Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-18 / 167. szám
8 M Itt-Hon 1995. Július 18., Kedd _ MISKOLCI PORTRÉ A tolmács Több hónapig élt Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban Gáspár Péter, aki jelenleg katonaidejét tölti Ady-ligeten mint tolmács. A külföldön szerzett nyelvtudása többször hozzásegítette őt, hogy határőrségi rendezvényeken nagy tiszteletben álló embereknek tolmácsolhasson. A miskolci fiatalember szülővárosában a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett úgy, hogy harmadéves tanulmányait Bécsben végezte el, ösztöndíj segítségével. Már ebben az időszakban elhatározta, hogy minél több idegen nyelvet elsajátít. Az azóta eltelt hét év alatt angolból és németből is letette a C kategóriájú felsőfokú nyelvvizsgát, és franciául is „pötyög” már egy-két dialektust. Korán meghozta gyümölcsét a szorgalmas tanulás, hiszen zöld út vezetett számára az egyetemi felvételihez. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetemen folytatta, ahol párhuzamosan „vitte” a gépész- mérnöki és a közgazdasági kart. Angol szakfordítói diplomát szerzett, amellyel számtalan lehetőség nyílt előtte. Többek között így tudott például elhelyezkedni az Alukol magyar-német Kft.-nél, ahol Németországba kerestek számítógépes tervezőt. Katonaidejét idáig is számtalan élmény és emlék virágozta be. Szinkrontolmácsolt az 1994 szeptemberében Siófokon rendezett határrendészeti konferencia határforgalmi szekcióülésén, amelyen tizenöt ország küldöttsége vett részt. 1995. április 30. és május 4. között bonyolították le a III. Nemzetközi Határrendészeti Konferenciád ahol kísérőtolmács szerepét töltötte be. Magyarországon kívül húsz ország delegációja vett részt a tanácskozáson, amelyen az elhangzott felszólalásokat másnapra az adott ország nyelvére lefordítva kellett papírra vetni. A ’95-ös év elején látogatott hazánkba a bajor határrendőrség két tagja, ők egy hetet töltöttek el, nekik is Gáspár Péter tolmácsolt. Mindezek mellett nap mint nap más és más kisebb-nagyobb fordítással kell megbirkóznia. Gyógynövények kitartó gyűjtői Miskolc (ÉM - K.L.) - Új virágkorát - ahogy mondani szokták - reneszánszát éli a gyógynö vény gyűjtés, a természetes gyógymódok ismételt terjedésével. Se szeri, se száma a különböző gyógymódot hirdetőknek - az évszázados tapasztalat azonban még most is elsősorban a különböző gyógyfii- vekbe helyezi a bizalmat. Már csak azért is, mert a vadontermő gyógyfüvek - csakúgy, mint a termesztettek - a gyógyszer és kozmetikai iparban is fontos alapanyagként szolgálnak. Nyár végén például a mák termésének begyűjtését követi nálunk a gyógyszer alapanyagként hasznosítható mákgubó felvásárlása. A fiivek szedésével, gyógyításra történő felhasználásával századok óta elsősorban az asszonyok foglalkoztak. Hajdan „vajákosoknak” hívták, a középkorban boszorkánysággal is vádolták őket. Napjainkban azonban ez a rosszízű megkülönböztetés már megszűnt. Igencsak nagyra értékelik azoknak a tudását, akik meg tudják különböztetni a gyógyfüveket, ismerik azok alkalmazásának módját. Talán azon sincs mit csodálkozni, hogy elsősorban a zempléni részeken virágzott és hasznosul napjainkban is ez a tudás. Az erdők közzé zárt települések, az orvostudorok hiánya szinte kényszerítette az ott Gyerekek honi rajzasztala Nyár végére begyűjthető a mákgubó Fotó: Fojtán László élőket, hogy a betegségeikre, „fűben-fában” keressék az orvosságot. Aztán a pataki fejedelemasszony „füveskertje” is erősítette a gyógyfüvekben való hitet. A természet pedig igen bőkezűen adta azokat, amelyek különböző „nyavalyákra” hasznos írül szolgáltak. Szinte lehetetlen felsorolni az erdőn-me- zőn gyűjthetőket. Csak mutatóba néhány, amely most, júliusban szedhető, szárítható, s eltartható. Ezek közé tartozik természetesen a hársfa virága, amelyik lassan már elvirágzik, de gyűjthető most például az ap- róbojtoiján, amely torokbajra, májbántalmak ellen hasznos, a molyhos ökörfarkkóró, amely izzasztó, de jó köhögés csillapítására is. A feketebodza, amely szintén izzasztó, leveléből pedig kenőcs készíthető. Mindezek erdőnyiladékokban gyűjthetők. Aztán ott van az ezerjófű, a medvetalp, a közönséges cickafark, s száz más „hektika” elleni természetes gyógyszerként használható fu- féleség. Nyár Bíró Krisztina miskolci tízéves kislány rajza Arattak a felsőzsolcai sikerkórusok „A TARTALOMBÓL Olcsó barackot az exminiszterelnöktől A történet írója gyermekkorának egyik érdekes epizódját adja közre, nevezetesen azt, amikor a piacon találkozott az egykori miniszterelnökkel, aki momentán árusként tartózkodott ott, s ám barackja nem lévén, egyet mégis csak adott a kíváncsi iskolásnak. (2. oldal) Az örök természetről tábortűz mellett Minden évben megrendezi bükki sátortáborát a Vasutasok Vörösmarty Művelődési Háza. Elsősorban most is azokat az általános iskolásokat váiják, akik szeretnének jobban megismerkedni a hegyvidék növény- és állatvilágával, akik szívesen tesznek kiadós túrákat a Bükk szépséges vidékeire. (2. oldal) Kempingeink idei szerény nyaráról Kevés a vendég, és ami a legfeltűnőbb, a hazai érdeklődés erősen megcsappant. A kempingek vezetői várták az iskolai szünet kezdetét, a máskor is később érkező nyugati turistákat, ám eddig nem igazolódtak reményeik. A külföldi és a hazai turista is kevesebbet költ, vagy ha mégis mélyebben a zsebébe nyúl, akkor távolabbra utazik. (2. oldal) Magához emelhetné mostoháit a város A külvárosi utcák, az igazi külterületek jóformán a rendszerezettebb külsejű falvak színvonalát sem érik el. Érthető, ha a képviselői fogadóórák ilyen területeken nyomban panasznappá változnak, és áradnak a kritikák, a város vezetésének döntéseit minősítő észrevételek, megjegyzések. (3. oldal) Együtt az arany és ezüst minősítést nyert zsolcai dalosok. A felvétel egy burgenlandi fellépéskor készült. Fotó: ÉM-archív Felsőzsolca ÍÉM - NJ) - Külön tanulmány lehetne annak elemzése, mi teszi a falusi embert egy kórus állandó tagjává. Azt tanulta az iskolában, hogy jó a közös éneklés, amiben az ember megtisztul és folyamatosan gazdagodhat, ahol belé- plántálták az ének és a zene szeretetét, vagy a szülői ház példája adta az indíttatást, barátok, barátnők kérésére döntött így, a válasz ezerféle is lehet. Akik viszont egyszer megízlelték az együtt éneklés örömét, már nem sajnálják a próbákra költött sok-sok órát. Az éneklés öröme Bármilyen fárasztó munkából, gondokkal terhelt munkahelyről érkeznek, itt egymástól csak a megértést, a támogatást, a biztatást kapják. És még valami nagyon fontosat: a hosszú hónapok, évek során kimunkált, kiérlelt dalok után felcsattanó, az őszinte elragadtatás pillanataiban születő taps. Az elismerő tapsra pedig az amatőrnek is szüksége van, ugyanúgy, mint a profiknak, a hivatásos énekeseknek. A zsolcaiak híres kórusai eddig is számos kiemelkedő szereplést tudhatnak maguk mögött itthon és külföldön egyaránt. Amit elértek, azt szigorú karnagyaiknak is köszönhették, akik a jobbítás, a csiszolás szándékával vezették őket, és nem ismertek megalkuvást az előbbre jutás érdekében. Népzenei fesztivál Mindennek eredményeképpen legutóbbi szereplésük nyomán arany, illetve ezüst minősítést szereztek. Történt pedig mindez Hernádnémetiben a Népdalkörök és Népzenei Együttesek Nyolcadik Országos Minősítőjén. Az arany a felsőzsolcai Férfi Népdalkórusé, az ezüst a Rozmaring Női Népdalköré lett, tegyük hozzá, nagyon is megérdemelten. A hernádnémeti polgármester Szilágyi György, illetve a helyi Naplemente Pávakör vezetője tizenhat együttest köszönthetett a találkozón, melynek programja a helyi református templomban kezdődött. A népdal és népzenei fesztivál műsorát a résztvevők, az érdeklődők az iskola mögötti kastélykertben hallgathatták, nézhették végig. Arany és ezüst Negyedikként, illetve ötödikként léptek színpadra a zsolcai együttesek és műsorukkal a nézők nagy megelégedését vívták ki. Innen kezdve már sejteni lehetett a minősítők véleményét is. Végül négy együttes kapott arany oklevelet, öt ezüstöt és ebben a mezőnyben vitathatatlan helye volt a két együttesnek. A fesztivál óta aligha lehet olyan zsolcai lokálpatrióta, aki - szereti faluját és bármikor kész is tenni érte - ne ismerné legalább nagyobb vonalakban a két helyi együttes siker- útját a mostani minősítőig. Fakitermelőből segédműtős Tizennyolc végzősből hárman maradtak a pályán (4. oldal)
