Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-18 / 167. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Misztika 1995» Túlius 18», Kedd _TÖPRENGÉS Ha tatátkoznánk... Brackó István Nagyobb bizonyossággal tudom, hogy a világegyetemben nálunknál értelmesebb lényekéinek, mint azt, hogy velük föl tudjuk venni a kapcsolatot. Nagyok a távolságok. Az égi teleszkópok eddigi semmi megfejthető, kódolható jelet nem produkáltak. A racionális valószínűség is azt prognosztizálja, hogy nem a „kék bolygó" az élet egyetlen hordozója... Hátha üzenet érkezik egyszer. Hátha landol a Földön egy csuda-fura masina. Hátha a földi ember vág neki - hibernált állapotban, fénysebességű rakétával - az űrnek? Hátha már itt vannak? Vagy itt voltak? Csupa fura kérdés. Napjaink emberét azért foglalkoztatja, mert szaporodnak a közvetett bizonyítékok, hogy nem vagyunk egyedül, hogy figyelnek bennünket. Könyvtárnyi irodalma van a megmagyarázhatatlan tényeknek, a transzcendens jelenségeknek. Dániken, Berlizt könyvei és következtetési azt sugallják, hogy szaporodó ismereteink miatt, vagy ennek ellenére is sokasodnak a talányok. A piramisok mértani pontossága, a mayák romjaiban is fantasztikus sok építménye, az évszázados kristályokban talált tökéletes tisztaságú acélhenger, a primitív népek űrhajós rajza, a tunguz „meteor" titka, a Bermuda-háromszög rejtélye némi fogódzót ad egy másfajta világkép kialakításához. ízlés és vérmérséklet dolga az azo- nosítatlan repülőtárgyak megítélésnek ügye is. Rengeteg ufó-kép forog közkézen. Többen és többször eskü alatt vallották, hogy ismeretlen repülő tárgyat láttak, s kommunikáltak földön kívüli lényekkel. Akadtak férfiúk, köztük egy magyar is, akik állították, hogy közösülésre kényszerítették őket „éteri hölgyekkel". Velem ilyen kaland nem esett meg, de szívesen telekommunikálnék valakivel, aki más mint én. Nem azért, mert más a színe, vagy más a fizimiskája. Az információ érdekelne. Mitesznek, mit isznak, hogyan nemzenek gyereket? Honnan és miből nyernek energiát? Milyen berendezkedésű államban élnek, ha van állam egyáltalán? Cigarettáznak-e, ismerik-e a csirkepaprikást? S szoktak-e táncolni? Szóval: várom őket. A félelem kisebb bennem, mint a kíváncsiság. Éjszakára nyitva hagyom az ablakot. Hogy könnyebben bejöjjenek, hogy a hűtött sört rögtön eléjük tegyem. Előtte persze kezet fogunk, már persze, ha van kezük. Ennek híján főbó- lintással üdvözöljük egymást. A világtalálkozón mondták A földön kívüli civilizációkkal foglalkozó tíz országból érkezett „szakértők” tanácskoztak nemrég Costa Ricában. Nem egy közülük azt állítja, hogy kapcsolatban áll a távoli galaxisokon élő sorstársainkkal. A résztvevők nem mindennapi jövendöléssel kezdték fórumuk beharangozását. Azt állították ugyanis, a földönkívüliek figyelmeztették őket, hogy egy olyan új sorsdöntő fejlődési szakasz kezdetén vagyunk, amely csak minden 26 milliárd évente egyszer következik be. Meg akarják értetni a világgal, hogy az embereknek meg kell változniuk, hogy képesek legyenek elkerülni a fenyegető összeomlást. A földönkívüliek létezése nem egy eshetőség, hanem maga a realitás. Más fejlettebb civilizációból jött „idősebb” testvéreinkről van szó, akik a béke és a szeretet üzenetét hozták nekünk - vélekedett a perui Sixto Paz. Nem kevesebbet állítottak, minthogy hetven földön kívüli civilizáció lényei látogatnak el időről időre a Földre. Naponta hét ufót figyelnek meg - mondta Carlos Paz, aki mint fiútestvére Sixto azt állítja, hogy már maga is járt más csillagrendszerekben. A Paz testvérek szerint a földönkívüliek egy anarcho-szocialista rendszerben élnek, ahol nincs semmiféle hierarchia, még államfő sem. Ezen az oldalon olyan írásokat közlünk, amelyek tartalma a tudomány mai állása szerint nem igazolható, más esetekben legalábbis vitatható. Miután ezek a kérdések sok embert foglalkoztatnak, igyekszünk kielégítem ezt az olvasói igényt - de szerkesztőségünk nem azonosul a konkrét, tudományos értékű bizonyítékokat nélkülöző állításokkal. Az oldalt összeállította: M. Szabó Zsuzsa Szólítson csak professzornak! — Mi a foglalkozása? -Ember vagyok...-Ebből él?- Nem. Néha fényképezek. (Bertha Bulcsú) Budapest (ÉM - B.I.) - A bérelt budai villa teraszáról az egész Pest belátható. Szikrázóan tűz a Nap, de itt kellemes hűvös van, enyhe szellő füjdogál. Semmi sem utal arra, hogy ez egy rendelő, egy gyógyító hely. Se orvosi műszer, se gyógyszer, se fehér köpeny. Az asztal közepén egy nagy tál meggy pirosük. Miközben ropogtatjuk, vendéglátóm figyelmeztet, hogy ez a gyümölcs különösen egészséges. Szárából különböző nyavalyák ellen ható tea főzhető, s porrá tört magja is gyógyhatású. Vilenszkij Grigorij parapszicho- lógus jókötésű, szakállas, 44 éves férfi. Négy éve tette át székhelyét Moszkvából Budapestre. Jól érti, kevésbé beszéü nyelvünket, de a szeánszon két tolmács is közreműködik. Felesége, természetgyógyász társa, Tatjána is tud magyarul, de a komolyabb mondanivaló oroszul hangzik el. A szintén parafenomén képességgel megáldott gyermekük, Roman, most nincs itt. Jelen van még néhány kiválasztott tanítvány. Erről-arról folyik a szó, fogy a meggy, a dohányosok az erkélyen gyújtanak rá.- Mi a megszólítása, titulusa önnek? — Szólítson csak professzornak. A többiek is így hívnak. Vagy ha jobban tetszik, akkor Grigorijnak. A puhatolódzó beszélgetés kapcsán fölmerül bennem, hogy akár tegeződhetnénk is, hiszen kollégák vagyunk, illetve voltunk. Házigazdám ugyanis fotósként kezdte egy hírügynökségnél. Miközben szorgalmasan kattintgatta a fényképezőgépet, rájött-ráérzett arra, hogy különleges készségekkel rendelkezik. Látja a láthatatlant, érzi az érezhetetlent, s olyan energia birtokosa, amelyet mozgósítani tud... Képességeinek tudatos fejlesztésével - ő mondja így - kifejlődött benne egy küldetéstudat. Mivel segíteni tud, segítenie kell!- Ilyen előzmények után céljairól nem kérdezhetem, csak arról tudakozódom, hogy miből áll ez a küldetés...- A legfontosabb: az ember teremtőképességének fejlesztése, hogy az ember egyre inkább terem- tővé váljék... Ura legyen testének és lelkének, s ezáltal a salakot kimossa önmagából és a világból. Akár vallásos kicsengése is lehetne ezeknek az egyszerűsített mondatoknak, de hitről, a szó biblikus értelmében, nem esett szó közöttünk. Abban is megállapodtunk, hogy - a hasonló jellegű cikkektől eltérően - egyetlen csodálatos esetét sem írom le, s nem másolok ki sorokat a hálálkodó levelekből.- Miért éppen Magyarországot választotta?- Nem tudom. Talán ösztönösen... De abban bizonyos vagyok, hogy ez az ország Európa útjainak metszéspontjában fekszik. Lehet, hogy ez vonzott. Politikáról, gazdaságról nem beszéltünk, s csak úgy mellékesen jegyezte meg, hogy Moszkvában sokkal jobban keresett. Persze, nem a fotózással - amelyet már régen abbahagyott -, hanem a természet- gyógyászattal. Nagy tervéről kérdezem, ami tulajdonképpen összehozott bennünket.- Ön eddig is tanított. Most milyen „katedrára” áll? '- Szeptemberben nyílik a Misztériumok Iskolája, Budapesten, a Kende Kenuth utca 55. szám alatt. Információs telefonunk: 285-33-68. Az egyéves kurzus alatt 400 órán át elméleti és gyakorlati képzést tartunk majd a teozófia, az ezoterikus tudományokból. Lesz speciális meditáció, szatrális gyógyítás, bevezetés a reinkarnáció és az okkult filozófia tanaiba.- Szédülök, de a számok kijózanítanak. Nem túl magas a hetvenezer forintos tandíj?- Megítélés, s természetesen te- hetősség dolga ez: mi olyan ismereteket adunk, amelyek az élet minden területén hasznosíthatóak. Emellett természetesen tartunk rö- videbb, olcsóbb, eltérő témájú kurzusokat is. Mintegy kétszáz hallgatóra számítok, s az eddigi tapasztalatok szerint a diplomás tanulóknak csak 10-30 százaléka lesz „tanár”, a többiek tovább űzik korábbi foglalkozásukat, vélhetően magasabb szakmai szinten, s kiegyensúlyozottabb lélekkel.- Milyen ember ön, professzor úr?- Boldog és türelmetlen, mert sürget az idő... Nem dohányzom, de a jó konyakot megiszom. Persze, csak mértékkel. Ha időm engedi, akkor lovagolok, de autót vezetni nem tudok. Olvasni nem csak az írott jelekből lehet. Van, ami a szem számára láthatatlan. Fotó: ÉM-repró Lovak dobogása hallik... Priska Tibor Az idősödő férfi csodálkozva nézte a távoli, enyhén emelkedő hegy hosz- szúkás gerincén a hintót. Mert bizonyosra vette, hogy hintót lát, a lemenő Nap mögöttes fényétől fekete hintót, fekete lovakkal. Nem emlékezett rá, hogy azon a gerincen valaha is út lett volna, de ezek szerint mégis építettek. Még egyszer odanézett, majd sietett a munkába. Azaz, így estefelé már a második műszakba, a maszekba, ámbár szívesebben ült volna be egy seritalra. De minden drágul, kell a pénz, megfogni mindent, amit lehet. Amíg bírja. Hetek múltán jutott eszébe a hintó, a reggeli órákban, munkába sietve. A hegy felé tekintett, és ismét látta. Most a hegyoldalban lévő, hatalmas irtáson ereszkedett lefelé. Ezek szerint tényleg ott az út. És a hintó valóban fekete a lovakkal együtt. Vajon ki járhat arra hintó- val? Erdész? Hobbis újgazdag? Némelyeknek annyi mindenre jut ma már pénz! De lehetséges, hogy valamely ügyes vállalkozó, aki kirándulókat sétáltat ily módon. Ez lehet az igaz! Órájára tekintett, és meggyorsította lépteit, el ne késsen, a mai tulajdonosok nem sokat teketóriáznak, bármikor lapátra kerülhet, ha nem töri magát. Nyomás! Az egyik este már sötétedéskor, fáradtan bandukolt hazafelé, erősen krákogva a sok cigitől, szíve meg mintha gyorsabban vert volna a ki tudja hány feketétől. Abba kellene hagyni. A cigit is, a kávét is - gondolta, miközben újabb cigarettát kotort elő, felkattintotta az öngyújtót, a művelethez kis időre megállt. A csendben lódobogást hallott. Furcsa lódobogást, mintha a lovak szabálytalanul lépkednének. De hát miért lépkednének a lovak szabálytalanul? Nem is tudnának, csakis szabályosan! Míg ezekre gondolt, egyre tisztábban hallotta a dobogást, dob-do-dob, dob-do-dob, majd az utca végén hirtelen feltűnt a hintó. A fekete hintó, fekete lovakkal. A kocsist is látta, mereven ült a bakon, és úgy érezte, valahová mesz- szire, előre néz, nem őrá. Jött a hintó, közeledett, de még mielőtt ide ért volna, befordult az egyik keresztutcába. Kicsit még lehetett hallani a sajátos lódobogást, majd elhalkult, elcsendesült minden. Pecás barátja csak nehezen tudta rábeszélni a hétvégi kirándulásra.- Mozdulj már ki, hagyd kicsit a melót, rád fér a pihenés! - győzködte, végül a férfi beadta derekát.- Csak ha nem maradunk nagyon sokáig!- Rendben. Miért akarsz visszajönni?- Valami kis melóm lenne még estére. Barátja lemondóan legyintett, majd elindultak a tóra. Kellemes nyári nap volt, a tóról hűsítő szél ál- mosított, a kapásjelzők csendben várakoztak, a fenekezők a mélyben lapultak. A férfi most már örült, hogy kijött, de azért az esti meló is a fejében motoszkált. Elindult, hogy a közeli büféből néhány üveg sört hozzon. Meglepődve látta, hogy nem messze az úton ott áll a fekete hintó. Tisztán látta a fekete lovakat is, meg a bakon ülő, merev fickót, aki meg sem moccant. Nyilván vár valakit, az utasa leszállhatott, vagy éppen ezt a tavat nézi - gondolta, és a sörökkel visszaballagott barátjához.- Te nem tudod, kié az a fekete hintó? - kérdezte pecás barátjától.- Miféle fekete hintó?- Amelyik ott áll kinn az úton.- Hát arra kíváncsi vagyok, mutasd! Pár lépést kellett csupán megtenni, hogy végig lássanak az úton. Nem volt ott a hintó. Hová tűnhetett ilyen gyorsan? - ámult a férfi. De mintha még hallotta volna a lódobogást. Dob-do-dob, dob-do-dob... Egyik napon ismét pecás barátjával bandukoltak az utcán. Jókedvűen beszélgettek, hónuk alatt szépen csomagolt pezsgőkkel, éppen egy közös barátjuk névnapjára igyekezve. Dob-do-dob, dob-do-dob... A férfi megállt, megfogta barátja kaiját.- Hallod a lovakat? Jön a hintó! Amelyikről a tónál beszéltem!- Nem hallok semmit.- Pedig közeledik... No, ugye, megmondtam! Valóban feltűnt a fekete hintó, a fekete lovakkal, közeledett, közeledett, a férfi kissé félrehúzta barátját, a hintó már melléjük ért, a bakon ülő merev alak lassan oldalra fordította fejét és ránézett a férfire, majd ment tovább, lassan halkult a különös lódobogás.- No? Mit szólsz? - így a férfi.-Mihez?- Hogy-hogy mihez? A fekete hintóhoz! Amelyik itt ment el közvetlen mellettünk! Ahhoz! Barátja megvakartra üstökét, megcsóválta fejét, és halkan mondta:- Nem jött erre semmiféle hintó. Lehet, hogy te már eddig másütt is névnapoztál? No, gyere, még lekésünk! A férfi jókedvűen ébredt, sorra számlálta aznapi tennivalóit, rég kiverte fejéből a hintót, már tudja, hogy a hegygerincen nincs semmilyen út, elfogadta barátja véleményét, miszerint nyilván hallucinál, képzelődik, itt áll előtte ellenben most is egy teljes nap, bőséges a vé- geznivaló... Dob-do-dob... Megállt, várakozott. Ismét a lovak dobogása. Figyelte a különös lódobogást. De hiszen...! Hiszen ezek a lovak...! Pontosan a szív ritmusát dobogják! Hát ilyet! Hát ez hogy lehet? Föltűnt a fekete hintó is. Közeledett. A bakon ülő alak úgy fogta a gyeplőt, mintha meg akarna állni. Mintha éppen mellette szándékozna megállni... Dob-d... Ufót láttak a Csereháton? Cserehát (MTI) - Négy szomszédos csereháti kisközség - Szakácsi, Tömör, Lak és Selyeb - lakói azonosan és egybehangzóan állítják, hogy június végének egyik szombatról vasárnapra virradó éjszakáján ismeretlen repülő tárgyat, illetve fényjelenséget észleltek. Az MTI tudósítójának a helyiek elmondták, hogy éjjel fél egykor Szakácsi határa fölött látták meg a körülbelül 30 méter átmérőjűre becsült csészealj alakú, egy helyben lebegő, majd vízszintesen időnként oda-vissza elmozduló tárgyat. A jelenség egy órán át volt észlelhető. Számosán látták - többen éppen lagziból tértek haza -, sokan a szomszédokat is riasztották a látványra. A falvakban rengeteg kutya van, de amíg a jelenséget látni lehetett, az ebek még csak nem is vak- kantottak - állítják. A repülő tárgy semmiféle hangot nem adott, csak erős fényt bocsátott ki a hat egymás fölötti sorban lévő 36 ablakán. A térségben különben szélcsendes időjárás és derült, csillagos ég volt. Egy óra elteltével a jelenség egyszerűen eltűnt. Megoldódik végre a Bermuda-rejtély? London (dpa - MTI) - Évtizedek óta rejtély lebegi körül a Bermuda- háromszöget, ahol időről időre hajók és repülőgépek tűnnek el titokzatos módon nyomtalanul. Legalábbis erről lett hírhedt az Atlanti-óceánnak az a térsége. Most a Londonban megjelenő tudományos folyóirat, a New Scientist legújabb számában olyan feltevést közölt, hogy a hajók és a repülőgépek az óceán mélyéről felszállt me- tángáz-gömböknek estek áldozatul. Ezért a brit Természeti Környezet Kutató Tanács (Natural Environment Research Council) tudósai az ősszel fúrásokat végeznek e feltevés alátámasztására - jelentette a dpa. A tervek szerint megvizsgálják a tengerfenék viszonyait a Bermudáktól egészen az amerikai szárazföldig. John Parks, a bristoli egyetem munkatársa szerint megvizsgálnak a tengerfenéken tenyésző és metánt előállító baktériumokat. Normális körülmények közt a tengerfenéken uralkodó nagy nyomás miatt a gáz jégkristályok, úgynevezett jéghidrátok formájában gyü- lemlik fel. Eddig ismeretlen folyamatok hatására azonban hirtelen nagy tömegben szabadulhat fel gáz, és az megmérgezheti az éppen arra haladó hajók vagy repülőgépek utasait - tételezik fel a kutatók. Egy régi eset Új-Guineából Valódi élőlényekről számolt be Reverend Gill és több tanártársa, tanulója Új-Guineából, akiket 1957. január 27-én egy ufó közelített meg. Gill és társai egyik karjukat felemelve, barátságosan üdvözölték a gépet, mire annak nyílásából ugyanolyan integetéssel válaszoltak. Amikor két karjukat emelték fel, az állítólagos űrlények is ugyanezt tették. De leszállni nem szálltak le. Természetesen, ez igen gyenge bizonyíték élő személyek mellett, lehetett elnézés, de lehetett robotgépek utánzó mozdulata is. Több más esetben is jelentették a szemtanúk, hogy kicsiny zöld színű, nagyon szőrös élőlényeket láttak leszállni ufókkal, de bármily egybehangzóak is ezek a különböző helyen és időben észlelt jelenségek, vagy robotemberkékre vonatkoznak, vagy csak hallucinációk lehettek. Adamsky könyvet is írt erről a találkozásról és a felvett fényképekről, ami - természetesen - bestseller lett. Adamsky soha semmiféle iskolát nem végzett, de jó fotográfus hírében állt, és egy hivatalos nyilatkozatában azt mondta ufó-felvételeiről, hogy lehetnek igazak, de éppen úgy lehetnek hamisítványok is, amit egy 9 éves gyere is megcsinálhat egy Kodak-masinával. Mindez nem kedvetlenítette el az űrlények barátját, tovább figyelte az eget, és 1952-ben ugyanaz az ufó, amelyet megelőzően lefényképezett, ismét megjelent, és vagy 50 méterre megközelítve Adamskyt, kidobott valamint. Ez annak a filmnek a tekercselő hengere volt, amit az első találkozásnál adott át úrbarátainak. 4
