Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-15 / 191. szám
10 A SZELLEM VILAGA Misztika 1995, Augusztus 15-, Kedd „TÖPRENGÉS Új Va(lás) Brackó István Bizonyos fenntartással közelítek a témához. Bár már könyvtárnyi irodalma van, sokan tudnak róla, de egy új vallásról van szó. Nem valami ellen, hanem valamiért. A tudomány és a túlélés „bibliája", a dia- netika alapelvei negyven évvel ezelőtt fogalmazódtak meg az „angyalok városában", Los Angelesben. A szcientológia korszerű világképet ad, összeegyeztetve és összegyűjtve a múlt tapasztalatait a jelen fényeivel és a jövő kilátásaival. Technika és belső harmónia. Ez a lényeg. S persze - mert anyagias világban élünk - tandíjas tanfolyamokat indítanak az új ismeretek elsajátítására. A hazai - jobb szó nem jut eszembe - szekta négy évvel ezelőtt alakult, tagjainak száma 6 ezerre rúg. Nem akarok olyan aknamezőre lépni, amelyen járatlan vagyok. De gyanítom, hogy az új vallás (?) csakúgy, mint minden vallás; hitet, erőt, tartást ad: s az eredő közös. Mérsékelni az emberi lét szorongását, reményt adni az élésre és a túlélésre. A XXL század küszöbén az ember magányosabb, kiszolgáltatottabb, mint történelme során bármikor... Az eget űrhajók ostromolják, lombikban fogan a gyermek, a telekommunikációs kapcsolatok testközelbe hozzák a távoli földrészek lakóit. Kinőttük - valóságosan és képletesen is - a kék bolygót. A számítógépek és a robotok korában a technokrata hittérítők úgy vélték, hogy az eddigi „kőtáblák" már nem elégségesek az élet rendjének vitelében. A homo sapiens válaszút elé került; s teng- lenga maga teremtette „szép, új világban", mint nyelv a harangban. Az új próféták hisznek a komputerben, a vezeték nélküli energiatovábbításban, a teleportálásban (nemcsak a hang, a kép, hanem a tárgy és a test is fénysebességgel továbbítható) a genetikában, a ciborgokban (félig ember, félig gép), az ufóban, a csillagközi civilizációban. Uj vallás? Inkább azt mondanám, hogy egy másfajta hit. Hit egy olyan világban, amelyben a föld lakóinak száma egy emberöltő alatt megháromszorozódik; amikor a gazdasági különbségek elviselhetetlenné válnak; amikor a palackból kiszabadult szellem már nem csak esti mesék története lesz. Mit hoz a jövendő?! Új próféták, új templomok kellenek? Vagy mi magunk prófétálunk, s bennünk épülnek az új templomok?! Hamisítás a halott földönkívüliről London (MTI) - Hamisítás az a film, amelyet mintegy 50 évvel ezelőtt készített az amerikai hadsereg, és amely állítólag egy halott földön- kívülit mutat be - állítja a Sunday Times című brit lap legújabb száma. A brit lap szerint szakemberek vizsgálatai számtalan valószínűtlen dolgot állapítottak meg a filmen. A Sunday Times a Channel Four televíziótársasághoz - ez a tévé is bemutatja majd az amerikai filmet - közel álló forrásokat idéz, amelyek szerint trükkmesterek, a filmszakma különleges effektusainak szakemberei megállapították: a film szemfényvesztés. A filmvetítés szervezője, Philip Mantle, a brit ufókutató egyesület tagja viszont állítja, hogy a 91 perces felvételt 1947-ben forgatták az új-mexikói sivatagban az amerikai légierő munkatársai egy repülő csészealj balesetének színhelyén. Mantle elmondta, hogy az amerikai hadsereg akkori operatőre - aki most 82 éves - másolatot készített a filmről, és azt átadta egy angol dokumentumfil-készítőnek. Mantle elmondta, hogy a film a halott földönkívüli boncolását mutatja be. A 16 mm-es film egy másik, fekete-fehérben készített felvételén pedig a repülő csészealj maradványai láthatók. A brit lap az állítólag valószínűtlen dolgok közül azt emeli ki, hogy a felvételen az ufóbaleset színhelyén több helyütt Harry Truman is látható. Ami pedig nem lehetséges - írja a lap hiszen akkortájt Truman nem utazott Új-Mexikóba. Ezen az oldalon olyan írásokat közlünk, amelyek tartalma a tudomány mai állása szerint nem igazolható, más esetekben legalábbis vitatható. Miután ezek a kérdések sok embert foglalkoztatnak, igyekszünk kielégíteni ezt az olvasói igényt - de szerkesztőségünk nem azonosul a konkrét, tudományos értékű bizonyítékokat nélkülöző állításokkal. Történet a hang nélküli kaszáról Priska Tibor 4 Se nem határőr, se nem farkas! Csupán egy makk esett le a fáról, és gurult, zörgött az avaron, mintha valamik szaladtak, észrevették volna, és most leskelődnének. Itt, az ország legészakibb csücskében, a trianoni határt olyképp húzták meg, hogy az erre tévedt vándor ne igazodhasson ki. Annak idején, aki húzta a határt, föltehetően hol itt, hol amott látott meg valami szépséges virágot, vagy került ki egy-egy sziklát, hát ide szaladt, amoda, most aztán átmentem jómagam is egy sorompón, mely nem jelzett országhatáros színeket, ámbár lehetséges: a határt igen. Mondta is Béla, ügyeljek erre, mert elcsalingázhatok, ki tudja, hol kötök ki. Határőr tehát lehetséges. Farkas úgyszintén, mivel a szénégetők mondták, hogy igenis látták itt őket, itt bóklásznak. Ezt meg el kell hinni, mivel e hely közel esik Tomaszentjakabhoz, ahol is sok éveknek előtte lőtték meg az első farkasokat, egyiküket például a diósgyőri Pozsonyi Tibor tömte ki. Jómagam még a lelőtt farkast is láttam, méricskéltem akkor ott az udvarban, biz az sokkalta igazibb farkas volt, mint a kitömött. De ne ezekről essen itt most szó, sokkal inkább a már nem létező faluról, melynek megtekintésére elindultam Béla bátyám fejcsóválása, valamint később a szénégetők lebeszélése ellenére. Nem Derenkről van szó, ámbár Derenk, az igen nagy irodalommal bíró falu is itt lapul a közelben, csakhogy oda ma is járnak például halottak napján a szülék Bújához, most meg már búcsút is tartanak... Rég volt, ki tudja mikor, megszűnt falu maradványit keresem, bóklászva a sziklás hegyek között, már nem taposott, alig-alig ösvényeken. Szerencsére amott, lentebb kaszál egy ember. Majd csak útba igazit. Minő szerencse! így közel érve igen barátságosnak tűnik, tetszik a boíjúszájas inge, fekete mellénye, magas szalmakalapja, de leginkább tetszik elképesztően nagyra nőtt, őszes bajsza, meg főként a findzsa nagyságú cseréppipája hosszú meggyfaszárral, mely így kaszálás közben is a szájában lóg. A földeken a legnagyobb illetlenség lenne szó nélkül elhaladni a munkálkodó mellett.- Adjon Isten jó napot, jó munkát!- Fogadj Isten, és adjon minden jót, téns úr! Az öreg felegyenesedik, mintha most venne észre, ámbár nagyon is jól látta, hogy érkezem. Tűz a Nap, féloldalt elszenesedett, villámsújtotta tölgy mégiscsak árnyat adó hűvösébe lépek, belekapaszkodva egy kiálló csonkba. Most esik le a tantusz: téns úr?!- Nem vagyok én úr, téns úr pláne nem!- Hászen sejtem én, hogy inkább valami deákféle. Aki ösméri az írás fortélyát. Mondjuk, ha az ispán küldi a hajdút valamely pecsétes irománnyal, úrbérrel, dézsmával, vagy a perzekútorok bíbelődnek köröz- vénnyel. Osméri hát, öcsémuram?- Hát, szó, ami szó, betűzgetem jómagam is az írást - állok át az archaikus, számomra igen kedves beszédmódra. De az öreg hirtelen majd hogy nem ijedten közbevág.- Űrnapja van-e ma?- Hogy micsoda? Űrnapja? Dehogyis van, miért is lenne?- Akkor jó. Folytatnom kell a kaszálást. Sok van még hátra.- Nem sok ez már, mindjárt meg lesz vele!- Nem! - eregette a füstöt az öreg hatalmas cseréppipájából, majd folytatta -Az idő múlása... Csakis az idő múlása számlál engem... Idő telvén... Majd akkor. De mikor? - Sóhajtott keservesen, majd kérdé:- Amúgy, a faluba?- Igen, a faluba. Messze még?- Tán ha átvágna a hegyenillő, hogy ennyi beszélgetés után már kezet is fogjunk, nyújtom, az öreg szintúgy. Nohát! Hittem, hogy a földmunkásnak kérges, kemény a keze, erős a fogása, de alig érzem, annyira sima, kicsit meg hideg is. És bizony annyira könnyű, mintha meg sem fogtam volna. O meg maga elé álhtja a kaszát, hátra nyúl a tok- mányhoz, kiveszi a fenőkövet, és húzza-vonja a kasza pengéjén erősen ide-oda. Tudatva, hogy még sok a dolga. Az ösvényről letérve, fölfele cap- Iatva nem hagy nyugton valami. Jól elvoltunk az öreggel, valami mégis nyugtalanít. Meg nem mondom, mi... Ott egye a fene! A dombon fölkapaszkodva, a túloldalon lenézve: megérte! Ott a falu! Kicsit párás kékségben, mintha lebegne, de ott van! Még ilyen csudát! Apró, picinyke házak lenn a völgyben, zsúpfede- lesek, de innen is látni, nem nádból készültek a zsúpok, hiszen itt nincs is nád, hanem rozsszalmából! A hosszú, szépséges rozsból, mely a disznóöléskor is legjobban bevált a perzseléshez. Kicsiny templom is látszik, fazsindellyel a tetején. Hát ez is ritka ma már! Egy gyerkőc magas szalmakalapban, hosszú, fehér gatyában tehenet hajt valahová, hajlott hátú, nénje rozsét cipel a fák közül, a csillogó patak partján libák gágognak, időnként fuzfavesszős lánykák csapnak közibük rendte- remtőn, de leginkább virágkoszorút fonnak, kellemes napfény világol, és kékes áttetsző pára libeg. Elő a fényképezőgépet! Százhuszonötödre, végtelenre, négyszázas a film... Mi a rosseb ez? Semmi nem látszik a faluból, pedig igen erős, tisztes fényerejű teleobjektív ez, egy erős látcső, hát akkor miért nincs ott semmi? Ismét a saját szemem. Látom! Látom a falut! A gépen át... nincs ott. Csupán néhány földhalom, benőve csipkebokorral, galagonyával. Ennyi látszik a fényképezőgép objektívén... Valami baj lehet ezzel a géppel. No, majd lemegyek a másik oldalon— Megyek, megyek, semmit sem találok a faluból. Hogy lehet ez? Nyilván elkevertek ezek a sziklák, dombok. Múlik az idő, vissza hát Béla bátyámhoz, aki ígérte, összeüt majd egy kis ebédet, ami nyilván kisebb lagzi lesz. Különös! Az előbb a falu még kel- lemetes napsütésben fiirdött, ámbár kék párában, most meg boron- gós, sötétedő minden. Pedig ott járok, hol az előbb. íme! Itt a villámsújtotta, égett oldalú fa is, mely mellől a kedves öreggel diskurál- tam. Hol az öreg? Ezek szerint már elment. De hol a lekaszált fű? Hiszen dolgozott, vágta! Ámbár valami most is itt motoszkál bennem, valami rendellenesség, amit meg kéne fejtenem. De mi az? Valamit művelt az öreg, ami... Marhaság! Mindjárt ott leszek Béla bátyámnál, ez a lényeg. És igen, mire a kaput nyitom, Bodri vidáman vakkant, az udvar tele pörkölt illatával.- No, meglelted a nem létező falut? - somolyog Béla bátyám.-Meg.- Hogy-hogy? - néz hitetlenül. Sorolom, hol, miként, mit láttam. Mondja, hogy minden bizonnyal áttévedtem a határon, ki tudja hol kujtorogtam, mert az a falu, miről én beszélek, már réges rég nem létezik. Valamit találhattam, de nem azt.- Egy öreg bácsika igazított útba.- Miféle öreg bácsika?- Magas szalmakalap volt a fején, óriási bajuszt viselt, szénát kaszált...- És hatalmas cseréppipát szívott, meggyfaszárral - mondta csendesen Béla.-Azt!- És az Űrnapjáról kérdezett... , - Arról... Hé! Te ezt honnan tudod? Béla hosszasan krákogott, vakarta a fejét, úgy ült le a hokedlire, mintha azon tojások lennének, majd sűrűn pillogva elkezdte.- Tehát az öreg Petrusz bácsi... Tudod az ántivilágban, amikor az a falu, amit te nem találhattál meg, még létezett, egy ember kiment kaszálni. Éppen Űrnapján. Mikor végzett, hazaindult, a szekér meg lovastul, mindenestül valami mélyedésbe belesüllyedt, ott veszett vele együtt minden. Azóta is Űrföldje az a rész. A népek meg ugye mindenfélét pusmognak, hogy néha megjelenik Petrusz bácsi, mert dolgoznia kell, amíg le nem telik a kiszabott ideje. Erősen megfeni a kaszát és... Megvan! A kasza! A fenés! Hirtelen beugrott, ami egész nap idegesített, nem tudva mi a zavaró, a nem oda illő akármi! Most megvan! Az öreg fente a kaszát, márpedig ez sajátos, semmi mással össze nem téveszthető zajjal jár... Jómagam igenis láttam a kaszafenést, de nem... nem hallottam a zajt... Hát akkor hogy is van ez?