Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-06 / 131. szám

1995. Június 6., Kedd 4 Z Itt-Hon Az Itt-Hon orvosának tanácsai Penzes Géza (ÉM) - Időváltozáskor a felettünk le­vő hatalmas légtömeg helyét egy má­sik foglalja el. Ezek nem keverednek egymással, hanem egy többé-kevésbé éles frontvonal választja el őket. Ezt nevezik általában frontátvonulásnak. Ha további légtömeg helyére melegebb front vonul, akkor az erre érzékeny embereknél fokozódik a gyulladásokra való hajlam, szaporább lesz a szívve­rés, emelkedik a vérnyomás, érzéke­nyebbé válik az idegrendszer, és sza­porodnak- a közúti bal­esetek is. Hidegfront esetén reumás fájdalmak léphetnek fel. Kialakulhat­nak a migrénes fejfájások, másoknál az epe- vagy veseköves görcsök. An­nál furcsább azonban, hogy például a hideg légköri viszonyok között a szá­raz, hideg, meleg szobákban tartózko­dó személyeknél is megjelennek a be­tegség tünetei. De vajon, hogyan lehet­séges az, hogy pillanatnyilag, amikor nincs se szél, se hideg, csak a szép nap­sütés, egyszer csak azt mondja valaki: változni fog az időjárás, mert fájnak a térdeim...? A kutatók figyelme kiter­jedt a kozmikus sugárzásokra, különö­sen a napfolttevékenységek vizsgála­tára is. A kozmikus sugarak ha teljes mennyiségben érnék a felszínt, majd­nem minden élőlény elpusztulna. Föl­dünk légkörét azonban, körülveszi egy bizonyos „védőburok”, az ionoszféra, mely megszűri a világűrből érkező su­garakat. Erősebb napfoltkitöréskor azonban olyan erős energiák törnek ki, hogy ezek hatására sérülések jönnek létre az ionoszférán, és ezen áthatolva többek között változást hoznak létre a föld mágnességben. Ilyenkor gyakori­ak a viharok, zivatarok. A reumás em­berek és más betegségekben szenvedők a napkitörésekből eredő sugárzásokat érzik meg, es egy-két nap múlva való­ban megérkezik a vihar, az eső, a zi­vatar. Egyes közlekedési vállalatoknál a dolgozókat a szerint is megvizsgálják, hogy ki milyen frontra érzékeny. Tu­lajdonképpen minden harmadik ember fokozottan időjárás-érzékeny. Tudunk ' olyan üzemekről, ahol az időjárás-je­lentések után szervezett megelőző in­tézkedésekkel lényeges balesetcsökke­nést értek el. A frontátvonulás tüne­teit azzal is leküzdhetjük, ha fejleszt­jük alkalmazkodó képességünket. Tar­tózkodjunk többet a tisztább, szabad levegőn. Sétáljunk gyakran, vegyünk részt kirándulásokon, túrákon. Mond­junk le a káros szenvedélyekről. Legye­nek óvatosak az érzékenyek, a betegek és az idősek. Az egészségesek vigyáz­zanak jobban a közlekedésben, és leg­Akár kínál, akár cserél, az ITT-HON m\ mindent eléri Abszurd, groteszk írások plusz opera Pálháza (ÉM - P.R.) - A Pál- házán lakó 38 éves Umhauser Ferenc életsora némileg hason­lít az újhelyi Kricsfalussy György’ képzőművészéhez, aki­ről február 28-i számunkban ir­tunk. Mindketten mozgáskor­látozottak, életükben vigaszt nyújtó erő a művészet, az iro­dalom. Umhauser Ferenc súlyos izületi betegségben szenved, a Bechterew-kórban. Szép csa­ládján (feleség, két gyermek) kívül elsősorban az irodalmi te­vékenység jelent vigasztalást. Főleg novellákat ír, melyek irodalmi színvonalúak. E. Ko­vács Kálmán sárospataki ta­nár-író szerint írásai zseniális abszurd, groteszk írások. Ért a zenéhez is. Különleges, úgy­nevezett „Kocsmaoperát” írt, vannak dalszerzeményei is. Fi- atalabbkori szenvedélyének, a barlangászainak egészségi ál­lapota miatt már nem tud hó­dolni. Gyönyörű kőzetgyűjte­ménye van, aztán szeret főzni is, családját gyakran kész ebéd­del várja haza. Érdemes idézni önéletrajzi írásából: „Tizenöt vagy tizenhat éves le­hettem, amikor először nem tudtam felkelni az ágyból, mert gerincem, végtagjaim furcsán megmerevedtek, s nem enge­delmeskedtek akaratomnak. Kórház, kivizsgálások, nem tudták megállapítani mi a ba­jom. A gerincem és derekam to­vábbra is