Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-05 / 183. szám
Augusztus 5., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Az Aradi sétány elvarázsolt „kastélya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a miskolctapolcai Aradi sétány 77-es számú háznak egy régi, toldozott-foldozott teteje, ami itt-ott ugyan már beázott, de volt. A házban öt család lakott. Arra járt egyszer egy ember, s meglátta, hogy eladó a ház üresen álló hatodik lakása a legalsó szinten. Nem sokat tétovázott, megvásárolta. Méhes László Látta azonban, mennyire szenved a többi lakó a ki- dőlt-bedőlt tető alatt, gondolt egyet és felajánlotta: ,Amennyiben hozzájárulásukat adják a tetőtér beépítéséhez, én biz’ felújítom azt a már semmire sem valót! Sőt még a ház málladozó vakolatát is leveretem és újat rakatok fel helyette!” Gondolkodóba estek a lakók - akiknek csekélyke nyugdíjukból, vagy épp’ apró gyermekeik mellett aligha tellett volna egy új tetőre, szebb vakolatra -, s bizony jó vásárnak találták az ajánlatot. Annak rendje és módja szerint - miután ismeretlen jótevőjüket közös képviselőjüknek is megválasztották - nyomban szerződést kötöttek vele. 1994 áprilisában ügyvéd előtt megállapodtak abban, hogy az időközben vállalkozóvá előlépett idegen „a lakók megbízása alapján elvégzi a társasház külső vakolását”, egyben „feljogosílják arra, hogy a tetőteret szintráépítéssel beépítse, vagy beépíttesse, amely így ezután az építtető, vagy gyermekei tulajdonát képezze.” S mivel „az ügylet pénzmozgással nem jár, a szükséges munkálatok elvégzése a tulajdonjog arányos átengedésével egyenértékű...” Telt-múlt az idő, hosszú hónapokig azonban nem történt semmi. Az Aradi sétány 77.-ben várták, hogy végre-valahára elkezdődjék az építkezés, egy idő után azonban ráuntak a várakozásra. Később az adott és az írott szó hitelében is kételkedni kezdtek, hiszen a Borsodi Apróban 1995. február 3- án a következő hirdetést olvashatták: „Miskolctapolcai 2 szobás, átalakítás alatt álló lakás + 2 db 2 szobás tetőtérben kialakítható lakás építési engedéllyel, tervekkel, anyagokkal sürgősen eladó. 3 000 000 forint...” Megkeresték közös képviselőjüket, egyben a tetőtér beépítésére vállalkozó Schneider Miklóst, hogy a késlekedés oka felől tudakozódjanak. Tíz nappal később, február 13-án lekerült a tető a tapolcai házról... Négy nap, négy éjszaka Ha a meseszerű jótétemények” gondolatát folytatón akarnánk, az következnék, hogy az ügy ezzel kedvező fordulatot vett, azaz megkezdődött az építkezés. Ez a dátum azonban csak a társasház lakói kálváriájának kezdetét jelentette. Február 18-án ngyanis jött egy négy nap, négy éjszakán át tartó eső. Aztán újabb és újabb esők... Ezen a tavaszon aligha panaszkodhattunk az égi áldás hiánya mi- att. A tapolcai társasház lakói viszont hol az eget, hol meg a plafont nézték, ahonnan egyre csak folyt a lakásukba az esőié. A huzamosan tartó esőzésék után a ház a vidámparkokból ismert elvarázsolt kastélyhoz vált hason- •atossá: a csillárból ömlött a víz, a villanyvezetékek eláztak, a konnektorokban nem volt áram, viszont ? kd rázott, a gázkonvektor nem működött, a szobákban olykor bokáig ért a víz...- Az ajtók annyira tönkrementek - emlékszik yjssza a néhány hónappal ezelőtt történtekre a 70 eves Török Gyula hogy előfordult, nem tudtunk csak segítséggel kimenni a lakásból. A szomszédnak ledobtuk az emeletről a kulcsot, ő kintről nyom- te befelé az ajtót, mi meg bentről húztuk. Amikor június első napjaiban először jártunk az »elvarázsolt” házban, Törökék lakásában az előszo- a es a szobák mennyezetét belülről felszögeit nejen fedte. Mindegyik közepén egy-egy lyuk, hogy a entről befolyó esővíz legalább egy helyre gyűljön °asze. A helyiségekben áporodott, dohos volt a leve- S°, a falakon - éppúgy mint a lépcsőházban - vastagon állt a penészgomba... ~ ■Ha eleredt az eső, tocsogtunk a vízben, mint a tesz' hozzá Törökné. - Törülgettük föl a vi- et> ®s ha jjjggtglt a vödör, tartalmát egyszerűen i ak kiöntöttük az ablakon. Arra sem volt időnk, °gy kivigyük a fürdőszobába. Egyszer leszakadt a yPnon, azt hittem, vele együtt jön az egész plafon, eszélyes ám ez, akár az egész födém beszakadhat, őrt csak fagerendák tartják, viszont két teherronyi betont is ráraktak. Igaz, lefóliázták, de lát- ja> mennyit ér... v '.Amikor Miklóssal megkötöttük a szerződést — köIuJx8828 a azót a félj -, úgy gondoltuk, ha ide 6 is a ^családhoz” tartozik, és maga alatt A „vízgyűjtő-rendszer" elemei csak nem vágja a fát! (Tegyük hozzá: a költözés soha nem történt meg.) Mielőtt hozzákezdett volna a tető lebontásához, megkérdeztem tőle, hogy az építkezés ideje alatt mi lesz a felső szinten lakókkal? Erre azt válaszolta: „Nem kell maguknak semmivel sem törődni, úgy megy majd itt minden, hogy észre sem vesznek bennünket. Esetleg csak annyit, hogy zsinat lesz ott felül” - és a plafonra mutat, amit fólia takar. - 1954-től lakunk itt, de így még nem vertek át bennünket! A ház legalsó szintjén lakó Szabó László - a többi lakó szerint az egyetlen, akivel Schneider Miklós szóba áll - nagyothalló öregember.- A nejem csak javaslatot tett a többi lakótársnak, hogy van itt egy ember, egy kőművesmester, vállalkozó, aki megcsinálná az egész tetőt, mert a régin már egyetlen ép pala nem volt - mondja. - Én már a hetvenötödik évemet taposom, és nem foglalkozom ilyen dolgokkal. Ha Schneider Miklós tudta, hogy nincs neki pénze, minek fogott bele? Gál Tamás és felesége fiatal házasok. Két kisgyermekükkel tavaly költöztek be a társasház első emeleti lakásába, amelyet egymillió-hétszázezer forintért vettek. A tetőtér beépítésére kötött szerződést az előző lakótól „örökölték”. Ottjártunkkor toppant be a biztosító kárszakértője, aki a lakásbiztosítási- szerződésük ellenére arról tájékoztatta Gálékat, hogy a beázásért - mivel az ebben az esetben szándékos károkozásnak minősül - nem fizethet a biztosító. A feleség a hírre elsírta magát...- Mióta ekkora gondot jelent a beázás, Schneider Miklóst nem lehet elérni. Nem nyit ajtót, ha a lakásán keressük - állítja Sztupják Károlyné, Gálák szomszédja. - Jártunk az önkormányzat építési csoportjának előadójánál, Földi Lászlónál, akitől megkérdeztük, hogy ilyen esetben, mint a miénk, mi a teendő. Az ügy jogi úton történő megoldásával kapcsolatban azzal „biztatott”, hogy az akár két évig is eltarthat. Csak arra lennék kíváncsi, mi történik akkor, ha eközben összedől a ház? Jogilag ugyan nem értek hozzá, de hogy lehet egy építési engedélyt a kivitelező megnevezése nélkül kiadni? A hivatal -levelét megírta Földi László, az építési osztály előadója - aki miután a lakóktól tudomást szerzett a munkálatok megkezdéséről (Schneider Miklós ugyanis ezt „elfelejtette” bejelentem) - májusban kint járt az „építkezésnél”.- Több szabálytalanságra is felhívtuk az építkezéssel kapcsolatban Schneider Miidós figyelmét — nyilatkozza az előadó. - Nincs például felelős műFebruártól tető nélkül áll a ház szaki vezetője, ennek hiányában pedig az építkezés engedély nélkülinek minősül. Szintén nem megengedett, hogy a ház tartalék kéményében, amelyet lebontottak, közmüvet vezessen. Szigetelés hiányában pedig a csapadékvíz akadálytalanul juthat az épület szerkezetébe, ami veszélyezteti statikai állékonyságát, a lakások használhatóságát. Azt csak egy szak- vélemény tudná megállapítani, hogy az elmúlt időszak esőzéseinek hatására mennyire károsodott a jelenlegi felépítmény. A hivatal ilyen és ehhez hasonló ügyekben - egyébként ekkora felelőtlenséggel munkám során még nem találkoztam - felszólításon kívül semmit nem tehet. A jogszabályokat a közelmúltban egyébként úgy változtatták meg, hogy a kiszabható bírságnak sincs visszatartó ereje. Ebben az esetben is maximum harmincezer forint a büntetés. A felszólításokat pedig addig küldjük, ameddig az érintett eleget nem tesz kötelezettségeinek. A helyszíni szemlét követően egyébként azt tanácsoltam a lakóknak, vizsgáltassák meg igazságügyi szakértővel az épületet, rögzítsék írásban az állapotokat. Ha pedig a kártérítésről nem tudnak megegyezni, bírósági úton érvényesíthetik követeléseiket. Az ön- kormányzat építési osztálya ez év májusától egymás után küldi a határozatokat, amelyben újra és újra felszólítják az építtetőt a munka folytatására, a felelős műszaki vezető bejelentésére, a károk helyreállítására. A munka mégsem folytatódott. A lakók egy része ennek ellenére - ki tudja miért - továbbra is hitt „a Miklós” ígéreteinek. Saját érdekükben sem fogtak össze az építtető ellen, ügyvédhez nem fordultak... „Nem ér a nevem... ”- Én mindenről tudok - mondja Schneider Miklós, akit kétszobás avasi panellakásában kerestünk fel.- Tudom, mennyire tönkrementek azok a lakások. Meg kell azonban mondanom, nekem semmi kedvem nem volt február 13-án elkezdeni a bontást. A lakók azonban úgy nyilatkoztak, amennyiben azt nem kezdem el, visszalépnek a megállapodástól. Az a tető már életveszélyes volt, ezt bizonyítani tudom. Az egészet nyolc darab ácskapocs fogta össze. A gerendák csapolása kirohadva és elégve, mert a tető egy része korábban már leégett. Ezt akkor, amikor a tervek készültek, senki nem láthatta előre.- A bontáshoz azonban felelős műszaki vezető megjelölése nélkül nem kezdhetett volna hozzá.- Van műszaki vezetőm. A tervező a felelős műszaki vezető.- A tervező arról tájékoztatott bennünket, hogy ezt a feladatot ilyen feltételek mellett nem vállalja.- A műszaki vezetőnek amúgy csak az ügy hivatalos oldaláról van jelentősége. De akár van műszaki vezető, akár nincs, azt az elfuserált födémet másként ő sem tudta volna helyrehozni. Én még azt a kockázatot is vállaltam, hogy rátettem a nikecellre egy betonréteget, holott a statikus tiltott tőle, hogy ne tegyem rá, mert leszakad. Nem szakadt le hál’ istennek.- Nem tartja ezt felelőtlenségnek, hiszen nem magának kell egy ilyen födém alatt laknia!?- Mielőtt hozzákezdtünk volna, megkérdeztem a lakókat, leszigeteljem-e?- Ezt a lakók aügha dönthetik el. Nem tudhatják, hogy a mennyezet elbír-e akkora súlyt, rájuk szakadhat-e az a betonnal együtt, vagy sem!- Természetes, de ez nem órájuk tartozik. Építészeti szempontból kellett ez a szigetelés: nikecell, beton, fólia.- Mi a foglalkozása?- Szobafestő-mázoló a szakmám.- Hogy érthet akkor az épület statikai állékonyságának megállapításához?- Harminc éve dolgozom az építőiparban, és van egy bétém is. Nem először csinálok ilyen munkát.-Akkor bizonyára azt is tudhatja, mennyi pénzt emészt fel egy ekkora építkezés. A területen egyébként egy halom homokon kívül semmi jel nem utal arra, hogy ott dolgoznának. Mennyivel kezdett hozzá az átalakítási munkálatokhoz? Hol van az építőanyag?- Ötszázezer forintom volt. Ez a koszorú megcsi- nálására, a vasanyagra, homokra, mészre volt elég. Százezerbe került a szigetelés - amit ezek szerint kidobtam az ablakon —, és előfizettük a gerendát. A munkabért nem is számoltam. Mivel nem gondoltuk, hogy az újraszigetelés ennyire sokba fog kerülni, munkát vállaltam más építkezéseken. Elvégzett munkánkat azonban nem hajlandóak kifizetni. Nyolcszázezer forint kinnlevőségem van, amiből a mai napig egyetlen fillért nem láttam. Kénytelen voltam magánbehajtókat fogadni.- A magánbehajtásért azonban előre kell fizetni - teszi hozzá Schneider Miklós élettársa. - Ismerek olyan céget, amelyik kilencedik éve próbál a pénzéhez bíróság útján hozzájutni. Nem közvetlenül ide tartozik, de nemrégiben egy sátoraljaújhelyi vállalat káeftéjétől úgy hajtottuk be a tartozásukat, hogy az ügyvezető igazgatóra ráborítottuk az asztalt. Ez is egy megoldás, igaz csücsülni kellett utána egy estét a fogdában.- Ezt én megértem, de Tapolcán öt csalód hónapok óta ázik maguk miatt. Mikor kívánja mégis folytatni a munkát?- A magánbehajtók azt ígérték, hogy két hét alatt visszaszerzik a pénzem, én is ehhez tudom tartani magam - válaszolja Schneider Miklós. - Ameddig azt meg nem kapom, az építkezést sem tudom folytatni. Mi elismeijük a hibánkat, és azt ki is javítjuk. Ezért nem hiszem, hogy ésszerű lenne a lakóknak ügyvédhez fordulniuk. Két hét múlva meg fog indulni az építkezés... Szerencselovag Az elhangzott ígéretek és a valóság azonban nem adott egymásnak „találkát” az Aradi sétány 77.- ben, így - a lakók képviseletében — Törökné és Gyetkóné egy hónappal később felkereste Szalay Zoltán ügyvédi irodáját. — Az emberi hiszékenység tökéletes példája az ügy - sóhajt az ügyvéd, akitől a társasház körül történtek felől érdeklődünk. Hozzáteszi azonban, hogy a lakók pusztán jogi tanácsért keresték fel, megbízást nem kapott. Ellenben - Schneider Miklósnak címezve - ő fogalmazott meg a lakók kérésére egy felszólító levelet. Mindez június végén történt. - Ä felszólítást követően irodámban járt Schneider Miklós, akit nem éppen jogkövető emberként ismertem meg. Számomra inkább szerencselovagnak tűnt. Előadott egy történetet az adósairól, akikre behajtókat küldött - ehhez persze végzés nélkül nincs joga majd kinyilatkoztatta: nincs pénze. Ügyvédtechnikai szempontból nem lenne nehéz megoldást találni erre a kényesnek tűnő esetre sem, viszont - őszintén szólva - tanácstalan vagyok. Véleményem szerint problémát jelentene például már csak az általa okozott kár összegének a behajtása is. A legjobb ezért a peren kívüli megoldás lenne, és egy új kivitelező. Schneider Miklós július elején egy epítészmér- nöknővel, kőművessel és villanyszerelővel jelent meg az Aradi sétány 77.-ben. A mesteremberek - ígérete szerint - a lakásokban keletkezett károk helyreállításához fognak hozzá napokon belül, az építészmémöknőről pedig úgy beszélt a lakóknak, mint akinek hamarosan átadja a munka folytatását. A mestereket azóta a környéken sem látták, az építészmémöknővel történő egyezkedés pedig - mint arról a közvetítő szerepét vállaló Szalay Zoltán ügyvédtől értesülhettünk - nem vezetett eredményre. A társasházzal kapcsolatban kikértük egy független szakértő véleményét, aki kint járt a helyszínen. (Nevének közlésétől - mivel állásfoglalása nem tekinthető hivatalosnak - tekintsünk most el.) Az építész tapasztalatairól ekképp nyilatkozik:- Nem hittem a szememnek, amikor láttam, milyen állapotok uralkodnak az „építkezésen”, és milyen elképesztő körülmények között élnek a lakók. Az előzmények ismeretében az fogalmazódott meg bennem, hogy nem szívesen keverednék bele ebbe az ügybe, pedig a tető beépítése igen jó lehetőségnek tűnik. Merész embernek kell lennie azonban annak, aki ennyire tisztázatlan viszonyok között vállalni meri a munka folytatását. Nem sokat láttam ugyan az eddig elvégzett munkákból, de úgy érzem, azoknak semmi hasznát nem lehet venni. Főként a károk tapasztalhatók, aminek helyrehozása még súlyos százezrekbe fog kerülni. Egy új kivitelező azonban aligha fog a mostani kivitelező „próbálkozásaiért” fizetni. 1995. augusztus 30., szerda Az önkormányzat építési osztálya július 17-én kelt - május óta immáron negyedik - határozatában Schneider Miklóst area kötelezte, hogy az építési engedélyben szereplő terveknek megfelelően augusztus 30-ig felelős műszaki vezető mellett készítse el a tetőszerkezetet. A műszaki vezető személyéről az építési osztály a mai napig nem értesült, viszont ennek a hétnek az első napjaiban Schneider Miklós ismételten hozzátett valamicskét a tetőhöz: betongerendákat raktak a födémre. A hónapokon át tartó esőzések során átázott épület szerkezetét, annak károsodását - az építkezés folytathatósága szempontjából - azonban azóta sem vizsgálta senki. A födémre került betongerendák - a felszólításoknak megfelelően - egy ltívülálló szemében akár az építkezés folytatásaként is „értelmezhető”. A ház környékén viszont - a lebontott anyagokon, használt nikecellen és egy raklapnyi téglán kívül - másegyéb építőanyagot nem látni. A felső szinten lakó nyugdíjasok lakásában múlt hét csütörtökön a kőművesek megkezdték a vakolat felújítását, a friss vakolat azonban „izzad”. Láttatja: a falban még tetemes mennyiségű víz van. (Építész szakemberek véleménye szerint amennyiben az nem szárad ki, a télen szétfagyhat a tégla, a beton.) A festést - tető nélkül ennek nem is sok értelme lenne — későbbre ígérték. Villany változatlanul nincs. Mindezek ellenére - úgy túnik -, az öregek ismét bizakodnak. A további kártérítéssel kapcsolatos jogi védelmükre sem adtak megbízást az ügyvédnek... Fotók: Dobos Klára
