Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-26 / 201. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995, Augusztus 26-, Szombat Lesznek-e könyvtári díjemelések? Miskolc (ÉM - M.L.)- Elteijedt a hír, hogy a könyvtári szférában várható elvonások ellen- tételezéseként rendeletet készülnek kiadni a könyvtári dijak minimum értékéről, azaz: bevezetnék az úgynevezett inflációkövető olvasói díjakat. (Az Országos Széchényi Könyvtárban ez az előzetes elképzelések szerint kétezer forint lenne.) Ez már csak azért is érdekes, mivel a könyvtárak látogatottsága - mióta a nyomtatott kiadványok, könyvek, folyóiratok egyre inkább megfizethetetlenebbé válnak - emelkedő tendenciát mutat. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár alapszolgáltatásait a felnőtt olvasók jelenleg száz, a gyerekek és a diákok ötven forint beiratkozási díj ellenében vehetik igénybe. Tavaly tizenhétezren iratkoztak be. Számíthat- nak-e díjemelésre az olvasók? - kérdeztük Kömyei Lászlónét, a könyvtár igazgatónőjét.-A beiratkozási díjak megállapítása mind a mai napig a könyvtárak hatáskörébe tartozik, ennek mértéke pedig a megyében - de országosan is - meglehetősen tarka képet mutat. Ismereteim szerint a legmagasabb díjat Borsodban a megyei könyvtárban kéijük. Azonban ha úgy látjuk, hogy az olvasó ezt nem tudná kifizetni - munkanélküli, gyerek, vagy nyugdíjas ettől akár el is tekinthetünk. A kötelező, limitált díjakról jelen pillanatban mi is csak annyit tudunk, hogy a minisztérium egy országosan megállapított díjminimumot szeretne bevezetni. Amennyiben még ez évben megszületne az erre vonatkozó rendelet, az emelést szeretnénk januárig elhalasztani, hiszen az évközi emelés összevisszaságot, adminisztratív problémákat okozna. TÉKA Magyar Tudomány (ÉM - DK) - A Magyar Tudomány című folyóirat témáiban rendkívül változatos, hiszen gyakorlatilag a Magyar Tudományos Akadémia „közlönye”, s az MTA-nak pedig rengeteg szakosztálya van. Az augusztusi számban olvashatunk például a radioaktív hulladék elhelyezésének kérdéséről, a jégképződésről, az orvosi szaknyelvről, meg arról is, mi lenne, ha nem lenne Hold. Mint kiderül nem lennének romantikus, holdfényes éjszakák, erősebb szelek fújnának, a nap tartama megrövidülne. A Holdtól megfosztott Föld nem lenne olyan kellemes hely, mint ahol élünk... De milyen lenne a múzeumoktól, könyvtáraktól megfosztott Föld? Erről is olvashatunk - egész sokat — a folyóirat augusztusi számában. Az Akadémia idei közgyűlésén ugyanis két osztály is foglalkozott a kulturális örökségünkkel. Hat előadást közölnek a szerkesztők teljes terjedelemben, amelyekből kitűnik - ahogy Marosi Ernő úja összefoglalójában -, hogy „a tradíció és a megújulás szervesen összefüggő fogalmak; egyik a másik rovására nem hangsúlyozható a humán tudományokban anélkül, hogy ne váljék ezek kárára, s ne akadályozná őket alapvető feladataik betöltésében.” Probléma van bőven e területeken, amint az előadásokból is kiderül. Az egyetemet végzett mai levéltárosok például nem tudják eldönteni, hogy levéltárosok vagy történetkutatók... Aztán más és más a szemlélet a különböző típusú múzeumoknál. Mint olvashatjuk: „A múzeum klasszikus feladatainak, a gyűjtésnek, a megőrzésnek, a tanulmányozásnak, az értelmezésnek és a bemutatásnak van valami mumifikáló funkciója.” Ez különösen zavaró lehet a jelenkori műalkotások bemutatásánál. A probléma lényegét Beke László úgy fogalmazta meg, hogy ami a múzeumba kerül, elveszti elevenségét, tehát a kortárs művészeti múzeumok feladata az, hogy az újat folyamatosan múlttá tegye... Érdekes a műszaki múzeumok dilemmája is, amely ott kezdődik, amikor a tárgyak helyreállításánál felmerül: működőképessé teendő-e, vagy hiteles műemlék maradjon, sikkor felújítás nem jöhet számításba. De manapság a legizgalmasabb kérdés mégiscsak az „információs autósztráda” megjelenése és működése az olvasási kultúra és az emberek közötti dialógus végének kezdetét jelenti-e? Claude Levi-Strausst idézte előadásában Rózsa György, aki azt mondta, ha egy világégés esetén, ha egyetlen valaminek kellene megmaradnia, ami egy újabb világ számára eligazít a múltról, akkor az egy könyvtár lenne. Mert „a könyvtár az az integrált kulturális-tudományos intézmény, amely az ismeretek, a tudomány és társadalmi tapasztalatok kvintesszenciáját a legteljesebben tartalmazza.” Bár az „információs autósztráda” a világ hálózatba kötött számítógépei legváltozatosabb információfajtáinak cseréjére alkalmas, (ami egyaránt vonatkozik a szó, képi, zenei, kutatási, oktatási, szórakoztatási és üzleti adatok továbbítására), az előadó mégsem tartja ezt könyvtár-! múzeum-, koncert-)kiszorító veszélynek. Nem szabad, hogy így legyen, hiszen elveszne a „katedrális-effektus”, amit egy múzeumban, egy koncerten, egy könyvtárban való tartózkodás jelent. Végeredményben a hagyományos könyvtárak nem szervizállomásai, hanem bázisintézményei ennek az autósztrádának, tehát egymást kiegészítve, együtt kell hogy szolgálják a kultúrát és tudományt. Iskolakezdés előtt - iskolakezdőkről Nemsokára tanévkezdés... Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - M.L.) - A csökkenő gyereklétszám hatása lassan a középiskolákban is érezhetővé válik. Annak ellenére, hogy ez év júliusának elejéig mintegy kétszáz általános iskolából kikerülő tizenéves nem talált elképzeléseinek megfelelő középiskolát, illetve nem vették fel őket sehová, akadnak olyan szakmák - például épületlakatos, kádár, marós, vízszigetelő, tetőfedő, vasbetonkészítő -, amelyeket egyetlen diák sem választott az idén. Megyénk hetvenegy középfokú iskolájában ez évben összesen 11 485 diák felvételét tervezték, az általános iskolákból azonban - februári adatok szerint — mintegy másfél ezerrel kevesebben jelentkeztek a felkínált helyekre. A számadatok azt mutatják, hogy egyre többen jelentkeznek szakiskolába (129 százalék). A gimnáziumokban, szakközépiskolákban a jelentkezési arány közel azonosnak (116 százalék) mutatkozott, Felsőfokon... Noha évről évre nő a felvehető fiatalok keretszáma, lényegesen nem javul a helyzet, ugyanis a túljelentkezés továbbra is nagymérvű, most éppen két és félszeres volt. A felsőfokú művészeti intézményekben minden helyre 7,5 jelentkező pályázott, a bölcsészkarokon négy, a jogászoknál öt. A felsőoktatási toplista végén a műszaki és az egyházi iskolák helyezkednek el másfélszeres érdeklődéssel. A katonai főiskolákon az idén 2,7-szeres volt a túljelentkezés. Munkaerőpiaci szempontból - számszerűsítve - a felső- oktatási adatokból az derül ki, hogy a 34 ezer elsős helyre 86 ezren pályáztak, és az 52 ezer elutasított fiatal az érettségizett munkanélküliek táborát növeli. míg a szakmunkásképzőkbe jelentkezettek aránya már nem érte el a száz százalékot. Ajelentkezési arány legrosszabb a speciális szakiskolákban, ott a meghirdetett helyeknek csupán 67 százalékát töltötték be. A szakképzésen belül azonban gondok mutatkoznak egyes szakterületeken. A műszaki középiskolák meghirdetett férőhelyéinek 87, az ipari szakmunkásképzőknek pedig 85 százaléka keltett érdeklődést a jelentkezők körében. Tóth Anna, a Pedagógiai és Közművelődési Intézet pályaválasztási ügyekkel foglalkozó munkatársa a statisztikai adatokat úgy értelmezi, hogy „a tanulók azokat a szakmákat, szakirányokat nem választják, amelyeket a megye gazdaságában nem hasznosíthatnak. Túljelentkezés azokban a szakképző intézményekben volt, amelyek a szolgáltatási szféra kurrens igényeihez igazodnak”. Ilyen például a bútorasztalos, háztartási gépszerelő, valamint a telefon- és hálózatszerelő. Ezek esetében majd kétszer annyian szerettek volna a meghirdetett helyekre bejutni. Érdekes viszont, hogy a vájár szak 18 helyére 85-en jelentkeztek, ami 472 százalékos túljelentkezés! A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy rendkívül nagy az igény az olyan középiskolatípusok iránt, amit a közgazdasági, kereskedelmi és vendéglátóipari középiskolák elégítenek ki, így a kereslet és a kínálat között számottevő feszültség jelentkezik. Az említett iskolatípusokba 3520 fő jelentkezett, de csak 2174-en nyertek felvételt, s a rendelkezésre álló felvételi keretet az iskolák szinte az első fordulóban betöltötték. Megyénk gimnáziumai továbbra is azon vannak, hogy tagozatos osztályokkal, intenzív idegennyelv-ok- tatással, az elhelyezkedést segítő fakultációs tárgyak bővítésével javítsák a diákok esélyeit mind a továbbtanulás, mind a közvetlen munkába állás terén. Túljelentkezésben élen jár a miskolci Herman, és a szikszói Szepsi Csombor Márton, amelyet az Avasi, a Földes és a Zrínyi követ. Az elmúlt években az egészség- ügyi és a gépíró-gyorsíró szakiskolák mellett megjelentek azok a szakiskolák is, amelyek a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges ismereteket nyújtanak az oda jelentkezőknek. Az iskolatípus talán azért is lehet népszerű - a kereslet szinte mindenütt meghaladja a kínálatot -, mivel ide a gyengébb képességű lányokat is felveszik, így nekik is esélyük van a továbbtanulásra.- A minden helyről elutasított gyerekek között ebben az évben 192 fiú és 267 lány volt - mondja Tóth Anna. - Közülük 234-et sikerült elhelyeznünk olyan iskolákban, ahol még volt szabad hely. A számok azonban ismét azt mutatják, hogy legnehezebb a lányok pályaválaszMunka nélkül Július elején megindult a tanulmányaikat befejező fiatalok jelentkezése a munkaügyi irodákban, elhelyezkedési esélyeiket azonban nagymértékben csökkenti, hogy a munkál látók nagy része nem szívesen alkalmaz pályakezdőt. Az Országos Munkaügyi Központ felmérése szerint az előző évhez képest mintegy tízezerrel csökken a pályakezdő fiatalok iránti kereslet... A munkanélküliek számát csökkentő eddigi központi szervezésű segítő programok hatása ugyan lemérhető, de lényeges javulás nem következett be, ezért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a népjóléti, továbbá a munkaügyi tárcával közösen szeptember közepéig javaslatot dolgoz ki a kormány számára arról, miként enyhíthető a fiatalkori munkanélküliség. tása. Mivel ők leginkább a közgaz- dasági, egészségügyi és kereskedelmi jellegű képzést választják, talán ezért is tapasztalható olyan nagymértékű túljelentkezés ezen képzési irányokban. Üres helyek elsősorban ipari és műszaki szakképző iskolákban, valamint a vidéki gimnáziumokban találhatók jelenleg is. Zárókoncert Sárospatak (ÉM) - Ma, szombat- onér véget az immár negyedik alkalommal megrendezett Zempléni Művészeti Napok kulturális rendezvénysorozata. A tűzoltóság fúvószenekarának promenádkoncertje délelőtt 11 órakor kezdődik a sárospataki vár kertjében, és ekkor lép fel a Supernovák Táncegyüttes ma- zsoretcsoportja is. A művészeti napok záróhangversenyét - Josef Suk (hegedű) és Ivan Zenaty (brácsa), csehországi muzsikusok közreműködésével - a Liszt Ferenc Kamaraegyüttes adja, a sárospataki Rákóczi-vár udvarában. A Rolla János vezette kamara- zenekar előadásában Mozart: Kis éji zene, Mozart: Sinfonia concer- tante hegedűre és brácsára, valamint Schubert ötödik szimfóniáját hallhatja a közönség. Munkácsy-trilógia Debrecen (MTI) - Világpremier színhelye volt pénteken délelőtt a debreceni Déri Múzeum, ahol ettől a naptól kezdve együtt látható Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának három monumentális darabja: az Ecce Homo, a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt. A