fájt— de kisportolt al­katom, izomzatom egészséges ember benyomását keltette. Rossz tanuló voltam (akkor mar), nem akarták elhinni, hogy beteg vagyok. Azért to­vábbra is barlangásztam és jár­tam a természetet, de egyre fogytam, és romlott az állapo­tom. A kórházba még a do­hányzásra is rászoktam - pe­dig előtte ha egy bálon meg- éreztem valamelyik lányon, hogy dohányzik, fel sem kértem táncolni. Tizennyolc lehettem amikor diagnosztizálták a Bechtere- wet. (Ez egy autóimmun beteg­ség, amikor a szervezet saját maga ellen termel ellenanya­got, a gerinccsigolyák össze­nőnek mint a bambusz és be- görbünek. Már felig-meddig tisztában voltam betegségemmel, de még jóképű (esküvői fénykép bizo­nyítja), egészségesnek tűnő fér­fi voltam, amikor megnősül­tem. Feleségemmel véletlenül ta­lálkoztunk, egy iskolába járt a húgommal (Egészségügyi Szak­középbe), olyan osztályon dol­gozott, hogy tudta mi vár rám, mégis hozzám jött (Szegény!) Egyik oldalon sem örültek a házasságunknak, hamarosan megszületett a fiunk is. Akkor még reménykedtem, hogy írá­saimra lesz vevő, és megmutat­hatom... Közben leszázalékoltak, rok­kantnyugdíjas lettem, azért boldogok voltunk, pedig szinte semmink sem volt. A vers kereteit közben szűk­nek találtam, és már Tempe- fői megmondta, de azért mu­száj volt, ha a hangulat úgy hozta leírni egyet-egyet. A no­velláimban nagyon bíztam, kül­dözgettem fűnek-fának, de csak kitérő válaszokat kaptam. Igen van benne valami, de nem elég eredeti, meg a stílus... Közben meghalt a feleségem nagyapja, a bátyja kiment dol­gozni külföldre, (az édesanyja még egész kis korában meg­halt) és az édesapja írt, hogy költözzünk le hozzá, vagy megy szociális otthonba. Először féltem, már kezdtem begörbülni, de leköltöztünk. Az öreggel az italra is rákaptam, a kertet műveltük, megfőztem mire hazajött az asszony, de valami elromlott. Az írást ab­bahagytam, mert a videón, so­rozatfilmeken kérődző embe­rektől nem várhattam el, hogy könyvet a kezükbe vegyenek - bár néha még ki-kilökődött egy' novella, vagy vers. Ránktaposva halad tova monoton hétköznapok hosszú sora. Úgy érzed elment melletted az élet, mint kirakatot, csak kívülről nézted. Házasságunk hatodik éve volt a legválságosabb, nem raj­tam múlott, hogy el nem vál­tunk. A feleségem vitte a hátán a családot. Ha ö nem olyan erős, én is apám sorsára jutok. Megszületett Balázs. A felesé­gem nyakon ragadott, és nem engedte, hogy az alkoholizmus csápjai végképp a mélybe húz­zanak. Közben apósom lebénult, majd két évig feküdt, mi gon­doztuk. Az én állapotom is egyre romlott, a végén már két bottal jártunk. Amikor meghalt, végképp mélyponton voltam. Megjelent Jósé Silva Agykontrollja, a hú­gom figyelt fel rá. Már nem volt mit vesztenem, belemé­lyedtem. Lassan, de biztosan javulni kezdtem, eldobtam a botot, majd az italt és a do­hányzást is mellőztem. Elein­te mértük az ajtófélfánál, négy centit egyenesedtem. Szerelmünk újra felizott, ami már ha nem is volt olyan, mint az első két év fajdalmas- részeg lángolása, és az évek múltán lanyhult is, de soha­sem hunyt ki.” Megtörtént Tokajban a műsza­ki átadása annak .a fejlesztés­nek, amelynek eredményeként a főutca díszburkolatot kapott. A megyében ez lett a második „sétálóutca". A Görög utca és a Hajdúköz közötti szakaszon felújították a közműveket, le­fektették az új csatornát. Az úton, a főtéren felállították a vi­lágításra szolgáló kandelábe­reket, elvégezték a parkosítást. Kiépítették az iszapfogókat; hiszen egy-egy kiadós nyári zápor, viha'r után a szőlőhe­lyekről, dombokról lezúduló víz valóságos sár- és iszapten­gerrel borította el a város köz­pontját, utcáit. Fotó: Ml. A megyében a második sétálóutca 1995. Június 6., Kedd Itt-Hon Z 5 Válaszlevél Legyesbényéről Legyesbénye (ÉM) - Az Itt- Hon május 2-ai számában közöltük „Levél egy leszegé­nyedett községből” címmel Varga Istvánné legyesbé- nyei lakos levelét, melyben a hegyaljai település jelen­legi helyzetéről írt. Most vá­laszlevelet hozott a postás Gyurán Józsefné polgár- mestertől, melyet szintén a nagy nyilvánosság elé tá­runk. „Legyesbénye polgármestere vagyok. Olvastam a lapban megjelent mindkét cikket, és el­sősorban a „Levél egy leszegé­nyedett községből” című cikkel kapcsolatosan kívánok néhány gondolatban reagálni. Miért „leszegényedett köz­ségiül” szól ez a levél? Tizenhárom évvel ezelőtt ke­rültem ebbe a faluba, féljem is itt született. A településre jel­lemző az úgynevezett „elöregedés” 1713 lakosból öt­százan 50 éven felettiek. A köz­ség lakói szorgalmas, becsüle­tes emberek. Vannak nagyon szép, tiszta, rendezett porták, vannak másak is. Látszott már az ezelőtti években, hogy a köz­ség a környező településektől infrastrukturális fejlődésben el­maradt. Ennek oka - elmondá­sok alapján - több régi dolog, így például gyakori vezetésvál­tás, a tanácselnök betegsége miatti hosszú távoliét , egy sze­rencsétlenül sikerült termelő- szövetkezet egyesítés (Bekecs, Legyesbénye). Én nem foglal­koztam, és a jövőben is csak említésszerűen kívánok e dol­gokkal foglalkozni. Amiért tollat ragadtam a cikkel kapcsolatos azon tények, amelyek önkormányzati prob­lémákat érintenek. Nincs a le­vélírónak megfelelő informáci­ója, és így torz képet fest. 1992. január 5-én időközi választás során lettem polgár- mester. Az akkor kialakított új apparátussal kezdtük el tevé­kenységünket. Nem kis büsz­keséggel mondom el, hogy e vi­szonylag rövid idő alatt nem­csak próbáltunk a sorba szedett önkormányzati feladatokból megvalósítani, hanem bizonyí­tottunk is. Rövid felsorolás: 18 000 négyzetméter aszfaltút építése, vízvezeték-hálózat bővítése, közvilágítás korszerűsítése, pi­actér kiépítése, iskola épülete­inek külső-belső nagy tatarozá­sa, színes televízió és videó vá­sárlása az iskolának, óvodának, számítógép az iskolának, alap­vető felszerelések a központi konyhánknak, az iskolás és óvodás gyerekek étkezési hoz­zájárulásban részesültek (tíz­órai, ebéd), tankönyv, füzethoz­zájárulást adtunk, az első la­káshoz jutókat támogattuk, egyedi vízbekötéshez támoga­tást adtunk. Adósságunk nincs, talpon maradtunk, annak ellenére, hogy az elmúlt évben a közal­kalmazotti „bérlecsapódás” mi­att gazdálkodási gondjaink is voltak. Kérésünkre nehéz hely­zetünket megértve segített Sza­bó György képviselő úr, a me­gyei OTP és a szerencsi veze­tői, a megyei TAKISZ vezetői, a Pénzügyminisztérium illeté­kesei, akiknek ezúton is köszö­netét mondhattunk segítségü­kért. Vannak gondjaink jelenleg is, de elindult egy egészséges fejlődés. Nagyon kiemelte a le­vélíró a két szülői munkaközös­ségi balból származó bevételt. Gondolom az 50 ezer forint nem oldhatta meg gyökeresen az iskola gondját. Valóság a kö­vetkező: a 167 iskolás gyermek után járó állami normatívából származó 6 millió forint bevé­telhez az önkormányzatnak minden évben ugyanennyit kell hozzátennie, hogy az iskola működőképes legyen. Óvodánk­nál szintén ez a helyzet. Nem is volt kevés az a pénz, ami befolyt a pályázatokon, így 7,5 millió forintot kaptunk for­ráshiányunk pótlására 1994- ben. 1993-ban 4 millió forint ér­tékben nyertünk el útpályáza- tot. Úgy gondolom, hogy’ az évi 39 millió forint bevételhez vi­szonyítottan ez a pénz nem is kevés! Öregek klubját sem anyagi okok miatt szüntettük meg, hanem a kihasználatlanság miatt. A kívánatos huszonöt helyett csak 8-10 fő látogatta naponta. Említi még a cikk az óvo­dában történt csoportösszevo­nást. Két csoport van ugyan (naponta 45-50 gyermek jár óvodába) az óvónői létszámhoz még nem is nyúltunk. Hangsúlyozom, hogy Szabó György képviselő úr odafigyelt problémáinkra, kérem a segít­ségét most is. Több évtizedes lemaradást - sajnos - nagyon gyorsan nem tudunk pótolni. Optimista vagyok, úgy ér­zem, hogy a lakosság nagy ré­sze érzékeli törekvésünket, bí­zik az önkormányzat vezetésé­ben, értékelik eredményeinket, noha olykor az nem is olyan látványos. Az 1994. évi helyhatósági választás során nagyon jól esett az, hogy sokan kértek is arra, hogy vállaljam tovább­ra is az önkormányzat vezeté­sei. Köszönöm a bizalmat, es mindent megteszek azért, hogy fejlődjön a községünk.” Gyárán -Józsefné polgármester Rövidesen folytatják az építkezést A sátoraljaújhelyi Középiskolai Leánykollégium rekonstrukció­jára kötött szerződést a város képviselő-testületé telbontotta, mivel a kivitelező sorozatosan nem tartotta be a vállalási ha­táridőket. A második helyezett a Tokaj- bor Kft. fejezi be az építkezést, mielőbb folytatni fogják, több okból is: mivel itt állami támo­gatást is felhasználnak, nem szabad egy évnél hosszabb ideig megszakítani a munkála­tokat. Továbbá a kivitelezőnek is érdeke a mielőbbi munka­végzés. Fotó: Mészáros István Az Itt-Hon konyhája Most olyan receptet adunk közre, amely­nek kitalálói nem szenvedtek ötlethiány­ban, de nem sajnálták az időt az étel elkészítéséhez sem. Ezeket azért bocsát­juk előre, mert azok számára, akik mun­kaidő végeztével a konyhába jutva sze­retnének összeütni valamit, jelen recep­tünk nem felel meg. Ez tipikusan az az étel, amelynek előkészítéséhez, össze­állításához sok-sok türelemre, időre, fi­gyelemre van szükség. Éppen ezért mer­jük ajáldani keresztelőkre, ballagási ebé­dekre, névnapokra és születésnapokra. Olyan családi rendezvényekre, melyeket jobb híján otthon rendezünk meg. S ilyenkor legalábbis nem illik spórolni sem az idővel, sem a hozzáértéssel. Finom rolád - ínyenc módra Lássuk először is a hozzávalókat. Egy személyre legalább két szelet rövid ka­raj, egy tojás, egy-egy savanyú uborka, tíz deka darált hús, fűszerek. A hús kiválasztásánál legyünk tekin­tettel arra, hogy lehetőleg fiatal sertés­hússal dolgozhassunk, ugyanis nem kö­zömbös, hogy a bele göngyölt töltelékek milyen hosszú ideig sülnek készre. A jól megválasztott fiatal sertéskarajt centiméteres vastagságú szeletekre vág­juk, puhára klopfoljuk és besózzuk. Ézt követően hozzákezdhetünk a kolbászhús elkészítéséhez. Az előre megdarált sertéshúshoz borsot, piros- paprikát, fokhagymát teszünk. Mind­ennek a tetejébe öntjük a forró olajban megfonnyasztott vöröshagymát. Ebből az egészből egy könnyen átmozgatha­tó-képlékeny masszát készítünk. Közben odakészítjük főni a tojáso­kat. Most kivételesen nem kell gyak­ran az órára nézni, ugyanis ezeket a to­jásokat nagyon keményre főzzük, hiszen csak így kerülhetnek felhasználásra. Ha ezzel megvagyunk, a tojásokat megsza­badítjuk a héjtól, és hosszában negye­dekre vágjuk jó éles késsel, hogy a to- jasszeletek együtt maradjanak. Vegyünk ki a konzerves üvegből fe­le annyi savanyú uborkát, amennyi személyre az étel készül, és azokat a tojásokhoz hasonlóan hosszába vágjuk ketté, a nagyobbakat pedig négyfelé. Terítsük vágódeszkára a kivert, só­zott hússzeleteket és töltsük be azo­kat egy adag kolbászhússal, egy sze­let uborkával és egy negyed tojással. Az így összegöngyölt roládot, hogy a benne lévő töltelékkel együtt marad­jon, a hajtás szélén hústűvel átszúr­juk, lezárjuk. (A roládból esetlegesen kikandikáló uborka- és tojásvégek, a kitüremkedö kolbászhús-töltelék adja valójában a madárhoz hasonló formát) A zsírral, vagy olajjal kikent, föl­forrósított sütőbe tesszük a tepsibe sorba rakott töltött húsokat, és a sü­tőt közepesnél kicsit magasabb hőfo­kon tartjuk. Időnként kinyitjuk a sü­tőt, és a húsokat a tepsi alján össze­gyűlt zsírral, olajjal meglocsoljuk. Rizzsel vagy főtt burgonyával tálaljuk, savanyú uborkát adunk fel hozzá. Kísérő itala a száraz fehér bor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents