Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-01 / 128. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1995- Június 1., Csütörtök MOZI Tommy boy (ÉM - CsM) - Tommy boy (Chris Farley) az a típus, aki öt es huszonöt éves kora között semmit nem változik, legfeljebb hízik egy kicsit. Amilyen kerek ő maga, olyan kereknek látja a világot. A sörön, sütiken, a haverokon, a lányokon és a jó bulikon kívül nem igazán érdekli semmi. Amolyan kedves és vicces „sosenőbeafejelágya”-figura, áld talán még életében sem hallotta azt a szót: felelősség. Es az aranyélet még akkor sem ér véget, amikor hét év után kettes alá átlaggal végre kiveti magából az egyetem. A papa üzemében ugyanis saját iroda és saját ventilátor várja, amivel nagyon jól lehet csillagok háborúját játszani. A papának azonban nem jön be az újranő- sülés, túlerőlteti magát az esküvőn rock’n roll- lal, és így a temetés után Tommy nyakába szakad a frissen szerzett mostohamama (Bo Derek) és „bátyó” (Rob Lowe) - aki a vagány álca alatt egyszerűen csak egy bunkó, és ráadásul éppolyan szerencsétlen, mint Tommy boy, csak éppen nem lehet érte szeretni -, azonkívül az üzem gondja. Es Tommyban megmozdul valami, ha nem is az üzleti szellem, de a családi érzés, ezért nekivág, hogy megmentse a céget. Ami nemcsak neki, de utastársának, Richardnak (David Spade), apja volt ,jobbkezének” is óriási tehertétel, hiszen csak azért nem ülnek kukán egész úton, mert nem buják abbahagyni egymás froclizását. Nem lőném le a poént, ha elárulnám a történet végét. És nem csak azért, mert úgyis tudjuk, ezekben a filmekben mindig győz a jó, de azért sem, mert a jó néhány hagyományos geg ellenére az egész nagyon jópofa. Chris Farley a film címszerepében Csigavér Szirmabesenyő (ÉM) - Az óvodásoknak nem kell bemutatni Halász Juditot, viszont az mégis különleges eseménynek számít, ha a művésznő keresi fel a kicsiket. Csigavér címmel Halász Judit koncertjét hallhatják az érdeklődő gyerekek június 2-án, pénteken délután háromnegyed 4-től Szirmabesenyőn, a Déryné úti óvodában. Az óvodai koncerten közreműködik az Albatros együttes. TÉKA Borsodi szép-históriák Miskolc (ÉM - B.I.) - A szerző, Kárpáti Béla elöljáróban mentegetőzik, de magyaráz is most megjelent Borsodi szép-históriák című könyvében. Szépek, csúnyák, igazak, tanulságosak ezek a szép-históriák? Mindenesetre: egy korszak stilizált lenyomatai, amelyek a múltból a jelenig ívelnek, nem teremtenek, de nem is rombolnak mítoszt, ám átsüt rajtuk a tájhoz kötődés, az „érted haragszom, nem ellened”- elv szívmelengető hullámai. Rácsodálkozó, ráeszmélő ez a gyűjtemény, amely a na- - pókban került a könyvespultokra. A sokoldalú Kárpáti Béla harminckét, műfajilag nehezen meghatározható történetet ad közre. Jó szándékú kérdések soijáznak az olvasóban. Mit is mondott az újságírónak a miskolci Mussolini Nándor, a Duce állítólagos rokona, aki mellesleg szoci volt, azonkívül kertészkedett és a Búza téren piacolt? Hogy az írónő Kaffka Margitot gyöngéd szálak fuzték-e a festő Sassy Attilához? Hogy a magányosan, özvegyen élő Déryné (a hajdani ünnepelt színésznő) miként gyakorolta szerepét szolgálójával, az utolsó fellépésre készülve? Hogy Vid- róczki, a betyárkirály mit húzatott magának a cigánnyal a szilvási