Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-23 / 198. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995, Augusztus 23., Szerda Érdemrend(telenül) Melocco át nem vett kitüntetése Budapest (ISB, FG) - Augusztus 20-a, állam- alapító Szent István királyunk ünnepe alkal­mából a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csil­laggal (polgári tagozata) kitüntetést adomá­nyozta Melocco Miklós szobrászművésznek. A művész nem veszi át a kitüntetést - hangzott el az országházi ünnepségen. • Mert nem vállalok bohócszerepet! - válaszol röviden Melocco Miklós szobrászművész, ami­kor néhány nappal később arról kérdezzük, hogy miért nem vette át a kitüntetést. - Egyébként azt hittem, elég ha odatelefonálok a titkárságra, hogy nem tartok igényt erre a megtiszteltetésre. Aztán kiderült, hogy még egy nyilatkozatot is kell adnom a Népszabad­ságnak a döntésem okáról. □ Általában sem szereti a kitüntetések, vagy csak ezt nem akarta elfogadni? • Több kitüntetésem is van. Munkáesy-díj, Ér­demes Művész, Kossuth-díj... De ezek mellett is vannak még kisebb díjaim. Tehát nem álta­lában utasítom el a kitüntetéseket. Viszont most, amikor ilyen művész- és művészetelle­nes a hatalom, akkor nem szeretnék abban se­gédkezni, hogy elhitessék az emberekkel: min­den rendben van. Mint szobrászművész kap­tam volna a kitüntetést, amikor éppen ilyen minőségemben tesznek lehetetlenné. Nincs pénz, mindenki ezt mondja. Pedig van pénz. Csak a gazdasági megszorítások miatt a hiva­talnokok is rémülten ragaszkodnak a pozíció­jukhoz, kétségbeesetten takarékoskodnak. Ez­zel próbálnak jó pontokat szerezni, és lerázni magukról a felelősséget. Éppen a miskolci Szé- chenyi-szobor a példa, hogy kisebb-nagyobb adományokból is összejöhet a műalkotás ára. Azon is érdemes elgondolkodni - különösen Szent István királyunk ünnepén szembetűnő ez -, hogy mi marad utánunk, mennyire figye­lünk oda a kultúrára. Annak idején a Rákosi- érában - elvben - az építkezési beruházások két ezrelékét fordították a szobrászatra. Nem volt az több egy ezreléknél, viszont akkor élte az ország a szobor- és emlékműdömping ide­jét. Tehát ezrelékekről van szó. És mi van ehe­lyett? Sorra mondják vissza a megrendelése­ket. Persze nincsenek jobb helyzetben az isko­lák, az óvodák sem. Hosszan sorolhatnánk a példákat. Egyáltalán nem számít a szellemi munka. Mintha kétségbe vonnák a kultúrát. Ilyen helyzetben nem tudok mosolyogni. _ÉM-portré A gépész „öregdiák” Miskolc (ÉM - SZK) - E héten tudományos ta­nácskozás keretében a Miskolci Egyetemen ta­lálkoznak a gépészménöki kar öregdiákjai. Kö­zülük az egyik legsikeresebb Barkóczy István, aki 20 évvel ezelőtt hagyta el az alma mater padját. De.csak a padját, mert - saját megfogal­mazásában - ő az örök visszajáró. Egyrészt. Másrészt pedig - s ez már beszélgetésünkből derült ki - a sodronykötelek szerelmese: évtize­dek óta a sodronykötelek hálójában él. Miskolci munkáscsaládból származik. Friss diplomásként a Drótgyárban helyezkedett el. Volt szerkesztő, majd fejlesztő mérnök. Később két évet termelőüzemben töltött, üzemmérnök­ként. 350 ember tartozott a keze alá, s részt vett a gyártás legkülönfélébb mozzanataiban. Ezután gyáregységvezetőnek nevezték ki. Öt évvel ezelőtt a gyárból kivált emelőkötelek gyártására szakosodott kft. ügyvezető igazga­tója lett. A rész- majd társtulajdonos mostanra a kft. teljes jogú tulajdonosa. A kezdő ötfős lét­szám 22-re szaporodott, míg az árbevétel 20- szorosára, 400 millió forintra nőtt. Bár a gyakorlati munka meglehetősen le­köti, mégsem elégítette ki soha teljesen. Gyári „korszakában” hat találmány részfeltalálója volt. Kedvenc témájából ledoktorált. (A 83 éves Drótgyár történetében ő az egyetlen, aki a szakmából doktorit szerzett.) A sodronyköte­lekből hamarosan könyve jelenik meg. (Ma­gyarországon 60 éve nem adtak ki ezzel foglal­kozó szakkönyvet.) S a sort még folytathatjuk. Évekig volt a Gépipari Tudományos Egyesület Borsod megyei tikára. Ennek köszönhetően, valamint a közös szakértői munkák révén - mondhatni - napi kapcsolatban állt az egyete­mi kollégákkal. Az újonnan alakult Észak-Magyarországi Munkaadók Gazdasági Közösségén belül elkö­telezte magát a régió kis- és középvállalkozá­sainak támogatása mellett. Vallja: csak ezek révén lehet az iparszerkezetet megváltoztat­ni. Maradék idejét családja - jogász felesége, hatodikos fia és hatéves leánya - körében töl­ti. Tavasztól őszig a nyéki vízi élet jelent ki- kapcsolódást. No és ami nélkül „szinte élni sem tudna”: a hetente kétszeri szaunázás. Mi is megmásztak a műsziklafalat Diákszigeti dolgo^attö red ékek a „Nyáron történt" témára Filip Gabriella Budapest (ISB) - „Nyáron tör­tént” - a cím után nem teszünk pontot. Műfaja: elbeszélés. Ne felejts el dátumot írni! Ügyelj a hármas tagolásra: bevezetés, tárgyalás, befejezés...” A szombati létszámot tekintve na­ponta úgy 25-30 ezren, de a csütör­tök reggeli kapuzárás után össze­sen talán 300 ezren is lesznek, akik a Diákszigetről írhatnák szeptem­berben az első iskolai dolgozatot. Bár ezek a számok egyáltalán nem pontosak. És nemcsak középiskolás diákok vertek sátrat a hajógyári szi­geten. Persze így ránézésre a 15-től 25-ig terjedő korosztály képviselteti magát. Illetve képviseli magát. Jön­nek mindenfelől: párban, csapatos­tól, sátrakkal, hálózsákokkal, ba­kancsosán, kipingált arccal, orr- és fülkarikákkal, lila tarajosán, pöttyös fejjel... A hídon álló bizton­sági emberek mindenkinek mű­anyagpántot patentéinak a csukló­jára. De még így is sokan belóg­nak. Hiába a figyelmeztetés: csak a kézen viselt belépők az érvénye­sek, és a sziget területén is ellen­őrzik a jegyeket. Hogy kj miért jön? A 300 ezer kérdésre 3Ö0 ezer válasz adható. A rendezők nevében Uj Péter így fo­galmazta meg: ,A Sziget nekem: el- len-Budapest. A hétköz-vasárnap- jaink reciproka. Normális esetben mindig megyünk, koslatunk a vá­rosban, hajtjuk a bulit és sosem tör­ténik semmi. A Szigeten meg nem győz loholni az ember: mindig törté­nik valami. Pörgés. És nem is kell pörgetni. Pörög magától. Mert van kivel, van hol. A Szigethez nem kell más: ember, ember és ember. Mink csináljuk a magunk buliját. Ez vilá­» gos. Világos... Bepörögni azért nem kell A karkötőt viselni kell. A „munká­soknak” a nyakba való bilétát is. Hi­ába reklamál a bejáratnál a felhá­borodott road, hiába mondja, hogy ő nem bírja az ilyen kötelező egyenjel- vényeket: nem engedik be. A szer­vezők csitítgatják: nem kell azért bepörögni. Egyeztetik az adatokat, új nyakba valót kap, és már mehet is: csak győzze kivárni. Mert ahogy esteledik, úgy gyarapodik a bebo­csátásra várók sora. Csak türelem, türelem. És figyelem. ,A jegyeket belépéskor, kilépéskor és a rendez­vény ideje alatt folyamatosan ellen­őrizzük; Tilos a Dunában fürdeni!; A jegy másra át nem ruházható!; Fokozottan ügyeljenek a természeti értékekre, ne szemeteljenek!...” És így tovább, mert ha csak egy hétig működik is ez a szigetország, rend­szabályokra szükség van. Valamint támogatókra is. Mindjárt a bejárat­nál kiderül, hogy mi a fesztivál hi­vatalos söre, valamint, hogy eddig (hétfői adat) 37 500 liter fogyott. Aki fogadni szeretne, hogy mennyi fogy még: töltse ki a fogadórekeszt! Egyébként a hivatalos sörön kívül röviditalok is kaphatók. De a rend­szabály szerint szeszes itallal 18 éven aluliakat és részegeket nem szolgálnak ki. A büfékben. Persze, üdítő is van, a vízért sorbaállás. Mindenki türelmesen vár. És na­gyon kedvesen elnézést kér az a fiú is, aki 18 forintnyi „vissza nem térí­tendő” hitelt kér. Boldog szigeti, elszigeteltség Kapkodjuk a lábunkat, mert jön a locsolókocsi. És jönnek a kukások is. Nejlonzsákokba gyűjtik a szétdo­bált szemetet. Reménytelenül. De mi nem ezért jöttünk ide! Ne keres­sük mindig a rosszat! Pláne ne a botrányt! Mert az igaz, hogy pénte­ken hajnalban egy ittas büfés ke­resztül hajtott autójával egy alvó lá­nyon, de azért az mégis csak túlzás, ahogy a botrányra éhes médiákban „felfújták” az esetet: már el is te­mették a lányt, pedig „csak” a bor­dája tört (és a karja). Egyébként va­lóban békés a hangulat. A lányok arcán kinyíltak a kék virágok. Szól a zene. A gyomorig fut a lüktetés. Futnak a felhők az égen. Bebújik a bőr alá az augusztusi nap. Lazíts! „Gondolkozz egész testtel. Engedd el magad.” (Copyright Sziámi) Tur­káljanak csak a szemétben a szigeti sziszifuszok! Lazíts! Engedd el ma­gad! Ringasd el magad! Senki nincs, ki elringasson... (Bocsánat. Téved­tem. Annak lassan harminc éve. Jó­zsef köztiszteletben álló közös kép­viselő a társasházban, és büszke nagypapa. Eszter megkapta a kor- engedményes nyugdíjat. Időnként mesélnek az unokáknak a popfesz­tiválról. De majd csak a ballagásra adják oda a gyerekeknek a Déry- könyvet.) Hogy mi ez itt? És mire jó ez a sziget? Uj Péter is megkérdezte ma­gától: „Woodstock-feeling? Ah, de­hogy! Nem legendagyártásra szer­ződtünk. Nem kell majd mesélni az Fotók: Nagy Gábor (ISB) unokáknak. Lenni valahol, vala­hogy...” Műfal, műkönyvtár, műbalhé Engedd el magad! Hallgasd a zenét. Mindenki itt van, aki számít. „Majd­nem az összes hallgatható magyar zenekar.” Mindent megtalálsz, ami fontos lehet. Nézz csak körül: műkö­dik a mini állam. Szól a Sziget Rá­dió. Az értékmegőrzés ingyenes. Fő a virsli, a kukorica, fogy a zsíros ke­nyér. A legyek is boldogan lakmá- roznak a dinnyemaradékon. Az in­formációs sátorban egy napig meg­őrzik a ponyvára tűzött üzeneteket. , „Hazamentünk. Lala.” „Pici, gyertek a nagyszínpadhoz” „A pénztárcám helyett az irattartómat loptad el. Neked úgy is értéktelen, nekem vi­szont szükségem van rá...” Itt koron- gozni lehet. Ez itt a tolerancia helye. Ez a véradásé. Itt tölthető ki az AIDS-totó. „Melyik a leghatásosabb óvintézkedés az AIDS-fertőzés nemi úton történő teijedésének megaka­dályozására? 