Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-04 / 208. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995. Szeptember 4», Hétfő Elhanyagolt telek Nagy András és felesége hosszú évtizedek óta laknak Diósgyőrben, a Hársfa utca 17. sz. alatti kis családi házukban. Portájuk mindig tiszta és rendes, így érzik csak jól magukat. Azaz, éreznék jól magukat. Mintegy nyolc évvel ezelőtt ugyanis lakó nélkül maradt a felső szomszédjukban lévő 19. sz. alatti porta, amelynek tulajdonosa, H. L., egy Kuruc utcai bérház lakásában él. Mi magunk is meggyőződtünk arról, hogy a 19. sz. alatti területet mindennek lehet nevezni, csak portának nem. Gaz, parlagfű és dudva uralja, Nagy Andrásék szerint hozzájuk is át- átránduló patkányok, kóbor állatok tanyáznak rajta, a pince elhanyagolt, a vasajtóval lezárt garázs hosszú évek óta keresztbe fordítva áll az udvaron, a diófa ágai rálógnak Nagyék (és a 21. sz. alatti másik szomszéd) tetőzetére, villanyvezetékére... Nagy Andrásék évekkel ezelőtt egyszer már feljelentették a közigazgatási hatóságnál az elhanyagolt telek tulajdonosát, akit akkor 500 Ft-ra büntettek. Ezt kifizette, de azt már senki nem ellenőrizte, hogy rendet csinált-e, ami akkor, s azóta is elmaradt. Az újabb feljelentés idén augusztusban ment el a miskolci önkormányzat illetékes osztályához. Válasz is érkezett: „... a H. L. által okozott kár megállapításának, valamint a megállapított kár megtérítésének érdekében a Városi Bírósághoz fordulhat.” Nagyék, ahol az asszony évek óta súlyos beteg, nem értik az egészet. Miért kellene nekik, rendszerető és törvénytisztelő embereknek pereskedniük amiatt, amit az önkormányzat illetékes osztálya egy határozattal, a határozat végrehajtásának ellenőrzésével, a végrehajtás megtagadásának elmaradása esetén szankciók érvényesítésével sokkal egyszerűbben megtehet. S hófehér hajukat nézegetve a tükörben akaratlanul is az jár az eszükben: vajon hány évig kellene várniuk egy bírósági ítéletre, annak végrehajtására, ha belemennének ebbe, s vajon megélnék-e az ügy ilyesféle rendezése esetén, hogy ne kelljen betegre idegeskedniük magukat más hanyagsága miatt? Balatonszemesi nyár A homrogdi Móra Ferenc Általános Iskola 25 felsőtagozatos diákja egy hetet Balatonszeme- sen töltött. E mondat után azt gondolhatja az olvasó, hogy mi ebben a szenzáció, hiszen az ország hány meg hány tanulója tölt el hasonló időtartamot a Balatonnál, vagy éppen máshol, és mégsem írnak róla az újságok. Számunkra ez azért is fontos esemény, mert több társam most volt először a Balatonon, illetve üdülni. Míg a legtöbb gyerek sok ezer forintot fizet ezért a szórakozásért, addig nekünk ez semmibe sem került. Köszönet érte a helyi ön- kormányzat képviselő-testületének, melynek tagjai tiszteletdíjukat ajánlották fel táborozásunkra. A közel 200 ezer forint fedezte a nyaralási és utazási költségeken túl a tihanyi hajókirándulás és a különböző belépők árát, sőt még jutott belőle hamburgerre és fagyira is. Jó volt az idő, kellemes a víz, csodálatosan éreztük magunkat - írja társai nevében Szakáczki Vencel volt 8. osztályos tanuló. Fotó: a szerző Csanyiki muzsika Csodálatosan szép műsorban gyönyörködhettek azok a zenerajongók, akik augusztus 22-én ellátogattak a Csanyik-völgyben lévő rehabilitációs intézet főterére. A mesés,környezetben a közkedvelt, aranydiplomás MÁV koncert- és fúvószenekar Kalmár Péter vezényletével népszerű melódiákkal kedveskedett a szép számban összegyűlt közönségnek. Bevezetésként a Vasutas indulót játszották, majd elhangzott a Herkulesfürdői emlék, a Rozmarin polka, az Ave Maria és számos szerzemény. A közönség lelkes tapssal jutalmazta a fúvósok előadását. Az utolsó számot, a Honvédbanda- indulót visszatapsolták az itt ápolt betegek és az ide