Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-22 / 197. szám
4 Z Itt-Hon 1995. Augusztus 22., Kedd ú Augusztus 23. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 18.00 ZTV Magazin 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 Üzlet az üzlet - vállalkozói sorozat 20.10 HTV-30 filmek - A gólya csizmája (rajzfilm) - Az elefánt és a kis strucc (rajzfilm) - A múmia közbeszól (magyar film) 21.45 Hir7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Éjszakai film Augusztus 24. (csütörtök) 9.00 A ZTV szerdai adásának ismétlése 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Éjszakai film Augusztus 25. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 18.00 ZTV Magazin 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV-30 filmek - Hárman seholfalván (rajzfilm) - Volt egyszer egy gyilkosság (USA film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Éjszakai film Augusztus 26. (szombat) 9.00 A ZTV pénteki adásának ismétlése 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás Augusztus 28. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV-30 filmek - Dunaherceg- nő XII/4. (német film) - Jöttünk, láttunk, visszamennénk (francia film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Éjszakai film Augusztus 29. (kedd) 9.00 A ZTV hétfői adásának ismétlése 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Éjszakai film A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk! A Zemplén Televízió műsora ,1 Cserkészek vidám napjai Lukács Tamás Sátoraljaújhely (ÉM) - Az éves cserkészmunkánk meghatározásaként idén is megrendeztük kiscserkész- és csapattáborunkat, mely egyben őrsvezetőképző tábor szerepét is betöltötte. Kemencepatakon vertük fel sátrainkat. Az első héten a kiscserkészek - 6 és 10 év közötti korosztály - táboroztak, életkorúknak megfelelően sok-sok játékkal tarkított foglalkozáson vettek részt. Július 17-én kezdődött csapattáborunk, mely egyben a II. Cserkészkerület - Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megye - cserkészeinek őrsvezetőképző tábora is volt. Ehhez a 15 tagú kiképzőkeretet csapatunk tisztjei és segédtisztjei adták. Az első nap egy ünnepélyes eseménnyel zárult: 5. Csapattáborunk emlékére a táborhelyen egy gyönyörű kopjafát állítottunk, melyet az egyik szülő faragott sok gonddal és szeretettel. (Sajnos a tábor befejezte után három héttel a kopjafának már csak hűlt helyét találtuk.) A tábor egyik leginkább várt programpontja idén is a 24 órás őrsi élet volt. Vasárnap reggel 9 órakor az őrsök felszerelkeztek a 2 napos portyafelszereléssel, a főzéshez alapanyaggal és vízzel, majd elindultak, hogy 24 órát töltsenek 2-3 kilométerre a tábortól, egy-egy előre felderített pontján az erdőnek, felnőtt felügyelete nélkül, csak az őrsvezető vezetésével. Minden őrs kunyhót épített magának, ahol az éjszakát töltötte, elkészítette, majd elfogyasztotta ebédjét, ami idén minden Örsnél leves és rablóhús volt. Ezután foglalkozások következtek az őrsvezető vezetésével. Másnap reggel 9 órára minden őrs szerencsésen visszaérkezett a táborba. Az őrsvezetöképző tábor célja egyrészt az alapvető cserkészismeretek magasabb szintre fejlesztése, másrészt szembeállítani a jelölteket azokkal a vezetői problémákkal, amelyek őrsvezetői munkájuk során adódhatnak. A tábor végén minden cserkész próba keretében adott számot tudásáról. Csapatunk tagjai a próbarendszer éppen aktuális pontjából, míg az őrsvezető-jelöltek őrsvezetői próbát tettek, majd a zárótábortűz meghitt hangulata mellett fogadtuk őket őrsvezetővé. Jól sikerült a tábor, mindenki jól érezte magát. (A szerző a sátoraljaújhelyi Csepellény György Cserkészcsapat tisztje.) Emlékeim gyöngyszemeit válogatva Iü. Bakonyi Béla 15. Szerencs Város Munkás-kórusa: A 30 férfiból álló együttest 20 éven át vezettem. Mint egy összeforrt