1, gumióvszer haszná­lata, 2, a nők használjanak pesszár- iumot, X, nemi aktus utáni mosako­dás...” X plusz 1: az AIDS-totó... Mindezeken kívül adnak itt min­denféle tanácsot. Sőt, lehetséges a házasságkötés és a válás. Energia is kapható. De figyelem: az ital és a kábítószer hatása alatt állókat nem kezelik! Kurták az energiátadó-sá- torra. Azt meg az újságok is megírták, hogy elfogtak két fiút: „nem kábító­szer-árusításért, hanem csak fo­gyasztásért...” Az a hír is tartalma­zott némi túlzást, hogy egy szkin- hedesoport megkéselt egy punk fiút. Állítólag csak megkarcolták. És a további punk-szkinhed ösz- szecsapás is vaklárma volt. Műbal­hé. Mű, mint a focipálya mellett fel­állított - megrendelhető és megmász­ható - sziklafal, mint a büfékben a pohár, az ivó hátteréül szolgáló könyv­tár, az árnyékot adó álcaháló. Mű, mint a lányok arcán a kék virág. És volt még itt némi illúzió. Ön­hipnózis és kegyes csalás. Lenni va­lahol, valahogy. Szabadon és lazán. Szabadság - elszigetelten. Szabad­ság - egy hétre szabva. Végül a szülők és az aggódó pe­dagógusok megnyugtatása végett (és befejezés helyett): az In Kai Se­curity emberei éberen vigyázzák a szabadság korlátáit. Gepészgenerációk, ha találkoznak... Miskolc (ÉM - SZK) - Tudomá­nyos tanácskozással egybekö­tött találkozóra várja augusztus 25-én a Miskolci Egyetem Gé­pészmérnöki Kara a tíz, húsz, huszonöt, harminc és harminc­öt éve végzett egykori hallgató­it. Tegnap Cselényi József, a kar dékánja tájékoztatta a sajtó képviselőit a rendezvényről. A társadalmi átalakulás és a gazda­sági válság idején különösen fontos, hogy a különböző mérnökgeneráci­ók találkozzanak egymással, hang­súlyozta a dékán. A találkozó, azon túlmenően, hogy alkalmat ad a régi barátságok felelevenítésére, lehetőséget kínál arra is, hogy a gépészmérnökök megismerjék mások életútjából, si­kereiből saját lehetőségeiket. E le­hetőségek egyébként - mint aho­gyan arra a fiatalabbak, a frissen, illetve nem túl rég végzettek iránti keresletből is következtetni lehet - az idegennyelv-tudás megszerzésé­ben, a számítógépes ismeretek, va­lamint a közgazdasági szemlélet el­sajátításában rejlenek. Cselényi professzor ismertette - az országban egyedülállóan éven­ként megrendezett - találkozó idei programját, amelyen Farkas Ottó rektor mond köszöntőt. A kar jelen­legi oktatási és kutatási tevékeny­ségéről maga a dékán tart tájékoz­tatót. Nyíri Lajos, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság ügyveze­tő elnöke a hazai kutatás-fejlesztés helyzetét ismerteti, és a nemzetközi összehasonlítás tükrében felvázolja annak távlatait. A professzor az újságírók kérdé­sére elmondta, hogy a kutatási te­vékenység még az elmúlt évhez ké­pest is visszaesést mutat, noha a kar vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tönkre­ment nagyvállalatokat felváltó, szá­mukat tekintve jelentős, azonban elődeiknél jóval kisebb, s kevesebb tőkével rendelkező gazdasági vál­lalkozásoktól megbízást szerezze­nek. Az egyetemi kutatást hátrá­nyosan érinti a létszámleépítés is, hiszen a megmaradók, megnöveke­dett óraterhelésük mellett, aligha lesznek képesek kutatással is fog­lalkozni. Mindezek ellenére - Cselényi Jó­zsef - bizton állítja, hogy érdemes ezt a pályát választani, hiszen tudo­mása szerint az egyetemről kikerült valamennyi friss gépészmérnök ál­láshoz jutott. A kar 9 saját oktatójának elisme­réseképp a tanácskozás során em­lékérmeket adományoz. Cigány hagyomány Megyaszó (ÉM) - A megyaszói Ci­gány Kisebbségi Önkormányzat au­gusztus 26-án, szombaton délelőtt fél 10-től este 8 óráig