Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-06 / 157. szám
SZABADIDŐ ' Lakáskultúra Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1995. Július 6. Ötleteket, javaslatokat várunk Miskolc (ÉM) - Mint azt az elmúlt hónapok során megszokhatták olvasóink, lapunk lakáskultúrával foglalkozó oldalán családi házak, lakások bemutatásával igyekeztünk szemléltetni, milyen elvek szerint teszik otthonossá, barátságossá életterüket szűkebb pátriánk lakói. A „minta lakások” kiválasztásához, most az Önök javaslatait, segítségét várjuk. Ha úgy gondolják, hogy saját otthonuk kialakítása, berendezése követendő példaként szolgálhat mások számára kérjük, jelentkezzenek, írjanak nekünk. De ha baráti, ismeretségi körükben akad ízlésesen, ötletesen berendezett lakás, úgy - természetesen a tulajdonos beleegyezésével - keressenek meg levelükkel minket. Alapelvünk, nem a drágaság, a luxus, hanem az otthonosság, a jó ízlés, és az ötletesség. Levelükben írják meg az Önök által kiválasztott lakás, családi ház tulajdonosának pontos címét, telefonszámát. A borítékra ne felejtsék el ráírni: ÉM-Lakáskultúra. Tegyük a konyha falára Miskolc (ÉM) - Sok minden elhelyezhető a konyha falán. Ügyes megoldások közül lehet válogatni, a tértől, a lehetőségektől, no meg attól függően, hogy kinek mire van szüksége. A mosogató felett például remek szolgálatot tesz a polc, meglepő, hogy mi minden fér el rajta. Az edényszárító számára ideális hely ez, felesleges törölgetni, a tányérok állítva, a csészék felakasztva, az üvegpolcon a poharak és egyebek kaptak helyet, a felső polcon pedig különféle dolgok tárolhatók. A régi konyhákban is használták a polcot a falon, a kosártól a köcsögig rengeteg tárgyat helyeztek el rajta. Kampókra akasztva a hagyma, a palacsintasütő és még ki tudja, mi. Modern konyhába egyszerű, tetszetős tárgyak illenek. A fakanáltól a merőkanálig, a fuszertartóktól a sörnyitóig az apróságok kerültek a falra. A leleményes háziasszonyok már rég rájöttek: jó, ha amit gyakran kézbe kell venni, kéznél is van. Bútorkészítés habszivacsból A pótágy elkészítésének vázlata Budapest (MTI) - Otthonunkban, hétvégi házunkban néha több fekvőhely kellene, mint amennyi rendelkezésünkre áll, különösen, ha olykor-olykor hálóvendéget is fogadunk. Az itt bemutatott pótágy olcsó, házilag is elkészíthető, és összehajtva kis helyen is jól tárolható. Ám legalább ilyen jól felhasználható, ha nagyobb autóstúrára, kem- Pingezni, vagy külföldi üdülésre megyünk. Az alapanyag 10-15 cm vastag habszivacs, amiből 80-90 cm széles és 190-200 cm hosszú lap szükséges. A szivacslapot 4 egyenlő részre daraboljuk, majd pontos szabásminta szerint megvarrt vászonhuzatba bújtatjuk és harmonikaszerűen összevarrjuk. A szivacsfekhely összehajtva egy tömbbe csukható. Szövetből vagy kordbársonyból varrt sapkaszerű huzatba bújtatva ülőkévé alakul át. A huzat két oldalára varijunk nagy zsebet, ami alkalmas újságok, folyóiratok alkalmi tárolására. Hogy a tárgyak díszekké váljanak A sok könyv nem jelenti azt, hogy a szoba könyvtárhoz kell hogy hasonlítson Miskolc (ÉM) - Mindannyian tárgyakkal vesszük körül magunkat. Legtöbbünkben nemcsak gyerekkorban él, hanem valamilyen formában felnőtt korban is megmarad a gyűjtőszenvedély. Vannak mindennapi tárgyaink, dísztárgyaink, könyveink, gyűjteményeink, értékeink, növényeink, mindezeket szeretnénk elhelyezni a lakásban. Mi segíthet a díszítésnél? Elsősorban arra gondoljunk, hogy a tárgyak csak akkor válhatnak otthonunk díszeivé, ha azokat valóban szeretjük, ha őszintén tetszenek nekünk, vagyis van valami közünk hozzájuk. Ä szép tárgyakat gyakran szekrényben elzárva tartjuk, holott azok a használat által lesznek szépek. A másik véglet, ha múzeumként zsúfoljuk tele a lakást, nem múzeumi értékű darabokkal. A végletek között a megfelelő mértéket kell megtalálni. A könyvek elsősorban olvasnivalók, nem lakásdíszek, de ugyanakkor elhelyezésükkel, elrendezésükkel a szoba részeivé válnak. Más jelentősége van a könyvnek egy dolgozószobában, a nappaliban, vagy a hálószobában, ahol általában csak néhány darabot tartunk. A sok könyvvel teli szoba nem kell hogy könyvtárhoz hasonlítson, de a másik véglet, a csak kiállítási dekorációként használt könyv is idegen a lakástól. A könyvespolcok elrendezése önmagában is meghatározó. A vízszintesen, egyvonalban futó polcok szélesítik, a függőleges osztásokkal bontott könyvszekrények magasítják a szobát. Á szabályosan egymás fölé helyezett polcok rendezett érzetet, a különböző hosszúságú és távolságú polcok nyugtalanságérzetet keltenek. A könyveket méretüktől és a polctávolságtól függően többnyire függőlegesen, olykor vízszintesen helyezzük el. A függőleges elhelyezés magasít, a vízszintes szélesít. A könyvespolcon a dísztárgyak lazábbá teszik az összhatást. Harmonikusabb hatást ad, ha a könyvekkel teli polcok között egy- egy szabad részbe helyezünk több tárgyat, mintha itt is, ott is van valami. Mit tegyünk a falra? A képek a lakás legkézenfekvőbb és leggyakoribb díszei. Amikor a berendezés egyéb gondjain túljutottunk, felmerül a kérdés: milyen képeket tegyünk a falra, és azokat hová helyezzük? A kép ne csupán dísz legyen; olyanokat tegyünk otthonunk falára, amit szeretünk, ami tetszik nekünk. Gyengébb festmények, rajzok helyett híres alkotások jó reprodukciói, régi térképek, kedves családi fotók vagy akár keretbe foglalt préselt virágokból álló kompozíciók is lehetnek díszei a lakásnak. Ahhoz hogy a képet jól lássuk, ne akasszuk túl magasra. A szem- magasságba (150-160 cm) helyezett képek láthatók a legjobban. Ne csak az álló ember szemmagasságára gondoljunk. Különösen a finom rajzó, kis képek alacsonyabbra is helyezhetők. Vigyázzunk a pamlag fölé tett képeknél arra, nehogy felálláskor beleüssük a fejünket. A képek háttereként a legelőnyösebbek az egyszínű falfelületek. A fehér fal előtt minden kép él, de a sötét egyszínű fal is jó háttér. A Az egyszínű falon egymás mellett elhelyezett képek nyugodt hatást keltenek Fotók: ÉM-repró mintás falhoz finom tónusú, egyszínű képek illenek. A bútorok is lehetnek szobadíszek; különösen jól mutat egy-egy szép régi bútor egyszerű, modem berendezés között. Ha régi bűtorokat kifejezetten díszként helyezünk el a lakásban, figyeljünk a kont- raszthatás érvényesítésére. Környezetében ne vonja el más jellegű feltűnő tárgy a figyelmet. Életterünk kellékei A dísztárgyak számtalan fajtájával díszíthetjük a lakást. Lehetnek azok szobrok, iparművészeti alkotások, emléktárgyak, értékes porcelánok, ezüstök, népi kerámiák, üvegek, fonott tárgyak vagy a legkülönbözőbb gyűjtemények, sőt saját munkaeszközeink is. Közös szabály, hogy a tárgyakat úgy helyezzük el, hogy azokat jól láthassuk. Lenyeges, hogy a tárgyakat milyen háttér elé vagy milyen bútorra, polcra, esetleg talapzatra helyezzük vagy akasztjuk. A kis tárgy elvész a nagy felületen. Szerencsés, ha az azonos jellegű tárgyakat csoportba rendezzük. Azonos jellegű tárgyakon nem egyformák értendők. A tárgyakat a jellegük, formájuk, színük, mintázatuk jellemzi. Jó összhatást akkor nyújtanak, ha ezek valamelyike egyezik. Nagy tárgyat ne tegyünk kis asztalra vagy más kis bútorra, mert az nemcsak fizikailag, hanem hatásában is bizonytalan lesz. Különböző jellegű tárgyak között hagyjunk szabad teret vagy felületet, mert akkor jobban érvényesülnek. Egymástól azonos távolságban elhelyezett különböző jellegű dísztárgyak nem hívjak fel magukra a figyelmet, és belevesznek a környezetbe. A növények is szobadíszek. Velük egyszersmind a városi lakásokba természetet varázsolhatunk, a kertes házaknál behozhatjuk a természetet a lakásba. A rendelkezésre álló helytől függ, hogy milyen növénnyel díszítjük a lakást. A legtöbb növény a fényt, az ablak közelségét kedveli. A növény dekoratív, de jó megjelenéséhez az az edény, állvány vagy bútor is hozzátartozik, ahová tesszük. Főképpen nagyobb szobákban mutat jól, ha a növényekből csoportot alakítunk ki, akár azonos edényben, akár külön cserepekben. Kisebb szobákba inkább különálló vagy csak néhány növény kívánkozik. Lényeges, hogy az állvány vágj' az edény emelje ki a növényt, és ne vonja el róla a figyelmet. (Az írás Preisich Anikó, Otthon a lakásban című könyvének felhasználásával készült) Egy kis textil-KRESZ Budapest (MTI) - Az újonnan vásárolt textíliákat - ágyneműt, törülközőt, fehérneműt, női blúzt, férfiinget, stb. - mindig mossuk ki az első használat előtt, mert a kikészítésnél alkalmazott vegyi anyag, az appretúra, az érzékeny bőrűeknél allergiás tüneteket okozhat. Ha a fehér vászon- vagy damasztnemű (paplan-, párnahuzat, lepedő, asztalterítő, szalvéta, stb.) sokáig áll a szekrényben, elkerülhetetlenül besárgul, különösen a hajtásoknál. Ennek elejét vehetjük, ha olyan sötétkék papírba csomagoljuk, amilyenbe az iskolai füzeteket, könyveket szokás. így tegyük a szekrénybe, és évente legalább egyszer-kétszer Flm aszeptben jól mossuk át. A lepedő a gyakori mosástól és az erős igénybevételtől előbb-utóbb oszlásnak indul. Mégpedig középen, ahol a legnagyobb súly nehezedik rá. Kár lenne kidobni vagy ablak- tisztító ronggyá degradálni, mert még hasznosítható. Ha középen a kilyukadt vagy elvékonyodott részét hosszában kivágjuk, a két fél darabot befelé fordítva ismét összegépeljük, a réginél keskenyebb, de egyszemélyes heverőre még használható lepedőt nyerhetünk. Készíthetünk belőle minden háztartásban szükséges vászonzacskókat. Kis zsákokat varrunk, a szájuknál gumiházat gépelünk, és pertlit fűzünk bele, amellyel összehúzzuk. Dióbélnek, máknak, mogyorónak, mandulának