látogatók, akik a „Lélegzet Alapítvány javára befizetett összegekkel is kifejezték elismerésüket az előadók, az előadás és az alapítvány iránt. Tarcsi Lajos Bodnát'Ildikó rovata „Meteorhullás” a töltés mellől Hullanak a kövek, nem tűzösvé- nyen a kozmikus ismeretlenségből, csak a vasúti töltés mellől, haláltho- zó ütközéssel. Azt mondják, ez mindig így volt. Nyolcvanéves, szomszédom rázza a fejét. Nem! Én emlékszem arra, hogy a vaspálya mentén dolgozók gyerekei még integettek a vonatnak, egy távoli élet hírvivőjét látták benne. Nem kétséges, a kődobáló tettesek kamaszok lehettek. Könnyű volna erre azt mondani: ebben a korban egyes kamaszok „agyzsugorban” szenvednek, és bravúros cselekménnyel szeretnék kivívni a velük egykorúak elismerését. Igen ez igaz, de az is igaz, hogy ezt motiválja valami. (A tudósok szerint motívum: az élő szervezet és a környezet egyensúlyának legfontosabb mutatója... cselekvésre ösztönző.) Vagyis a kamasz indítékai családi, iskolai (közösségi) és társadalmi (környezeti) jelenségekből, élményekből állnak össze. Csak a két utóbbit vegyük szemügyre. Vannak (hál’ istennek) olyan pedagógusok, akik hivatástudattal nemcsak tanítanak, de nevelnek is. Ok tudják, milyen fontos az értéktudat kiművelése a gyermeki lélekben. Munkájuk azért nehéz, mert ma gyenge a gyerekek közötti közösségi kohézió, kevés az olyan szervezetük, amely ezt kialakítaná, ahol formálódhat a bűntudat, az együttélés mindennapi gyakorlatának igény- színvonala, a pozitív érzelmi kapcsolatok, de teret nyer a hedonista (azonnal megszereztető élvezet, kielégülés ösztöne) formáció. Innen rövid az út a dohányzáshoz, az alkoholizmushoz, a szipózáshoz... Mindez pedig leggyakrabban - erkölcsileg - a mélységbe vezet. Az iskola és a társadalom „kölcsönösségére” mutat az a szerencsére még ma páratlan eset, amikor egyazon iskolában falat húznak az egyházi és a világi osztályok közös folyosóján, nehogy kialakuljon a kortársi közösség. Vagyis, nem szeretetre nevelni a gyerekeket, hanem az elkülönülésre, amiből az idők folyamán megvetés, gyűlölet formálódik. Itt nem lesz közösségi kohézió, nem lesz értéktudat, nem lesz bűntudat - de mi lesz? Eljutottunk a döntő kérdésig, nem szabadna megvárni, hogy a jövő adja meg a választ. A felnőttek vegyék komolyan a gyerekeket, mint ahogy az életet minden korban komolyan kell venni. Még mielőtt az infantilizmus elszabadulna. Csapó András Állatvédelmi törvény híján, rongálás Nálunk még a vízcsapból is az Európához vezető új folyik. Erre mondotta volt kedves jó barátom - álmodik a nyomor. Persze én nem az anyagi vonzatúra gondoltam, hiszen ilyen alapon csak kevés magyarnak sikerül csatlakoznia (és ezek létszámát a gazdasági rendőrség - végre vala- hára - intenzitása is egyre befolyásolja), hanem a szellemi színvonalról beszélnék, ami nem kerül pénzbe. Az egymás mellett élés kulturáltságáról, a toleranciáról, az emberségről, és amikor e sorokat írom, már tudom, hogy a közeljövőben mi nemigen tartozhatunk majd a nagy közösséghez. Csak egy példa - ami akár meghatározó értékű is lehetne - az állatvédelem. Kulturált országokban tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy az állatoknak ugyanolyan jogaik vannak az élethez, mint nekünk. Aki ott ezt elfelejtené, azt a törvény kőkeményen emlékezteti, szükség esetén bünteti. Nálunk az élet tisztelete csak az emberre vonatkozik (még az alkotmányba is bekerült), de az is olyan, amilyen. Példa rá az a sok gyilkosság, meg az a 10-12 év, amit büntetésként egy emberélet kioltásáért szabnak ki. Ahol az emberek sem élhetnek biztonságban, hogyan várható az állatok életének védelme?! Gátlástalanul öldösik őket beteges hajlamú, szadista, emberszabású őrült lények, az áldozatok (kik kínok kínjával múlnak ki) száma pedig nőttön nő. Segítségért többször fordultunk a rendőrséghez, de csak a kilincset értük el. Birtokomban van egy jegyzőkönyvmásolat, amin két kutya megmérgezését és kimúlását az illetékes őrnagy RONGÁ- LÁS-nak nevezte. Ha a Ludas Ma- tyiban olvasom, talán még értékeltem volna, de így ... Rongálni annak az ismeretlen jogalkotónak a szobrát lehet, aki tiszteletre méltó nagy tudásával teljes mértékben megfeledkezett az állatvédelmi törvényről (Európában természetesen van!), hogy ezzel is kifejezhessük jogrendszerünkről mélységesen lesújtó véleményünket. Persze ez csak egy dolog, ettől elpusztult, önzetlen, hűséges kedvenceink nem fognak visszatérni. Úgy tűnik, rendünk őreivel semmire sem megyünk, ezért a védelmet nekünk kell megteremteni. Kellemetlen ismerősöm, ki /élcédulával” rendelkezik (ezért nem is sűrűn büntethető), a környék kutyáit (már amihez hozzájutott) összeszedte, kikötötte - még a kölyköket is - és kapával agyonverte. Nekem is megüzente, hogy szemet vetett hűséges társaimra, portám őreire. Hát mit mondjak? Ha a jogra hallgatok, akkor ma már én ugathatnék, helyette azonban azt tettem, amire szükség volt. Azóta az úr előre köszön, kutyáim pedig velem együtt jó erőnek és egészségnek örvendenek. Bárátaim 15 hónapos, tenyésztésre megtartott, törzskönyvezett, többszörös győztes szülőktől származó németjuhász kölyökku- tyáit - melyeket szintén telken tartottak - megmérgezték. Naná, hogy elintézték őket! A környéken ugyanis tanyázik egy törvényen kívüli szabadcsapat, akik akárhányszor beindultak, a kutyák jelezték. Az anyagi kár kb. 60 ezer forint, nem beszélve az érzelmi károkról. Csak úgy mellesleg megjegyzem, a kölykök anyját nem sikerült megmérgezni. Neki kijutott az a megtiszteltetés, hogy végignézhette gyermekei kínokkal, görcsökkel teli haláltusáját, amit a teremtés legmagasabb rendű élőlényének, az embernek (?) köszönhet. És hogy mit tett a rendőrség? Az ügyeletes úgy felbosszantotta a felháborított tulajdonosokat, sértetteket, hogy sírva rohantak hozzám segítségért. Tisztelt illetékesek! A, pohár kezd betelni! Én, mint az Állatvédelmi Világszövetség, valamint a HÉROSZ országos vezetőségének tagja, a B.-A.-Z. megyei szervezet vezetője követelem, hogy a törvény minden szigorával járjanak el azokkal szemben, akik szenvedélyesen gyilkolják állatainkat. Amennyiben Önök nem hajlandók biztosítani az állampolgároknak kijáró biztonságot, nyugalmat, akkor számunkra csak egy lehetőség marad, ahol aztán Önöknek nem lesz erkölcsi alapjuk az esetleges felelősségre vonásunkra sem. Nem vagyunk hajlandók továbbra is eljátszani az áldozati bárányok szerepét. Elég volt, csordulásig telve a pohár. Kletz László A nagyi nevelése A mai gyerekek fogékonyabbak, talpraesettebbek. Más, sokoldalúbb nevelést kapnak, úgy az iskolában, mint otthon. Persze az utóbbi néha „sántít”, mert a szülők rájuk hagynak sok mindent. És többnyire ez marad meg bennük. Ehhez hozzájön a nagyi kényeztető nevelése, ami egy bizonyos határon belül nem is lenne baj. Az alábbi példa azonban nem erről szól: A villamoson egy idősebb, pocakos úr ült, mellette és szemben vele két 5-6 éves gyermek. Anyóka kapaszkodott meg mellettük. Egy éltesebb férfi a „helyzet” láttán a gyerekekre szólt: Adja át valamelyikőtök a néninek a helyet! Mire a nagyapa: Miért adják át? Ők is jogosultak az ülésre, nincs az lefoglalva. Nem színházi hely ez? - méltatlankodott. A párbeszéd hallatán eltöprengtem: vajon mennyire sikerült a nemtörődömség, az udvariatlanság, az önzés szikrájával beoltani e két rajkót? Nyíri Kálmán A szárazság őket sem kímélte A nyári nap melege az idén is alaposan megperzselte növényzetünket, köztük az út menti fákat is. A későn érkezett kiadós csapadék már aligha frissítheti fel a kókadó koronákat, amelyeket nemsokára a szívósabbak is követnek, hiszen nyakunkon a lombhullató évszak, az ősz. Fotó: Farkas Maya Mozdonyzűrök Nagyon elkeserítő, amit a MÁV a mellékvonalakkal művel. Nem elég, hogy a tornanádaskai vonalon az egyik szerelvényt motorvonattal oldják meg, de a másiknak sem tudnak üzemképes mozdonyt adni. Ugyanis az M47 2048-as pályaszámú mozdonyt egész héten a fűtőház mellett láttam „pihenni”. Erre augusztus 27-én vasárnap a 35412-es számú vonattal Miskolcról 11.14- kor Tomanádaska felé küldik. Perkupáig nem is volt semmi baj a mozdonnyal, ott viszont felmondta a szolgálatot. A kisegítő gép két óra múlva jött értünk a mintegy 42 kilométerre lévő Sajószentpéterről. Innen még visszamentünk Szalonnára, ahol előretették a mozdonyt, és megint vissza, de már az úticél irányába. Tomanádaskára két óra tíz perces késéssel érkezett meg, így visszafelé is hetven-nyolcvan perccel későbben indulhatott el. A vétkes román mozdonyt sok utas az ócskavastelepre kívánta. Remélem egy darabig (vagy soha) nem adják ki semerre. Nem elég pénzt takarítanak meg ezen a vonalon? Ha már M41-esből nem futja errefelé, akkor miért nem lehet az orosz M62-es típusból egyet járatni vasárnap és akár télen is fü- tőkocsival? Minden hétvégén két- három gép ott áll a futőház mellett a „Szergejekből”. Tudom, sok olajat eszik, de legalább üzembiztos, nem úgy, mint a román. Sokat utazok, de ezt a mozdonytípust lerobbanni még nem láttam, míg a románt elég sokat. Szeretném - s bizonyára nem egyedül -, ha az illetékesek is átéreznék a mellékvonalakon utazók helyzetét! B. Z. Nem állt meg Augusztus 27-én, vasárnap a Miskolcról 16.24-kor Tomanádaskára induló vonattal szerettem volna utazni Sajókeresztúrból másodma- gammal. Ä szerelvénynek 16.39-kor kell megérkeznie a megállóba, de e napon tíz percet késett. Legnagyobb megdöbbenésünkre csak lelassított, majd megállás nélkül továbbment. A sorompókezelő rögtön telefonált a következő állomásra megtudakolván, hogy miért nem állt meg a vonat. A telefonhoz kért mozdonyvezető közölte, hogy ő márpedig megállt, és egyébként sem a bokorból kell előugrani, az utolsó pillanatban. Vagyis nem elég, hogy hibázott, még ilyen hangnemet engedélyezett magának, nyilvánvalóan azért, mert látta, hogy csak fiatalok várakoznak a peronon. Nagyon érdekelne az is, hogyha minket nem is látott a peronon - a pádon ülve vártuk a vonatot -, és ezért nem állt meg - azt miből gondolta, hogy leszálló utas sincs? Molnár Ilona Sajókeresztúr Ebek harmincadjára Egy megunt, keserű sorsra jutott eb gazdájának szeretnék e helyütt üzenni - bár csak remélhetem, hogy soraimat olvassa -, hogy kutyája, akit júliusban a miskolci Szentpéte- ri kapui kórházzal szembeni telepre száműzött, igen szomorú körülmények között elpusztult. Pedig egy nagyon kedves, békés, fiatal, szürke színű, szánhúzó jellegű szuka volt, ki senkinek sem ártott. Hogy miért kellett e szegény állatnak ebek harmincadjára jutni?! Valóban csak ez az egy megoldás lenne mind a kutya, mind az ember számára? Nem lehetne valami emberibb? K J.-né Szerkesztői üzenetek Makó Katalin, Miskolc: Kérését nem teljesíthetjük, miután levele közlésével személyiségi jogokat sértenénk. Répási Gyula, Miskolc: Az 1995. évi energiaár-emelés lakossági ellentételezéséről szóló 185/1994.(XII.29.) Korm.rendelet szerint a havi 600 forintos támogatásra jogosultak többek között a 60. életévüket betöltött öregségi és III. rokkantsági csoportba tartozó nyugdíjasok, ha nyugdíjuk 1994 decemberében nem haladta meg a 12 000 Ft-ot, valamint korhatári kikötés nélkül ugyanezen összeghatárig az I. és II. csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjasok. A jogosultakat a támogatás március, április, május, június, valamint november és december hónapokra illeti meg.
