Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-04 / 155. szám

1995« Július 4«, Kedd Kaleidoszkóp ÉSZAK-Magyarország 11 Adatok a szobrász Izsó Miklós családjáról Hadobás Sándor Kultúránk XIX. századi nagyjainak származásáról, családjáról szinte mindent tudunk - gondoljunk csak Aranyra, Petőfire vagy Munkácsyra. A jelentőségében hozzájuk mérhető Izsó Miklósról, a magyar nemzeti szobrászat megteremtőjéről viszont e tekintetben alig mondanak valamit a nyomtatott források. A művész szülő­helyének 1745-től meglévő reformá­tus anyakönyveit átnézve tudomá­sunk szerint mostanáig sehol sem említett bejegyzések kerültek elő, amelyek több ponton módosítják, il­letve jelentősen bővítik a családjával kapcsolatos eddigi ismereteinket. Néhány régóta köztudatban lévő adatta] kiegészítve az Eszak-Magya- rország olvasói az alábbiakban első­ként szerezhetnek róluk tudomást. (A neveket minden esetben az erede­ti írásmód szerint közöljük.) Izsót születésekor Itso Miklós­ként anyakönyvezték. Az Itso csa­ládnév 1783. március 14-én tűnik fel először Disznóshorváton (ma Izsófalva), amikor István leányát, Sárát keresztelték. Ebből feltételez­hető, hogy a név viselői nem sokkal korábban települhettek a faluba. A következő évtizedekben Itso István és felesége, Farkas Sára (Izsó Mik­lós nagyszülei) gyakran szerepel­nek az okmányokban: hol mint szü­lők gyermekeik érkezésekor vagy halálok esetén, hol pedig (igen gyakran) mint keresztszülők. Az utókor számára legfontosabb csalá­di esemény József fiuk világrajötte volt 1794. június 2-án. (Izsó Miklós édesapja, tehát nem bevándorolt, mint azt a művész monográfusai egyöntetűen állítják!) Egy 1797. május 26-án kelt be­jegyzés „Öreg Itsó Istvánné, min­tegy 66 esztendős” asszony halálá­ról ad hírt. Minden bizonnyal a szobrász dédnagyanyjáról van szó, aki együtt költözhetett Disznóshor- vátra István fiáékkal az 1780-as évek elején. így Miklós és testvérei már a család negyedik nemzedékét képviselték a községben. Itso István 1824. január 15-én hunyt el 65 éves korában (tehát 1759-ben születhetett). 1826. de­cember 15-én követte felesége, 62 esztendős volt. Másfél hónappal apja halála után, 1824. március 1-jén, a 30 éves Itso József Disznóshorváton házas­ságot kötött Szathmári Eszter 16 éves zsipi (”Sip) leánnyal. (Tanúk: Lenkey Adám és Lenkey Illés.) Első gyermekük Miklós, csak több mint hét év miilva, 1831. szeptember 9- én született meg, 13-án keresztelte Illyés János prédikátor (Kereszt- szülők: „Tekintetes Lenkey Ádám Úr és Felesége Szerentei Borbála”.) A későbbi gyermekek közül Amália (szül. 1833. augusztus 16.), Kálmán (szül. 1838. május 30.), László (meg­halt 1843. július 26-án, 3 éves korá­ban, születési bejegyzése nincs meg) és Judit (szül. 1845. augusztus 10.) neve olvasható még az iratokban. A Miklós mellett legismertebb test­vérről, a színésszé lett Józsefről egyelőre nem találtunk adatot. S végül: leső József mesterem­ber, Disznóshorvát, 110 házszám alatti lakos 1852. január 7-én, 58 éves korában hirtelen elhunyt. 9-én temette el Kerek Sámuel, reformá­tus lelkész. Félje halála után az öz­vegy és a gyerekek valószínűleg el­távoztak a faluból, mert ezt követő­en itt nincs nyomuk. (Izsó egyik életrajzírója, Weinz Anna szerint a művész édesanyja is 1852-ben halt meg tüdőbajban.) Az lesó név azon­ban még később is fellelhető az anyakönyvekben a család másik ágának (leső János és leszármazot­tai) képviseletében. 1783. évi első megjelenésétől 1838-ig minden vonatkozásban ki­zárólag Itso vagy Itsó alakban írták a vezetéknevet. 1838-ban ugyana­zon az anyakönyvi lapon előbb Itso, majd lesó, innen kezdve állandósult az utóbbi forma, hol rövid, hol ho­sszú o-val. Miklós az 1840-es évek­ben sárospataki kollégiumi diák­ként kezdte használni az Izsó nevet. E rövid írással csupán tényszerű adatközlés volt a célunk, bővebb kommentálásra és értékelésre má­sutt kerítünk majd sort. Hirdetés Magyar Államkötvény 1997/T és 1997/U Különleges ajánlat, különlegesen magas hozam Alkalmazkodunk az ön igényeihez: most egy időben kétféle Magyar államkötvény közül választhat. Magyar Államkötvény 1997/T 1,5 év futamidő, évi fix 31 % kamat. Kamatfizetés fél évenként. Magyar Államkötvény 1997/U 1,5 év futamidő, évi fix 31% kamat. Eddig nincs különbség a két értékpapír között. A kamatfizetés azonban teljesen eltérő. A Magyar Államkötvény 1997/U csak egyszer, a futamidő végén fizet kamatot úgy, hogy a kamatok félévenként tőkésftésre kerülnek. így ezzel az értékpapírral különösen magas, évi 33,4% hozam érhető el. Jegyzés: 1995. július 3-tól 14-ig Jegyzési árfolyam: 1995. július 3-7.: 99,4% 1995. július 10-14.: 100% Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény visszafizeté­seire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal. így pénze tökéletes biztonság­ban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1997/T és 1997/U - mint az eddig kibocsátott államkötvények többsége - a jegyzést kővetően másodlagos forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy futamidő alatt is napi árfolyamon adható és vehető, ön eladhatja a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalma­zóknál. Megvásárlása pedig a tőzs­dén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjai­ban, valamint az értékpapír forgal­mazóknál lehetséges. További aktuális informádólc 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága Miskolc, Hősök tere 3. • OTP Bank Rt 3501 Miskolc, Szemere u. 5., Árpád út Győri kapu, Széchenyi u„ Miskolc-Diósgyőr, Miskolc-Kilián, Miskolc-Avas lakótelep, Abaújszántó, Edelény, Encs, Kazincbarcika, Mezőcsát Mezőkövesd, Putnok, Sajószentpéter, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Szikszó, Tiszaújváros, Tokaj • Magyar Hitel Bank Rt Szerencs, Ózd Napforduló Fecske Csaba Túl vagyunk a nyári napfordulón, amikor leg­hosszabb a könyörtelen józanság ideje, a nap­pal, és amikor legkurtább az álmot adó éjsza­ka, Gyümölcstől roskadozó fákat, szőkén höm­pölygő búzamezőket, emberektől nyüzsgő mun­kaközvetítőket láthatunk, ha felébredünk. Ar­cunk mélyülő ráncait a rosszindulatú tükör­ben, Látjuk a szorgoskodó méheket, s tétlenke­dő munkanélkülieket. Egyre világosabban sö­tét jövőnket. A nem éppen a környezetvédelem szolgálatába szegődött füst nélküli diósgyőri gyárkéményeket. Az egyre többjegyű számokat a számlákon, árcédulákon. Értetlenkedünk. Volna ugyan néhány szavunk, de ezek közül csak kevés tűrné a nyomdafestéket. Ebben a tri­anoni fazonírozású országban idén a tavasz és a nyár őrségváltása nem volt éppen zökkenő- mentes. A tavasz játszi tündére dühödt szélvi­harokkal, jégveréssel búcsúzó utálatos boszor­kánnyá változott át. Kilépett medréből az Ipoly és a Sajó. A problémák persze nem elsősorban égiek, sokkal inkább földiek, sőt földhözragad­tak. Emberiek. Melyek néha olyan embertele­nek tudnak lenni. Az ellenzéki pártok a Zrínyi kirohanásához hasonló vehemenciával kivo­nultak a parlamenti ülésteremből, a miniszter- elnök ugyanis antiszemita és fasiszta mozgal­mak támogatásával vádolt meg egyes parla­menti pártokat a Süddeutsche Zeitungban megjelent nyilatkozatában, amit egy képviselői interpellációra adott válaszában nemhogy visszavont volna, de újólag megerősített. A kö­rülmények hatására, illetőleg - mint maga Horn Gyula nyilatkozata - mert az érintett pártok elhatárolódtak a szélsőséges mozgal­maktól, nyilatkozatának ominózus részét visszavonta. A helyreigazítás meg is történt az érintett német lapban, ám a sértettek nem elé­gedtek meg ennyivel. A kormánypárti képviselő viszont a gesztus példaértékére hívta fel a fi­gyelmet, mondván a mostani hatalom, szem­ben az előzővel, képes disztingválni. A válasz erre a túloldalról, csakhogy az nem gyalázta nemzetét, nem ócsárolta a saját országát. Da­rázsfészek ez, nem ússza meg fullánk nélkül, aki belenyúl. Épp a nyár sarkára hágott a tavasz, amikor a bajuszos exbankos Párizsban odanyilatkozott, hogy neki a pénzügyminiszterség elvállalása kész anyagi csődöt jelent, hát minimum, hogy felveszi a tizenhat millió végkielégítést, és ezt mindenki tudta. Csintalan Sándor, a szocialis­ták pólót kedvelő alelnöke talán mégse tudta, sőt gőgösnek nevezte az imigyen nyilatkozót. Bokros aztán egy laza mozdulattal lepöccintet­te őt, mint hajszálat a gallérról mondván, hogy mértékadó körök támogatják őt, a többi meg nem számít. Nem mondta ugyan, de gondolni lehetett, hogy az akadékoskodó Csintalan sem számít, aki mintha a felnőttekkel pimaszkodó kisfiú szerepét játszotta volna el. Aztán amikor a pénzügyminiszter hazatért külföldről, megle­pődve tapasztalhattuk, hogy a sokak áltál iri­gyelt szép summát az utolsó fillérig jótékonysá­gi célokra fordította, és hogy eleve nem is akar­ta felvenni a végkielégítést. Mindezt a minisz­terelnök közölte. Akkora igazság ez, mint ide Lacháza. Aki nem hiszi, járjon utána! A Fővárosi Bíróságon megkezdődött a sokszo­ros gyilkosággal gyanúsított Magda Marinko bűnpere. A vádlott enyhén szólva az orránál fogva vezeti a bíróságot, ha van neki egyáltalán orra, talán inkább a tanácsvezető bírónak van igaza, aki azt nyilatkozta, nagyon úgy néz ki, hogy Magda hülyének nézi őket, de majd elvá­lik a végén, ki a hülye. Eközben Kecskeméten kiállítás nyílt a hovatovább nemzeti-nemzetkö­zi? - hőssé avanzsáló, nyolc nyelvet is beszélő Halálosztó” műveiből. Újabb öt évre köztársasági elnököt választott a parlament a táyollétükkel tiltakozó kisgazdák nélkül. Göncz Árpád személyében régi-új elnö­ke van az országnak. A népszerűségi listákat kezdettől fogva vezető politikus a megszorító intézkedéseket tartalmazó törvénycsomag alá­írásával talán veszíteni fog egy-két százalék- pontot a népszerűségéből, de ez a vezető helyét aligha veszélyezteti. A hamari aláírásban való­színűleg közrejátszott, hogy az elnökválasztá­son túlsúlyban voltak azok a képviselők, akik a csomagtervet már korábban megszavazták, a nekik szóló gesztusként értékelte az ellenzék, hogy a köztársasági elnök nem kérte a törvény- csomag alkotmányossági felülvizsgálatát, amit azóta több párt és érdekvédelmi szervezet is megtett. Az érett politikus nyilván számolt avval, mi ér többet: a spirituális jellegű népsze­rűségi százalékpont, avagy a reálisan ható kép­viselői szavazat. Mindez ellenzéki teória, az el­lenzéké, amelynek politikai hovatartozása mi­att nem smakkolt az elnöki kínálat, és mást szeretett volna, csakhogy ennek érvényesítésé­hez nem volt kellő politikai ereje. Valószínűleg a népszavazás sem hozott volna más ered­ményt, a közvélemény-kutatások előrejelzései szerint. Mindenesetre Mádl Ferenc szerepvál­lalása rokonszenves volt. S mint többen megje­gyezték, jövőbe mutató. Persze a megélhetési gondok szorításában vergő­dő állampolgárnak secko jedno, hogy Göncz Ár­pád, vagy Mádl Ferenc. Attól még nem lesz ol­csóbb a kenyér, sem. a benzin, amelynek ára im­már átlépte a misztikus száz forintos határt. Irá ny a csillagos ég! Igaz, aki a béka feneke alatt van, annak minden égi magasságban látszik, Minden olyan magas neki, mint nyúlnak a Iá- rács. Az istennek se tudunk zöld ágra vergődni

Next

/
Thumbnails
Contents