgáltatunk zenét. Megválogatjuk a vendégeinket. A biztonsági szolgálat csak a klubigazolvánnyal rendelkezőket engedi be. Pénteken éjszaka sem volt különösebb baj. A lányok és a srácok táncoltak, énekeltek, egj'szóval jól érezték magukat. Péter itt akarta hagyni az autóját. Megkérdezte, beállhat-e vele az udvarra, nem babrál-e hozzá valaki. Azt mondtam neki, kanyarodjon csak be nyugodtan. Zárás után elengedem a kutyát, attól pedig ember a kerítésen belül nem jön. O be is állt a kocsival, a nyomokat még most is látni lehet a földön. Hajnalban mégis elment vele. Nem tudom miért gondolhatta meg magát. Lehet, hogy elfogyott a pénze, és nem tudta volna kifizetni a taxit. Késő este ugyanis megérkezett egy katonaruhás barátja, annak fizetett italt. A karambol előtt a Scirocco az éjszaka is nyitva tartó Avanti benzinkútnál tankolt, A fiúk kétszáz forintért vettek benzint. A kocsi lassan, szabályosan gördült a kútfej mellé. Onnan mór repülőrajttal startolt, és füstölgő kerekekkel száguldott el. Ritkán látni annyi fiatalt temetésen, mint amennyien Dalanics Krisztián gyászszertartásán voltak. Lányok és fiúk jöttek csoportosan, feketébe öltözve, kezükben egy-egy szál sután tartott virággal. A lélekharang először pontosan délután egy órakor, a temetés kezdetén szólalt meg, majd negyven perc múlva másodszor, amikor a koporsót a sírgödörbe eresztették. Kaulics László görög katolikus parókus a halottat búcsúztatva az élőkről, a technikai haladásról és az emberi képességek végességéről beszélt. Krisztián szeretetben eltöltött boldog óráinak emlékével vigasztalta a gyászolókat. A ravatalozóból jajveszékelés hangjai szűrődtek ki. A gyászmuzsikát modern zene dallamai követték. „Wish you where here” énekelte a Rednex a hangszórókon keresztül. „Let it be” - hallatszott később John Lennon rekedtes intonálásában. Nem kellett volna, hogy így legyen. Horváth István: Ami tőlünk tellett megadtuk neki Koporsót vásárolsz a fiadnak A négyszeres tragédia hiteles története tanúk által felidézve godtan lefeküdtünk. Egy-kettőre elaludtunk, mert nap mint nap sokat dolgozunk. Másnap hajnalban Horváth Peti apja vert fel bennünket, ő közölte a rettenetes hírt. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém. Félőrülten rohantam ki a hűtőtoronyhoz. Hangosan imádkoztam útközben, bárcsak tévedés, vagy rossz álom lenne az egész. A valóság a fekete fóliával letakart holttest volt. Dalanics úr elhallgat. Késpenge vékonyságúra préselt ajkakkal néz maga elé. Aztán vontatott hangon megszólal.- Most már úgyis mindegy'. Tudja meg a világ az igazságot. Horváth Péter jó gyerek volt, de ha az autóba ült, mintha elvesztette volna az eszét. Korábban már karambolozott, és gyorshajtásért többször megbüntették. Amikor megvásárolták a Volkswagent, ezt mondtam Horváth Pistának, az édesapjának: bátyám (így szólítjuk egymást), megvetted a fiad koporsóját. Csak azt nem tudhattam még akkor, hogy az a kocsi az én fiam vesztét is okozza majd. Súlyos, nehéz, szinte tapintható csend telepszik közénk. Végszóra a szobába lép Schmidt Tímea, Krisztián kedvese. Halovány arcát még fehérebbé teszi a komor fekete ruha.- Semmi pénzért nem ültem volna be Péter mellé az autóba. Ügy hajtott, mint az őrült. Egyszer szórakozásból, csikorgó fékezés után tíz centiméternyire állt meg a lábamtól. Kis híján elájultam ott az ijedtségtől. Nagy Miklós őrnagy, a megj'ei rendőr- főkapitányság közlekedési osztályának kiemelt fővizsgálója vezeti a nyomozást a baleset ügyében.- Mi volt az első benyomása, amikor a helyszínre érkezett?- Az autó roppant sebességgel száguldhatott a néptelen úton. Pontos adatot a szakértő szolgáltat majd, de a helyszínen látott jelek és nyomok egyaránt a megengedett sebesség jelentős túllépésére utalnak. Már köztudott, az autó valósággal kettészakadt a karambolt követően. A vasoszlop szinte sértetlen maradt, ami szintén a becsapódás irtózatos erejére utal. Ha ugyanis kisebb sebességgel vágódik neki az autó, az oszlop megroggyan, elgörbül.- Az autó nemcsak elnyíródott, hanem leszakadtak az ajtók, elrepült a napfénytető. A fiúk kizuhantak a roncsból. Megállapítható, hogy ki ült a kormány mögött a baleset előtt?- Horváth Péter sérüléseiből, a vérnyomokból egyértelműen következtettünk rá, ő vezette a gépkocsit. Amíg a többieken alig-alig fedeztünk fel külsé- relmi nyomot, addig az ő bal lába szi- lánkosra tört. A vezetőülés mellett, a kárpiton vérnyomokat rögzítettünk, ami annyit jelent, hogj' nagy erővel oda- esapódhatott a feje. A halál közvetlen oka mind a négy fiatalember esetében a nyaki csigolyatörés volt, amelyet a beA temetésen kétszer szólalt meg a lélekharang. Képünkön a gyászoló család. csapódáskor szenvedtek el. Egyetlen pillanat alatt vesztették el az életüket.- A balcsillagzatú hajnalon erős lehűlés volt Ozdon. Páralecsapódásról és az út eljegesedéséről is beszélnek az emberek.- A feltételezéseknek semmi közük sincs a valósághoz. A szei'encsétlenség normális útviszonyok között következett be. Bár még nem zártuk le a nyomozást, az ok megítélésem szerint egyértelmű lehet. Gyorshajtás. Horváth Péter az enyhe kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött. A kocsi jobbra, balra sodródott, majd keresztbe fordult az úton. A tehetetlenségi erő az oldalcsúszási nyomok tanúsága szerint körülbelül kétszáz-kétszázhúsz méter- nj'it sodorta még az autót, majd az nekivágódott az oszlopnak. Dalanics Attila megnézte a puszta padozatra helyezett, halott fiát az ózdi kórház alagsorában.- Mindkét kezét szorosan ökölbe rántva feküdt ott. Az egjdket a melléhez, a másikat a gyomorszájához szorította. A Lila Akác vendéglő helyiségeit Horváth István hatalmas, emeletes házának földszintjén rendezték be. A kocsmai zsivajgásból hirtelen síri csend támad, amikor a vendégek meghallják, hogy a halott fiú, Péter iránt érdeklődünk. A pult mögött álló gazda csendesen bólint:- Jöjjenek fel az emeletre! Megmutatom a fiam elárvult szobáját. Odafenni a tarka ülógarnitüra, a modern szekrénysor mellett a nagyképernyős, magas állványra tett színes televízió uralja a helyiséget. Alatta a polcon két videomagnó, színes borítójú kazetták. Aladdin és a csodalámpa.- Engedelmes, szófogadó gj'erek volt Peti - sírja el magát Horváth úr. - Nem ivott, nem részegeskedett, nem szélhámoskodott. Igyekeztünk neki mindent megadni, ami csak erőnkből tellett. Miért legyen ó hitványabb a másiknál? Úgy gondoltuk, ne szenvedjen semmiben hiányt, csak azért, mert romának született.- Mesélik róla, hogy szenvedélyesen, veszélyesen autózott, és három karambol is a háta mögött van már.- Csak a rosszindulat szól ellenségeinkből. Azok közül egyik sem volt komoly baleset. Igaz, ami igaz, a fiam peches autós volt. Ha valamit elkövetett, rögtön lefülelte a rendőr. Ha csak egy korty is volt benne, már nem ült a kormány mögé. Inkább hazatelefonált: .Apa, gyere értem.”- Egy Volkswagen Scirocco nem olcsó mulatság. Hogyan tettek szert rá?
