Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-20 / 222. szám

10 ELETMOD Nyugdíjas 1995« Szeptember 20., Szerda Színes virágok Tiszalúc (ÉM - T.I.-né) - Egyszer úgy hozta a sors, hogy vendégszerepelni voltunk Tiszalú- con az idősek otthonában. Itt ismerkedtem meg Pallai Imréné (Csáki Ilonával), majd a la­kására invitált, és csodálkozva néztem a fala­kat, ahol körülbelül 200 darab olajfestmény és nagyon sok tányér volt felakasztva. A bútorok és amit csak lehetett, saját kezével, színes vi­rágokkal festett át. Persze nálam a toll és a pa­pír mindig kéznél van, így a következőket je­gyeztem fel. Ilonka Tarcalon, 1922. július 4-én született, gazdálkodó család második gyermekeként. Már gyermekkorában rajzolt, írta és szavalta a verseket. Amikor az általános iskolát elvé­gezte Tiszalúcra költöztek, s 13 évesen abba kellett hagynia a „művészetet”. Minden nyáron hajnaltól késő estig nap­számba járt, ősszel pedig idénymunkásként öt éven át a Szerencsi Csokoládégyár adott neki munkalehetőséget. A Diósgyőri Vasgyár hadi üzemében 1943-ban ment el dolgozni, ahol ti­zenegy hónapon keresztül nehéz körülmények közt kereste meg a csekély fizetését. Mint fia­tal lány megismerkedett Pallai Imrével, aki a vasút alkalmazottja volt. A házasságukból két gyermekük született: Ilona és Imre. Ilonka fér­je 1951-ben meghalt, így egyedül nevelte, isko­láztatta az árván maradt gyermekeit. Az özve­gyi sors teljes terhe rászakadt. Álmatlan, át­virrasztott éjszakáin újból előkerült a színes vízfesték, a toll és a papír. Az egyszínűre me­szelt falakra szabadkézzel pingált, képeket festett és eladta. így próbált többet tenni a csa­ládi asztalra. Ahogy nőttek a gyerekek, segí­tettek neki, és áttért az olajfestészetre. A gye­rekek lassan felnőttek, a lánya férjhez ment, a fia bevonult katonának. A teljes egyedüllét, a magányosság újból az íráshoz vezette, a belső énjéből, családi eseményekről páros-rímes verseket szerkesztett. Katona fiához a levele­ket mindig versekben fogalmazta meg. Ma már egy kötetre való verse van, találhatók köztük vallásos strófák, megtörtént esetek, fantáziaversek szépen rímekbe szedve. Az olajfestményei láttán nem kell a nézőnek gon­dolkodnia azon, hogy mit ábrázolnak, mert Ilonka a gondolat és a színek világát élvezhe­tőén, közérthetően adja vissza. Irodalmi mű­vei által került az országos nyugdíjas versírók népes táborába, ahol szponzorok segítségével kiadott antológiában olvashatók versei. Huszonöt évesek Mályi (ÉM - KM.) - Jubileumi ünnepségen emlékeztek meg a Miskolc Helyőrségi Nyugdí­jasklub megalakulásának negyedszázados év­fordulójáról a Magyar Honvédség mályi csa­patpihenőjében, ahol a klub elnöke Nagy Lász­ló nyugállományú ezredes mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepségen jelen voltak: a Honvé­delmi Minisztérium és Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége képviseletében Faár Sándor alezredes, Papp Károly helyőrségpa­rancsnok, a helyi katonai szervezetek és a bel- ügyminisztérimhoz tartozó testületek képvise­lői, valamint a meghívott társadalmi szerveze­tek vezetői és képviselői. Miskolcon a nagymúltú katonavárosban - különböző szintű katonai vezetők kezdemé­nyezésére - 1970-ben alakult meg a nyugdí­jasklub, az akkori Honvédelmi Minisztérium és a politikai főcsoportfőnökség támogatásá­val. A létrehozott klub célkitűzése volt a fegy­veres erők és testületek állományából nyugdíj­ba kerülők szervezetszerű összefogása, ré­szükre megfelelő kulturális és szabadidőprog­ram biztosítása, a velük való törődés és segít­ségnyújtás. Azóta a tagság létszáma szinte megtízszereződött, a klub folyamatosan műkö­dött, és a meghatározott célkitűzések megva­lósultak, azonban gondok is jelentkeztek... 1992-ben a HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon, köznyelven a tiszti klub) lakat alá ke­rült, és a nyugdíjasok hontalanok lettek. Az il­letékes katonai vezetőknek köszönhető, hogy- ideiglenes jelleggel - befogadták a „honta­lanokat” és biztosították a klub folyamatos működését. A legújabb információk szerint a közeljövőben — vállalkozási alapon - a tiszti klub újra működni fog, ahol helyet kap a nyug­díjasklub is, mely nemrég — gondolva a nehéz szociális körülmények között élő nyugdíjas társaikra -, nemes gesztussal egy alapítványt hozott létre. E közhasznú alapítvány nyitott, ahhoz bárki, bel- és külföldi, természetes és jo­gi személy csatlakozhat, ha az alapítvány cél­jaival egyetért, és azt anyagi vagy bármely más módon támogatni kívánja. A létrehozott alapítvány címe: „Helyőrségi Nyugdíjasokért” Alapítvány, 3525 Miskolc, Hatvanötösök útja 2. szám. Csekkszámlaszám: OTP Bank Rt. 641-040996-2. Az eredményeket értékelve a jubileumi év­forduló alkalmából kitüntetésben és egyéb elismerésben részesültek azok, akik a honvé­delmi munkában és a klub folyamatos műkö­dése érdekében kiemelkedő tevékenységet vé­geztek — köztük a klub előző elnöke Macsek Antal nyugállományú mérnök ezredes -, és többen előléptek magasabb rendfokozatba. Köszöntötték a jubileumi születésnapjukat ünneplőket, és emléktárgyat adományoztak részükre. Ünnepi ebéddel, gazdag szabadidős és sportprogrammal ért véget a bensőséges ünnepség, hiszen sokaknak a klub adja az éle­tet az éveknek. Verset, szociográfiát, riportot ír Tomorszky Istvánná Csilla, a könyvimádó Fotó: Farkas Maya Tiszaújváros (ÉM - N.Z.) - To­morszky Istvánná - akit tninden ismerőse Csillának becéz - a legtöbbet utazó nyugdíjas a me­gyében, alighanem az egész or­szágban. Ott van minden szá­mottevő, az idősekkel, avagy a részükre rendezett kulturális eseményen, hol szereplőként, hol hallgatóként. Szaval, dalol, táncol társaival a kezdeménye­zésére alakult tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület tagjaival együtt. No és verseket ír, életútriportokat készít sok nyugdíjassal. Ezúttal arra kértük, ne a másokét, saját életútját vázolja fel.- Felsőábrányban - jelenleg Bükk- ábrány - születtem 1936-ban. Szü­leim hentesek és mészárosok vol­tak, édesapám egy nagy üzletet ve­zetett, édesanyám pedig ott pénztá- roskodott és vigyázott ránk, gyere­kekre. Hárman vagyunk testvérek. Egyikük nyugdíjasként Nyékládhá- zán él, a Tigáznál volt helyi gázte­lepvezető. A másik testvérem Eger­ben lakik, a kereskedelemben dol­gozik. Nyékládházán éltünk, ott jártam általános iskolába, majd kö­zépbe Miskolcra. Megismerkedtem Tomorszky Istvánnal és 1955-ben házasságot kötöttünk. Fiatal szak­emberekként Tiszapalkonyára jöt­tünk dolgozni a postához. Felépült a Tiszai Vegyi Kombinát, a féljem a villamosvezérlőbe került. Ez volt a TVK szíve, nekem is megtetszett ez a munka, elvégeztem a Villamos­ipari Szakközépiskolát. Elektriku- sok lettünk mind a ketten. Közben, 18 évi házasság után, 37 éves ko­romban megszületett a kislányom, Ildikó. Mindig a családom volt az el­ső, de szívesen vállaltam közösségi munkát is. Brigádvezetőnek, szak- szervezeti bizalminak választottak, a Vöröskeresztben is tevékenyked­tem, harmincszor adtam vért. 1991 végén lettem nyugdíjas. Sosem foglalkozott direktpoliti- zálással, de az emberek között, a kis közösségekben mindig jól érezte magát. Örült, ha segíthetett mások­nak.- Ezenkívül fiatalkoromban sem szerettem sokat aludni, felkeltem a hajnali órákban és olvastam, írtam. Tízéves korom óta írok verset. Ed­dig 18 könyvem jelent meg. A verse­ken, a rigmusokon kívül írok szoci­ográfiát, riportot. A helytörténeti gyűjtemény igaz­gatónőjétől kapott egy megbízást: dolgozza fel a város kereskedelmé­nek, szolgáltatásának a múltját, mivel 21 évig volt társadalmi, ke­reskedelmi ellenőr, illetve az akti­visták irányítója. Büszke rá, hogy 1993-ban a Herman Ottó Múzeum Istánfiy Gyula helytörténeti pályá­zatán első díjat nyert.- írtam eddig vagy nyolcszáz verset. Ezt én is szavalom... Csilla sokoldalú asszony, szíve­sen szerepel, több lakodalomban volt például nagyvőfély asszony lé­tére. A sok kezdeményezése között a legszebb - szívügye is nagyon - a Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egye­sület életre hívása, amelynek most is az elnöke.- Nyugdíjba vonulásom után hoztuk létre, ’91-ben. A féljem 14 éve meghalt, a lányom férjnél van, itt laknak a városban. Kisunokám még nincs. Az emberektől nem akartam megválni, kerestem a kö­zösséget, így jutottam el a városi gondozási központba. A munkanél­küliség növekedtével mind többen lettünk fiatalabb nyugdíjasok. (Az egykoron fiatalok városának tartott Tiszaújvárosban ma már kétezemyi nyugdíjas él, ez a helyi lakosság 10 százaléka.)- Úgy gondoltam, érdemes létre­hozni egy kultúrcsoportot, amely később egyesületté alakult át. Na­gyon boldog vagyok, munkánk sok szép gyümölcsöt termett az elmúlt öt évben. Táncolunk, énekelünk, szavalunk, már igen sok helyen megfordultunk az országban, ta­valy 54 helyen vendégszerepeltünk. Életünkről naplót vezetek, ezt jövő­re szeretném kiadni. Tagja a helybéli Őszirózsa Nyug­díjas Klubnak. A versírás sok idős embernek kedvelt időtöltése. Csilla ezt látván, kezdte antológiákba gyűjteni a sorstársak rigmusait.- Az egyik nyomdától festéket, a másiktól fedlapot kaptunk, a har­madik ajándékként könyvvé for­málta az idős amatőrök verseit. Ez Öt szív egyszerre dobog címmel je­lent meg. Éladtuk a köteteket, a be­folyt összegből összeállítottuk a Me­seország birodalmában című újabb kötetünket. Munkánkra felfigyel­tek a megyei nyugdíjasvezetők is. Segítségükkel összehívtuk a verse- lőket. Megszületett a „Virágos kert” antológia. A lektor - szigorú volt - 1600 beküldött versből 70-et válo­gatott ki. Nem szeretnék a többiek­nek fájdalmat okozni, igyekszünk még egy könyvet összehozni. A lektornak szigorúságával együtt abban nyilván igaza van, hogy egy mércét csak kell alkalmaz­ni az ámatőr verselők esetében is. — Mintegy 90 rímfaragótól 2760 verset kaptam. Magányomban eze­ket olvasom, átérezvén alkotóik éle­tét. Olyan fájdalmas verseket írtak, nehéz életük lehetett. A mi nagy családunk címet választottuk a könyvhöz. Most ezt adjuk át nyug­díjas társainknak az Idősek Világ­napja tiszteletére rendezett miskol­ci országos találkozón - szeptember 29-30-án - a Rónai Művelődési Központban, amely egyben a nyug­díjas versírók II. országos találkozó­ja is. Tomorszkyné sokrétű tevékeny­sége során újabban gyakran keresi fel a nyugdíjasklubokat. Tanulsá­gos életutakat formál riporttá, arc­képpé, amelyet az Észak-Magyaror- szág nyugdíjasrovatának is meg­ajánlott, majd könyvbe gyűjti össze. Módszeresen készült a sajtómunká­ra. Hét hónapig járt Budapestre tanfolyamra. A most újjáalakult „Életet az éveknek” nyugdíjasklu­bok megyei szervezetében ő a sajtó- bizottság vezetője. Kirándulás Lakitelekre és Rozsnyóra Szerencs (ÉM) - Helyi szponzorok támogatásával minden évben több helyre is ellátogatnak a városi nyugdíjasklub tagjai. Legutóbb augusztus közepén Lakitelekre utaztak, ahol a népfőiskola talál­kozót szervezett a nyugdíjasok­nak. Az ország különböző részei­ből érkezettek között ott voltak a szerencsiek is. A délelőtti megérkezés után a cso­portot Lévai Judit a népfőiskola ok­tatási vezetője fogadta, aki tájékoz­tatást adott az alapítványról és az intézményről. Elmondta, hogy a La­kótelek Alapítvány kuratóriumá­nak elnöke Lezsák Sándor 1969- ben jött Lakitelekre, és azóta él a te­lepülésen. A Népfőiskola Alapít­vány célja hasonló a Lakitelek Ala­pítványéhoz, azonban a fő tevé­kenység az oktatás, tanfolyamok, képzések szervezése, nyelviskolák működtetése. Hangsúlyozta, hogy a népfőiskolán a rendezvények mind­össze nyolc-tíz százaléka politikai jellegű. Rendszeresek a gépírás, an­gol, német, francia nyelvtanfolya­mok, gazdaképző, vállalkozói, szá­mítástechnikai ismereteket nyújtó kurzusok, a szociális gondozóképző és pénzügyi szaktanfolyamok. A népfőiskola öt kollégiumában közel háromszáz hallgató részesül sokré­tű képzésben. A tájékoztató után a jelenlévő nyugdíjasklubok nevében vezetőik mutatták be a közösségeket. A sze­rencsi csoport tevékenységét Lu­kács Illés ismertette. Ezt követően ajándékként nyújtották át a jelenlé­vőknek a klub két nyugdíjasa által bemutatott kis műsorukat. Mihályi Jánosné egy Várnai Zseni-verset mondott el, és elénekelte: „Az én anyámnak nincs selyem ruhája”, Belinszkyné Nagy Irén A szeretet asztala című versét adta elő, és a „Szerencs története” című kötetével lepte meg a házigazdákat. A prog­ram keretében a nyugdíjasok meg­ismerkedtek Lakitelekkel és a nép­főiskolával. Alig pihenték ki e kirándulás fá­radalmait, szeptember elején újabb utazásra vállalkoztak. Ezúttal Sze­rencs testvérvárosába, a szlovákiai Rozsnyóra mentek el viszonozván az ottani Klub Dochodcov június-jú­liusi magyarországi látogatását. Megtekintették a rozsnyói bányász- várost, majd a vendéglátókkal kö­zös ebéden vettek részt az ottani nyugdíjasklubban. Ezután Krasz- nahorkára utaztak. Nagy élményt jelentett a vár megtekintése, s az ezt követő zenés szalonnasütés. A szerencsiek vezetőit fogadta Rozs­nyó alpolgármestere, és köszöntötte a vendégeket a. helyi újság is. (A Szerencsi Hírek és a Rozsnyói Újság nyomán) Harsányi István és Lukács Illés Lezsák Sándorral ÉM-repró Idősek világnapja Miskolc (ÉM - T.I.-né) - Megyénk­ben öt nagy szervezet gondozásában rendezik meg az Idősek világnapját és a Nyugdíjas Versírók II. Országos Találkozóját, melyre mindenkit sze­retettel várnak 1995. szeptember 29-én 10 órára a miskolci Rónai Sándor Művelődési Központ szín­háztermébe. Itt köszöntik az idős embereket, okleveleket adnak át, valamint az ország más részeiről ér­keznek vendégelőadók, akik egész napos, színvonalas műsorral szóra­koztatják a jelenlévőket. Szeptember 30-án a program to­vább folytatódik. A reggel 9 órakor induló kisvonattal Lillafüredre in­dulnak a vendégek, majd megtekin­tik az Anna barlangot. Délelőtt 11 órától pedig a diósgyőri Ady Műve­lődési Központban harminc produk­cióban gyönyörködhetnek. Erre az előadásra is minden érdeklődőt sze­retettel várnak a nyugdíjastalálko­zó szervezői. Énekes vetélkedő Miskolc (ÉM - T-né) Borsod-Aba- új-Zemplén megyében Lestámé Mater Mária megyei alelnök vezeté­sével „Életet az éveknek” megyei nyugdíjasszervet és a területi gon­dozószolgálat 1995. szeptember 3- án megrendezte a B.-A.-Z. megyei énekes előadó művészeti vetélkedőt a Miskolc, Corvin út 9. szám alatt. A felhívásra 30 előadó jelentkezett. Többféle műfajban nyolcvan főnyi drukkoló csapat előtt mutathatták be tudásukat. A vetélkedőn magyar nóták, népdalok, operettek, sanzo­nok, cigánynóták, slágerek, filmda­lok és vallási énekek hangzottak el. A háromtagú zsűrire, Szántó Zol- tánnéra, Dunai Évára és To­morszky Istvánnéra nem kis feladat hárult, mert el kellett dönteniük, kik vehetnek részt az országos ve­télkedőn. Döntésük alapján műfa­jok és kategóriák szerint az elsők lettek; Magyar nóta I. kategória: Szed­lacsek Lajos, Sajószentpéter; Il­kát. Nagy Jánosné, Varga Józsefné, Koleszár Istvánné, Nyékládháza; Népdal I. kát.: Kerekes Jánosné, Hemádnémeti; Sanzon I. kát.: Dobi Zoltánná (Méry), Edelény; Operett I.kat.: Homung Antal, Nyékládháza; Vallási ének I. kát.: Takács Zol­tánná, Miskolc. 55 éves találkozó 1941-ben - a német-orosz háború kitörése napján - 38-an vettük át érettségi bizonyítványunkat a Mis­kolci Női Felsőkereskedelmi Iskolá­ban. Itt olyan nagytudású tanára­ink voltak, akikből hármat éppen a napokban soroltak fel a hely szelle­miségei között: Bank Sándor igaz­gatónk, Király (Königh Lajos és Ta- uszig Mária tanáraink. A 38 volt di­ákból még 25-en élünk. Azonban a sátoraljaújhelyi Tótné Radnóti Éva hollétéről sokirányú keresésünk el­lenére sem tudunk. Most tudott vol­na először részt venni találkozón­kon az ózdi Bartáné Fugolyán Babi, aki pár nappal összejövetelünk előtt halt meg. Az előrehozott érettségi találkozót a Gössel étteremben tartottuk, ahol tizenöten jelentünk meg. Hollóhá­zától Clevelandig, Ózdtól Budapes­tig, Egertől Balatonig voltunk itt a miskolciakon kívül. A tíz távolma­radottból Nedits Lenke Kunszent- mártonból telefonon, Légrádi Ma­nyi, Lukács Pötyi Budapestről, Tóth Sárika, Dybas Edit Miskolcról, Sza­bó Mici Clevelandól küldte üdvözle­tét. A jelenlévők régi barátsággal köszöntötték egymást. Hangos ne­vetéssel emlékeztünk diákéveink derűs napjaira. Sajnos nemcsak vi­dámságok jöttek szóba, hanem visszaemlékeztünk a meghalt taná­rokra és osztálytársakra is. így ke­rült szóba Szabó Ferenc tanár úr Mindszenti temetőben elkorhadt sírkeresztje, aminek pótlására gyorsan összegyűjtöttük a pénzt. Sajnos később tudtuk meg, hogy sír­helye megváltására nyolcezer fo­rintra lenne szükség. Ha esetleg va­laki rendelkezik ezzel az összeggel, kéijük jelentkezzék a temetőgond­noknál. Hosszas beszélgetés után jó ebéddel zártuk ezt a találkozót, aminek költségeit - az 50 éveshez hasonlóan - újra Elza és Mici fizet­ték. Ezúton köszönet érte. Bollobásné Pollner Gizi Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents