Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-24 / 199. szám

4 ÉSZAKrMagyarország Megyei Körkép------ 1995. Augusztus 24», Csütörtök „ NOTESZ Jóság Bujdos Attila Az ember persze ad. Tízest, húszast, ha éppen van a zsebében. Ha megállítják: „most jöttünk Erdélyből, négy gyerekkel, állomásokon alszunk, kenyérre kellene". Többnyire nem keresi az okát, hogy akkor most tényleg csak a saját lelkiismeretét akarná nyugtatni ilyenkép, amiért neki még mindig van, amiért még mindig ad­hat, míg egyre többen kérnek? Hogy va­lóban szüksége van egy tenyérnyi helyre a világban, amit aprólékosan ismerhet, kü­lönben menthetetlenül eltévedne, és ez a hely, nos ez az úgy-ahogy kiismerhető hely saját maga? És így tovább. Mondjuk nem mindenki ad. (Tovább ár­nyalja a képet, hogy nem is mindenkinek adnak.) „Ismerem már jól ezt az erdélyi dumát, nem dőlök be neki." Ez például egy utcán talált mondat. Akinek épp el­hagyja a száját nem idős, igaz, nem is annyira fiatal, hogy ne tudhatna már ép­pen eleget az életről. Hogy mennyi van a zsebében, azt ugye lehetetlen felmérni: egyszerű farmer, fakóra mosott trikó, bőr­szandál. Tízes? Húszas? Beszélik: menthetetlenül hiányzik a jóság e szűkölködő évtizedből. Beszélik: a hat­vanas években volt utoljára domináns e szívbéli tulajdonság. Hallani: ma befelé fordulunk, a magunk bajával törődünk, s nem is annyira az önismeret mélyítése a célunk, mint inkább a túlélésre alkalma­tos technikák kutatása, hol, hogyan és mi­vel úszhatnánk meg holnapig, a jövő hé­tig, a következő évezredig. Na és akkor, akkor hogyan lesz? Lesz jó­lét és Kánaán, és a csomó kisimult arcú férfi és nő szíve egyszer csak megtelik me­legséggel, derűvel, nem sajnálja majd, ami az övé? Milyen értelmet nyer majd akkor a jóság, ha hipp-hopp nem lesz, aki kér? Hogy most milyen értelme lenne, az ké­zenfekvő, csakhát-mintfent-éppen nem mindenki ad és nem mindenkinek, egyre többen nem is tehetnék, míg egyre többen rászorulnának. Kérdés: mihez kezd ezzel a paradoxonnal a történelem? Ha nem tágítjuk világméretűvé a problé­mát, érhetnek azért kellemes meglepeté­sek. Nem feltétlenül kell morognunk a bor­bélyra, ha abbahagyja hajunk gondos igazgatását, hogy az üzletbe betérő asszonykától szalámit vegyen. Finom, há­romszázért. (Kettőötvenért nem adja, ne­ki is többe van.) Pihen az olló, kerekedik a történet: „jó lesz a románoknak" - így a borbély, akihez minap bekopogtattak az áttelepülők, egy kis pénzért. Nem volt ap­ró, egy százas lett a segítség. Pár percre rá a mosdóból ugrasztották a borbélyt: enni­való is kellene még. A hűtőben egyedül a finom szalámi árválkodott. „Mit adhattam volna mást?" - villogtatja fogait nevetve. „Hát majd ez is jó lesz a románoknak" - bök a fésűvel az asztalon heverő rúd felé. Aligha kétséges, sokkal inkább maga enné meg. De nem lehet rá haragudni ezért. Előfizetőinkkel a virágkarneválon Debrecen (ÉM - Nyl) - Államalapító Szent István ünnepét nagyszabású programmal kö­szöntötte a kálvinista Róma, azaz Debrecen. Spaten sörfesztivál, Farmerexpo, sportrendez­vények, no és természetesen a 26. Virágkame- vál, hogy csak a nagyobbakat említsük. Meg is telt a város. Mire a miskolci IBUSZ-előfizető- inket a virágkameválra vivő autóbusza meg­érkezett az egyetem közelébe, már ott is alig akadt szabad parkoló. S ahogy átvágtunk a Nagyerdőn a stadion felé, egyre több és több ember zúdult a bejáratok felé. Negyvenfős csoportunkból néhányan lát­ták már korábban is a virágkamevált. így azután nem csoda, hogy ámulva néztük a fel­vonultatott kompozíciókat, amelyek élén az 52 ezer szál virágból készült városcímer haladt. Majd jöttek a többiek: a szent korona a jogar­ral és az országalmával, a japánok pagodát utánzó kocsija (szegényeknek kétszer is el­romlott, de végül el tudták hagyni a stadiont), a Biogal Rt. La Mancha lovagját és Sancho Panzát stilizáló műve, és így tovább. Óriási élményt jelentettek a művészeti együttesek, a Valcer táncstúdió, az