család éltük életünket, Lelkesedésüket a dalolni akarás, az éneklési vágy fokozta. Minden kórustagnak megünnepeltük a névnapját, utána daloltunk zongora- vagy harmonikakísérettel. Nagyon szépek és hangulatosak voltak a névestélyek. Szerepeltünk saját gyűjtésű népdalcsokorral a Kossuth rádióban. Részt vettünk az ország különböző városaiban rendezett „Vándor Sándor Fesztiválokon”: Budapesten, Szombathelyen, Tiszaújvá- rosban, Miskolc-Egyetemváros- ban egy pesti férfikarral közösen, Szlovákiában stb. Szerencs városának nem volt olyan ünnepélye, hogy a Munkáskórus ne lett volna szereplésével a pódiumon. Az énekkar nagyon szerette a helyi gyűjtésű népdalokat, bordalokat, népdalfeldolgozásokat. Legsikerültebb műsorszámunk volt Verdi: Vitézek kara a Lombardok című operából. Erre a műre kaptuk meg az aranykoszorú minősítést. Gondolatban végigvezényeltem 15 volt énekkarom legszebb műsorszámait. Valaki azt is gondolhatná, hogy hogyan lehet ennyi kórust tanítani, s némelyiket 20-30 éven át. A hiteles válaszom: 1933-tól 1993-ig 60 év telt el. A felnőtt kórusokat esti órákban tanítottam, a gyermek- és ifjúsági kórust délelőtt, tanítási időben vagy délután. Szerettem ezt a munkát. Volt olyan időszak, hogy a hét csaknem minden napján az estém is kórustanítással telt el. Amire visszaemlékezésemben a 15 kórus végére értem, elfogott az álom, s reggel egy életvitelemet meggyőző igazság gondolatára ébredtem: Az emlekek szebbek, mint a valóság! gy rózsaszál szebben beszél...” szól a dal a János vitéz című daljátékban. S ha valaki elfeledkezett volna róla, annak emlékezetébe idézzük, hogy valamikor, nem is olyan régen, üzenetközvetítő jelentősége volt annak, hogy kinek milyen virágot küldtek. Akár névnapra, akár más alkalommal kapta a lány, vagy asz- m szony a csokrot, az abban található virág küldőjének érzelmeiről tájékoztatta a megajándékozottat. Most. a nyári hónapokban is egymás után sorjáznak a női névnapok, s a kertekben, kertészetekben szinte ózónnel nyílnak a szebbnél szebb virágok. Akik értik a „virágnyelvet” azok akár vallhatnak is annak a virágokkal, akit megajándékoznak vele. Annyi biztos, hogy nálunk sem nyáron, sem ősszel nem szokás krizantémot küldeni, mert azt temetővirágnak tartják, szemben a japánokkal. Ugyancsak nem szokás nálunk Nótárius Virágnyelven férfiakat virággal ajándékozni - kivéve a húsvéti locsolókat. S jó tudni azt is, hogy a csokornak páratlan számú virágból kell állnia, s lehetőleg egynemű- ekből. A csokrot pedig borítója nélkül kell átadni - kivéve ha azt celofánba öltöztették, díszburkolattal látták el. Mindezek után nézzünk néhány virágot jelentése szerint. A most bőséggel kapható kardvirágot „fiúhozónak” is nevezik, mert a hiedelem szerint annak az asszonynak, aki övére tűzve hordja, fia születik. Ugyancsak bőséggel kapható a margaréta, amelyet a sors jelképének is '' tartanak, mert szirmait tépdesve megtudjuk, hogy „szeret, nem szeret". Ha valakinek orchideát küldenek, az küldőjének műveltségéről, gyöngédségéről vall. A liliom viszont az erotikum szimbóluma. A rózsa paradicsomi virág, míg a szegfű a világi szerelem, az életöröm, de egyben a hiúság jelképe is. zínekre bontva pedig: a rózsaszín a szerelmet, a vörös az égő szenvedélyt, míg a zöld a reményt, a sötétkék pedig a hűséget jelenti, így tessék hát a virágot, színeket összeválogatni. 1995. Augusztus 22., Kedd Itt-Hon Z 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor i • ■ - . . ~ __ ~ Megyaszónak ugyan itt a vége, de az útnak nincs. Mehetünk tovább! Fotó PT Tapiskálom, nyomkodom szandálommal az utat, bóklászok itt a part tetején, hol előre, hol hátra tekintgetve, hátha beugrik valami különleges élmény, de nem ugrik be. Az út olyan, mint általában minden út, a part is eléggé magas, melyről barátságos tájék látszik akár erre, akár amarra fordulva te- kintgetünk. Annyiból azért mégiscsak érdekes az egész, hogy eme utat jómagam még soha nem tapodtam, nem is tapod- hattam, mivel pár napja készült el, innen, a part tetejéről, éppen az új út széléről pedig még soha nem tekinthettem le nyugatra a Hernád szépséges völgyébe, ahol is elsőként Szentistvánbaksa bújik meg soklombú fái alatt, ott sorjázik a közelben Nagykinizs, Her- nádkércs, Kiskinizs, odább pedig, már szintén jól láthatóan Halmaj. Elibénk tekintve meg Megyaszó határa látszik. Nyugatra hát Abaúj, keletre meg Zemplén vármegye. Lapunkban tudósítottunk már az igenis rangos, nagyon is sok embert érintő-érdeklő eseményről, azaz a baksai-megyaszói út elkészültéről, de nagyon is jó most így az ünnep után átjönni eme létesítményen, megbizonyosodni róla, vajh tényleg itt van-é továbbra is... Nem csupán így gondoltuk, szerettük volna, mint már évtizedek óta. Az ott élők tudják: a községek, a jószándékú, tenni tudó emberek közös összefogásából elkészült út nehány percre rövidíti le az eddigi hatalmas kerülőket, ennek jótékonyságát érzik, tapasztalják majd azok is, akik távolabb élnek, de éppen erre visz az útjuk. Jó, ha tudják, tovább adják azoknak, akik nem olvasnak, nem hallanak erről a nagyszerűségről: Halmaj közeléből könnyedén átugorhatnak már Szerencs tájékára és viszont. Az ember persze gyarló, de akként is fogalmazhatunk: evés közben jön meg az étvágy. Azaz: de jó lett volna legalább egy méternyivel szélesebbé építeni ezt az utat! A pénz, persze, a pénz! De majd úgy járunk vele, mint éppen itt, eme abaúji tájékon a hidakkal. Lassan mindegyiket át kell(ene) építeni, mivel valamiért - nyilván anyagi okok miatt - ezeket is keskenyebbre építették, mint maga az út. Az új út padkája tisztességesen széles, még nem is erősítették meg, talán a jó megerősítés is segíthet. Mindennél fontosabb viszont, hogy az út megvan, járható. Haladunk is könnyedén rajta most már Megyaszótól indulva, visszakanyarodva Alsódobsza, Gesztely irányába, fenn, a magas parton. Aki szeret szépet látni, van ráérő ideje, hát ne sajnálja a fáradtságot, járja be ezt az utat. Egyik felől a Her- nád-völgye a maga lankás, szelíd vonulataival, a folyót díszítő csalitosokkal, letanyázásra, fűszálat rágcsáló elheverészés- re csábító füzeseivel, gazdag rétjeivel, másfelől meg a Zemplén. De ami a legfontosabb talán éppen itt, fönn: annak a szorgalomnak a bizonyítéka, melyre csakis a legdolgosabb népek képesek. Talpalatnyi föld nincs itt magára hagyva, most is gépkocsik, motorok lapulnak a gyümölcsfák árnyékában, jelezve, gazdáik valahol benn munkálkodnak. Éppen egy pihenő mopedhez érkezik most gazdája, bátán kisebb zsákkal. Dicsérjük neki a nagyra nőtt, sötétzöld kukoricát, a szépen megbokrosodott krumplit, a gondozott szőlőt.- Jó ez a föld - mondja a közelben a Hernád, ami sok áldást is hoz ide. Éjjelente, haj- nalonta mindig felküldi a párát még az ilyen kemény kánikulában is. A növények ezt bizony megérzik, szívesen fogadják.- Azért a kapát is szívesen fogadják - bökök a mopedhez ügyeskedett szerszámra.- Nem árt a kapa se - bólogat somolyogva -, ámbár ilyentájban, amikor magasan jár a Nap, nehéz a forgatása. Jómagam sem itt kezdtem a munkát, hanem egy másik földemen kora hajnalban. Akkor még bírja az ember, most jobb hazafele igyekezni. Ide csak zöldbabért jöttem - mutat a zsákra - mert azt is le kell szedni, és viszem haza, Gesztelyre. Amíg a hőség le nem tagióz.- Hát bizony befütöttek alaposan...- Be. De hát nyár van, ennek az ideje. Azért az eső jól jönne! Most már nagyon is jól jönne, jót tenne a kukoricának, krumplinak.- Ütána meg már a kapának is lenne dolga.