- Nem figyelsz? Azt magyarázom - kezdte ismét rekedtes, kissé reszketős hangon Béla - hogy azt a cseréppipás, kaszálós embert, azt a bizonyos Petrusz bácsit te nem láthattad, mert... ő már a dédapám, vagy a szépapám idejében meghalt... Hé! Miért sápadsz? Csaknem vagy rosszul? Igyál meg gyorsan egy pohárral... Nekem is tölts... Leginkább az istenhívők támadják őket Egerházi Péter A megmagyarázhatatlan jelenségekkel, a földönkívüliek tevékenységével foglalkozók hazánkban információhoz leginkább az Ufómagazinból juthatnak. Az idén már hatodik évfolyamába lépett a lap, melynek főszerkesztője Pusztay Sándor. Róla köztudomású, hogy nemcsak az általa kiadott újságon keresztül szervezi és koordinálja a magyar ufókutató klubok munkáját, hanem személyesen is tartja velük a kapcsolatot. Ha rövid időre is, de ellátogatott a HUFON országos találkozójára is, ahol az Ufómagazinról beszélgettünk. □ A hazai ufókutatók egyik legjobb adatbázisának számít a magazin, van arról számadat, hogy mennyien olvassák? • Igen, nemrégiben készült egy közvélemény-kutatás, amely szerint 140-150 ezer emberhez szól. Ügy gondolom - réteglapról lévén szó -, ez nem kevés. □ A címe ugyan sugallja a választ, de hogyan lehetne meghatározni a koncepcióját? • Az ufó szó valóban szűkíti a tartalmát, ám az hamar kiderül az olvasása közben, hogy foglalkozunk parapszichológiával, csillagászattal, űrkutatással és jövőkutatással is. Érdekességként említhetem meg, nemcsak ismert és kevésbé ismert újságírók publikálnak a lapban, hanem alkalmanként álnéven egyetemi tanárok is. □ Eszerint ha nem is nyíltan, de a tudomány képviselői is érdeklődnek a megmagyarázhatatlan jelenségek iránt? • Egy példával tudnám ezt igazolni. Korábban a Magyar Tudományos Akadémia, egy másik alkalommal pedig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia könyvtárosa hívott fel bennünket, mondván, valamelyik lapszámunk eltűnt a készletükből. Ebből kitűnik, még az ilyen komoly intézmények is járatják a mi tudománytalan lapunkat, ráadásul még kapós is. □ Talán ezzel is magyarázható, hogy a közelmúltban ismét támadásba lendült az ellentábor. • Két évvel ezelőtt már tartottak az MTA-ban egy tudományos tanácskozást, aminek eredményeként megszületett egy körlevél, melyet a tudományos élet akkori vezetői a Magyar Televízió és Rádió elnökeinek, valamint a kormánynak is eljuttattak. Feltehetően ennek hatására szűnt meg a Nulladik típusú találkozások című tévéműsor, és kerültek olyan „rendkívül hallgatott” időpontba a témával foglalkozó rádióműsorok, mint hajnal 2 és 3 óra. Ám még ez sem volt elég, ugyanis az elmúlt hetekben újra tanácskoztak, ahol egyenesen a megszüntetését kérték az effajta badarságokkal foglalkozó programoknak. Érvként azt hozták fel, hogy ebben, az amúgy is zaklatott világban, felesleges tovább idegesíteni a hallgatókat. □ Fenyegeti-e veszély az Ufómagazint? Erheti-e olyan támadás, ami miatt meg kellene szüntetni? • Ez egy magántulajdonban lévő lap, így csak én szüntethetem meg. Bár a közelmúltban több újságban is negatív példaként emlegettek bennünket mint népbutítókat, magát a lapot mégis inkább az istenhívők részéről érik támadások. □ Mennyi embert érintenek ma hazánkban ezek a kérdések? • Arról nincs számadatunk, hogy valójában a lakosság hány százaléka kerül kapcsolatba a földönkívüliekkel, él át nehezen megmagyarázható élményeket. Egy felmérése szerint viszont az biztos, hogy a lakosság 25 százaléka elfogadja az effajta jelenségek létezését. Gyógyít, de autót nem vezethet Miskolc (ÉM - B.I.) - Szemben velem egy csinos, jól ápolt legszebb korban lévő szépasszony ül.