Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-09 / 186. szám
ELETMOD Az Eszak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1995. Augusztus 9. Medicina AIDS ellen rizs Tokió (MTI) - A génsebészet segítségéve] egyre több olyan élelmiszert lehet majd előállítani, amelyek „boldogítják belsőnket”. A tokiói egyetem kutatója, Arai Szoicsi úgy véli, hogy az elsőként Japánban kifejlesztett „funkcionális ételek” egyre inkább elterjednek. Jelenleg 23 ilyen „gyógyító élelmiszert” engedélyeztek a szigetországban: ezek amellett hogy hétköznapi étkek, vagy azok alapanyagai, egyszersmind „gyógyhatású készítmények” is a hozzáadott vegyületeknek köszönhetően. Más gyógyhatású élelmiszerek viszont még csak kísérleti vagy engedélyezési stádiumban vannak. így van ez a sokat ígérő, genetikailag módosított rizzsel, amely a vírusokat, így a HIV-vírust is pusztító fehérjét termel. Már van olyan búza is, amely fogyasztásával természetes módon segít a cukorbetegeken azzal, hogy serkenti az emberi szervezet inzulintermelését. Hamarosan olyan paradicsomot is fogyaszthatunk, amely génkészlete módosításából eredően vérnyomáscsökkentő peptideket termel. Körömnyi pacemaker London (MTI) - A világ legkisebb szívritmus-szabályzóját ültették be egy hároméves angol kislány mellkasába egy londoni klinikán. Kirsty Sanderson az első beteg, akinél a klinikai kísérletek befejeződése után a londoni Harefield Hospital orvosai alkalmazzák a kisujjköröm nagyságú műszert. A tizennégy gramm súlyú szívritmus-szabályzó eleme nyolc évig képes működtetni a készüléket. A northamptoni kislányt három évvel ezelőtt, születése után alig két hónappal műtötték meg súlyos szívrendellenesség miatt. Az akkör beültetett szívritmus-szabályzót mára ki kellett cserélni, mert eleme elhasználódott. Már az első készülék is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kicsi lány lelj es értékű életet éljen. Az újonnan alkalmazott műszer azonban elősegíti azt, hogy a jövőben ritkábban és sokkal egyszerűbb sebészi beavatkozással kelljen megoperálni őt. Gyermekbénulás Moszkva (MTI) - Csecsenföldön Járványos gyermekbénulás tört ki. Lgy gyermek már meghalt, s 43-an megfertőződtek. A betegeknek a karjuk, a lábuk vagy légző izmaik bénultak meg. Az orosz egészség- ügyi minisztérium sajtószolgálatának tájékoztatása szerint a jár- vanyt a megfelelő oltóanyag hiánya ®s a csecsen lakosság vándorlása 'nézte elő. A minisztérium attól tart, hogy a Járvány átterjed Oroszország központi részeire is. A minisztérium mar Groznijba szállította a szüksé- ges vakcinákat. Egészségügyi szakértők járják be Csecsenfóld vidékeit, s a gyerekeket beoltják gyermekbénulás ellen. meIssza vissza ^ága (MTI) - Stressznek kitett ___ J ’edzserek naponta igyanak egy po- ár(vizeletet - ezt tanácsolja a hol- Coen van der Kroon, a ’>vizelet, az egészség forrása” című Könyv szerzője. terápia ajánlója tisztán, vagy jég- rr hígítva fogyasztja a saját vizeiéit. Van der Kroon könyvében rá- utat, hogy Németországban a ”las°dik világháború idején gyógy- v^merték el a vizeletet. t>ban az időben sok gyermek fogyasztotta, és ezáltal megmene- i u't a diftériától. Az utóbbi időben ® számos hívet szerzett magának ^emetországban ez a gyógymód, fő- 'g a televízió reklámain keresztül, i ^hen pedig a könyv szerzője is rá- t az „ízére”. Mint írja: „először naivon utálatosnak találtam, ma már ónban naponta iszom egy pohár- 31 vagy még többel”. Érzéseim a zöld lepel alatt... Zöld lepel alatt. Felvételünk illusztráció. Fotó: Farkas Maya Horváth Dezső Evekkel ezelőtt került a kezembe George Sava híres regénye: „Gyógyító kés”. Többször is elolvastam azóta, mert csodálom az író töretlen akaratát, hogy a gyógyító kés mestere, híres sebész váljék belőle. Ismétlem, csodálattal olvastam a könyvet, és egyben borzongás fogott el, ha egy-egy műtét leírásánál magamat képzeltem a műtőasztalon fekvő beteg helyébe. Aztán múltak az évek, évtizedek, és már túl voltam a hetedik évtizeden is. Ahogy telt az idő, a kezdeti - nem sok zavart okozó - tünetek egyre makacsabb formában jelentkeztek nálam, egyre közelebb kerültem a zöld lepellel letakart műtőasztalhoz, és egyre jobban féltem a „gyógyító késtől. Végül is eljött a pillanat, mikor a jól megtermett műtősfiú pehelyként felemelt a kórházi ágyról, ráfektetett a guruló műtőskocsira, letakart egy zöld lepellel, miközben már feltöltötték szervezetemet a jótékony infúziós oldattal. Amikor a műtő előterében vártam a soromra, valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg: az életemet rábíztam arra, aki megszabadít a sok kellemetlenséget, bajt okozó elváltozástól, amely hosszú éveken át megkeserítette az életemet, de még a hozzátartozóimét is. Mikor aztán megkaptam — az előre megbeszélt - érzéstelenítést, végképp megszűnt minden félelmem. Semmit sem éreztem a közel 50 perces műtétből, a kedves altató asszisztensnő vizes kendővel hűsítette verejtékező homlokomat. Kedves szavakkal biztatott: „Mindjárt készen lesz.” Nem éreztem, és látni sem lehetett semmit, mert az a bizonyos zöld lepel úgy volt elhelyezve. Ellenben határtalan bizalom töltött el a műtétet végző team iránt. Pedig nem éppen úgynevezett „kis műtét” volt, azt onnan tudtam meg, hogy mikor néhány nap múlva már a kezelőasztalon feküdtem, a tál- cácskát ért csörrenésekből ítélve 15 kapcsot távolítottak el. A műtét után harmadnapra nagyvizitet tartott az osztályvezető főorvos úr, háta mögött osztályos orvosok, ápolónők, sőt néhány egészségügyi szakiskolás is. A főorvos úr minden ágy előtt megállt. Feltette szobatársaimnak a két kérdést: „Hogy van? Van-e valami kívánsága?” Ha valami óhaj volt, nyomban megadta az utasítást az illetékes kollégájának. Olyan sorrendben feküdtünk, hogy az én ágyam volt a második sor legszélén, az ablaknál. A főorvos úr - megállva az ágyamnál, megnézte a kórlapon lévő adataimat, és tőlem is kérdezte: „Hogy van?" A válaszom az volt: „Ahogy lehetek három nappal a műtét után.” A második kérdést is feltette: „Van kívánsága, panasza?” Mikor meghallotta nemleges válaszomat, odafordult kísérete felé, és azt mondta: „Látják ez a beteg elmúlt 76 éves, három napja operáltuk és semmi kívánsága, panasza nincs. Azok a taknyos hatvanévesek meg folyton nyavalyognak.” Ha nem húzódott volna a sebem, bizony jót nevettem volna. Lám, lám, az öregség milyen „relatív”. Mindezeket csak azért írtam le, hogy mindazok, akik úgy félnek a gyógyító késtől, mint annak idején én féltem, nyugodtan szánják rá magukat a műtétre, mert a zöld lepel nemcsak gyógyulást takar, hanem néha ilyen vicces kórházi humor és bölcsesség is fűződik hozzá. Az ANTSZ egészségvédelmi rovata V Tüdőszűrésen a rákot is felismerik (1. rész) Lakatos Zoltán A tüdőszűrő-hálózatot már a két világháború között elkezdték szervezni lelkes, a magyar nép egészségi állapotáért aggódó, és azért felelősséget érző orvosok. A teljes lakosság rendszeres szűrésének szakmai és technikai feltételei azonban csak az ’50-es években alakultak ki. A „hőskorszakban” a tüdőszűrés szinte csaknem kizárólagosan a tbc (tüdőtuberkolózis) leküzdésére irányult. A röntgendiagnosztika széles körű elterjedése ugyanis addig soha nem remélt lehetőséget nyújtott ennek a betegségnek a korai felismeréséhez. Abban az időben a tbc, mint népbetegség rendkívüli mértékben terhelte a magyar egészségügyet. A felszámolására tett erőfeszítéseknek tehát stratégiai jelentősége is volt. Ebben a küzdelemben több más jelentős tényező mellett a tüdőszűrésnek, mint az egész lakosságra kiterjesztett vizsgálómódnak alapvető és messze kiemelkedő szerep jutott. Mindezek eredményeképpen a tbc-t sikerült felszámolni, mint népbetegséget, de magát a betegséget mind a mai napig nem sikerült megszüntetni. Sőt, az utóbbi évek statisztikai mutatói alapján ismét lehet okunk aggodalomra. Az, hogy a betegség korábbi, folyamatos csökkenése megfordulni látszik, több összetevővel magyarázható, ám az ezzel foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye alapján ehhez a szűrési fegyelem (önfegyelem) meglazulása is jelentős mértékben hozzájárult. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a tbc fertőző megbetegedés. S mint ilyen, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor ismerik fel. Elhanyagolt esetekben nemcsak a megbetegedett egyén gyógyítása (gyógyulása) problémás, de sok embert fertőzhet meg. Ez alól egyikünk sem kivétel, még ha a megbetegedés esélyei nem is teljesen egyformák. Márpedig a tbc korai felismerésére mind a mai napig a legbiztosabb módszer a tüdó-röntgenfelvé- tel készítése. Ez a tevékenység tehát továbbra is a tbc elleni küzdelem alapvető eszköze. A tüdőszűrés azonban több, mint csak a tbc felismerési lehetősége. Amikor a tüdőgyógyászok kezdtek felszabadulni az alól az irtózatos nyomás alól, amelyet a tbc-nek, mint népbetegségnek a felszámolása jelentett, akkor maradt idejük és energiájuk minden olyan egyéb elváltozásra is koncentrálni, amelyek valamilyen formában szintén felismerhetők a tüdőszűrés során. Nagyon sokfélék ezek az elváltozások, melyeknek súlya, jelentősége rendkívül különböző lehet az ártalmatlan mellékleletektől a halálos kimenetelű betegségekig. Ezek között az elváltozások között első helyen kell említeni a tüdőrákot. A tbc visszaszorulásával párhuzamosan - sajnálatos módon - a tüdőrák egyenletes emelkedését tapasztaljuk. Bár csaknem valamennyi rákféleség esetében növekszik a megbetegedések száma, a férfilakosság vonatkozásában ez leginkább a tüdőrák esetében érvényesül: az összes rákos halálozás között kiemelkedően az első helyen áll. Mint minden rákféleségnél, a tüdőráknál is óriási jelentősége van a korai felismerésnek. (Szerzőnk: az Egészségügyi Szűrőállomás vezető főorvosa) Kórház Diósgyőr szélén LX. Szunyogh László I dőutazást tettem. Tapasztalt barátok, régi gyári társpénztáriak: Szelekovszky Lóránt és neje, valamint a fafaragásairól és babet- tás világiárásáról híres Kutas István kalauzoltak. Időben születésem évéig szaladtunk, térben nem mentünk messze, maradtunk Diósgyőrben, Nem is merészkedhettünk tovább, hiszen a Glósz-kitérőben ott strázsált a szigorú vámos, hogy bevasalja rajtunk a kemény tízfilléreseket. Az I-es gyári kapun léptünk be. Csak félve kukkantottunk be a rendelő a blakán, hisz fél nyolctól már folyt a menetjegyes rendelés (az éppen dolgozók részére) és nem mertünk orvosi titkot sérteni-fürkészni. Távolból a csikorgó síndaru felöl kiáltásokat hozott a szél: „Egy kicsit Tapolca!” „Kicsit Jó koma!” Déli-északi mozgásra biztatták a darust ezek a ma már kissé szokatlan utasítások. A kiáltásokat hallván, gondoltunk egyet és hipp-hopp a mai Bükk Aruház helyén tanyázó Jó koma udvarba ugrottunk. Kopott, roskatag lakok előtt szegényke emberek társalogtak. Irigykedve nézték Kassai Úr pompázatos házát. A neves vállalkozó a környék árnyékszékeinek szippantásával kereste kalácsát. Az egyik bajszos atyafi szomorúan sóhajtott: „Szarból épített palotát!” A temetkezési vállalkozó irodája feketén bólintott igent. Tisztára söpört úton indultunk a derűsen csörgedező Szinva felé. A Kispipa vendéglő előtt büszkén pipázott a rátarti Schön vendéglős. Nem invitált bennünket, tudta jóféle bora és a finom illatok eléggé vendégcsaloga- tóak. Az X-lábú, vastag lapu asztalnál öreg kohász mesélt,a 33-as dekonjunktúráról: „12 órás műszakokat rendelt el a vezetés, hogy mentse a törzsgárdát. Fél nap nagy idő. Ezért a feleségek ebédet, vacsorát, melléje borocskát hordtak be kis kosarakban. Lakott a Lányai utcában egy kikapós menyecske (a nevét nem mondom, mert kikaparná a szemem), aki minden áldott nap délben, este is beballagott. Ugyanis olyan fiatal albérlőt fogadott, aki ellentétes műszakban dolgozott az urával. így aztán mindannyiuknak biztosítva volt a napi betevője. No de hagyjuk a mulatozókat! Hisz a piacon (mai buszmegálló az I-es kapu előtt) zajlik az élet. Hajijaiban még nehéz batyukkal hátukon jöttek Kisgyőrből az asszonyok. Most vevőkre vadásznak, kínálgatják a finom tejet, túrót, vajat, tojást. Az egyik napernyő alatt arról kofál- kodnak, mit mívelt a múlt héten az a fránya Fabó. Fabó bűvész volt, aki végül is összevarázsolta magának a Szikra mozit. A múlt héten alapos vizsgálódás után több tojást vásárolt. Óvatosan feltörte, kiszippantotta őket, majd a héjukból több tucatnyi tojást érő pengősöket kapart ki. Lett is nagy riadalom! A kofák versenyben vagdosták a földhöz tojásaikat, pengőt kutatva, Nini! A lóhúsboltból most lép ki Feldman főtanácsos úr, néhány fillért ad a cukor- kás Cserei néni bódéja körül áhítozó maszatos lurkóknak. Emitt a leveles dohány árusa eskü- dözik: „Ne süssön rám a napocska, ha nem ez a piacon a legolcsóbb valódi magyar dohány! Hisz csak hárman árulunk itt magyarok, a Krompacska, a Szlavicska meg én, a lapocska.” B enézünk a tisztes tisztviselőházakkal sorakozó (mai Kerpely) utcába, mert nagy a zaj. Nagy káromkodásokkal nógatja ma- kacshodó paripáját a szódás. Csak a Buzogány-ház, a csendőrparancsnok úr kapuja előtt kezdi simogatni a lovat, megváltozott hangon szól:„Gyi, lovacskám!”Az utca végén másik kocsi tűnik fel, a pékségé. Messziről érezni a ropogós zsömlék finom illatát. Katona kórházigazgató úrék cserfes cselédje rohan ki, hogy a tej- csarnokból hozott finomságok mellé friss kiflit tálalhasson. Már 10 óra van, nemsokára ébred az igazgató úr! Későn kelő, mert csak délután sétál be a kórházba, hogy aztán estig egrecíroz- tassa, ellenőrizze beosztottjait. Ha felszaladunk a Kis-hídra, látjuk a piros téglás iskola mögött a kórház épületeit. Most legbüszkébben az új, átadásra váró belgyógyászat villog. Azt mondják, Boross főtanácsos úr még Germániába is elutazott, hogy a legkorszerűbb kórháztelepítési fogásokat ellesse. De jól tette Vélsz vezér- igazgató úr, hogy hallgatott győri polgármester bátyjára és idecsalogatta! És jól tette Boross főtanácsos úr is, hogy idetelepedett, nem a pécsi Ángyán-klinikára. Mert szép ez az új épület! Habár nem bújtatták az itt szokásos piros téglaruhába. Nagy teraszain megnyugszik a beteg kohászszív, a körötte lévő csodás park fái, bokrai gyógyítják a sérült vasastüdőt. Még kis szobrocskákkal, szökőkúttal is kedveskedtek az építők. Itt valóban felvidul a lélek. A családdal sincs gond, busás táppénzzel segít a társpénztár. Gyógyulás után pedig ott a biztos állás jöhet újra a munka. Istenem, de szép volt! És igaz.