megrendezi a cigány hagyományőrző együttesek találkozóját a helyi sportpályán. A fellépő együttesek: Fekete gyöngy (Megyaszó), Tűzpiros rózsa (Prügy), Hideg szél (Hernádvécse), Roma­tűz (Megyaszó) és Nyitott szív (Her- nádkércs). Délután fél 6-tól aerobic­bemutató szerepel a programban, este pedig a Tini sztár együttes szó­rakoztatja a közönséget. Jamboree Miskolc (ÉM) - Hazatértek a ma­gyar cserkészek - köztük a 19. Sz. Bükk Cserkészcsapat hat tagja - a hollandiai Drontenben megrende­zett 18. Jamboreeról. A cserkésztá­borban a világ 160 országából mint­egy 30 ezer cserkész vett részt. ,A jövő ma kezdődik” mottó jegyében próbálták békességben együttélve formálni a jövőképet. A „bükkösök — akik egyébként a népművészcso­port munkájában vettek részt - nagy sikert arattak táncházak szer­vezésével. Érettségizetteknek Miskolc (ÉM) - A miskolci Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet 1995/96-os tanévben két­éves szakképzést indít dísznövény- kertész szakmában érettségizett fi­ataloknak. Jelentkezést - korláto­zott számban - még elfogadnak sze­mélyesen vagy levélben. Az iskola címe: Miskolc, Kis-Hunyad út 9. Új balettigazgató Budapest (MTI) - Harangozó Gyu­la nyerte el a Magyar Állami Opera­ház balettigazgatói munkakörének betöltésére kiírt pályázatot. A pá­lyázatra két nevezés érkezett. Fo­dor Gábor művelődési miniszter a kilenctagú szakmai szakértő bizott­ság egyhangú javaslatára Harango­zó Gyula pályázatát fogadta el, aki­nek a kinevezésére későbbi időpont­ban kerül sor. A nyertes 1976-1985 között a Magyar Állami Operaház tagja, magántáncos. Ezt követően külföldön dolgozott mint a bécsi és a müncheni opera szólótáncosa. Mű­vészi pályafutása során fellépett Európa, Amerika és Ázsia legna­gyobb színházaiban, számos díjat és nemzetközi elismerést nyert. Jazztábor Tatabánya (MTI) - Több mint fél­száz résztvevővel nemzetközi jazz- tábort nyitottak hétfőn Tatabá­nyán. A szakmai körökben már Eu- rópa-szerte ismert találkozót im­már kilencedik alkalommal rendez­te meg a Nemzetközi Kreatív Zene- pedagógiai Intézet. Ezúttal görög, magyar, jugoszláv és német fiatal jazzmuzsikusok vesznek részt a kurzuson, amelyen a jazzpedagógia jeles képviselői tartanak bemutató előadásokat. A magyar jazz élvona­lának legfiatalabb generációját a több nemzetközi zongoraverseny győztese, a kiemelkedő tehetségű Oláh Kálmán által nemrégiben ala­kított Szextett tagjai képviselik. Fúvós karmesterek Sopron (MTI) - Fúvószenekari karmesterek tábora kezdődött hét­főn Sopronban. A Magyar Fúvószenei Szövetség ezúttal ötödik alkalommal rendezte meg a szakmai műhelyt, amelyen mintegy félszáz karmester vesz részt az ország minden részéből; va­lamennyien amatőr- ifjúsági és fel­nőttegyüttesek élén fejtik ki műve­szi munkájukat. A mesterkurzuson új művekkel ismerkednek; az idei repertoáron kizárólag magyar alko­tások szerepelnek Erkel Ferenctől a kortárs zeneszerzőkig. Ezen túl ve­zető karmesterek irányításával technikai gyakorlatokat végeznek, továbbá zenetörténeti előadásokat hallgatnak. . A tábor díszhangversennyel zárul augusztus 25-én aJiszt Ferenc Mű­velődési Központban. A koncerten több művének bemutatásával kö­szöntik az idén 90 éves Farkas Fe­renc zeneszerzőt; Ősbemutatóként csendül fel ezúttal Cassation című alkotása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents