Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-03 / 154. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995. Túlius 3., Hétfő Hétvégén: Kaláka A Kaláka folkfesztiválra immár 16. alkalom­mal látogathat el az érdeklődő közönség júli­us 7-8-9-én. A helyszín a szokásos: a Diós­győri vár. Hagyományos a szerkezet is: a fesz­tivál első napján, július 7-én, pénteken este 7 órától verskoncert a Bartók Béla Művelődési Házban. Este 10-től Folk és jazz a Muzsikáló udvarban. Szombaton délelőtt fél 11-től gye­rekfesztivál a Muzsikáló udvarban, délután 3- tól kezdődik a versenyprogram a várban. Az ünnepélyes megnyitót délután 5 órára terve­zik. Vasárnap délelőtt 11 órától istentisztelet a fesztivál művészeinek közreműködésével a belvárosi evangélikus templomban. Délután 3-tól szintén versenyprogram, 5-től fesztivál. Ami viszont részben változik: a fellépő együt­tesek listája. Először szerepel például a feszti­válon Ferenczi György és a Herfli Davidson (felvételünkön). „Dúslombú” népdal Hemádnémeti (ÉM - N.Z.) - Az általános iskola mögötti kastélykertben július 1- jén, szombaton egész nap szólt a dal, a ci- tera. A színpad mögötti dúslombú, sok­ágú, öreg tölgy sajátos képzettársításra adott alkalmat. Sugallta: ilyen dúslombú, sokágú a magyar népdal és a népzene is. A Hemádmenti Dalostalálkozóra érkezett ti­zenhat együttest és az érdeklődő közönséget Hemádnémeti polgármestere, Szilágyi György köszöntötte. Kedves színfoltja volt az ese­ménynek, hogy a polgármester ezúttal nyúj­totta át a megyeszerte köztiszteletnek örvendő karnagynak, Engi Istvánnak a Herdnádnéme- tiért emléklapot. Kerekes Jánosné, a vendéglátó Hernádné- meti Naplemente Pávakör, egyben a helyi nyugdíjasklub vezetője üdvözlő beszédében emlékeztetett a dalosok jubileumára. A Ma­gyar Televízió 1970-ben hirdette meg a hamar népszerűvé vált „Röpülj páva” népdalver­senyt, amely mozgásba hozta, új életre keltet­te a hagyományos népi kultúrát. Szereplésük alapján több együttes kapott arany-, ezüst- és bronz minősítést. Maróti Gyula, a zsűri elnöke - a Kórusok Országos Tanácsának nyugalmazott főtitkára - találkozást követően kiemelte: - A maguk nemében a népdalkörök is ugyanazt a funkci­ót töltik be, mint az énekkarok, ha valóban a nép zenei anyanyelvén énekelnek. Óriási je­lentőségűnek tartjuk, hogy magyar és szlovák valamint szlovéniai nemzetiségi együttesek találkozhattak itt. Persze javítanivaló is akad. Jobb is lehetett volna, amit hallottunk, ha job­ban megfontolják Bárdos Lajos tanácsát, mi­szerint a népdalcsokor olyan, mint egy kompo­zíció; nem egyhangú, ellenkezőleg színes, vál­tozatos. Ezek azonban apróságok, az egésznek az a lényege, hogy a kórusok akár egy nagy család tagjai voltak itt együtt. A dalostalálkozó zárásaként Szűcs Ferenc- né, a Társadalmi Egyesülések Szövetségének megyei ügyvivője gratulált a szereplőknek és a hemádnémetieknek a kitűnő rendezvényhez. * Szombaton nem csak Hernádnémetiben, de Bogácson is szólt a dal. Az elmúlt hét vége nagy rendezvénysorozata, a sok kulturális programmal színesített nemzetközi borfeszti­vál után a fürdő szabadtéri színpadán most nemzetközi dalostalálkozót rendeztek, ame­lyen 11 hazai és 10 külföldi együttes vett részt. Tegnap délután pedig ugyanitt a dániai Hin- nerup ötventagú ifjúsági fúvószenekara is be­mutatkozott. Respighi magyar tanítványa Farkas Ferenccel jó és rossz zenéről, zeneszerzésről Méhes László Szerencs (ÉM) - Farkas Ferenc, az 1905-ben született zeneszer­ző, karnagy, zenepedagógus éle­tét és munkásságát lehetetlen egyetlen mondatban összefog­lalni... Szerzeményei közül az egyik - amit összkari számban négy kórus tagjai énekeltek Sze­rencsen a kórus- és néptáncta­lálkozón a 90 éves mester tiszte­letére - talán többet mesél arról az emberről, aki egész életén át szinte, csak a zenével foglalko­zott. És foglalkozik még ma is... Farkas Ferenc zenei tanulmányait 1922-ben a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzői szakán kezdte, majd ösztöndíjasként a római Accademia di Santa Cecilia-ba került. Tanul­mányúton járt Párizsban, Svájcban, Spanyolországban, Afrikában és Ausztriában. Komponált filmzené­ket, gyűjtött népdalokat, tanárként számos városban megfordult, alapí­tója volt a Székesfehérvári konzer­vatóriumnak, de volt az Állami Operaház egyik karigazgatója is. Munkásságát Ferenc József-, Kle- belsberg-, Kossuth-, Erkel-, Herder- és Bartók-Pásztory-emlékdíjjal is­merték el... A lexikonokban olvas­ható száraz (és nem is teljes) adat­halmaz már most őrzi a zeneszerző gazdag életútjának egy szeletét. □ Életének melyik időszakára em­lékszik vissza a legszívesebben? - kérdeztük a kilencvenedik évében já­ró Farkas Ferencet. • Az első döntő élmény - mind a ze­neszerzői, mind az egyéniségem ki­alakulása szempontjából - a római ösztöndíj. Két évet töltöttem Rómá­ban 1929-től ’31-ig. A másik pedig az a Somogy megyei népdalgyűjtő körutam, ami számomra az élő nép­dallal való közvetlen kapcsolatot je­lentette. Akkor döbbentem rá, hogy a népdalnak micsoda fantasztikus, ösztönös zenealkotó tulajdonságai vannak. Egy egyszerű népdaltól is zeneszerzői kvalitásokat lehet sze­rezni... □ Es gondolom a mesterektől. Ön­nek ki volt a mestere? • Rómában Respighi. O, aki néhány művében régi olasz dallamokat dol­goz föl, arra bátorított, hogy a nép­dalokon kívül a XVI-XVI1. századi magyar zenével is foglalkozzak. A Rákóczi hadnagya című film zenéjé­Firenze (MTI) - Nemzetközi mű­vészeti szakértők találkoztak nem­régiben Firenzében, hogy megvitas­sák, hogyan lehetne újjáéleszteni azt az elképzelést, amely célul tűzi ki: egy állandó modem művészeti központ létesítésével varázsolják vissza a város reneszánsz kori gaz­dagságát. A résztvevők egyetértettek ab­ban, hogy Firenzének, amelyben az Uffizi és a város más kulturális ék­szerei minden évben látogatók száz­ezreit vonzzák, szüksége van kor­társ művészetre is. „Firenze mindig is a művészeti hez - ami még Kolozsvárott szüle­tett - például kuruc dalokra volt szükség. Akkoriban nem voltak is­mertek olyan nóták, mint a Krasz- nahorka büszke vára, a Tyukodi pajtás, a Csínom Palkó. Szabolcsi Bence segítségével mindenféle el­dugott folyóiratokból kutattuk fel ennek a kornak a zenéjét. Respighi példája lebegett a szemem előtt, ho­gyan is kell ezeket a régi, primitív kísérettel, vagy sokszor kíséret nél­kül lejegyzett, kicsit talán dilettáns, de nagyon szép dallamokat fölfrissí­teni. Ma már mindenki belenyúl, mindenki földolgoz. Jól, rosszul, de inkább rosszul, mint jól, mert ez könnyű dolognak tűnik. □ Úgy gondolja, hogy a mai zeneszer­zőknek nem maradt olyan autentikus forrás, amiből meríthetnének? Farkas Ferenc Fotók: Laczó József • A művészetnek ösztönös formá­ban máta gyermekkorban meg kell mutatkoznia, ki kell törnie. Ha va­laki tanult már összhangzattant, belenyomták valahogy a tudo­mányt, akkor nem tűnik nehéznek összehoznia valamit. Legjobb költő­ink már legkésőbb gimnazista ko­rukban írtak verseket, így a zene­szerzőnek is már tizenéves korában - ha nem is jót - de produkálnia il­lik valamit, amit aztán a későbbi ta­nulás megfegyelmez. Helytelennek tartom, ha valaki előbb tanul, aztán komponál. Nem is bízok azokban a zeneszerzőkben, akik csak 20 éves korukban kezdenek el komponálni. □ Milyen kvalitásokkal illik rendel­keznie egy zeneszerzőnek? • Sajnos ma nincs szűrő. Nagyon sok kétes értékű mű kerül még a rá­megújulás jelentős városa volt. Olyasvalami, ami alkalmat szolgál­tatna ehhez, nagy lendületet adhat­na a városnak” - mondta Henry Meyric Hughes, a londoni South Bank Center kiállítási igazgatója. Az angol szakember szerint egy nemzetközi kortárs művészeti köz­pont eddig hiányzó dimenziójával még teljesebbé tehetné Firenzét, amely a 19. század óta kevés újat tudott nyújtani a művészetekben. „Nincs értelme a művészetnek, ha korunk számára nincs jelentése” - így Hughes. A kétnapos konferen­ciát egy Éirenzében működő ameri­dióban is előadásra. Ha már itt tar­tunk: a külföldi rádiókban csak olyan műveket adnak közre, amik már kibírtak valamiféle értékelést, elismerést szereztek. Nálunk, úgy tűnik, boldog boldogtalan beküldhe­ti szerzeményeit, amely aztán kerü­lő utakon, a lektori véleményeket megkerülve kerülnek adásba. Ret­tenetesen színvonaltalannak tar­tom azokat a darabokat, amelyek a Magyar Rádióban szerepelnek. Eze­ket én úgy kiirtanám, mint a pinty. Szerintem ezeknek a zeneszerzők­nek az áramszolgáltatóktól valami díjat kellene kapni, mert amikor ezek megszólalnak, bizonyára so­kan kikapcsolják otthon a rádiót. Ami az úgynevezett könnyebb zenét illeti... Tragikus. Régen a könnyű­zenét komponálok is kitűnő zene­szerzők voltak. Ott van például az operettjeiről híres Ábrahám Pál: vo­nósnégyessel vizsgázott a Zeneaka­démián. Ezek a mostaniak egy ko­ráit nem tudnának megharmonizál- ni! Én nem becsülöm le a könnyű­zenét, de ami ma ott van... □ Megbecsülik-e hazánkban a zene­szerzőket? • Mint sok máshoz, ehhez is könyök kell. Tolakodni kell és ritka dolog az, ami itt, Szerencsen megtörtént: nem én tolakodtam, hanem rám gondoltak. □ Minek örülne a leginkább? • Pályafutásom során két operát ír­tam. Az első a Bűvös szekrény, amit német fordításban nyolc külföldi operában mutattak be. Azóta - Má- rai Sándor szövegére - készült egy másik, az Egy úr Velencéből cím­mel. Ez az Operában sajnos - bár kitűnő előadásban -, mindössze nyolcszor ment. Ez nagyon nagy szív­ügyem, mert erre az előadására tíz évig vártam. Márai ugyanis annak idején nem egyezett bele, hogy mű­veit Magyarországon előadják. Állí­tólag most olyan remények vannak, hogy Miskolc részéről ez a darab új­ra föléled. Ennek nagyon örülnék. □ Mivel tölti a napjait? Foglalkozik még aktívan komponálással? • Néha még csurran-csöppen valami, de sajnos annyi adminisztrációs mun­ka hárul még mindig rám... Készül­nek koncertjeim, azoknak az előké­szítésével foglalkozom, a posta elinté­zése, ami rettenetesen unalmas. Bol­dog voltam, hogy azt a néhány órát, amíg Szerencsre érkeztem, nyuga­lomban, egyedül tölthettem. kai egyetemi szintű művészeti inté­zet, a SACI szervezte helyi politikai és kulturális intézmények támoga­tásával. Mint a szervezők elmond­ták, olasz és külföldi kulturális in­tézmények képviselőiből álló bizott­ság létesül annak érdekében, hogy 2000-re megvalósulhasson a mo­dem művészeti központ. A kormány a kilencvenes évek elején egyszer már bocsátott pénzt rendelkezésre, hogy a Rifredi kerü­letben egy használaton kívüli gyár­ban megnyithassanak ilyen közpon­tot, a terv megvalósítása azonban 1992-ben megrekedt. Arcok és sorsok Mezőkövesd (ÉM) - Arcok és sor­sok címmel Demjén István festőmű­vész alkotásaiból nyílik kiállítás jú­lius 4-én, kedden délután 5 órakor Mezőkövesden, a Városi Galériá­ban. A kiállítást Cseh Károly költő, műfordító nyitja meg. Demjén István 1933-ban született Alsóábrányban. Festeni Jakuba Já­nosnál, Nagy Ernőnél és Imreh Zsigmondnál tanult. Pedagógiai munkája mindig falun tartotta - odakötözte, „kényszerítette” a fák­hoz, a hajnalhoz, a falusi emberek­hez. Mindezek belevésődtek szívé­be, leikébe és kezébe. Ezek a vése- tek, nyomok határozzák meg képei tartalmát. Szinvavölgyi-út Miskolc (ÉM) - Nemzetközi Folk­lórfesztiválra, a hollandiai Dcsteeg- be utazik ma a Szinvavölgyi Nép­táncegyüttes, amely a 17. külföldi útja a csoportnak - tudtuk meg Jó- na Istvántól, a Szinvavölgyiek mű­vészeti vezetőjétől. A miskolci tán­cosok - akik július 11-én térnek ha­za - mintegy hetvenperces műsorá­ban szinte valamennyi magyaror­szági tánc megtalálható, Erdélytől a Nyugat-Dunántúlig. Színesdiplomák Miskolc (ÉM) - A Pedagógusok Szakszervezete B.-A.-Z. Megyei Szövetsége megyei színesdiploma- átadó ünnepséget rendez július 5- én, szerdán délután 2 órától Miskol­con a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében. A szí­nesdiplomákat Komáromy Sándor, a sárospataki Comenius Tanítókép­ző Főiskola főigazgatója adja át. Bartók-szeminárium Szombathely (MTI) - Bartók-mű­vek elemzésével, közreadásával és interpretálásával foglalkozik a teg­nap Szombathelyen megkezdődött, több helyszínen zajló Bartók-szemi­nárium, amelyet 1967 óta rendez­nek a nyugat-dunántúli városban fi­atal művészek továbbképzésére. Az idén zenetudományi konferenci­át és Kurtág-művekre koncentráló­dó karmesterkurzust is tartanak, amit a budapesti Bartók Archívum­mal és az Avignoni Fesztiválhoz kapcsolódó Centre Acenthes intéz­ményével közösen szervez az In- terart Fesztiválközpont. A nemzet­közi kollokvium célja a Bartók-kuta- tás jelenlegi állásának, eredményei­nek és hiányainak kritikai áttekin­tése. Erre az alkalomra hét ország­ból húsz specialista jelezte részvéte­lét. A július 2-13-ig tartó program­ból karmester-, hangszeres, ének-, zenei elemző, és számítógépes kur­zus között választhat a mintegy 150 hallgató. Az érdeklődök az idén is a világ minden tájáról érkeznek Szombathelyre. A nyitóhangver­senyt tegnap este tartották a szom­bathelyi Bartók Teremben, s azt a budapesti, a berlini, az athéni és a dán rádió egyenes adásban sugároz­ta. A szombathelyi szimfonikusok műsorán Bartók: Erdélyi táncok, Ravel: Lúdanyó meséi, Debussy: Egy faun délutánja és Bartók: III. zongoraversenye szerepelt. Bizottság a modern művészetekért KÉPIÁR

Next

/
Thumbnails
Contents