Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-06 / 131. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995, Túnius 6., Kedd _APRORÓ Vigyázzák a semmit Szalóczi Katalin Mi köze a két dolognak egymáshoz ?- tet­tem fel a kérdést magamban, amikor fotós kollégámmal a Miskolci Egyetemen jár­tunk, és a miniszteri biztos sajtótájékozta­tójáról szóló anyaghoz kerestünk illuszt­ratív felvételhez témát. (Mint ismeretes, a miniszteri biztost az egyetem gazdasági ellehetetlenülése miatt rendelték ki az egyetemre.) Kollégám ugyanis azt javasol­ta, kapjunk lencsevégre egy labort, ott va­lószínűleg nagy a nyüzsgés, a kémcsövek, a színes folyadékok kellőképp látványo­sak lesznek a lap első oldalán. Kutatómunkánkat az egyik ősi kar hűvös rejtekében kezdtük. íme az első labor. Ilyet alighanem minden közepesen felszerelt általános iskolában találhattunk volna - emlékeim szerint - már negyedszázaddal ezelőtt is. Csak éppen laboráns nélkül. Itt azonban árválkodott egy, egyszál magá­ban, képesújsággal a kezében szomoro­dott a sarokban. Fortyogó kotyvaléknak pedig sehol, még csak nyoma se. Azért egy kockát csak el lövünk, gondoltuk, már csu­pán puszta Hiedelemből is. - Nem hiszem, hogy ez lehetséges volna - így a hölgy. - Engedély nélkül nem lehet döntést hozni ilyen ügyekben. A tanszékvezető űr pedig a fogát csináltatja. - Erőszakoskodni nyil­ván nem fogunk - s kissé fogcsikorgatva odébbálltunk. De nem adtuk fel a dolgot, sőt, most már valósággal fentük a fogunkat egy jó kis la­borfelvételre. - Van itt egy nagyobbacska laboratóriumi - álltunk egy mosolygós asszonyka elé a sötét folyosón. - Ó, hogy­ne, hozom a kulcsot. Ez tényleg fényké­pezésre való, most újítottuk fel. De azért szóljunk a tanszékvezető-helyettes úrnak! - A főnököm sajnos az SZTK-ban van - szabadkozott, de azért készségesen átkí­sért A Laborba. Sőt, intézkedett, hogy /\ Laboráns öltözzön be, s készítsen elő szép, színes folyadékokat. - Hol történt itt fel­újítási-nem álltam meg a kérdést az előb­binél jóval nagyobb, de annál szemernyi­vel sem újabbnak tűnő felszerelés láttán. Kiderült: a padlóburkoló-lapokat cserél­ték ki néhány négyzetméteren. Azt is meg­tudtuk, hogy tíz évvel korábban sem né­zett nagyon ki másként eme vegykonyha, hacsak abban nem különbözött, hogy ak­koriban még használható volt az elszívó­szekrény. Most inkább - merthogy komoly kutatások azért folynak a tanszéken - át­járnak a szomszédos Kémiai Kutatóinté­zetbe, ha kell. Téved, aki azt hiszi, hogy néhány katta­nás után elégedetten távoztunk. Nem, a csattanó (a csattanás a sajtónyilvánossá­gon) még ezután következett: megjelent az addig serényen segítő asszonyka, s dúlt arccal súgta a tanár úrnak: X. professzor azt üzeni, hogy jobban meg kellene fon­tolni ezt a dolgot, mert ha a tanszékveze­tő úr megjön, aligha hagyja megtorlás nél­kül, hogy a háta mögött... Ez volt az a pillanat, amikor bizonyossá vált bennem, hogy mégis csak van valami összefüggés a miniszteri biztos ittléte és a féltve őrzött üres laborok között. Felsőfokú leépítések Miskolc, Sárospatak (ÉM) - Mint arról már hírt adtunk, a Miskolci Egyetemen 153 oktató és 177 nem oktató dolgozó leépítése várható. Ez az összlétszámhoz képest 14 százalékos csökkentést jelent. De a megyénkben található főiskolákat is sújtja az a kormányhatározat, amely - au­gusztus 15-i hatállyal - a felsőfokú oktatásban jelentős mértékű létszámleépítést írt elő. Ki­vételt egyedül a Haynal Imre Orvostovább­képző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara jelent, ahol - egyelőre - nem várható leépítés. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főis­kolán 10 oktatói és 14 nem oktatói dolgozói ál­lásra számított 15 millió 593 ezer forint összegű megtakarítást írtak elő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Zeneiskolai Tanárképző Intézet jelenleg meglévő 20 és fél oktatói állásából központi számítások szerint 3 és felet kellene megszüntetni a kötelező 1 millió 800 ezer forintos megtakarításhoz. (Itt az arányait tekintve meglehetős leépítés már bizonyos tanszakok létét is veszélyezteti, hi­szen a megcélzott úgynevezett kívánatos hall­gató-oktató arányszám megállapításánál tel­jes mértékben figyelmen kívül hagyta a mi­nisztérium, hogy ezen intézményben döntően egyéni oktatási rendben folyik a képzés.) Friss kenyér a történelemórán Tárcái, Prügy (ÉM - DK) - Aki csak bolti kenyeret látott, an­nak bizony furcsa lehet a „házi”. Hiszen hamu, korom kö­zelében sül ki. De furcsa lehet az is, ha gyerekek dagasztják, rakják a kemencébe - mégpedig történelemórán... A prügyi Móricz Zsigmond Általá­nos Iskola nyolcadikos diákjai haj­nalban keltek, felpattantak kerék­párjukra, tanárukkal, Parajos Tiborral átkerekeztek Tarcalra, Pa­taki Borbáláék portájára. A lányok dagasztottak, a fiúk a kemencét fű­tötték be. Délelőtt kilenckor került a kenyérnekvaló a parázsra. Hagyományteremtés I. A kemence itt az udvar végében egészen eddig „unatkozott”. Leg­alábbis idén most kapott először munkát.- Hogy miért építettünk kemen­cét? - kérdez vissza Borbála, a talán nem is túl könnyen megválaszolha­tó kérdésre. - Amiért az ember sza­lonnasütőt is csinál - válaszolja az­tán. - Vagyis a hangulatért. És sze­retnénk a hagyományokat - amennyire lehet - életben tartani. De nem „leragadni” az ősinél, ha­nem átvinni a mára, továbbfejlesz­teni a régi ötleteket. Mindent to­vább lehet (és érdemes) gondolni...- A házban, ahol születtem az ötödik generáció voltam - meséli. - Az őseim nem dobálták ki, amire már nem volt szükségük, hanem a padlásra hordták a lomokat. Én vol­tam az első. aki rengeteg dolgot leci­peltem onnan. S hogy melyik faluból hozta ide ezt az örökséget? Kiderül, nem falu az, hanem város: Szarvas. Szülei, nagyszülei gazdálkodó emberek vol­tak, jól ismerték a paraszti életet.- Ä férjemben jó partnerre talál­tam, ám öt inkább az esztétika fog­ta meg. Farag. Mindenből, ami elő­kerül a gyümölcsösből: szőlőgyökér­ből, szilvafából. Azt mondja, csak A múltból élő mában meg kell látni a tárgyat vagy a szob­rot a fában, és a felesleget lehánta- ni... Mikor húsz évvel ezelőtt ide költöztünk Tarcalra, az itteniek elég furcsán nézték, hogy tele va­gyunk ócska kacatokkal. Aztán egy­re többen hoztak is nekünk tárgya­kat, mondván, hogy itt nagyobb be­csülete van. Hagyományteremtés II.