csárdában poharazás közben, nem sokkal erőszakos halála előtt? Hogy Tompa Mihálynak miért volt keserű az a pohár, amit Miskolcra látogatván apja egészségére hajtott föl? Hogy milyen fura ember volt, s milyen fundációkat tett Eszter lánya halálakor Bató István uram, a város egyik leggazdagabb „pógára”? Hogy mi történt a hámori bíró fia, Károly és a jegyző lánya között fenn a nevezetes sziklán, ahol megismétlődött a tragikus legenda, amely a molnárlegény és a malmos lányának halálos ugrásáról vette nevezetét. A mese szép ruhájába öltöztetett történeteket olvasva, nem azt firtatjuk, hogy csakugyan így esett-e, hogy csakugyan ez a párbeszéd zaj- lott-e le... Múltidéző töprengésre késztet ez a könyv, szusszanásnyi időt ad ebben a rohanó világban: szépen és historikusán elmelázva. A Klaviatúra Kiadványszerkesztő Bt. gondozásában megjelent könyvet korabeli rajzok és fotók illusztrálják. Gesztusok és arcjátékok - arctalanul Találkozás Heiszmann Ildikó színházi nívódíjas bábművésszel Heiszmann Ildikó A szerző felvétele Dobos Klara Miskolc (ÉM) - Kisgyerek korában nem nagyon értette, miért lesz valaki színész. Nem volt elég nekik az iskolában magolni? - kérdezte. Miért mennek olyan helyre dolgozni, ahol folyamatosan tanulniuk kell?! És akkor tessék, ő is belecsöppent. Ráadásul még szereti is csinálni. Sőt, olyan jól csinálja, hogy az idén Miskolc városa színházi nívódíjat adományozott Heiszmann Ildikó bábművésznek.' Nem akart ő bábszínész lenni. Vagyis eszébe sem jutott ez a lehetőség. Sokáig táncolt, versenytáncosnőként képzelte el az életét. De aztán másképpen alakult. „Teljesen véletlenül jött ez a bábszínház - mondja. - Barátaim jártak ide bá- bozni, és mindig olyan jó hangulatban meséltek a dolgaikról. ’86-ban megkerestem őket, de nem bábszínészként akartam elkezdeni, hanem szervezőként. Aztán bementem egy szövegösszeolvasó próbára, és az egyik lány késett. Kezembe nyomták a szövegkönyvet: na olvasd fel ! Két szerepet kellett játszanom. Megpróbáltam elkülöníteni a két hangot, ez tetszett a többieknek. Meg nekem is.” És maradt... Elindult a bábszínészképző stúdió: „mi kértük, mert nagyon szerettünk volna már kilépni abból, hogy amatőrök vagyunk és bohóckodunk”. Kemény időszaknak érzi, hiszen a tanulás mellett akkor költöztek a malomból a Kossuth utcába. Kifestették az öltözőket, közben előadásokat tartottak. „Nekem végül is a nívódíjat nem azért kellett volna megkapnom, mert kiváló bábszínész vagyok, hanem mert körülbelül hatezer kilométer függönyt varrtam már itt. A Carmina Bura- na tapsrendjénél szívesen kihoznám magammal a varrógépet...” Gyerekkorában nem járt bábszínházba, „Vitéz Lászlót is csak tévében láttam” - mondja. De Dorkával, az ő pici lányával otthon is sokat báboznak, és a kislány gyakran jár be hozzájuk. Bár inkább könyörögni: „anya, gyere már haza, ne maradj itt!” De a mamának maradni kell. Hogy más gyerekeknek is adhasson. „Itt bent a nagyszínházban nem alakul ki igazi kontaktus köztünk és a gyerekek között, de óvodákban, iskolákban, ahol közel vagyunk hozzájuk, ott eszméletlen a játék. Emlékszem egy előadásra, amiben a banyát játszottam. Egyszer csak azt látom, hogy egy seprűvel üti valaki a paravánt kívülről, és kiabálja: büdös banya, menj innen. Gondoltam, akkor teljesen hiteles volt az alakításom, hogyha ezt váltotta ki belőle.” Alakítás? Amikor a néző nem látja az embert? Dehogynem! Ha jó az előadás, a bábok is emberként „működnek”. Ezért Ildikó illúziórombolónak tartja, amikor előadás végén bábba! kijönnek a bábosok meghajolni. „Most akkor ki is játszott, a báb vagy a néni?” - tehetik fel a kérdést. Inkább maradjon meg a gyerekekben, hogy a báb volt a néni... S hogy ezzel magukkal szemben lenne igazságtalan?! „Én azt gondolom, aki bábszínésznek megy, és vállalja azt, hogy ő arctalanul ad valamit az embereknek, akkor az ne akarja utána mutogatni magát. Én a báhom vagyok...” Most a Carmina Burana című előadásban viszont teljes valójában - Fortunaként - jelenik meg a színen. „Ebben végre nem kell elbújnom a paraván mögé. Csak nem szoktam még hozzá, hogy színpadon mint élő ember jelenjek meg, nem pedig mint hülyéskedő bohóc vagy fcismaci. De a tavalyi zenés darabot, az Egy kiállítás képeit azért szeretem jobban csinálni, mert ott igazi bábos feladatom van, egyik bábot a másik után kell tökéletesen mozgatnom.” Vagyis egyrészt mintha valahogy sértené, hogy el kell bújni, másrészt mintha zavarna, hogy meg kell jelenni... Azt mondja, mindent összevetve szívesebben bújik a paraván mögé, szívesebben mai'ad ismeretlen. Az elismerés? Váratlanul érte. „Mindig reménykedtem, hogy Istenem, egyszer valaki végre azt mondja, hogy jól csinálod. Csak ennyit. Az nekem elég. De nem mondták, itt ez valahogy nem szokás. Amikor megkaptam a levelet, nem hittem el, hogy nekem szól. Két napig repkedtem otthon.” A párizsi Magyar Műhely Miskolcon Tarapcsak Ilona Az 1962-ben Párizsban alapított avantgarde irodalmi folyóirat két képviselője, Bujdosó Alpár és Nagy Pál is részt vett a május 22. és 25. között a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában megrendezett irodalmi konferencián. A tanácskozás utolsó napján - a képversek kapcsán - olyan irodalmi kérdések megvitatására is sor került, amelyekben sajátosan kapcsolódnak össze az irodalom közvetítésének auditív és vizuális módszerei. A Magyar Műhely performancei, amelyekből egyet május 25-én este a Miskolci Galéria klubjában is élvezhetett a közönség, ennek az irodalmi csoportosulásnak jellemző és gyakori eseményei. Számukra az irodalom több mint leírt betű: bemutatást, átélést, előadást, beszélgetést, véleménycserét is jelent. A csoport indulásakor jó érzékkel vették észre ezek az 1956-ban Párizsba került fiatalok, hogy az avantgarde nem egyszeri, századeleji jelenség, hanem permanens folyamat: minden generáció, így ők is szeretnek kísérletezni, hogy, megtalálhassák saját hangjukat. Ok maguk éppen ezért nem szeretik az avantgarde elnevezést, szívesebben hívják magukat kísérletezőknek. Kassákot tekintették mesterüknek, nagy szerepük volt abban, hogy itthon is felfedezzék és elismerjék. Kérdésünkre a Bécsben élő Bujdosó Alpár a következőkben foglalta össze a lap és a csoportosulás jellemzőit, személyes élményeit: „1956-ban a soproni egyetemről egyenesen New Yorkba mentem a Kéthly Anna vezette delegációval az ENSZ-hez. Amerikából azonban Bécsbe kértem magam vissza, majd egy évig a külföldön működő Magyar Diákszövetség delegációját vezettem Délkelet-Azsiában. Egyetemi tanulmányaimat csak ezután fejeztem be Ausztriában. Magyarországra azonban csak 1973-ban jöhettem először. A találkozás a helyszínekkel, barátokkal nem váltott ki belőlem megrázó élményt, hiszen Bécsből könnyen lehetett emberi kapcsolatokat kiépíteni írókkal, költőkkel, családtagjainkkal, akik akkor már gyakran látogattak Bécsbe. Katartikus élményt igazából egy éjszakai sétám váltotta ki belőlem, amikor1 az Erzsébet-hídon áthaladva először éreztem, hogy „itthon vagyok”. Ebből a pillanatnyi benyomásból adtam aztáir egyik verseskötetemnek az ’Egy és kettő között az Erzsébet-hídon’ címet. A földrajzi közelség hozzásegített ahhoz, hogy mind a nyugat-európai magyar írókkal, értelmiségi körökkel, mind pedig a hazai művészeti élettel folyamatos kapcsolatot tartsak fenn. A bécsi Bornemisza Pétéi1 Társaság, amely nemrég ünnepelte fennállása harmincötödik évfordulóját, a londoni Szepsi Csombor Máidon Kör, a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a MEFESZ diákkör éppúgy elsősorban kulturális,,nem pedig politikai csoportosulás, mint a párizsi Magyar Műhely, így a velük való szoros kapcsolatunk természetes volt. A Magyarországhoz való közeledést elsőnek hirdettük meg a MEFESZ-szel. Ennek egyik eredménye, hogy a Magyar Műhely az 1970-es évektől itthon is megjelenik, szerzői között jeles hazai alkotókat is üdvözölhetünk.” A Párizsban élő Nagy Pál, aki kizárólag a konferenciára jött haza, a folyóirat történetéről beszélt. A Magyar Műhely az Új Látóhatárból vált ki. Egyéni arculatát nemcsak az irodalom újszerű felfogása alakította, hanem a kiállítások, előadóestek, a vizualitás, a komputer alkalmazása is. Véleménye szerint a komputer és irodalom összekapcsolása a huszadik század olyan felfedezése, amely legalább akkora kihívást jelent az emberiség számára, mint a maga korában a könyvnyomtatás felfedezése jelentett. Ezeknek az új vívmányoknak az irodalomban történő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a mindig statikus irodalmi szöveg újfajta képi világba eme- lödjék át, s a kétdimenziós szöveg háromdimenziós formában jelenjék meg. Ennek az újszerűségnek a keresése volt jellemző a Magyar Műhely történetének egészére. Indulásakor volt bátor közölni olyan magyar írókat, akik itthon nem kaptak sajtót, mint Weöres Sándor, Szent- kuthy Miklós, Hamvas Béla, a fiatalabbak közül pedig Esterházy Péter, Kukorelly Endre vagy Petőcz András. Mind itthoni, mind pedig nyugati emigrációban élő írók tiszteletére gyakran adtak ki emlékszámokat, könyvsorozatunkban mintegy ötven magyar író műve jelent már meg a Műhely gondozásában. Önmaguk megítélésében pedig talán az a legtiszteletreméltóbb, hogy sohasem tekintették magukat politikai értelemben vett emigrációs csoportosulásnak, hanem olyan kétnyelvű íróknak, akik a befogadó ország kulturális hatását elfogadva gyarapították a határon túli magyar irodalmat. (A szerző a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének oktatója) Pünkösdölő Mezőkövesd (ÉM) - A Matyó Nép- művészeti Egyesület Pünkösdölő programjait június 4-én tartja a Táncpajtában. Délután 2 órakor kézműves alkotóházakat avat Her- kely György polgármester, fél 3-tól gyermektáncegyüttesek mutatkoznak be, majd táncház, játszóház váija a kicsiket. Este 7 órától a Matyó néptáncegyüttes műsorát láthatják az érdeklődök. Este 8 órától a Cuhárén közreműködik a Hadas és a Fügedi zenekar. A Kisjankó Bori utcában és környékén működő alkotóházakban fazekas-, bútorfestő-, hímző-, szövő-, csipkeverőmesterek tartanak bemutatót. Encsi nyár Encs (ÉM) - Az abaúji gyermeknappal kezdetét vette az „Encsi nyár” című rendezvénysorozat. A programok nagy részét az abaújde- vecseri parkszínpadon rendezik meg. Június 16-án, pénteken este a 15 éves EDDA Művek lép színpadra, másnap nonstop kulturális programmal folytatódik a fesztivál. Lesz többek között rendőrkutya-bemuta- tó, karate-bemutató, nóta-show, bábelőadás, a szlovákiai Szepsi testvérváros majorettjeinek és műveszeti csoportjainak bemutatója, fellép Csepregi Éva és a Los Andi- nos együttes. Július 1-jén Mikó István és társulata a Mindhalálig Beatles című előadást mutatja be. Ekkor kezdődik a képzőművészeti alkotótábor, amely július 14-ig tart. Augusztusban rendezik meg az abaúji cigánykonferenciát és fesztivált, az abaúji olvasótábort, a cigánygyerekek életmód táborát. Augusztus első két hetében nemzetközi - a millecentenárium jegyében rendezett - művésztelep várja a képzőművészeket. Az elkészült alkotásokból komplex kiállítási anyag készül, illetve megkezdődik egy szoborpark kialakítása a városban. A képzőművészeti táborokról bővebb felvilágosítást a Közművelődési Intézményekben kapnak az érdeklődők. Az „Encsi nyár” az abaúji kulturális napokkal zárul augusztus 18-19-20-án. Egész nyáron mindén szerdán és pénteken esténként a devecseri parkban autósmozi válj a az érdeklődőket. Könyvújdonságok Budapest (MTI) - György Péter Művészet és média találkozása a boncasztalon című könyvét, valamint Victor Vasarely legjellegzetesebb alkotásait tartalmazó poszterkönyvet jelentetett meg a Kultur- trade Kiadó az idei könyvünnepre. György Péter kötetében helyet kaptak az egykori elkülönült művészeti áramlatok, csoportok - az „elit”, az avantgarde, valamint az úgynevezett tömegművészet - felbomlását nyomon követő tanulmányok. A szerző többi között azt boncolgatja, hogy milyen kihívást jelent a média, a gigászi reklámipar napjaink művésze számára, tevékenykedjen az alkotó bármely kontinensen vagy országban. Victor Vasarelynek, az op-art világhírű mesterének legjellegzetesebb törekvéseit bemutató poszterkönyv magyar, angol és német nyelven látott napvilágot. Az album művészeti minitanulmónyait Egri Mária írta, és ugyancsak ő válogatta a képanyagot. A Vasarely-kedvelők a mester hat munkájának nagyméretű reprodukcióját is megtalálhatják a kiadványban. A Kulturtrade gondozásában elsőként a Csontváry-poszterkönyv jelent meg az elmúlt esztendőben. A könyvesműhely a közeli jövőben adja közre Csók István, illetőleg Szi- nyei-Merse poszterkönyvét. _RÖV1DEN __A boldvai KiskeLep Néptánccsoport ötéves jubileuma alkalmából gálaműsort ad a helyi művelődési házban június 5-én, hétfőn délután 5 órától. A rendezvény védnökei: Csáki Imre, a B.-A.-Z. Megyei Ön- kormányzat Hivatala Oktatási és Közművelődési Osztály vezetője, és Tóth Lajos, Boldva község polgár- mestere. A lillafüredi Palotaszálló kiállítótermében Miroljuba Gendova, Magyarországon élő bolgár származású festőművész képei láthatók június 28-ig, megtekinthetők naponta 8-tól 17 óráig.
