Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

2 M Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd „NÁLUNK TÖRTÉNT ___ í gy is lehet szervezni Hírt kívánok adni egy kézművestábor­ról, amelyik a harsányi Hunyadi Má­tyás Általános Iskolában zajlott. Másodízben sikerült ilyen jellegű tá­bort szervezni. Most 37 diák tevékeny­kedett szorgalmasan egy héten keresz­tül, augusztus 1-jétől 7-éig. Korongoz- tunk, agyagoztunk, gyöngyöt fűztünk, körtekoszorút készítettünk, tojásíróz- tunk, batikoltunk, pólót és kendőt fes­tettünk, papírt hajtogattunk. A gye­rekek igen jól érezték magukat, s örömmel vitték haza a „saját magam” készítette dolgokat. Kirándultunk Sályba, ahol találkoz­tunk Barsi Ernő református lelkész- néprajzkutató-zenetudóssal, aki elka­lauzolt minket a településen. Ernő bá­csi mesélt és énekelt, megszólaltatta népzenei csoportját az Eötvös-kastély- ban. Ellátogattunk Miskolcra, a Her­man Ottó Múzeum Honfoglalás című kiállítására. Ezek az úgynevezett „látóutak” színesítették programunkat, no, meg a táncház, amit Barsi Csaba és Egri Piroska vezetett az egyik este. Lelkesedéssel kísértem végig újra gyer­mekeink alkotó örömét, s a mindent megérő, önfeledt gyermekmosolyt, amit ezek a napok eredményeztek. Augusztus 7-én tábortűzzel zártunk, s remélem, a következő nyáron újra együtt táborozhatunk. A tábor anyagi költségeihez a szü­lőknek csak jelképes összeggel kellett hozzájárulniuk. Ezt igen nagy ered­ményként könyvelhetjük el. Mindezért köszönettel tartozunk a Harsányi Pol- gármestei Hivatal, a helyi Petőfi Sán­dor Szolgáltató Szövetkezet, a Harsá­nyi Faluvédő Egyesület vezetőségének és az Országépító Alapítvány kurató­riumának, akik kedvezően bírálták el pályázatunkat. Hálás szívvel vettük, hogy iskolánk­ban valósulhatott meg újra táborunk. Köszönet érte Kátai Gábor igazgató­nak, aki lelkesen támogatja a honis­mereti, néprajzi vonatkozású megmoz­dulásokat és ötleteket., Foglalkozásainkon Újváry Mária, a putnoki Gömöri Múzeum munkatár­sa és Bohus Tamás keramikus tevé­kenykedett. Köszönjük, hogy ebben az évben is időt tudtak szakítani szá­munkra. Fábián Ágnes táborvezető Harsány Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Nagy József. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Baicsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Honi hírek # Honi hírek # Honi hírek # Honi hírek # Honi hírek f Alapos iskolafelújítás szeptemberig Kisgyőr (ÉM - NJ) - A polgár- mester bizakodik, hogy a jelen­tős nyári felújítások, melyek a helyi iskolában kezdődtek még a vakáció közepén, a szeptem­beri tanév kezdetig maradékta­lanul befejeződnek. Ugyanis a községben nem ki­sebb feladatra vállalkoztak, minthogy e röpke pár hónap le­forgása alatt kicserélik a ka­zánt, átreformálják a felújítás­ra igencsak megérett vizesblok­kot, a teljes fűtést, miközben sorra átfestik, meszelik, mázol­ják a sok év alatt ugyancsak megkopott fa és falfelületeket. A munkákban a helyi Horváth Bt., aztán Szonda Árpád vállal­kozó, valamint a polgármeste­ri hivatal műszaki csoportja vesz részt, ki-ki a saját profil­jának megfelelően. Egyúttal felcsiszolták a par­kettát, elvégezték az újralakko­zását. A felújításban jeleskedő szakemberektől érdeklődtünk, milyen állapotban is vették át a kétségtelenül koros épületet. A válasz, a kisgyőri gyerekek nem teszik tönkre az alma ma­tert, kímélik ahogy lehet, ám az idő múlásával a legnagyobb kímélet ellenére is felmerültek már halaszthatatlan munkák. Az ajtókon, ablakokon, amint azt a kivitelezőktől a helyszí­nen megtudtuk, tíz rétegben re­pedezett már a festék, amit előbb leégettek, majd a meg­tisztított felületeket lenolajjal kezelték, majd alapozás után újrafestették. így előrelátható­an öt évig nem lesz gond ezek állapotával. Ä körülbelül hetvenéves is­kola ily módon most alaposan megújult, régi pompájukban díszlenek a hajdan kialakított boltíves ablakok is. fordul, annak kijár legalább ennyi, illetve egy kóstolás a pa­lacsintából. Miközben