mindenféle száraztésztának ez a legjobb tároló: szellős, könnyen mosható, fertőtleníthető, és az éléskamrában felaggatva sok helyet sem foglal. A fehér műszálas függöny idővel úgy besárgul, hogy már semmivel sem lehet kifehéríteni. Az ilyen függönyt mosás után - még vizesen - mártsuk bele meleg, sötétre főzött teába, annyiba, hogy jól ellepje. Egy fakanállal az anyagot úgy kevergessük, hogy a tea mindenütt egyformán érje, s egyenletesen fogja be. Ezután centrifugálás illetve facsarás nélkül csipeszeljük fel száradni. Az eredmény: „új”, ekríiszínű függöny! Az eljárást persze, minden mosás után meg kell ismételni. Nem mindegy, hogyan szárítjuk mosás után a pulóvereket, mert - anyaguktól függően - vágj' kinyúlnak vagy összemennek. Ellenszerül azt a megoldást ajánlom, amihez egy seprűnyél kell. A seprűnyelet bedugjuk a pulóver egyik ujján, a csukló felől, átvezetjük a nyakkivágásnál, majd a másik ujján ki, hogy úgy nézzen ki, mint egy T-shirt. Ä nyélre középen egy hurkot kötünk, s a huroknál fogva akasztjuk fel száradni. Nem éppen textília, de ez is a ruházatunkhoz tartozik: az elpiszkolódott bőrkesztyű. Az alábbi tanács csak a béleletlen bőrkesztyűre érvényes! Áztassuk a kesztyűt egy óráig annyi foltbenzinben, amennyi éppen ellepi. Utána nyomkodjuk át, majd tiszta benzinben az erősebben szennyezett részeket mégegyszer mossuk át. Ezután törülközőbe csavarva nyomkodjuk ki, és a kezünkre húzva addig dörzsöljük egy tiszta, puha fehér ronggyal, amíg meg nem szárad. Nyári jótanácsok Budapest (MTI) - A nyári hónapokban tovább élnek a vágott virágok, ha időnként egy- egy jégkockát dobunk a vázába, a virágokat pedig langyos vízzel permetezzük. Hasznos, ha a váza vízébe csipet sót vagy csipet cukrot, továbbá fél Kalmopyrint, netán kiskanál ecetet teszünk. A fás szárú vágott virágok szárát a végén hántsuk le, majd hosszában vágjuk be. A lágy szárú virágok szárvégét pedig éles késsel ferdén metsszük be. A váza alját ne étje a virág szára, mert az akadályozza a víz felszívódását. A hangyák nem jönnek be a lakásba, ha a küszöböt és a párkányokat ecettel vagy terpentinnel kezeljük. Ha pedig a verandára, teraszra, ablak alá kihelyezünk kávézaccot vagy levendulát, szétmorzsolt diófalevelet vagy szétnyomott paradicsomlevelet, eltűnnek a kellemetlen kis rovarok. Szúnyogok ellen a következő módszereket alkalmazhatjuk: porrá tört szegfűszeggel megtöltött gézzsákocskát tegyünk a szobába: ez nekünk kellemes illat, a szúnyogokat pedig menekülésre készteti. Legalább ilyen hasznos, ha éjszakára gesztenye- vagy diófalevélből készített főzettel megtöltött tálkát teszünk ki. Ha pedig más nincs, de elviseljük a szagát, akkor ecetet használhatunk. Amennyiben a vérszívónak mégis sikerült jól belénk csípnie, azonnal kenjük be félbevágott vöröshagymával a helyét, vagy mossuk le szódabikarbónás vízzel a megcsípett részeket. A gyümölcs tisztítása, kimagozása, feldarabolása együtt jár azzal, hogy a leve alaposan megfogja a kéz bőrét. Áztassuk vízzel hígított ecetes fürdőbe kezünket, vagy pedig néhány citrompótló tablettát törjünk össze, pici vízzel keverjük össze, dörzsöljük le vele kezünket. f Biztos, hogy kifehéredik a bőrünk.