- Képzelje el, a buszon két férfi le nem vette rólam a szemét. Tudtam, hogy föl vagyok töltve, tele vagyok energiával, s én féltem, hogy később valami bajuk ne essék...- Fenét! - mondom teljesen illetlenül. A férfiak mindig megnéznek egy mutatós fehémépet. Nincs itt semmi hókusz-pókusz. A pillanatnyi szituációnak előzményei vannak. Hősöm, Ádámné Szántó Katalin állítja, hogy előző életében ő a fejlett, gyönyörű, eltűnt s hiába keresett Átlantiszon fehér fejpántos papnő volt, s jövőlátással foglalkozott... Hisz a reinkarnációban, tudja, hogy honnan jött, de vagy nem mondja, vagy nem tudja, hogy merre tart. Térjünk vissza a jelenbe. Lánya most ment férjhez. Sok vendég, nagy költség s remélhetően jó házasság. Ezek a nagyon is földi hétköznapi dolgok. Az sem rendhagyó dolog, hogy a korábban adminisztrátorként dolgozó hölgy állást, szakmát, / életvitelt változtatott. A miskolci Áfonyás utca 6. számú ház ablakán olvasható a felirat: Kamilla gyógymasszázs. Ez volt az első lépés, de a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Elöljáróban csak annyit: a hölgyet jelenlegi kijelentései és képességei miatt a középkorban boszorkánnyá nyilvánították volna és máglyán megégetik.- Vagy huszonöt évvel ezelőtt jöttem rá, hogy el tudom hagyni az anyagi világot, s képes vagyok térben és időben utazni. Belelátok másokba, s megidézhetem az élőket és a holtakat. Spiritiszta, léleksebé- szeti képesítésem van, tudok gyógyítani, s megszereztem az Orosz Tudományos Akadémia parapszichológiái diplomáját is. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Katalin asszony közben elvégzett egy nagyon is reális PR-menedzser- képző tanfolyamot, s másfél szemeszter elvégzése után - noha rossz jegyet nem kapott - kirúgták egy állami főiskola pszichológiai szakáról.- Nem a jegyek miatt... Talán rosszul állt a szemem. Utólag megidéztem a végzést hozó hölgy „fantomképét”. Féltékenységből, irigységből, az összeférhetetlenség miatt tört pálcát fölöttem... S ha már a pálcánál tartunk ... Katalin nagy szakértelemmel kezeli a varázsvesszőt (így olvas a lelkekben akár egy aláírás alapján is), tud kártyát vetni, rontást oldani, energiát továbbítani, s gyertyával testet-lelket tisztítani... Véleménye szerint a valóságos, a látható világ mögött van egy másik világ, amelyben más törvények működnek; s a tudomány mai állása szerint más szabályok uralkodnak. Ez a parafenoménkészség persze bajjal is jár. Katalin orvosol és segít, ahol tud. De elektromos háztartási gépet nem kezelhet, mert elromlik a biztosíték, vagy leég a vezeték. Autóját eladta, mert az energiatöltődés miatt a kocsi vagy elromlott,, vagy szabályozha- tatlanná vált. így vonaton utazik (ősztől Pesten tanít a most induló Misztériumok Iskolájában), de sajnálja a vasutasokat... Legutóbb például 20 percet késett az őt Miskolcra hozó InterCity. A villanymozdony a nyílt pályán állt meg. Miatta. Túl nagy volt benne a feszültség, s ezt a mozdony nem bírta elviselniJúlia bulija — és könyvpremier Miskolc (ÉM)-Júlia, a jövőlátó és gyógyító közismert személyisége Miskolcüak. Megkeresik azok, akik kíváncsiak a jövőjükre és azok, akik olyan betegségben szenvednek, amire orvos már nem tud gyógyírt- Júliáról Hajdú Gábor újságíró kollegánk írt könyvet, az asszony és férje, valamint barátaival való találkozói kapcsán. Címe: Júlia a jövőláto, alcíme: A szeretet mágiája. Megtudhatjuk belőle, miként vált Júlia azzá, aki, mit tart a világról, szeretet- ről, betegségről. A könyvbemutató augusztus 18-án este 6-kor lesz a miskolci Vörösmarty Mihály Művelődési Otthonban. Sajnos a szerző - akinek munkájáért nagyon hálás a kiadó, aki nem más, mint az asz- szony félje, Sándor - nem lehet jelen az eseményen, de azt ígérik, sok meglepetés személyiség - díszvendégek - igen. Az oldalt összeállította: M. Szabó Zsuzsa----------------------------- ' jc