páratlan kiállítás megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen Selmeczi László múzeumigazgató emlékeztetett rá: századunkra inkább az volt a jellemző, hogy a műkincsek kikerültek az országból. Néhány éve fordított folyamatnak lehettünk részesei, amikor is „haza jöttek” Munkácsy híres képei, amelyeket még maga a művész sem láthatott egyszerre. Göncz Árpád köztái’sasági elnök jelképesen a magyar nemzetnek adta át a gyönyörű festményeket. Mint mondta: nem szokatlan az, hogy műkincsek megjárják a világot. Az igazi műkincs ugyanis a világ kultúrájának közkincse, s ezek közé tartozik Munkácsy Krisztus-trilógiája is. A Déri Múzeum tulajdonában levő Ecce Homo-t akkor festette Munkácsy, amikor a trilógia két első darabja már Amerikában volt. A trilógia legfiatalabb festményét több mint hetven esztendeje láthatja a közönség a Déri Múzeumban egy külön, a monumentális kép számára tervezett, tetővilágos teremben. A Golgotát -Bereczki Csaba New York-i magyar galériatulajdonos 1993-ban, a Krisztus Pilátus előtt címűt Joseph Tanenba- um kanadai gyűjtő bocsátotta tartós letétként a magyar állam rendelkezésére. A rendkívül rossz állapotban lévő festményeket itthon restaurálták, a három Munkácsy- díjas restaurátor - Szentkirályi Miklós, Béres Erzsébet és Lente István - pénteken minisztériumi nívódíjat kapott. _KÉPTÁR Pataki szoborpark Akárhogy próbálom elfogadni az ismert szobrászművész, Szanyi Péter gondolatát, mármint hogy egy idő után a különféle (sokszor érthetetlen, értelmezhetetlen) térplasztikák lesznek A szobrok, csak nem szeretném, ha tényleg így lenne. Persze logikus a gondolat: ha a gyerekek ezek mellett sétálnak el nap mint nap, ezek mellett nőnek fel, ezeket másszák meg és játszanak rajtuk, tényleg nem okoz majd nekik különösebb gondot a befogadás... Az is nagyon szimpatikus gondolat volt a szobrászművésszel készült interjúban, hogy „egy nonfiguratív alkotásban éppen az a csodálatos, hogy számtalan jelentést hordozhat. A szemlélő, a befogadó fogékonyságától is függ, hogy milyen mélységek nyílnak meg számára." Ennyit a szobrászok (és a szobrok) védelmére... Mármint azokéra (is), amelyeket a sárospataki „szoborparkban" láthatunk. De sajnos az egyszerű járókelőnek mégis mindenféle „szentségtörő" gondolatai támadnak, és - mert a hallottak alapján úgy tűnik, nincs ezzel egyedül - muszáj erről is beszélni. A helyzet a következő: A Bodrog-partot Szeretők Egyesülete kezdeményezésére a folyóparton kijelöltek egy területet, ahol felállítanának néhány év alatt tíz modern térplasztikát. Az elsőt tavaly nyáron avatták. Ingo Glass müncheni művész cím nélküli alkotása mint egy piros rakéta tör a levegőbe. A másik két munka ezen a nyáron került a parkba. Az egyiket Liptay Gábor készítette Senna, az ez évben verseny közben meghalt autóversenyző emlékére, a másik pedig Ewerdt l lilgemann, amszterdami művész „konzervdoboza". (A rossz nyelvek szerint jött a művész, letett egy hatalmas fémdobozt aminek az alján szelep volt, majd szoborrá „szippantotta" az üreges fémtestet...) Mellesleg be kell vallanom, először a „konzervdobozt" hittem a Szenna-szobornak, tetszett is nagyon, megdöbbentően jónak találtam. Az igazit már kevésbé... De ha már itt tartunk: nem túl jó ötlet az sem, hogy két alkotás kerítésen belül, egy kempingben álldogál. Olyan zavarónak (és szerencsétlennek) tűnnek ott, mint mocskos zoknik az ebédlőasztalon... A patakiakat végül is két részre osztotta a szoborpark, mint jelenség: van, akit zavar az alakuló „roncstelep", s akad, akinek kifejezetten tetszik ez a kontraszt a történelmi Patakkal szemben. Biztosan érdekes is lehetne, ha nem tűnne ennyire véletlenszerűnek az elhelyezés, ha legalább kerítésen kívül, a parkban „érhetnének össze" szoborparkká! (dk)