érkeznek a túrázók, más kérdés sincs a levegőben, minthogy mi is ke­rül az asztalra, és mikor lehet vacsorázni. Többen még a kézmosás fö­löslegesnek ítélt perceit is meg­takarítanák, de nem lehet. Ba­rátok ülnek itt asztalhoz, olyan fiatalok, akik egy héttel ezelőtt még semmit sem tudtak egy­más létezéséről, csak a jó leve­gőn tett hatalmas kirándulá­sok, a gyíkok, békák szeretete, a lányokról, fiúkról folytatott izgalmas beszélgetések nyomán kerültek közel egymáshoz ily rövid idő alatt. S barátok kö­zött a palacsinta is jobban fogy. Kozma Karina, Váradi Éva, Gimper Mónika Miskolcról jött, de ez számukra egy teljesen üj világ a város kőrengetegéhez képest, ahol most úgy érzik sokkal több önállósággal tér­Ottjártunkkor építették a hatvan négyzetméter alapterü­letű vizesblokkot, ahol a zu­hanyzók, kézmosók, WC-k kap­nak helyet. Ezzel egy időben nyolc tan­terem fűtésének modernizálá­sáról kell gondoskodni. (Ismert, hogy forráshiány miatt a köz­ség nem vehetett részt a kö­zelben zajló gázvezeték-építési programban.) Most a kazánok cseréje, a fűtőrendszer korszerűsítése megkerülhetetlenné vált. A sze­relések még egy kis időt igény­be vesznek, de mint ahogy Ko­vács Károly, a község polgár- mestere elmondta, minden okuk megvan a bizakodásra, miszerint szeptember elején va­lamennyi munkával végeznek, és hiánytalanul átadják az is­kolát a tanároknak és a tanulóknak. hetnek majd haza, a körülöttük lévő világot gyakorlatiasabban látják tele ezernyi teendővel, el­végezhető feladattal. Halász Róbert Szegedről, Kiss Erzsé­bet Ernődről jött, Ominger Mó­nika a Győr megyei Kónyból. Amíg otthon a híradó után könnyű álomra hajtják a fejü­ket kivált a tanulmányi idő­szakban, addig itt most az es­ti tízes takarodó túlságosan ko­rainak mutatkozik. Van, aki az éjszaka neszeit figyeli, hallgat­ja magányosan. S mindennél szebb a pirka­dat, a korai fényekben szikrá­zó lombok látványa, ahogy in­dul a nap ezer új izgalmat ígé­rőn. Aggódó nagymamák, szü­lők kérdésére mit is lehet vá­laszolni. Isten ments a sértés­től, hogy a gyerek jobban van, mint otthon, haza nem menne jövő nyárig, és akkor meg már minek, hiszen kezdődne az újabb nyári tábor... Emlékezetes nyári táborzárás után A táborra legjellemzőbb a jókedv volt Fotó: Dobos Klára 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon M 7 Csónakázók a Mályi-tavon Lassan vége felé tart már az igazi nyári szezon a Mályi-tónál. A forró nyári kánikulában miskol­ciak és környékbeliek sokasága keresett itt pihenést, kikapcsolódást, felüdülést. A fiatalok különösen kedvelik a tavat. Aki tehette csónakba szállt, hogy egész nap folyamatosan élvezhesse a víz közel­ségét. Fotó: Laczó József Az Itt-Hon keresztrejtvénye Szókihúzó Az ábrát kitöltik a betűk, lát­szatra értelmetlenül. A közölt kifejezések viszont valahol az ábrában helyezkednek el, víz­szintesen, függőlegesen, átló­san mindkét irányban. Tehát a lehetséges variáció nyolcirányú. A rejtvény akkor tekinthető megfejtettnek, ha minden kife­jezést megtalálnak és kihúz­nak. APRÓ, APRÓ (ANTAL), ARANYFÓLIA, AZNAP, ÁR­VA, BRESZT, ELAL (LÉGI­TÁRSASÁG), ERATO, ESZE (TAMÁS), FIRN, FIZIMISKA, FURA, GARA, KEZD, KÉTHA­VI, KISHEGYED, KOLDUS­OPERA, KÖDLO, KŐKOR­SÓK KRASZNA, LATEX, LE­MEGY, MAAR (VULKÁNI KÜRTŐ), MAKRA, MARIKA, MÁTYÁSFÖLD, MIKRON, NŐNAPRA, ÓHID, OLTAL­MAZÓ, ÓNIX, PANÍROZ, PÁ­HOLY, PIKRÁT, PRÓZA, RAKTAR, RAMADAN, REND, RETUR, RÍMEL, SOOTER’S, SZENDE, SZIKLARÖG, TARR (IMRE), TOMPOR, UDVARI, ZOLI, ZORO, ZSERBÓ. 0 T A R £ P 0 $ u 0 L 0 K L A T £ X s R r L £ M I R T G L T F 1 z 1 M i s K A A A *% 0 u 0 S N £ ü K 0 1 s L R R R £ M G 0 B S L 5 Z M A P R A r P 6 R 0 2 K N A A B A l t Y 0 F 0 é A A Z 0 R 0 H £ K Y R T K N D 0 0 H 1 ü 6 M 1 H £ f 1 A R A L N K A N A Z R S Z M P £ £ l R A V D u S £ s A A Z N A P i K R A T K A R 5 K Ö D l ö F $ A' Y T A M Csak gratulálhatunk Miskolc (ÉM - E.Gy.) - A közelmúlt­ban megtartott Magyarország-Izrael válogatott labdarúgó-mérkőzés (0:2) kapcsán újraébredt a múlt. Legalábbis az éter hullámain. A mérkőzést a rá­dióban ugyanis Szepesi György, az egy­kori rádióriporter-csillag, sok-sok fut­ballmeccs tolmácsolója közvetítette, aki ma már szinte élő legendává vált nagy­szerű teljesítményei miatt. A szurko­lók közül bizonyára sokan hallgatták közvetítését, mint régen. Főleg azok, akik nem nézték a tévét. Akik hallgat­ták őt, aligha csalódtak benne. A helyszíni közvetítést hallgatók ez alkalommal is minden bizonnyal ma­guk elé képzelték a mérkőzést. Ez ter­mészetesen nem pontosan ugyanaz a kép volt, amit a valóságban lehetett látni. Mégis úgy pörgött a játék - tem- pótlan eseménytelen percekben is - és olyan élvezetes, izgalmas volt az, aho­gyan pörgött a közvetítő nyelve és amilyen színvonalas, megragadó volt közvetítése. A szurkolók szinte várták- ahogyan régen tréfálkozva mondták,- hogy Szepesi majd „összehozza” csa­patunknak a gólokat, s „megnyeri” a mérkőzést. A kiváló riporter siófoki közvetítése ismét pozitív élményt nyújtott számomra, mint oly sokszor régen. Hallgatván azt, az elmúlt idők­ből fel-felvillant bennem néhány máig is emlékezetes szereplése. Például az 1953-ban Magyarország-Anglia (6:3) válogatott együttesei londoni találko­zójának és az 1954-es, Svájcban meg­rendezett futball-világbajnokság ma­gyar mérkőzéseinek csodálatos közve­títései, amelyeket szinte az egész or­szág hallgatott, és szurkolt az „ arany­csapatnak”. Talán ekkor vált ö igazán ismertté, elismertté és népszerűvé a nem szurkolók körében is Miskolcon éppúgy, mint az egész országban. Ezt követően sok évig aligha lehetett vá­logatott labdarúgó-mérkőzés közvetíté­sét elképzelni nélküle. Ám mint azt nagyon sokan tudjuk, Szepesi György nemcsak futball­meccseket közvetített, hanem értékes műsorok szerkesztésével, megírásával járult hozzá a nemzetközileg is elis­mert magyar rádiózás sikereihez. Volt a Magyar Labdarúgó-szövetség elnö­ke is, ám éppen az ő példája mutatja, hogy ott olyan jelentős és mélyre ható gondok vannak, amelyen még az ő elis­mertsége, szakmai és emberi kvalitá­sai sem tudtak segíteni, amivel utó­dai sem képesek mindmáig megküzde­ni. Szepesi György 50 évvel ezelőtt lé­pett először mikrofon elé a pálya szé­lén, de közel 20 éve már nem közvetí­tett. Siófoki közvetítése búcsúfellépés volt, ami eddigi tevékenységéhez ha­sonlóan jól sikerült. (A magyar váloga­tott játékáról sajnos ez nem mondha­tó el.) Az elismerten híres riporter tel­jesítményéhez csak gratulálni lehet, éppúgy, mint egész pályafutásához. Is­merve őt, valószínűsíthető, még szám­talan jeles produkcióval gazdagítja a magyar rádiózás történetét, a szakma történetének arany lapjait. ÍN AGY JÓZSEF Szentlélek (ÉM) - Még tom­bolt a nyár, és délidőben még a magas hegyekben sem adta alább 30-32 foknál, amikor sát­rat vert itt a Miskolci Vasuta­sok Vörösmarty Művelődési Háza egy egész fészekalja gye­rekkel. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó azon táborok sorában, melyet itt ütöttek általános iskolás gyere­kek számára. Szabóné Nagy Julianna, a ház vezetője nem egykönnyen kerül elő, mert őt éppen fogva tartja a legfonto­sabb elfoglaltság, ami egy gyer­mektáborban lehetséges, a va­csora előkészítése. A gyerekek többsége éppen úton van, veze­tőikkel egy hosszabb délutáni túrára indultak, és a sokéves tapasztalat szerint akármilyen holtfáradtan érkeznek is vissza, a palacsintát még fel tudják emelni a tányérról. Hogy ide mennyi palacsinta kell, azt senki sem képes előre kiszámítani. Mindenesetre abban marad­tak a tábor felnőtt résztvevői, hogy egymást váltva sütik, amíg buják a mindent betöltő forróságban a sütő mellett. Ju- lika nénit, ahogy a tábor kis la­kói hívják Szabónét, most Sző- gyéni Zsuzsa helyettesíti, de ha kell, akkor belép a gyártók so­rába Zsuzsa édesanyja is, aki nemrég készítette el kint sza­bad láng fölött a fenséges bog­rácsgulyást. Hogy fenséges, ezt onnan lehet tudni, hogy aki e táborban étkezési időben meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents