Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-19 / 221. szám
6 M Itt-Hon 1995. Szeptember 19., Kedd Nem volt rá pénz, de sokkal becsesebb volt a játék (ÉM) - A falusi gyerekeknek alig volt olyan játékszerük, amit a boltban vettek. Azért is, mert nem volt rá pénz, de azért is, mert becsesebb volt az a játék, amit maguk készítettek. Nagyobb pajtásaiktól, esetleg a nagyszülőktől tanulták meg mind a játékszerek készítési módját, mind pedig társasjátékaikat. A fiúk például szívesen készítettek furikot fadobozból. A doboz egyik végére kereket szereltek, másik végére hosszú, egyenes botot. Ez volt a furiknyel. Az így elkészült játékkal homokot, követ szállítottak a lányok által kijelölt helyre a „ház” építéséhez. A legszívesebben azonban fegyverekkel játszottak régebben is. Parittyát, íjat készítettek maguknak, s mentek az utcákra, kertekbe varjút és verebet lőni. A parittyát maguk állították elő. Egy Y alakú fa két szárát behasították. Ebbe került bele az 1 centiméter széles csúzligumi, annak közepén volt a kőtartó bőrből. A behasított résbe tették a gumi két végét, ezt megdrótozták. Az íj úgy készült, hogy egy 70-100 centiméter hosszú ficfaágat meghajlítottak, s ennek két végére szíjat vagy madzagot kötöttek. Ez jóval kisebb volt, mint a bot, mert akkor a bot nem hajlott volna be. Nyílvesszőnek körülbelül 50 centiméter hosszú egyenes, kemény botot használtak. Ha madarat akartak vele lőni, akkor az íjvessző végébe tűt vagy drótot szereltek. A kisebb gyerekek, főként a lányok sokat jártak a legelőre gombázni. Az ilyenkor utukba akadt gyermekláncfüvet leszakították, hazavitték. Otthon a virágos részét letépték, a két végét egybedugták. Ezekből készítettek nyakláncot, karperecét és koronát. Máskor a pitypang szárát picit beszakították, így sokrétegűvé lett. Ezt a szájukba vették, s ezt mondták:- Pimpóka, pimpóka, göndörödj a számba... S a pitypang a beszakított részeknél valóban felgöndörödött. Ezt versenyre is játszották, hogy ki a legügyesebb. Télen, amikor a gyerekek beszorultak a szobákba, ott is akadt játék. Tengerimorzsoláskor körülülték a kosarat, egymás elől kapkodták el a már lemorzsolt tengericsutkát. Ebből várat és ólat építettek úgy, hogy két csutkát alulra tettek, kettőt keresztbe rá. A többi csutka is így került a többiek tetejére. Addig rakták, amíg csak fel nem dőlt. Akkor kezdték elölről. A lányok akkor is szerettek babázni. A bábut maguk csinálták. Vettek egy olyan botot, amilyen nagyra a bábut akarták készíteni. Ennek felső harmadánál keresztbe tettek egy másik botot, jól hozzákötözték. Kész volt a bábu keze és lába. A fejét úgy készítették, hogy egy négyszögletes rongyba apróbbakat tettek, sarkainál fogva összeszorították nagyjából gömbölyűre. Ezt utána rákötötték a keresztfa végére. A bábut felöltöztették, ez már az igazi játék volt. A gyerekek közt szokás volt a babacula cserélgetés. Egy kiválasztott anyagért a gyerek megszabta, hogy melyiket adja oda. Ha elfogadta a másik, akkor cseréltek, s ezt mondták: Csere-bere fogadom, Többet vissza nem adom. Ha visszakéred, Kutya lesz a véred! A szabadtéri játékoknak sokféle változatát játszották, ezek közül is szeretnék néhányat ismertetni. A fiúk játékai közül ezek voltak a legnépszerűbbek: Laptázás vagy lefutó. - Két csoport volt. Az egyik csapathoz tartozott a lefutó, akinél a labda volt, a többit mind a másik csapatot alkotta, ezek a labda elől futottak. A lefutó elindult a labdával, 3-4 lépést léphetett, ott megállt, eldobta a labdát valakit célba véve. Ha eltalálta, az lett a lefutó, ha nem, újra dobhatott. 6-10 éves fiúk játszották. Bigézés vagy csürközés. - Csináltak egy 7-8 centiméteres fadarabot, melynek mindkét végét kicsit lefaragták. Ehhez kellett egy körülbelül 70 centiméter hosszú ütőbot. Húztak egy vonalat, e mögé sorakoztak fel a játszópajtások. Letették a vonalra a bigét. Egyik végére ráütöttek a bottal. Amikor felpattant a levegőbe, a játékos újra aláütött, amíg csak tudott. Ahol leesett a bige a földre, azt a távolságot lemérték lépéssel. Ahány lépés volt a vonaltól, annyiszor 10 vagy 100 pontot kapott, a megállapodás szerint. Ezt összeszámolták, s az volt a győztes, akinek a legtöbb pontszáma volt. 10-14 éves fiúk játszották. Golyózás. - Kiástak egy lyukat. Négy lépés távolságról kő- vagy üveggolyókat löktek a lyuk felé. A fiúk sorba álltak egy vonal mentén, innen dobták a golyót. Utána mindenki a sajátját a lyuk felé irányította. Akié a leghamarabb célba talált, azé lett a többiek golyója is. Utána kezdték elölről. 13-17 éves fiúk játszották. Patkózás. - Egymásra raktak több krajcárt. Ezt a csomót egy lapos kővel elütötték, majd megnézték, hogy melyik krajcár fordult felfelé a számával. Ezt az ütő, aki éppen ütötte a pénzcsomót, felszedte. A többit odaadta a következő fiúnak, az pedig kezdte elölről. Ezzel a játékkal pénzt lehetett nyerni. Amikor elfogyott a pénz, egy bizonyos összeget mindenki beadott. 13-17 éves fiúk játszották. (Forrás: Abaúj és Zemplén népéletéből) ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Fí+áfa 1/ 8 6 200 Ft+áfa 1/4 Y) 12 400 Ft+áfa 1/ 2 24 300 Ft+áfa 1/ 1 48 600 Ft+áfa 2/ 2 49 250 Ft+áfa 2/ 1 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! I ■ (£> HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! * 1995. Szeptember 19., Kedd Itt-Hon M 3 Változatlan a veszélyes hulladék sorsa Kisgyőr (ÉM - NJ) - Legutóbb a nyár elején adtuk olvasóink tudtára, hogy a bükkaljai községben leállított bőrhulladék-feldolgo- zás ügyében a vállalkozó Tiszai Attila fellebbezést nyújtott be a Környezet- és Természetvédelmi Minisztériumhoz, amiért a kisgyőri folyékony tapéta gyártásához szükséges alapanyag feldolgozását leállították. Kovács Károly polgármester szerint nem én leszek az első olyan hazánkfia, aki a belső gáncsoskodások miatt külföldön kényszerül sikerre vinni üzleti elképzeléseit. Ha ez realizálódik, akkor oda szállítom a Kisgyőrben felhalmozott bőr- hulladékot - sommázta mondanivalóját Tiszai Attila. Azóta a nyár közepén a Kisgyőr határában lévő gazdasági épületek egy részére, ahol a veszélyes hulladéknak nyilvánított több tonna cipőgyári bőrnyese- déket tárolják, a lovasversenyek miatt szükség volt, s néhány helyiséget ki is nyitottak, a bálák egy részét másik épületbe vitték. A kisgyőri bőrfeldolgozás terve egészen biztosan füstbe ment, már a vállalkozó sem gondolkodik a helyi üzem lábra állításában. Érdeklődésünkre Tiszai Attila elmondta, hogy fellebbezésére válasz mind a mai napig nem érkezett a minisztériumból többszöri érdeklődésére, sürgetésére sem. Ügyvédével úgy döntöttek, hogy az elmaradt bevételek, a kiesett haszon és üzletrontás címén pert indítanak mindazok ellen, akik vállalkozói terveinek megvalósítását nehezítették, illetve lehetetlenné tették. Szerinte jogtalanul torpedózták meg elképzeléseit, amiért kártérítésre számít. A családot ért morális veszteséget pedig anyagiakban kifejezhetetlennek tartja. Azt sem érti, hogy a hivatalos harminc nap helyett miért nem kap érdemi választ fellebbezésére fél év eltelte után.- Az ország határain túl jó a feldolgozó létesítésének fogadtatása, így elképzeléseim A környékbeliek dézsmálják a raktárt Fotók: Laczó József A megbontott tető beázik a veszélyesnek nevezett hulladék fölött Kisgyőrből nem túl kedvező híreket kaptunk. Kovács Károly polgármester azzal fogad, hogy a hulladék tárolására használt épületek tulajdonjoga meglehetősen homályos, a har- sányi szövetkezet ugyanis bérbe adta azok használati jogát egy vállalkozónak. Az épületeken állítólag többmilliós köl- esönteher is van már, ennek ellenére azt mindenki Csáki szalmájának tekinti, hordják, viszik amit találnak, ajtót, ablakot, bőrhulladékot, bútorokat, gépeket. A gazdasági épületbe már többször betörtek, a tetőzetet megbontották, az ablaküvegeket mind kiverték. A volt tsz-tanya őrzéséről senki sem gondoskodik, olyan, mintha teljesen gazdátlan lenne.- Szerintem a vállalkozó nem vette egészen komolyan ezt az egész feldolgozást, hiszen a tetemes bőrhulladék felaprításához valamilyen a tésztavágó géphez hasonló kézi eszközzel kezdett hozzá. Kezdettől nem úgy alakult itt a munka, hogy abból komoly üzem létrejöttére gondolhattunk volna. Pedig nekünk bármilyen szolid mértékű foglalkoztatás megváltás lenne, mivel helyben semmilyen munkaalkalom sincs és sok a munkanélkülink. Annak idején ezt nyomatékosan a vállalkozó orrára kötöttem, mert Kisgyőmek a meghiúsult, hamvába holt üzletekből már elege van, elég ha a meggymagfeldol- gozót, a kerámiaüzemet, a mosodát, az illatszergyártást s még felsorolni is sok lenne mindet, említem - így a polgármester, aki búcsúzóul megjegyzi, nem hiányzott ez a falunak.- Sajnos most itt vagyunk ismét megfiirödve ezzel a vállalkozással is, amit egy újabb kudarcként vagyunk kénytelenek megélni. HEH TEGY/FT Fonások Priska Tibor Örömmel fogadom szendrői olvasónk megtisztelő észrevételét, ki Víztérképek című jegyzetünkkel kapcsolatosan emlékeztet régebbi történésekre. Hírül adtuk, hogy hamarosan gyerekek, tanítók segítségét kérik eleddig csakis helybéliek által ismert, bárminő kis vizek feltérképezéséhez, megismeréséhez, hogy a már „beállt", tehát élettel teli holtágak, kubikgödrök, aprócska kiöntések is számba vétessenek. Nyilvánvaló, hogy az apró tocsogók, nem túl nagy nádasok, sással benőtt, vízi élettel gazdag süppedékes, mocsaras részek is értékeket őriznek, életeket nevelnek, és az is nyilvánvaló, hogy ezeket a kis vizeket főként a helybéliek ismerik. Ezért is kérik majd a felmérők a gyerekek, az ügyszerető tanítók segítségét. Olvasónk - kissé rezignáltan - a források felmérésnek, megtisztításának, kiépítésének tervére emlékeztet. Mely ugyancsak szép tervhez szintén a gyerekek segítségét kérték, de sajnos - nem a gyerekek miatt - nem sok minden valósult meg belőle. \/aló igaz. Jómagam is - ott lévén, tehát tudósítva ama megyei tanácsülésről - emlékszem a sok évvel ezelőtti, talán tíz, vagy annál is régebbi felhívásra. Tanácstag javasolta: írjuk össze forrásainkat! Hegyek lábainál, csalitosok hűvösében, sziklás részeken, vagy bárhol fakadó, mégoly kicsinyke forrásainkat is jegyezzük fel, majd megfelelő terv alapján tisztítsuk meg, építsük ki és gondozzuk, vigyázzuk őket, mert kincsnek számítanak. Akkortájt esett sok szó a környezetvédelemről, vizeink szennyezéséről, kútjaink pusztulásáról. Nagyon is jó ötletként hangzott el a források felderítése, kiépítése, gondozása. Természetes, hogy a felszólaló is a gyerekekre gondolt, meg a természetet járó, kedvelő tanítókra, akik nélkül ez a munka el sem képzelhető. Mert igaz, hogy kirándulásnak, vidám napnak ígérkezik a forrás felkeresése, esetleg öregek elbeszélése, visszaemlékezése alapján felkutatása, kiásása, újjáélesztése, de egyben munka is. Méghozzá értékes, rangos munka! Melynek majd lesz látszata, eredménye! Akkor mindenki lelkesedett is érte, helyeselte, elvileg támogatta, de valamiért többre nem futotta. Hiányzott valami szervező erő, vagy ember, aki azt mondja, no, kezdjük el! A víz azóta drágult és egyre drágul, ma már végképp nem kapjuk ajándékba a természettől, hanem leginkább iparilag állítjuk elő, mint bárminő más terméket. Pedig...Pedig még körül lehetne nézni forrásügyben is sokszínű megyénk bármely részén, és valószínű találnánk is ..........