- Amíg sül a kenyér, rendhagyó tör­ténelemórát tartunk a népi hagyo­mányokról a régi tárgyak között - mondja Parajos tanár úr. - Véletle­nül fedeztem fel ezt a házat, s na­gyon jó volt, hogy az itteniek öröm­mel vállalták, hogy segítenek a gye­rekekhez közelebb hozni ezt a vilá­got. Nemsokára elballagnak a mos­tani nyolcadikosok, s én szeretném, ha megérintené őket ez a kultúra. Mert ha nem lesz kapcsolódási pontjuk a múlttal, örökre gyökérte- lenek lesznek a világban. Én val­lom, hogy ezt az értékrendet törté­nelemórán meg irodalomórán kell átadni a gyerekeknek. És nem csak szavakkal, hanem úgy, hogy fel is fedeztetjük velük: nem mind ósdi, Fotó: Dobos Klára ami régi. Ez az életforma elsősor­ban nem pénzkérdése. A tanár úr nem múzeumba hoz­ta diákjait. S ezentúl - hiszen úgy tűnik, jó lesz az együttműködés - gyakran ellátogatnak majd ide ta­nítványaival. Nem csak nyáron, ke­nyeret sütni, de akár télen is, példá­ul szőni... A vendéglátók pedig azt mondják, talán ez a kapcsolat is se­gítheti nagy tervük megvalósítását, egy múzeum kialakítását. Hiszen rengeteg tárgyuk van, amely a la­kásban már nem fér el. Helyet már találtak, csak pénz nincs rá. És per­sze az sem lenne múzeum a szó szo­ros értelmében. Biztosan lenne né­hány mesterember, aki időnként bemutatókat tartana, megismertet­né a fiatalokkal foglalkozását, a múltat. Hagyományteremtés III.- Nem is volt olyan nehéz dagaszta­ni, inkább gyúrni - meséli az egyik kislány. - Pláne, mikor összeállt, és tudtam, hogy én csináltam, nagyon jó érzés volt. Azt hiszem, rábeszé­lem a szüléimét, hogy otthon is csi­náljunk kemencét... Takarékos iskolák Ausztriában A művelődési és közoktatási miniszter bécsi látogatása Bécs (MTI) - Ma Bécsbe várják Fodor Gábor művelődési és köz­oktatási minisztert, aki minisz­terként most először folytat hi­vatalos tárgyalásokat az oszt­rák fővárosban. A tárca az osztrák kormányban két részre oszlik: Fodor Gábor Rudolf Seholtennel, a tudományos, kutatá­si és művészeti ügyek miniszterével és a május elején hivatalba lépett Elisabeth Gehrer közoktatási és kulturális miniszterrel találkozik. Egyúttal magas kitüntetést nyújt át Othmar Huber miniszteri taná­csosnak a két ország között sikerrel megvalósuló oktatási együttműkö­dési projekt, az Ausztria-Ma- gyárország Akció bécsi vezetőjének. Ami a megbeszélések egyéb té­máit illeti, Ausztria két tárcára osz­tott kulturális és oktatási helyzete sok tekintetben a magyarországi­hoz hasonló gondokkal küzd. Az osztrák költségvetési deficit - most már EU-szabta - lefaragásának cél­jából a bécsi kormány is szigorű ta­karékosságot rendelt el, s ez sújtja már ebben az évben is a tárcákat. Az 1995-ös költségvetés 1,2 milliárd schilling megtakarítást írt elő a közoktatásnak, amit az iskolai osz­tályok összevonásával, pedagógusi állások megszüntetésével, a taná­rok túlóradíjainak csökkentésével, az iskolai rendezvények számának lefaragásával próbálnak teljesíteni. Másrészt a szociális és család­ügyi tárcánál érvényesülő megtaka­rítás is közvetlenül érinti az okta­tást: megszűnt az ingyenes tan­könyvjuttatás és a diákok térítés- mentes közlekedése - helyette 10 százalékos szülői hozzájárulást ír elő az új rendelkezés. Nem vezették még be a felsőfokú oktatási intéz­ményekben a tandíj-kötelezettsé­get, de a téma napirenden van, ha­talmas társadalmi vitákat vált ki, és feszültséget okoz a pénzügymi­niszter, valamint a közoktatási és a szociálisügyi miniszterek, illetve a diákság vezetői között. Fodor Gábor kétnapos bécsi tar­tózkodása alatt felkeresi a Collegi­um Hungaricumot, Magyarország patinás kulturális intézményét, amelynek élén hamarosan vezető- váltásra kerül sor. Akik a legnehezebbet választották Emlékezés a megszüntetett kolozsvári magyar egyetemre Gyöngyösi Gabor „Válaszd a legnehezebbet!” Annak a hadmérnök, hegedűművész és mér- tantudós Bolyai Jánosnak - aki ap­ja, Farkas könyvéhez „appendix”-et, függeléket írt, s abban megvetette a nem euklideszi geometria alapjait - volt ez a mai ésszel nem eléggé fur- csállható jelmondata. Ő egyébként úgy választotta a „legnehezebbet”, hogy a zseniális, istenített Gauss- nak is ellent mert mondani, annak ellenére, hogy a csodált német mes­ter apja közeli barátja, sót egyetemi kollégája volt. Olyan közeli, hogy az apa, Bolyai Farkas tulajdonképpen mindent - a fia által felállított min­den elképzelést - megírt barátjá­nak, aki nem győzött eleget hábo- rogni a fiú rendhagyó geometriai el­képzelései miatt. Az Appendix még­is megszületett, meg is jelent, s el is felejtették rövidesen. Akik nem fe­lejtették, mert féltek tőle - a benne rejlő cáfolhatatlan igazságoktól - mindent megtettek, hogy mások el­felejtsék, de azért is, hogy a maguk számára kisajátítsák mindazt, amit a magyar tudományos elme oly zse­niálisan észrevett és kifejtett. Erről a magyar tudósról 1945- ben Erdélyben, pontosabban Ko­lozsváron felsőoktatási intézményt neveztek el. A Bolyai Magyar Tannyelvű Állami Tudományegye­tem - ahogy akkoriban nevezték - bölcsésztudományi, jogi, közgazda- sági, természettudományi, orvosi és gyógyszerészeti fakultásokkal kezd­te meg működését, de még ugyan­azon esztendőben az orvosi és gyógyszerészeti fakultás Marosvá­sárhelyre volt kénytelen költözni, helyszűke miatt, mivel a régi ko­lozsvári egyetem épületét, a „Fe­renc Jóskát” - Tamási Áron Ábeljé­vel szólva - azonnal kezükbe vették a románok. A jogi és közgazdasági kar néhány esztendő múltán nem költözött ugyan el Kolozsvárról, de kormányrendeletre függetlenedett, s arra lett kötelezve, hogy felvegye a román oktatási nyelvet. A Bolyai Tudományegyetem a maga megmaradt fakultásaival így meglehetősen megcsonkítva 1945- től 1959-ig állott fenn. Akkor a Ro­mán Kommunista Párt egy fiatal titkára, azt a feladatot kapta, hogy a magyar felsőoktatási intézményt olvassza bele a román nyelvű Babes Egyetembe, amely a régi magyar egyetem épületében székelt. A fia­tal kommunista központi bizottsági titkárt Nicolae Ceausescunak hív­ták, s feladatát olyan következetes­séggel hajtotta végre a kommunista internacionalizmus nevében, hogy Szabédi László a kitűnő költő és fi­lológus, az egyetem akkori rektora több más tanártársával együtt ön­gyilkos lett. Közben az alapítók - Csőgör Lajos, Jordáky Lajos, Ba­logh Edgár - mindenféle „ideológiai elhajlás” vádjával megjárták a bör­tönöket is. A Bolyai Tudományegye­tem azért 14 kerek esztendeig mű­ködött, s alapításának 50. évfordu­lóján a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete június 3-án meg is emlé­kezett róla - Budapesten. Az előadók - kivétel nélkül a Bo­lyai volt tanárai és diákjai - termé­szetesen a Bolyai lehetséges, vagy el­képzelhető .jövőjével is foglalkoztak. Sajnos, a rövid fennállása alatt is je­lentős tudományos hírnévre szert tett egyetem visszaállítása nem elha­tározás, nem tudományosság kérdé­se, hanem a román állam politikájá­nak változásáé, amely ebbe az irány­ba nem sok hajlandóságot mutat. Kelet Könyvek Miskolc (ÉM) - A Kelet Irodalmi és Alkotócsoport a Kelet Könyvek-so- rozatban megjelent két új verseskö­tet - Dudás Sándor: Megnő a föld és Pázmándi László: Szavak alkonya - bemutatóját tartja ma, este 6 órától a miskolci Rónai Művelődési Köz­pont nyugdijasklubjában. A szerzők munkásságát Cs. Varga István iro­dalomkritikus, Cseh Károly költő, szerkesztő, valamint Utry Attila ki­adó, sorozatszerkesztő méltatják. Tállyai dallamok Pákozd (ÉM) - A nagy költő leszár­mazottja, Vörösmarty Mária véd­nökségével, valamint japán partne­rek közreműködésével nemzetközi sárkányeregető-versenyt rendeztek az elmúlt vasárnap Pákozdon. Eh­hez kapcsolódva látványos kulturá­lis programokat is tartottak a du­nántúli településen. így a tíz meghí­vott népdalkor között fellépett a tállyai együttes is. Pákozd és Tállya történelmi hagyományai miatt el­képzelhető, hogy a későbbiekben szorosabb kapcsolat alakul ki a két település között. Iskolanévadó Miskolc (ÉM) - Iskolanévadót tar­tanak ma délelőtt 10 órától a kom- lóstetői - leendő Komlóstetői 49. Sz. Általános Iskolában. Kö­szöntőt mond Fe­jér István alpol­gármester. Eh­hez kapcsolódó­an délután 5-től bemutatkozó alapítványi rendezvényt tartanak az aulában. A következő négy na­pon változatos programmal teszik emlékezetessé a tanév végét: lesz diákigazgató-választással egybekö­tött önkormányzati nap, sportren­dezvény, több iskola részvételével. A ballagást követően családi sport­napot szerveznek, ahol a dzsesszba- lettől a kismotoros-bemutatón át a karatéig változatos szórakozási le­hetőséget biztosítanak a komlóste­tői óvodásoknak, diákoknak, felnőt­teknek egyaránt. Diósgyőri napok Miskolc (ÉM) - Immár hatodik al­kalommal zárják közös program­mal a tanévet a Diósgyőri Általános Iskola tanulói és tanárai. A ma kez­dődő négynapos program keretében olimpiai vetélkedőt, olimpiai mozit, asztalitenisz-villámtornát és rajz­versenyt is rendeznek. A nagyobbak összemérhetik ügyességüket a ke­rékpáros versenyben is, míg a taná­rokkal kézilabdázásban mérkőzhet­nek meg. Lesz tábortűz és diszkó, kirándulás és juniális. Ez utóbbi programba a szülőket is bevonják- A mulatságnak a „csengőbúcsú” vet véget: bezárják az évet. Gyereknapi rajzok Miskolc (ÉM) - A „Péteri gyermek­nap” című rendezvény rajzpályáza­tán a következő eredmények szület­tek: 1. Bánhegyi Szilvia (Miskolc, Katolikus Gimnázium); 2. Keceli Péter (Miskolc, Katolikus Gimnázi­um); 3. Mészáros Piroska (Miskolc, Kaffka M. Ált. Isk.). Párizsi muzsika Szerencs (ÉM) - A szerencsi Váro­si Kulturális Központ Zenei Könyv­tárában Párizs a színpadokon cím­mel tartanak klubfoglalkozást júni­us 7-én, szerdán délurán 5 órától. Juhász Péter, az összejövetel veze­tője Puccini Bohémélet, Manón Les- caut; Schönberg-Boublil Nyomorul­tak; Meyerbeer A hugenották és Giordano Andrea Chénier című mű­vei alapján mutatja be, milyen is Párizs a zene és a színház nyelvén. 2000. Füles Budapest (ÉM) - Megjelent a két­ezredik Füles. A jubileum al­kalmából a rejtvényújság legújabb száma 16 oldalas nosztalgiamellék­lettel látott napvilágot, a 68 oldalas szám több különleges pályázattal ajándékozta meg olvasóit. A jubileu­mi eseménysorozat június 24-én ha­jókirándulással fejeződik be.

Next

/
Thumbnails
Contents