Assisiből érkezett zászlóforgatók, a számos fúvószene­kar, a sok mazsoretcsoport, a néptáncegyütte­sek, köztük az egzotikus tajvani és japán folk­lórcsoportok. A lengyelek azzal arattak sikert, hogy magyarul harsogták körbe a stadionban: „Az a szép, akinek a szeme kék...” Egyetlen színes kavalkád volt már az egész stadion. Először kapnak otthont az autisták Ősszel kezdik meg a foglalkoztatást a miskolci létesítményben Az alapítvány ingyenes használatra kapta meg az autista otthonnak szánt épületet a miskolci önkormányzattól FotókTFarkas Maya Miskolc (ÉM - KJ.) - Miskolcon épül meg az ország első autista otthona, amelyben a felnőtt ko­rú fogyatékosokat gondozzák és látják majd el. Őszre tervezik az indulást. A Miskolcon és környékén élő autis­ták érdekvédelmi szervezete 1991- ben alakult, hogy felkarolja a bor- sod-abaúj-zempléni autista fiatalo­kat és szüleiket, védje az érdekei­ket, s hogy a tanköteles korú autis­ta gyermekek számára speciális is­kolát hozzon létre. 1992 szeptembe­rében a miskolci önkormányzat se­gítségével beindult az iskola, ahol tizenkét fogyatékos gyermekkel fog­lalkoznak. Továbbra is gondot oko­zott azonban a felnőtt autisták in­tézményes elhelyezése, akiknek napjai - éppen fogyatékosságukból adódóan - értelmetlen semmitte­véssel telnek, hiszen a társadalom nem igazán tolerálja másságukat. A róluk való gondoskodás jegyében jött létre a Miskolci Autista Alapít­vány, amely az egyesülettel együtt egy olyan otthon létrehozását hatá­rozta el, amelyben megoldhatják ezeknek az embereknek a foglalkoz­tatását, ellátását. A terv hamaro­san valóra válik. • Az autizmust mint fogyatékossá­got viszonylag későn ismerték fel, ezért nem is épült még ki az ebben szenvedőkkel foglalkozó intézmény- rendszer - mondják beszélgetőpart­nereim, Petheő Lászlóné, az alapít­vány kuratóriumának elnöke és Szalkainé Haraszti Krisztina, aki az egyesület elnöki posztját tölti be. - Méltatlan helyzetben és körülmé­nyek között élnek mind a gyerme­kek, mind a felnőttek. Az ő életüket szeretnénk elviselhetőbbé tenni, foglalkoztatásukat, képzésüket megoldani. Ezt szolgálja az autista otthon, amelynek már elkészültek a tervei, s reményeink szerint ősztől be is indul a foglalkoztatás, később pedig a bentlakásos elhelyezés. □ Az országban elsőként... • Kórházi körülmények között, el- \ meszociális otthonokban több he­lyen is foglalkoznak az autistákkal (sokszor megfelelő kezelés és gondo­zás nélkül), de ilyen formában se­hol. Miskolcon lesz az országban először ilyen otthon. Megyénkben huszonöt autistát ismerünk, de vé­leményünk szerint ez csak a jég­hegy csúcsa. Sok a fel nem ismert eset, amelyek felkutatását, felkaro­lását is vállaljuk. □ Hogyan sikerül valóra váltaniuk az elképzelést? • A miskolci önkormányzat az ala­pítvány rendelkezésére bocsátott ingyenes használatra egy épületet a Vargahegyen. Ezt újítjuk fel, illetve bővítjük ki. A terveket felajánlás­ként már el is készítette a Kelemen- Puskás Műépítész Kft. Az önkor­mányzat garanciavállalást is adott, így pályázhattunk Phare-támoga- tásra. Az eredményt még nem tud­juk, de a Népjóléti Minisztériumtól már kaptunk - szintén pályázat út­ján - 4 millió forintot a ház építésé­re. Az építkezésbe ennek ellenére csak úgy tudunk belefogni, hogy na­gyon sok cég is a segítségünkre sie­tett. A Mályi Téglagyár a falazó­anyagot, a Hejőcsabai Cement és Mészipari Rt. a cementet és a me- szét, az Erdő és Fafeldolgozó a szük­séges faanyagot, míg a Drót- és Hu­zalára Kft. a kerítéshez valót ado­mányozta az alapítványnak. To­vábbra is szívesen fogadunk mindennemű felajánlást. □ Milyen elfoglaltságot tudnak majd nyújtani az autistáknak? • Tudni kell, hogy az autisták - fo­gyatékosságuk mellett - egy-egy te­rületen kiváló teljesítményre és tel­jes értékű munkára képesek. Kiváló matematikusok, zenészek vannak közöttük, többüknek ragyogó a nyelvérzéke, a manuális képessége. Ezeket szeretnénk erősíteni, fejlesz­teni. Szőnyegszövést, kosárfonást, kisállattartást tervezünk, számító- gépes ismereteket és német nyelvet oktatunk majd. A klinikák hivatásos falusi tanítója Beke Kinga Miskolc (ÉM) - A belgyógyász mindent tud, de semmit nem tud megcsinálni, a sebész sem­mit nem tud, de mindent meg tud csinálni, a patológus min­dent tud, mindent meg tud csi­nálni, de már későn - tartja a mondás, amelyet Laczkó József patológus főorvos jó tréfának tart, ám a szakma lényegét ő másként fogalmazza meg: tü­körképet adnak a klinikus munkájáról - vagy alátámaszt­ják azt, vagy feltárják a különb­ségeket. □ Belgyógyásszal, sebésszel talán majdnem mindenki találkozik élete folyamán, a kórboncnok munkáját azonban kevesen ismerik. Talán ezért tűnik olyan titokzatosnak. • Pedig a munkánknak csak az egyik része a boncolás. Sajnos, so­kan ezzel azonosítják tevékenysé­günket. A kórbonctani vizsgálat cél­ja a halál bekövetkezését megelőző­en kialakult valamennyi kóros álla­pot részletes vizsgálata, a betegség pontos megállapítása. De foglalko­zunk a népesség megbetegedési és halálozási tényezőinek szakszerű feltárásával, a gyógyító-megelőző ellátásban alkalmazott diagnoszti­kai és gyógyító eljárások hatékony­ságának ellenőrzésével is. Az így nyert tapasztalatok gyakorlati fel- használásával segíteni tudjuk az or­vosi és gyógyszerészeti tudományok fejlődését. □ Ha jól tudom, világszerte folyik a vita arról, hogy mellőzhető-e a bon­colás, illetve helyettesíthető-e korsze­rű, új orvosi eszközökkel? • Valóban, léteznek nagyon korsze­rű eljárások, hogy csak az ultrahan­got, a komputertomográfot, vagy a mágneses rezonanciavizsgálatot említsem. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a klinikusi munka mi­nőségének megítéléséhez nélkülöz­hetetlen a boncolás elvégzése. Pon­tos adatok nyerhetők a megbetege­dések, halálokok alakulásáról. □ Mivel foglalkozik a patológus a boncoláson túl? • Rendkívül fontos része a tevé­kenységünknek a szövettani mun­ka. A fennálló rendelkezések értel­Laczkó József: A boncolással azo­nosítják a tevékenységünket mében minden műtéti eljárás során eltávolított szervet, szövetet meg kell vizsgálni. Sokszor nem mon­dunk újat a klinikai orvosnak, ha­nem megerősítjük a véleményét, több esetben azonban új informáci­ókkal szolgálunk Vannak olyan el­változások, amelyeket csak szövet­tani vizsgálattal lehet pontosan di­agnosztizálni. Nemritkán a műtét közben küldenek hozzánk szövet­mintát. Mi speciális módszerrel, úgynevezett fagyasztással szinte azonnal meg tudjuk vizsgálni azt, az operáló orvos pedig a véleményünk ismeretében folytatja vagy fejezi be a műtétet. Feladataink harmadik fő területét a citológiai vizsgálatok te­szik ki. Ez a nőgyógyászati rákszűró program keretében indult be, de szé­lesebb lett a kör, mint korábban. A hüvelykenetet patológiai osztályra küldik. Ha valaki évente rendszere­sen megjelenik a szűrésen, elkerül­hető a nagyobb baj, a méhnyakrák kialakulása. □ A sebészetben mind újabb és újabb módszereket alkalmaznak. Mi változhat a patológiában? • Természetesen nálunk is fejlőd­nek a módszerek. Említhetem pél­dául az új festési eljárásokat, ame­lyek segítségével korábban nem is­mert kórokozókat, megbetegedése­ket lehet kimutatni. Vagy említhe­tem az immunhisztokémiai vizsgá­latot, aminek révén speciális savók­kal differenciáltan láthatóvá tehe­tők a sejtek bizonyos alkotóelemei. □ Gyakran hallunk orvosetikai, vagy éppen jogi vitákról a szerv-eltá­volítások kapcsán. Előfordulhat, hogy az elhunytból engedélye nélkül távolítanak el valamely szervet? Emlékezetes például a hipofíziságy, amikor is növekedési hormonért cse­rébe adták az agyalapi mirigyet. • Ilyesmi nem fordulhat elő. A kór­bonctani vizsgálat során a holttest­ből gyógykezelés, valamint gyógy­szer-előállítás céljából szervet,' szö­vetet ki szabad venni, ezt a boncolá­si jegyzőkönyvben azonban rögzíte­ni kell. Ugyanez vonatkozik arra is, amikor átültetéshez veszünk ki szervet, vagy az orvostudományi egyetemi oktatáshoz adjuk át. Eze­ket a szituációkat mind külön jog­szabály rögzíti, nekünk azok szerint kell eljárnunk. De a kórbonctani vizsgálat után a holttestet a kegye­leti szempontok figyelembevételé­vel mindig helyre kell állítanunk. □ És ekkor jön a roham, mert most már vannak magán temetkezési vál­lalátok is, amelyeknek az emberei szinte lesben állnak, hogy lecsap­hassanak a hozzátartozókra, hogy velük bonyolítsa a temetkezési szer­tartást. • Szerencsére ezt a jelenséget - úgy érzem - itt, nálunk ki tudtam kü­szöbölni. Nekünk nem célunk, hogy a boncmester pénzért népszerűsítse ezt vagy azt a magán temetkezési vállalatot. Ezt én abszolút tisztes­ségtelennek tartom. Nem állítom, hogy ilyen itt nem fordult elő, de igyekszem a legszigorúbban fellépni ellene. □ Mint orvosnak, nem hiányzik a betegekkel való kapcsolat? • Dehogynem. De aki erre a pályára adja a fejét, annak ezzel számolnia kell. Tudja, a mi hivatásunkat a pe­dagóguséval tudnám a legjobban ro- konítani. Méghozzá a falusi tanítóé­val, aki elsőtől szinte minden osz­tályban tanít. Mindenhez értenie kell, minden tananyagot ismernie kell, hogy jól és sikeresen oktathas­son. Széles látókörű, sok mindenhez ért, és ami a fő, szíwel-lélekkel csi­nálja. Ez a legfontosabb dolog az én munkámban is. Városházák hírei Szikszó (ÉM) - A hónap végén ül össze a tervek szerint a város önkor­mányzatának képviselő-testülete, hogy megvitassa az első félévi gaz­dálkodás tapasztalatairól készülő beszámolót, és meghatározza a má­sodik félévi feladatokat. Szorult helyzetben Nagyon nehéz helyzetben vannak a városatyák. Szorult helyzetüket át­látva már eddig is takarékos gaz­dálkodásra - többek között intéz­mények összevonására - kénysze­rültek. Abban azonban bíztak, hogy az illetékes minisztériumok az esz­tendő felére elismerik önhibájukon kívüli hátrányos helyzetüket, és en­nek révén anyagi támogatásban ré­szesítik őket. Sajnos a remélt anya­gi segítség elmaradt, így a testületi ülésre újabb megszorító intézkedés- csomaggal kell előrukkolni. Olyan­nal, amelyik révén még biztosíthat­ják intézményeik működőképessé­gét, és megmenthetik az önkor­mányzatot a csődtől. Kiegészítő támogatás Sárospatak (ÉM) - A város képvi­selő-testülete mai ülésén többek kö­zött határoz arról, hogy pályázatot nyújt be működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására. Kérelmük indoklá­saként kinyilvánítják, hogy az idén indítani kívánt beruházásaikhoz - a működő egészségügyi intézmény gép-műszer beszerzésére, az életve­szélyessé vált általános iskolai tan­terem kiváltására - a központi cél- támogatásra a saját forrás rendel­kezésre áll. Továbbá pénztelensé­gük bizonyítékaként kijelentik, hogy intézményeik nem rendelkez­nek három hónapra vagy ennél hosszabb időre lekötött tartós bank­betéttel vagy legalább ilyen időtar­tamra szóló bank által kibocsátott értékpapírral, állampapírral. Emelt díjak Edelény (ÉM) - A város szeptem­ber elsejétől megemeli a nem lakás­célú bérlemények bérleti díját. Je­lentős mértékben és a képviselők szerint indokoltan, mert az eddig érvényben lévő bérleti díjak a hely­ben is kialakult szabadpiaci árvál­tozásokat nem követték. A bérleti díjak a város övezetei szerint vál­toznak négyzetméterenként és évente 5000-8000 forint összegha­táron belül. Az önkormányzat a dí­jak változásával kapcsolatban a je­lenlegi bérlőkkel méltányos egyezségre törekszik, hogy szándé­kaik szerint minél kisebb vélemé­nyeltérésekkel alkalmazhassák az új tarifákat. Pénzes parkolás Parkolási díj bevezetését tervezi az önkormányzat. Ennek feltételeit a szakemberek a következő testületi ülésre dolgozzák ki. Az intézkedés bevezetését a belváros egyre növek­vő zsúfoltsága és a parkolási terüle­tek kialakításának nagy költsége egyaránt indokolja. A közeljövőben bővítik a kórház körüli parkolót is, mert időszakonként a jelenlegi par­kolóhely nem elég.

Next

/
Thumbnails
Contents