- A kapának? Tudja uram - tolja homlokára sapkáját a motoros, zsákos ember a kapa más célt is szolgál. Sokfélék az emberek, vannak, akik az ilyen szépen termő földekre ki nem jönnének semmiért dolgozni... Ellenben a terményt leszedni, magyarán szólva ellopni már szívesen jönnek. Akár az is előfordulhat, hogy az úton leállít egy banda, adjam át a zsákot. Jó, ha itt van a kapa. .. Sajnos, ilyen világot élünk. Erre nincs mit mondani. Jó utat, jó napot kívánunk egymásnak, de valahogy belelopó- dzik a jókívánságba is valami keserűség. Szép ez a határrész, gonddal, szorgalommal művelt. De, ha most hirtelenjében előjönne ide minden gazda, vajon minő történéseket, elszomorító valamiket sorolnának el... Akár így, akár úgy, ez a táj köti magához az embereket. Csupán kicsit kell odább mennünk, és végig battyoghatunk a magas parton Ocsanáloshoz tartozó utcasoron, legalábbis valaha a Hernád jobb partján, lenn a völgyben lévő Ocsanáloshoz tartozott ez a rész. Néhány ház sorjázik itt, gondozott portákkal, kiépített vízvezetékkel, nyilvános telefonnal, postás fiatal asszony viszi most is a leveleket, újságokat, mindenféle tudnivalókat az itt élő nehány embernek. Az egyik házon „villa” felirat, tehát inkább amolyan üdülőféle. Az új úttal ők is közelebb kerültek... Hová? Hová? Akárhová! Az Itt-Hon konyhája Pásztortarhonya A Kárpát-medencében legveszedelmesebb a halászlé főzésére vállalkozni, mert ahhoz mindenki jobban ért. Igaz, elébb csak úgy barátilag mondja a látszólag semmivel sem törődő, csak éppen ott lábatlankodó egyén, hogy azt nem úgy, hanem amúgy, és ne tegye bele azt az izét, hanem azt a másikat, szóval csak úgy barátilag mondja, de perc múltán már a csizmaszárához kap, hogy kirántsa a kést, mivel a halászlé csakis úgy jó, amint ő tudja! A többinek hallgass a neve! A második veszedelmes étel a pásztortarhonyának mondott valami. Oda tartozik, ahová az öhöm, a slanbuc, a vastaglebbencs, meg ilyesmi, de mégsem az... Hanem milyen? Hát ez az! Mert ezt is másként tudja mindenki és csakis neki van igaza. Az alant közölt recept nem különleges, legföljebb annyiból, hogy innen is, amonnan is átvett valamit. Tehát: mindenekelőtt kell egy tisztességes bogrács, a legelterjedtebb, az amolyan harang alakú, mert ezt minden oldalról és igen gazdaságosan nyalintgatják a lángok, meleg nem vész el semmi. Kell persze az állvány - bárminő, de szolgafa legyen rajta, hogy a végén a bogrács baj nékül leemelhető legyen. No már most! Mindenekelőtt kockára vagdalt füstölt szalonna a kellemesen himbálódzó, tiszta vas(!) bográcsba. És nem az új uraknak kitalált zománcozott flancosságba. Sercegés idején ráönthető a tarhonya, hadd piruljon kevergetés közben. Későbben a fölszeletelt vöröshagyma, azzal együtt is sütögessen, sercegjen. Majd később, de hogy mikor, ez már a szakácsosságot vállaló tudománya, bele engedi a piros paprikát és utána a pohárnyi vizet a leégés ellen. Keverem, kavarom, még az ide nyújtott pohár fröccsöt sem fogadva el, hogy majd kicsit később. A később persze már csupán pár perc, most bele a már korábban megtisztított, hosszába vagdalt krumplit, vizet rá, hogy ellepje, nem árt egy kis lecsó- kolbász, vagy debreceni sem bele, valamicskével később zöldpaprika, érett paradicsom. Most már rá lehet tenni a tűzre a vastag fát, majd kevergetni, kavargatni, tüzelni sem sokáig kell, legföljebb, ha éppen van kéznél egy fedőt rárakni. Sűrű legyen a végén, tömény, gyenge gyomrúak csak messziről nézzék. Leginkább fröccs kívánkozik utána, meg henye, tisztes beszélgetés régtörtént, kellemetes dolgokról, vidámságokról, és föltekintve a csillagokról is illő valamit szólni. Jómagam (Tiszteletükre: Priska Tibor) nagy dicséretként őrzöm, amikor egy hazánkban marad, szép bolgár asszony nézvén mint ügyködöm a bográccsal a Ti- sza-parti nyárfa alatt, kóstolót kért, majd vidáman ott is maradt, amíg tartott az edényben, mondván, hogy hiszen ezt az ó népe is így készíti ősidők óta, éltessen hát mindannyiunkat az Isten! Úgy legyen!
