Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-17 / 166. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995. Július 17., Hétfő Most demokrácia van „Háború van, ne válogass!” Mennyi ilyet és ehhez hasonlót lehetett hallani, különösen a háború vége felé. Ezzel tromfolták le az életszínvonallal, meg sok más mindennel elégedetlenkedőket akkoriban. Mert abba, hogy háború van, sok minden belefért. Bele a rengeteg SAS-os katonai behívó, a hősi halottak, hadiözvegyek, hadiárvák, a hadifogság. A lemondás sok mindenről. A jegyrendszer, a műrostos ruha, a lyukas cipő, az elsötétítés, a sztalin- gyertyás éjszakák, a légiriadók, meg a bombázások. Mindezeket tudomásul vettük, - tudomásul kellett vennünk. Pedig volt ennek a háborúnak jó oldala is. Már akinek! Én például a büdös életben soha nem kerültem volna be a vasúthoz pályamunkásnak. Mert ehhez akkoriban igen-igen meg kellett kenni a kereket. Nekem, nekünk, apámnak sem volt hozzá kulimászunk. De jött a háború! Csőstől vonultak be katonai szolgálatra a vasúttól is. A helyükre meg felvettek bennünket, fiatalabbakat. Most meg azt hallani úton-útfélen, hogy demokrácia van! Éppen úgy kihangsúlyozva, mint akkoriban azt, hogy háború van. Akkor is azt akarták ezzel kifejezni, hogy: Örüljünk, hogy lyuk van a fenekünkön. Meg most is. Mert ebbe a demokráciába is belefér igen sok minden. Belefér a kétmillió a lapáton, az infláció, a naponta szökellő árak, a mindenütt-min- denben szélhámosság, a lopás, a csalás, a gyilkolás. Bele a megromlott közbiztonság is. A gyógyszerek árainak felemelése, a kórházi ágyak felszámolása, a kötelező tandíj bevezetése. Belefér az emberölésért járó 2-3 esztendő, a sitten, színes televízió nézéssel egybekötve. És még sorolhatnám oldalakon keresztül, demokrácia van. Mindent lehet, mindent szabad (?). Matiszkó Károly Bodrogolaszi Halló! Szikszó? Egyre több szikszói lakost foglalkoztat az a gondolat, hogy mikor fog telefonhoz jutni. Tőlem is gyakran kérdezik a választópolgárok, hisz 1992-től, amióta Szikszót bekapcsolták a crossbar rendszerbe, gyakorlatilag nem volt bővítés, mert akkor csak azok jutottak vonalhoz, akiknek addig is volt készülékük. Azóta több százan adták be telefonigényüket, de csak a nyilvántartásba vételről kaptak visszaigazolást. A többség 4-5 éve vár, s joggal teszi fel a kérdést: Miért van az, hogy egy eldugott kis faluban a 80 éves nagymamának van telefonja (ami persze nem baj!), míg egy kisvárosban, Miskolctól 15 km-re hiába várakoznak százak? A Matávnál tett látogatásom alkalmával a következőket tudtam meg. Jelenleg Szikszón egy ezres kapacitású konténerközpont működik. Ez látja el Szikszón kívül Alsóvadász és Aszaló községeket is. És most néhány számadat. Szikszón 655 vonal él, ebből 529 magánlakás, ami azt jelenti, hogy az otthonok 25 százalékában van telefon. Alsóvadászon a 38 telefonból 30 a magánlakás, ami 7 százaléknak felel meg. Aszalón ezek a számok: 82-71-12. A telefonra várakozók száma a következőképpen alakul. Szikszón 378, Alsóvadászon 45, Aszalón 70. Érdékességként: ha Szikszón minden igényt kielégítenek, akkor a lakások közel 50 százalékában lesz telefon. S hogy miért van az, hogy egy távolabbi kis faluban hamarabb lehet telefonhoz jutni? Az ok a működési szisztémában keresendő, de ebbe most hadd ne menjünk, bele. Ami a lényeg, és jó hír a szikszóiaknak, a Matáv még az idén elkezdi a szikszói központ bővítését! Még egy ezres kapacitású konténert szerelnek fel, ami azt jelenti, hogy 1996 elején végre minden igénylő telefonhoz jut! Az árakról egyelőre nem időszerű beszélni, mert még addig sok minden módosíthatja, de a Matáv azt szeretné, hogy minél több embernek elérhető legyen. A telefon nem luxuscikk! Hisz ahhoz, amit az utóbbi időben annyit emlegetünk, hogy fel kell zárkózni Európához, a telefon is hozzátartozik! Mező István országgyűlési képviselő Baj van az igazságérzetemmel? Naponta halljuk, olvassuk, hogy jogállamban élünk. De jó is lenne! Mert akkor nem kellene ennek az ellenkezőjét gyakorta tapasztalni. Sajnos az állampolgárokban a kiszolgáltatottság érzése egyre nő. Ez nem elfogultság, ez szomorú tény, amit volt módomban megtapasztalni a miskolci polgármesteri hivatal előszobájában történő várakozások alkalmával. A saját példámmal pedig szeretném az olvasókkal is érzékeltetni. A polgármesteri hivatal egy 6 négyzetméter alapterületű helyiséget utalt ki a számomra. A határozat értelmében 1993. december 10- én 30 000 forint igénybevételi díjat fizettem be számlájukra, ám a helyiséget - saját hibámon kívül - nem vehettem birtokba. Hosszú hónapokig az önkormányzat és az ingatlankezelő egymásra mutogatott, ugyanis a kiutalt helyiségek nem voltak elkülönítve, így nem lehetett volna azokat külön-külön „értékesíteni.” Mivel az építkezés területe védett volt, a helyszínt az érintettek csak utólag tekinthették meg. Az önkormányzat és az ingatlankezelő is szembesült a tévedéssel, és átalakítást hajtott végre. Ez hosszú időt igényelt, ezért türelemmel vártam annak reményében, hogy megkapom a 6 négyzetmétert. 1994 decemberében tudomást szereztem arról, hogy az átalakítás után mások kapták meg a helyiséget, ezért 1995 januárjában kértem a befizetett összeg kamatostól történő visszafizetését. A polgármesteri hivatalnál ez ügyben több alkalommal jártam, ahol indulatos és elutasító válaszokat kaptam. Arról egyszer sem esett szó, hogy tévedés történt, esetleg valaki körültekintés nélkül intézkedett. A 30 000 forintot 1995. március 14-én (15 hónap elteltével!) kaptam vissza, ám a kamat iránti igényemet elutasították. A polgármester úrhoz 1995 februárjában ez ügyben benyújtott panaszomra válasz a mai napig nem érkezett. Az alpolgármester úr fogadónapján elmondottakra az alábbi reagálást kaptam: „Hatósági osztályunk 211.096/1995. számú határozatával rendelkezett az Ön által 1993. december 10-én befizetett 30 000 Ft igénybevételi díj visszafizetéséről, melyben egyúttal kamat- térítésre vonatkozó igényét elutasította. A hatósági osztályt az igény- bevételi díj késedelmes visszafizetése miatt mulasztás nem terheli, ugyanis a MIK Rt. csak az 1995. január 30-án kelt levelében adott tájékoztatást arról, hogy nem kötöttek bérleti szerződést Önnel. Erről a tényről a hivatalnak ezt megelőzően nem volt tudomása. A tájékoztatást követően - 1995. február 9-én kelt határozatunkkal - haladéktalanul intézkedtünk a visszafizetés iránt. Mindezek alapján a kamatkövetelés elutasítása jogszerű volt, hiszen a polgármesteri hivatalt nem terheli felelősség a késedelemért.” A fenti indoklás véleményem szerint nem fedi a valóságot, hiszen az átalakítás tényét, illetve szükségességét én az önkormányzattól tudtam meg 1994 negyedévében. Ekkor még szóban kérték a türelmünket. A tisztességes ügyintézés azt diktálta volna, hogy értesítem az érdekelt állampolgárt az akadályokról, esetleg előnyt biztosítok számára az átalakítás után, mivel az igénybevételi díjat egy éve befizette, érvényes kiutaló határozattal rendelkezik, amit nem vontak visz- sza. Mindez elmaradt. Mi ez, ha nem kiszolgáltatottság? Az eljárást igazságtalannak és jogtalannak tartom. Megjegyezni kívánom, hogy a lényeges kérdésre nem kaptam választ. Ezek pedig a következők: Hogyan lehetett kiutalni a helyiségeket, ha egyszer nem voltak alkalmasak az igénybevételre? Az észlelt problémáról miért nem tájékoztattak (hivatalosan)? Az újbóli kiutalásnál miért nem kaptak előnyt, akik már egy éve befizették az igénybevételi díjat? Az elvárható körültekintés elmulasztása esetén, miért zárkózik el az önkormányzat a jogos kamat megfizetésétől? Lehet, hogy az én igazságérzetemmel van baj (!?), de én ezen és az ehhez hasonló eseteken keresztül ítélem meg a polgármesteri hivatal igazgatási munkáját. P.I-né (Pontos név és cím a szerkőben) Környezetszennyezés, nem csak zenével Akiknek kedvenc kirándulóhelyük Miskolctapolca, évről évre tapasztalhatják, hogy a külföldi vendégek szinte teljesen elmaradtak, de a hazaiak sem jönnek szívesen. Az alábbiak bizonyára nagyban hozzájárulnak az érdeklődés csökkenéséhez, ami fölött - mert közérdek - nem hunyhatunk szemet. Több éve megoldatlan (megoldhatatlan?) Tapolca szívében a vendéglátás higiénikus működtetése. Emlékezetünk óta nincs összhangban a nyilvános illemhelyek nyitva tartása a vendéglátó egységekével. (Úgy tűnik, a WC-k állapotáról, üzemeltetéséről az illetékeseknek nagyon kevés az információjuk.) Fentiek miatt a vendégeknek, különösen szürkület után az egyébként még mindig szép és vonzó park bokrai maradnak. Elsősorban mi, közelben lakók „élvezhetjük” ezt az áldatlan helyzetet minden hátrányával együtt, már a májusi iskolai kirándulások kezdetétől. Az a több száz gyerek, amelyik ilyenkor a játszóteret birtokba veszi, nemcsak eszik, hanem... Ám WC ez idő tájt még egyáltalán nincs nyitva. A környezetszennyezést sajnos sikerült tovább fokozni, méghozzá zenével. (Ha már ezt zenének lehet nevezni.) Az anarchia e téren is évek alatt alakult ki, ami mostanra tetőzött, - különösen hétvégeken. A park melletti sétáló utcában, a büfék előtt kb. 100 méter hosszúságban 2-3 zenekar játszik, s ha valaki azt hiszi, hogy ezt már nem lehet fokozni, nagyon téved. Vasárnap a strand területén záróra után „Sherry partinak nevezett őrület kezdődik. Nem kell különösebb képzelőerő, hogy az itt lakóknak, pihenőknek éjjel 1-2 óráig milyen „zenei élvezetben” van részük. Ézek a zenekarok ugyanis nem egymás után játszanak, hanem egyszerre, és egymást túlharsogva. A leírt dolgok igen zavarnak bennünket, de még aggasztóbbnak tűnik Tapolca jövője. Véleményünk szerint gyors és hathatós intézkedésre van szükség, hogy a problémák csökkenjenek, illetve belátható időn belül megszűnjenek. Szívesen vállaljuk, hogy tőlünk telhetőén segítünk ebben, ha erre az illetékesek igényt tartanak. S mivel a fentiek szabályozása nem pénzkérdés, megértést remélünk és hathatós intézkedést. (Nevek és címek a szerk.-ben Köszönet a zsidó temető gondozásáért Hejőbábán évszázadokra visszamenően több zsidócsalád élt. Voltak köztük földbirtokosok - bizonyítéka ennek többek között a hajdani téeszcsé, a jelenlegi mezőgazdasági szövetkezet irodája, telephelye, amelyet az idősebbek még ma is Fried udvarnak hívnak - és voltak köztük egyszerű emberek is. Hogy jól megfértek, békésen éltek egymással magyarok és zsidók, annak egyik bizonyítéka az is, hogy a falu római katolikus és református temetője között kapott helyet a zsidó temető, amelyet most is tisztességgel gondoznak - úja levelében Hejő- bábáról Kovácsné Nagy Erzsébet. Ez a feladat napjainkban az ön- kormányzatra hárul - folytatja. A zsidó temetőben nyugvó halottak hozzátartozói ugyanis elpusztultak a haláltáborokban, vagy akik nagy szerencsével túlélték a borzalmakat, elhagyták szülőfalujukat, hazájukat és külföldre távoztak. 1944. május 24-én Hejőbába minden zsidó lakosát - összesen harminchét főt, gyermekeket, időseket, betegeket, válogatás és kímélet nélkül - deportálták. A haláltáborokból a felszabadulás után mindössze heten tértek visz- sza. Csak rövid ideig éltek a községben, aztán egy-két éven belül elköltöztek külföldre, az Egyesült Államokba vagy Izraelbe. Ügy tudjuk, közülük már csak négyen élnek: Fried Lili és Fried Mihály orvosok, Fried (Földes) Andor és Kóhn Éva (Éva Fischman). Kóhn Éva is megjárta Auschwitz poklát. Családja öt tagja a gázkamrákban pusztult el, ő tizenöt évesen megmenekült. Hazajött Hejőbábá- ra, majd a tengeren túlra költözött. Először 1994-ben látogatott el szülőfalujába kislányával, keresgetve valamikori lakóhelyét és néhány szál virággal a zsidó temetőt, amelyben ősei, többek között a nagyapja is nyugszik. Ebben az évben férjével utazott ismét haza és közben elbeszélgetett egykori gyerektársaival is. Megelégedéssel tapasztalta mindkét látogatása során, hogy őseinek sírját gondozza az ön- kormányzat. Kovácsné Nagy Erzsébet végül arra kérte szerkesztőségünket, közöljük Éva Fischmannak Hejőbába polgármesteréhez, Juhász Barnabáshoz írott levelét, akivel személyesen nem találkozhatott:, „Kedves Polgármester Úr! Nagyon sajnálom, hogy elmellőztük egymást. Szerettem volna találkozni magával és személyesen kifejezni a hálasságomat (!), amiért gondozza a zsidó temetőt. El sem tudja képzelni, milyen jelentősége van annak, hogy maga önzetlenül ilyen jótétenységre(i) vállalkozott. Kívánok magának és a családjának minden jót és hálás üdvözletemet vegye. Maradok tisztelettel maga felé: Éva Fischman (Kóhn).” Betétmentes üveg Minap Hunyadi gyógyvizet vásároltam. A pénztáros kedvesen közölte velem, hogy mivel nincs üvegbetét, sajnos nem veheti a „göngyöleget” vissza, ezért dobjam ki azt. Meghökkentem! Veszteséges az ipar, köztük az üveggyártó is, szűkül a termelési keresztmetszet, nincs alapanyag... És mi van a mérleg másik serpenyőjében? Megszűnt bizonyos üvegek visszaváltása, igaz fizetni sem kell értük. De akkor ingyen termel a gyár? A gazdag attól gazdag, hogy megfog minden „fillért”. Mi szegények pedig azért (is) vagyunk szegények, mert elherdáljuk forintjainkat. Ugye ismerős: Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Ezt tudták már eleink is, csak mi akarunk mindent megváltoztatni. Mindenáron, ha kell saját káron, - magyar virtussal. Nem elég a valutaalap, a NATO, az Európai Unió milliárdokat követelő elvárása velünk szemben, még magunkat is nyomorítjuk tovább, - még ha ilyen aprósággal is. De sok kicsi, sokra menne... Somossy Katalin Figyelmes gesztus Családommal Miskolctapolcára kirándultunk a minap. Áz autót a parkolóban hagyva sétára indultunk. Mintegy két óra múlva tértünk vissza a gépkocsihoz, s az első ajtót kinyitva meglepődve vettem észre az ülésen egy cetlit, rajta a következő szöveggel: ,A gépkocsi nyitott állapotban volt! Nem figyelt, így könnyen kirabolhatják. Legközelebb körültekintőbb legyen. - Sütő István r.tzls., Miskolc RK, Közlekedés” (No és a pontos dátum.) Utólag átgondolva a történteket, a hátsó ajtót valamelyikünk nyitva felejthette, s ezt vette észre a járőr, aki üzenetet hagyva hátra, bezárta az ajtót. Nagyon hálás vagyok neki figyelmességéért, gondosságáért. Ez a rendőrség már tényleg „szolgál” Úgy a lakosságnak, mint az állománynak ilyen rendőröket kívánok! M. László, Tiszaújváros Nívós koncert volt Az idei Miskolci Nyár nyitóhangversenyéről az ÉM is beszámolt. A főszereplők ezúttal a Bányász és a MÁV koncert-fúvószenekarok tagjai voltak. Az összevont „együttest” felváltva Kalmár Péter és Ujj Viktor Géza vezényelte igen nagy hozzáértéssel és óriási sikerrel. A fúvósok játéka különösen nagy hatással volt rám, hiszen 50 évvel ezelőtt én is a MÁV fúvószenekar jogelődjénél, a MÁV miskolci cserkész-zenekarban játszottam, ahol Profánt István karnagy úr oltott be a zeneszeretet szérumával, s ez a szerelem 50 év után is uralja a szívemet, lelkemet. Mint 15 éves gyermek a csavargás és a csínytevések helyett zenét tanultam, majd első szakmunkáéi keresetemből egy márkás hegedűt vásároltam. A zene ma is egyik fontos kultúrigé- nyem. Nem véletlen tehát a meghatottság és lelkesedés részemről egy nívós koncert hallatán, ahol szinte kékre-tapsoltam a tenyeremet. Tarcsi Lajos Szerkesztői üzenetek Mezőkövesdi olvasónknak: Mint már korábban jeleztük, kérdésével megkerestük a Nyugdíj folyósító Igazgatóságot. Válaszukat a napokban kaptuk kézhez, mely bizonyára megnyugvással tölti majd el. íme: „Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fő- igazgatósággal és a Népjóléti Minisztériummal egyeztetett álláspont szerint a kárpótlási jegy életjáradékra váltása esetén folyósított éleljáradé- kot - házastársi pótlékra való jogosultság szempontjából - nem kell jö- védelemként figyelembe venni.” ,.Lakásépítési kedvezmény” jeligére: A 45/1995.HV.24.) Korm- rendelet 2. paragrafusa szerint „Kedvezményt a gyermek után csak egy alkalommal lehet igénybe venni.” Az eltartott gyermekek számának megállapítása szempontjából azonban azokat a gyermekeket is fi' gyelembe kell venni, akik után 3 szociálpolitikai kedvezményt mái elszámolták. így tehát önök, mi»' tán két gyermekükre már megkap' ták a szoc. polt., a harmadik után járó összegre, azaz 1 000 000 Ft-ra tarthatnak igényt.
