Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

Solti György díja Róma (MTI) - Az öt éve elhunyt nagy amerikai zeneszerző emlékére alapított Leonard Bernstein-díjjal tüntették ki Olaszországban Sir George Soltit, a magyar származá­sú világhírű karmestert. A díjat az olasz Musicalia folyóirat és a New York-i Leonard Bernstein Társaság alapította. A díjátadást a Livorno közelében fekvő Castiglioncello kis­városban tartották - a kitüntetett távollétében. Solti, a rendezők leg­nagyobb fájdalmára, egyéb elfog­laltságai miatt az utolsó pillanat­ban lemondta részvételét. így a vele készített inteijú videofelvételét for­gatták le a ceremónián. Solti, akit meleg barátság fűzött Bernstein- hez, azt hangsúlyozta, hogy erre a kitüntetésre nemcsak a barátság miatt büszke, hanem azért is, mert véleménye szerint Leonard Berns­tein a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője volt. West Side Story című operája „abszolút főműnek te­kinthető” - mondta. A díjátadás utáni koncerten itáliai premier kö­vetkezett: első alkalommal adták elő Olaszországban a West Side Story fuvolára, zongorára és szop­rán énekhangra írt változatát. Delta-múzeum Bukarest (MTI) - Befejezéshez kö­zeledik annak a történelmi múze­umnak a berendezése, amelyet a Duna-delta és a Fekete-tenger ta­lálkozási pontjánál fekvő Szulina kikötő i'égi, 1870-ben emelt világító- tornyában hoztak létre a település i. sz. 950-ben történt alapítása utá­ni tárgyi emlékekből. A múzeum a jelek szerint év végéig elkészül, megtekintésére a Delta 1996-os lá­togatói már bátran számíthatnak. Donau-balett A modern művészet magyar mestere Emlékezés a száz éve született Moholy-Nagy Lászlóra Miskolc (ÉM) - A XX. századi modern művészet legismertebb magyar származású mestere, Moholy-Nagy László száz éve született. Ez az apropója, hogy az Új Művészet című folyóirat szeptemberi számában több írás szól róla, természetesen több alkotásával illusztrálva. Passuth Krisztina a Marseille, Régi kikötő című filmről írt, ami Moholy- Nagy első megvalósított filmje. Ezt 1929-ben forgatta, életének egyik legválságosabb évében. Ekkor dől­nek el ugyanis korábbi, nyugodt éle­tének pillérei: már nem oktat a Bauhausban, otthagyja az intéz­ményt, s vele együtt dessau-i mű­termét, s ekkor válik el feleségétől is. így tehát új feladatokat keres, olyanokat, amelyek kutató, kísérle­tező ösztönét kielégítik, s megélhe­tését is biztosítani tudják. így talál rá a színházra, s az elsők közé tarto­zik, aki a vetített díszletet alkal­mazza a színpadon... Moholy-Nagy Amerikában halt meg, ezért a centenárium al­kalmából ott is nyílt egy kiállítása. Bajkay Éva a delaware-i kiállítás­ról ír, amit - a kecskeméti fotográfi­ai emlékkiállítással együtt - a mű­vész leányának, Hattula Moholy- Nagynak tevékeny együttműködése tett lehetővé. Az amerikai kiállítás Moholy-Nagy László: Budapesttől Berlinig 1914-1921 címmel nyílt. Hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, vagy más múzeumok nem segíthet­ték ezt a bamutatót, annak nem­csak a pénzhiány az oka, hanem az, hogy a cikk szerzője szerint a Bauhausban hírnevet szerzett mes­terünk egyetlen fő műve, konstruk­tivista olajképe sincs idehaza. Moholy-Nagy László: Krisztinaváros (1918) Vécsi Nagy Zoltán szerint sincs Moholy-Nagy az őt megillető he­lyen. Ahogy az Egyensúly érzés és intellektus között című írásában ol­vashatjuk: „Magyarként az egyete­mes képzőművészet porondján is­mertté, híressé válni egyedül csak Moholy-Nagy Lászlónak sikerült, így magyar szempontból az ő alko­tói, művészetelméleti és pedagógiai jelentősége nem is hasonlítható máshoz, mint a Bartók-Kodály pá­roséhoz a zenében. Nemzeti értéke­ink pazarlásának egyike, hogy munkássága most, születésének századik évfordulóján is többnyire ismeretlennek számít a hazai köz­vélemény előtt. Például, mert nem szerepel egyetlen eredeti műve sem a közgyűjtemények állandó kiállítá­sain, és elméleti munkáinak is csali egy része hozzáférhető.” Önarckép (1919) Győr (MTI) - A Donau-balett első produkciójának sajtóbemutatóját szeptember 12-én tartják Győrött, a Nemzeti Színházban. A nemzetközi társulat három egyfelvonásos kore­ográfiát mutat be kortárs zeneszer­zők műveire. A táncszínházi pro­dukciók összefoglaló címe: Táncolj, ne háborúzz! A Donau-balett létre­hozásáról hat közép-európai ország tíz balettegyüttese határozott két évvel ezelőtt. A művészek arra vál­lalkoztak, hogy olyan produkciót al­kotnak, amely lebontja az országo­kat elválasztó „szellemi vasfüggö­nyöket”. A horvát, a cseh, a magyar, a szlovák, a szlovén és a lengyel ba- lettosokból alakított együttes első premierjét június 15-én tartotta vol­na Zágrábban, a háború azonban közbeszólt. A próbák helyszínét át­tették Győrbe, s a produkciókat is Győrött láthatja először a közönség. Magyar részről az Állami Operaház balett-társulata és a Győri Balett működik közre a nemzetközi pro­dukcióban. És a három zeneszerző egyike: Mártha István is a hazai művészeti életet képviseli a nem­zetközi vállalkozásban. A premiert szeptember 15-én tartják Zágráb­ban, a horvát nemzeti színházban. Nyári alkotások Gyomaendrőd (MTI) - Huszonkét hazai és külföldi művész majdnem félszáz munkája látható a gyoma- endrődi nyári művésztelepen ké­szült alkotásokból rendezett kiállí­táson, amely vasárnap nyílt meg a Körös-parti város Bethlen Gábor Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolájának tor­nacsarnokában. A gyomaendródi nyári múvésztelepet működtető Bethlen Alapítvány immár második alkalommal szervezett alkotótá­bort, amely július végén, augusztus olején két hétre a városhoz kötődő hazai képzőművészeken kívül oszt­rák, bolgár, romániai, valamint kí­nai alkotókat fogadott. A főleg fiatal művészek által látogatott gyoma- endrődi művésztelep résztvevői al­kalmanként két-két munkát aján­dékoznak az alapítványnak, ame- jyek egy részéből állandó kiállítást terveznek létesíteni. A nemzetközi művésztábor kiállítása szeptember , aO-éig várja a közönséget. Szoborremekek szerelemmel, szatírral Athén (MTI) - Egy görög régészcso­port az ái-kádiai Lukoszban, Pelo- ponnészosz középső részében folyó ásatásokon három újabb hellenisz­tikus szoboregyüttesre bukkant. Az egyik 2,5 méter magas márvány­együttesen Akhilleusz tartja karai­ban Pentheszileát, az amazonok ki­rálynőjét, akit Trója falainál ölt meg, és akibe szerelmes lett. A má­sik szoborcsoport egy szatírt min­táz, rajta a fiatal Dionüszosszal. Az árkádiai ásatásokról előkerült har­madik remekmű egy egyalakos szo­bor; Niobét, a legendás thébai ki­rálynét ábrázolja, akinek a történet szerint mind a tizenkét gyermekét lenyilazta Apollón és Artemisz, s a királyné kővé meredt fájdalmában. A Theodorosz Szpiropulosz pro­fesszor vezette csoport néhány nap­pal ezelőtt már rábukkant a rene­szánsz óta csak Pasquino néven is­mert szoborcsoportra, amely Homé­rosz Iliászának azt a jelenetét ábrá­zolja, amidőn Meneláosz spártai ki­rály karjában tartja a haldokló Pat- roklosz holttestét. A hősi eposz szerint Akhilleusz barátját, Patrokloszt a trójai Hek­tói- ölte meg Trója ostrománál. A történészek által a Karisztószi Anti- gónosz ókori szobrásznak tulajdoní­tott remekműnek a XIX. század ele­je óta nyoma veszett. A most előkerült szoborcsopor­tok a Görögországban az utóbbi években feltárt legjelentősebb helle­nisztikus leletek. A hellenisztikus korszak a Kr. e. 4. század végétől a Kr. u. 3. század végéig tartott. A hí­res régész tizenöt éve folytat ásatá­sokat a lukoszi területen. Itt egy vil­la maradványai között már egy cso­dálatos mozaikra is rátalált. A villát a Kr. u. második században egy szo­fista életszemléletú athéni polgár, Heródes Atticus, római császárok barátja építtette. Házát is Hadria­nus római császár tivoli rezidenciá­jának (Villa Hadriana) mintájára emelte Lutroszban, Asztrosz közelé­ben, Peloponnészosz keleti partvi­dékén. Szpiropulosz professzor köz­lése szerint a föld alá rejtett remek­műveket a villa központi udvarán találták meg. A tataiak világörökségi törekvései Tata (MTI) - Tata világörökséggé való nyilvánítását szeretné kihar­colni a helybeli lokálpatrióták egy kisebb csoportja. A geológusokból, fizikusokból, környezetvédelmi szakemberekből verbuválódott tár­saságnak az adta az ötletet, hogy a hidrogeológiai előrejelzések szerint az ezredfordulót követó két évtized valamelyikében újjáélednek az el­halt tatai langyos források. A szá­zad első felében ugyanis több tucat, malmok sorát hajtó bővizű forrás fakadt Tatán, s erről kapta a telepü­lés a „vizek városa” titulust. A festői környezetben feltörő vizeket a bá­nyászat vízvédelme apasztotta el. Napjainkban a karsztvízszint újra megemelkedett, miután a tatabá­nyai medencében megszűnt a szén­fejtés. A tatai csoport úgy véli, ha feltámad a forrásvilág, s a település ismét a vizek városa lesz, úgy mél­tán kivívhatja a világörökségi ran­got. A ma még némileg utópisztikus elképzeléseket a csoport eljuttatta Habsburg Ottóhoz, hogy ó majd az Európa Parlamentnél patronálja a tataiak világörökségi törekvéseit. A hírek szerint a prominens sze­mélyiségnek elnyerte tetszését az ötlet, s ezek után már csak idő és nem utolsósorban pénz kérdése, hogy egyszer világörökséggé vál­hasson Tata. Világörökség lesz Tata? Fotó: Dobos Klára Velencei filmszemle Gózon István Velence (MTI) - Méltánytalan hátrányba ke­rülnek azok a versenyfilmek, amelyeket a Ve­lencei Filmszemlén akkor vetítenek, amikor sztárok vonulnak fel a lagúnák városában. Ez a sors érte az ír Thaddeus O’Sullivan „Nothing personal” (Semmi személyes ok) és a mexikói Carlos Carrera „Sin remitente” (Feladó nél­kül) című alkotását. Costner és Campbell A két versenyfilmről a pénteki olasz sajtó jó­szerivel a „futottak még” rovatban számolt be, ugyanis a Velencébe küldött tudósítók figyel­mét két személyiség: Kevin Costner és Naomi Campbell kötötte le. Feltehetőleg a kritikusok is a két csillag - a producerként makacsul bu­kásra ítélt Costner és a szépséges manöken - bűvkörébe estek. A mexikói rendező filmjét, amely arról szól, hogy Mexikóváros teljesen el­személytelenedett világában egy fiatal lány névtelen szerelmes leveleket küldözget a szomszédban élő férfinak, s a játék tragédiával végződik, azzal intézték el: ha nem mutatják be, senki nem vette volna észre hiányát. Az ír verseny film, amely az ír katolikusok és protestánsok véres drámáját mutatja be egy húsz évvel ezelőtti történet feldolgozásá­val, némileg jobb kritikát kapott. Feltehetően azért, mert fájdalmasan aktualizálható, min­den bírálónak elsőként Bosznia mai háborúja jutott eszébe a filmről. Kerin Costner a „Waterworld” bemutatójá­ra érkezett Velencébe. Az olasz újságolvasók is már régóta tudják, hogy a 170 millió dolláros rekordköltséggel készült film komoly anyagi bukásnak ígérkezik a producernek, aki nem más, mint a főszereplő: Costner. A film kap­csán már annyi bírálat és támadás érte őt, hogy az olasz újságírók most igyekeztek na­gyon tapintatosak lenni, s elsősorban a film üzenetéről faggatták az amerikai színészt. Costner erre csak annyit válaszolt, hogy a filmnek semmilyen üzenete sincs, egyszerűen szórakoztatni akarja a nézőket. Naomi Campbell is színészként érkezett Velencébe. Pénteken délelőtt vetítették Doug­las Keeve „Unzipped” című dokumentumfilm­jét, mely a divat világáról szól, bepillantást nyújtva abba, miként készülnek a manökenek egy divatbemutatóra. A Pasolini-ügy Lehet, hogy az idei, 52. Velencei Filmfesztivál igazi szenzációja egy bírósági ügy lesz: a feszti­vál színhelyén bejelentették, hogy új tárgyalás kezdődhet a 20 évvel ezelőtt meggyilkolt világ­hírű olasz filmrendező, Pier Paolo Pasolini ügyében. A bejelentés természetesen akkor hangzott el, amikor szombaton este levetítet­ték a „Pasolini: Egy olasz bűntény” című fil­met, az elsőt a versenyben részt vevő három olasz film közül. A hírt és a filmet hatalmas lelkesedés fo­gadta a nézők részéről. Marco Tullio Giordana alkotása a gyilkosság ügyében folytatott vizs­gálatot felidézve természetesen azt fogalmaz­ta meg, hogy Pasolini nem egy egyszerű homo­szexuális bűncselekmény, hanem előre kiter­velt összeesküvés áldozata lett. Pier Paolo Pasolinit 1975 novemberében öl­te meg egy 17 éves suhanc, a Róma melletti Ostiában. A tettes, Dino Belosi úgy vallott, hogy azért verte agyon a filmrendezőt, mert az az előre kialkudott szexuális szolgáltatások­nál többet követelt tőle. Az elsőfokú ítélet még ismeretlen bűntársakkal közösen elkövetett gyilkosság miatt marasztalta el Belosit, a fel- lebbriteli tárgyalásokon viszont a magányos gyilkos variációja vált hivatalossá. Az olasz közvélemény számára azonban az ügy azóta sem zárult le. Pasolini nemcsak a kor uralkodó erkölcsi megítélése szerint volt botrányos, hanem a vezető politikai elit szá­mára is nagyon kellemetlen figurának számí­tott. Kíméletlen őszinteséggel figyelmeztette az olaszokat a fasizmus továbbélésének veszé­lyére, s egyenesen azt követelte, hogy a ve­szély miatt fő felelős „pártállamot” az akkor teljhatalmú kereszténydemokrata pártot állít­sák a társadalom ítélőszéke elé. A Pasolini- gyilkosság éppen ezért a máig tisztázatlan, sö­tét politikai mdokokból elkövetett nevezetes bűntények közé tartozik Itáliában. Pasolini halálának 20. évfordulója kiváló alkalom area, hogy az igazságot követelők hangja visszhang­ra leljen. Ezt a közvélemény és a megváltozott politikai erőviszonyok is segítik. Ezt hangsú­lyozta Nino Marazzita ügyvéd, aki kezdettől fogva a Pasolini családot képviselte a tárgya­lásokon. Mint mondta, azért, kérte az új vizs­gálatot, mert előkerült egy új tanú. Megszólalt az ügyben Giulio Andreotti is. Andreotti, aki a majd fél évszázados kereszténydemokrata ha­talom élő jelképének számít, egy inteijúban elismerte, lehet, hogy a kereszténydemokrata párt Pasolmit illetően tévedett. De a hétszeres volt miniszterelnök figyelmét most az köti le, hogy a hónap végén Palermóban bírósági per indul ellene, állítólagos maffiatagsága miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents