Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-02 / 207. szám

Szeptember 2., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Az Edelényi bánya naponta 1500 tonna szenet is adott... Amikor volt termelés, volt remény. A vég­ítélet azonban régebben kimondatott.- Két éve kezdődött meg a végső visszaszámlálás - mondja rezignáltan Tresztián Lajos aknavezető főmérnök­helyettes. - Egy altkori kormányhatá­rozat mondta ki azt, hogy 1995-ben Edelény bezár, befejezi a termelését. Kimaradtunk a bánya-erőmű integrá­cióból, nem volt jövőnk, de a jelenért is küzdenünk kellett. A folyamatos mű­ködésünkre állami támogatást kap­tunk, ez a pénz viszont mostanra elfo­gyott. Több nincs. Azt mondják, gazda­ságtalanok vagyunk. Olcsóbb a külföldi szén... A főmérnökhelyettes negyvennyolc éves. Két diplomája van. És nyugdíjba megy.- Iünek kellek én - tálja szét kezét. - A még működő bányákban ezt a posz­tot mások töltik be... A bányásznyugdíj értelmében huszonöt bányászkodással töltött év után szögre akaszthatom a diplomámat, a munkakönyvemet. Ad­dig persze maradok, amíg a visszafej­lesztés, a gépek, a pajzsok kimentése befejeződik, aztán agyő. Fáj, hogyne fájna. De nincs tovább, és ezt meg kell érteni... Edelény, amikor spiccen volt, na­ponta 1500 tonna szenet is adott, és több mint ezer embernek biztosított munkát. Az utolsó hónapokban már természetesen kevesebb volt a szén, de még augusztusban is felszínre küldtek jó hatezer tonnát. És hát maradtak itt a végszóra hatszázötvenen.- A szerencse talán az, hogy az em­berek többségét nem kell az utcára ten­ni - magyarázza Tresztián. - Fekete- völgy, Putnok, Lyukóbánya átveszi a szakembereket, persze az már más kérdés, hogy Feketevölgy és Putnok is n vég felé araszol. Hogy azután mi lesz...? Ha nem nyílik meg Dubicsány, Nincs eligazítás, nincs értekezlet, nincs bányászkodás, üresen tátong a bánya, üresen az épület. A világban pedig mindenütt fenntartják a bányákat ahol van szén. Fotók: Kozma István Az árván maradt gépekre még vigyáznak leépítésével - mondja - vagyis: amilyen ütemben csökken a fejtéselókészítés, a termelés az említett két bányában, an­nak megfelelően illetve azzal párhuza­mosan folyna a dubicsányi bánya építé­se, átmentődne, hasznosulna a felhal­mozódott tudás, tapasztalat. Dubi- csányban ugyanis edelényi, putnoki és feketevölgyi bányászok dolgoznának, persze csak akkor, ha lesz elegendő vá­jár, karbantartó szakmunkás, lakatos, villanyszerelő.... Mert itt is megtörtén­het, ami Márkushegyen, ahol most több száz külföldit alkalmaznak, mert helyben és a környéken nincs elegendő szakképzett munkaerő. Egy biztos: az ezredfordulóig mindenképpen szükséges az elavult széntüzelésű erőmű­vek felújítása, és az is hova­tovább eldöntött, hogy az or­szág hosszú távú energetikai programja számol a hazai szénvagyonnal. Sokak sze­rint a berentei hőerőművet bővítik, fejlesztik, új blokkot építenek, éppen azért, mert a tüzelő­anyag-ellátás hosszú távra biztosítható a lyukói, a feketevölgyi, a putnoki és a dubicsányi bányából. Itt tehát még van szén, évtizedekig folytatható a bá­nyászkodás; s az energetikai szakem­berek egyöntetű véleménye, hogy a széntüzelésű erőművek fejlesztését, kapacitásbővítését hazai fűtőanyagra kell alapozni.- Jó, jó, azt mondják olcsóbb a kül­földi szén, mint a hazai - mondja Tresztián Lajos -, de ne feledjük, ez csak addig lesz így, amíg működnek a hazai bányák. Ha elsorvad nálunk a bányászat, akkor megnézhetjük ma­gunkat a külföldi szénnel. Nem állí­tom, hogy stratégiai ágazat a miénk, de ez igenis a miénk... Mostanság úgy tetszik, hogy a kor­mányra is hatottak a számításokra ala­pozott szakmai érvek, miszerint a bá­nyabezárások nagyságrendekkel többe kerülnek, milliárdokkal terhelnék meg a költségvetést, mint a bányák támoga­tása. Ezért született meg az a döntés is, hogy az integrációból kimaradt bányák egyedi támogatások jogcímén évenként támogatást kapnak a költségvetés álta­lános tartalékából. A szerződés ugyan csak 1998-ig szól, de tartalmazza, hogy ha a lemúvelhetó szénvagyon lehetővé teszi, a támogatás meghosszabbítható. Ettől függetlenül nem kevesen vitat­ják, ellenzik a bányák támogatását, mondván: ha veszteségesek, akkor be kell zárni a bányákat, mert csak nyelik a költségvetés pénzét.- Tudni kell azt - magyarázza a putnoki igazgató -, hogy az állam a vi­lágon szinte mindenhol támogatja a bá­nyákat, általában valamilyen közve­tett eszközökkel. A bányászkodás ugyan sokba kerül, mégis mindenütt bányászkodnak, ahol van szén. A mi esetünkben ez a támogatás a követke­zőképpen működik: az idén 160 millió forintot kapunk a működéshez, ugyan­akkor 640 millió forintot fizetünk be a költségvetésbe elsősorban adó- és tébé- járulék formájában. Hogy akkor mégis miért okoz gondot, miért vita tárgya a támogatás? A szűk látókörű, csakis a költségvetési kiadásokat átlátó szemlé­let miatt. Ez a szemlélet pedig elsődle­gesen a költségvetés kiadásamak csök­kentésére figyel, s csak másodlagosan a bevételek növelésére, vagyis: ez a szemlélet nem veszi figyelembe, hogy az adott támogatás, amit nevezhet­nénk befektetésnek is, mennyi bevételt hoz, mit, mennyit is kap érte cserébe a költségvetés és a társadalombiztosítás. Mindentől függetlenül Edelény be­zárt. A maradtak még majd egy évig azon dolgoznak, hogy ami menthető, kimentsék innen. Ha mái- magukat nem tudták megmenteni... Ismét szegényebbek lettünk egy bányával Illésy Sándor Edelény (ÉM) - Nem volt sírás, csak szomorúság: Edelény 1995. augusztus 31-ével törlődött a hazai szénbányá­szat térképéről. Nem fordult meg a bá­nyászjelvény - mint ahogy az ilyenkor szokás —, nem volt ugyanis olyan jel­vény, amit használhattak volna erre a célra. Nem díszítettek fel csillét azzal a felirattal: Edelény akna utolsó adag szene. Nem ünnep a vég. Valahogy mindenki megbarátkozott a gondolat­tal: volt, és nincs tovább. A végítélet ré­gebben ldmondatott - most teljesült be. Pedig hát - hírek szerint - egy kevés szén még lenne, néhány hónapig, egy­két évig elvegetálhatott volna a majd harminc éve megnyitott akna. Viszont elfogyott a pénz, az állam többet nem ad ide. Önerőből meg nem lehet itt bá- nyászkodni, mint ahogy nemigen lehet sehol másütt a világon. Szépen fogynak a bányák Borsod­ban. Nincs már Farkaslyuk, Királd, Somsály, Tervtáró, Baross akna, Pálin­kás, Annabánya, Mártabánya, Ormos­bánya, Izsófalva. És az egy Lyukó kivé­telével nincs már jövője Putnoknak, Feketevölgynek. És már csak múltja van Edelénynek. tartani lehet, hogy az évszázados szak­mai kultúra is a múlté lesz. Dubicsány. Ismét csak Dubicsány. Az az akna, amelyből évente akár két­millió tonna szén is nyerhető, az az ak­na, amely hosszú évek óta nyitásra vár, az az akna, amelynek sorsáról hosszú évek óta képtelen dönteni a mindenko­ri kormányzat. Ha nyílna az új bánya, az a bányász számára azt jelentené, hogy érdemes a szakmában maradni, kitartani, netán tanulni, gyarapodni a szakmai ismeretekben; mert van, lehet valamiféle jövőképe a borsodi bányász­kodásnak.- Ha van jövőkép, lesz bányász is - állítja Kárpáti László a putnoki bánya igazgatója, aki szerint a gazdaságta- lanság állandó hangoztatása, a leépíté­sek, a bányabezárások morális érte­lemben is súlyos csapást mértek a bá- nyásztársadalomra. Nemcsak azért ke­vesebb a bányász, mert bezárták a bá­nyákat, de a megtépázott presztízs, a bizonytalan jövő miatt hagytak fel szá­mosán ezzel a szakmával. Bányász nél­kül pedig nincs bánya, nem lehetne bá­nyát nyitni Dubicsányban sem.- A bánya megnyitását illetve építé­sét mindenképpen össze kellene han­golni a putnoki és a feketevölgyi aknák Edelény bezárt, maradt Feketevölgyi, Putnok és Lyukó „Szögre akaszthatom a diplomámat" x

Next

/
Thumbnails
Contents