Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-18 / 167. szám

I 6 M Itt-Hon 1995. Július 18., Kedd Barnák Zsófikénak Miskolc Születésnapod alkalmából kívánjuk, hogy mindenki örömére szeretetben, boldogságban nőjj fel. Sok szeretettel és millió puszival köszönt: a miskolci Nagymama és Papapó. ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITTHON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 tt 6 200 Ft+áfa 1/4 U 12 400 Ft+áfa 1/ 2 U 24 300 Ft+áfa 1/ 1 u 48 600 Ft+áfa 2/ 2 u 49 250 Ft+áfa 2/ 1 u 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. ^ Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15 Tel: 46/341-611 Az egyesület neve: ............................................................................................................ C íme:.......................................................................................................... Telefonszáma:......................................................................................... Hivatalos képviselő neve:..............-............................................................................................ S zöveg:...................................................................................................... 1995. Július 18., Kedd Itt-Hon M 3 A város magához emelheti mostoháit Közműfejlesztési munkák a város határában Nagy József Miskolc (ÉM) - A Bokréta, a Nimród utca és a Kiskőbánya lakói az utóbbi időben szembe­sültek közvetlen közelről azzal, mivel is jár, ha a környéken közműveket építenek. A Pacsir­ta utca új aszfaltos útja miatt fönt a többi utca forgalmát összefogó területeken egy ideig még egy sávon lehetett közle­kedni, aztán ez is megszűnt és amikor ott jártunk a Kiskőbá­nya, a Búzavirág utcákat a munkák elzárták a világtól. Autóval nem lehetett felmenni, mert akkorra már egyetlen kes­keny csík sem maradt, ahol az autók eljárhattak volna. A kör- besereglő asszonyok mondták, hogy amikor egy idős hölgy meghalt, a halottas kocsi sem tudott feljutni. A Búzavirág ut­ca volt akkoriban a város vé­ge. Egy napon elvitték a nagy szemetesedényt is, úgy mint bármikor máskor, azonban, a konténer azóta sem került elő, mondták a nyár közepi foga­dóórán a helybéliek. Ha ók nem tudnak itt autóz­ni, nem tud a szemetet szállí­tó cég sem. Nem is szállítja el a szemetet, de amint a lakók mondják, (ez június közepén volt) a szemét elszállításáért já­ró díjat ugyanúgy követelik, mint azelőtt tették, amikor el is végezték ezt a munkájukat. Nádaskai Istvánné azt ne­hezményezi, hogy itt sok szol­gáltatásról kell lemondaniuk, vagy ha azok el is jutnak az ut­cájukba, nem sok a köszönet a minőségükben. Húsz család szenved emiatt, nincs útjuk, nincs vezetékes víz sem, a köz- világítás is akadozik. A fogadóórát tartó Hámori Zoltán igyekszik megnyugtató választ fogalmazni az elhang­zottakra. A városnak ez a ré­sze, mint a Kiskőbánya is, már külterület. Akik itt élnek, va­lamikor illegálisan építkeztek és ezzel vállalták azt is, hogy a város nem ismeri el jogukat a közművekre, a vízre, a vil­lanyra, a jó, megbízható minő­ségű utakra. Az itt lakóknak még az egyébként jogosan el­várható állami lakásépítési tá­mogatás sem jár, ha itt akar­nak építkezni, arra sem tart­hatnak igényt. Ez a tipikus külterület, melyet a város az is­mert gazdasági gondjaira való Fotó: Fojtán László hivatkozással egyelőre nem is akar átminősíteni, hiszen azzal hivatalosan elismerné kötele­zettségeit is az ott élőkkel szemben. Viszont éppen ennyi hátrány mellett a környék (még a városhoz tartozó utcák) közműfejlesztési munkái miatt nem szabad további nehézsé­gekkel terhelni mindennapjai­kat. A felhalmozott föld, az út „elvétele” kétségtelenül kihat mindennapjaikra, az ott élők hangulatára. Szóba is került egy közérzet javító lépés meg­tétele, egy nyilvános telefonál­lomás létesítése, mégpedig mi­előbb, természetesen csak a hi­vatalos városi határokon belül. Addig is, amíg Miskolc előbb, vagy utóbb magához emeli je­lenlegi mostoha utcáit. A változás törvényszerűnek mondott nehézségei HETI IF.GYZFT Szakszerűség Nagy József A fényes üzlet bejárata fölötti reklám szolid eleganciával hívja fel a vásárló figyelmét arra, hogy itt ugyanolyan fel­tételekkel vásárolhat, mintha azt Eu­rópa bármelyik boltjában tenné. Ugyanaz az árukészlet, ugyanolyan ud­variasak az eladók, a garancia sem rö- videbb, mint nyugatabbra. Ez már azért valami, folytatta történetét a pa­naszával hozzánk érkező. A felszínes különbségekről csak annyit: az eladók korántsem olyan tájékozottak, ugyan­is hosszas szakmai vitájukban a ta­nácstalanok esélytelenségével marad­tak alul. Számlát csak noszogatásra adtak, modoruk pedig érdes maradt mindvégig - így az olvasó, aki mélyeb­ben is megosztotta velünk véleményét. Azzal, hogy a régi üzletek sorra-rend- re magánkézbe kerültek, az új tulajdo­nos nyomban hozzáfogott a bolt arcu­latának totális átalakításához. Talán mondani sem kell, hogy ezt nem szak­mai, hanem elsősorban esztétikai meg­fontolásaira hagyatkozva tette. A bel­ső most már valóban sárgább, sőt pi­rosabb és élénken csíkozottabb is, mint amilyen a régi volt, s elkerültek a he­lyükről azok a megszokottan kézre ál­ló, legkeresettebb termékek, amelyeket most keresve-kutatva sem könnyű meg­találni. Amire a régi garnitúra legfia­talabb tagja is kapásból vágta a vá­laszt, most a máshol elhelyezkedni nem képes családtagok, rokon gyerekek jó esetben széttárt kézzel válaszolgatják ugyanazt: nem tudom, megkérdezek va­lakit. Ahogy a panaszosunkat hallgatom, leg­inkább erre az apróságra rágott be, em­lékeztetve bennünket arra, hogy a még nem is olyan régi rendszerben a legtöbb pénzzel kecsegtető munkahelyekre a pártbizottságok, a tanácsok „ajánlá­saival” lehetett bejutni még a nyári va­kációzó diákoknak is. Most meg azt tapasztalja, hogy szakér­telem ide vagy oda, tanácstalan roko­nok siserehada tesz-vesz a régi szakbol­tokban, vagyis a hozzáértés hiánya mi­att szerinte úgy ődöngenek a szakmai ismeretek labirintusában, mint akik at­tól félnek, valaki bármelyik pillanat­ban valami nehezet kérdezhet tőlük. Mondjuk, hogy megveheti-e a tízes me­netű csatlakozót a régi típusú gépéhez, mert akkor kényelmetlen perceket kell átélnie. A figyelmességet, a türelmet meg ho­gyan is kérhetné számon ilyen alapve­tő hiányosságok láttán. Senki sem vi­tatja, hogy a nagybácsi, a sógor bolt­jában helye lehet a legközelebbi rokon­nak, azt azonban számon kérheti, hogy legyen az a rokon akármilyen közeli vagy távoli, a szakmával -amiben bol­dogulni akar - legyen, ha nem is köze­li, de legalább köszönő viszonyban.

Next

/
Thumbnails
Contents