Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-29 / 151. szám

4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép 1995. Túnius 29., Csütörtök „NOTESZ Az étet nehézségei Fecske Csaba Amilyen kicsi az ország, olyan meglepe­tésekkel tud szolgálni időnként, és én most nem a Bokros 16 milliójára, nem is az el- lenzékZrínyiére hajazó kirohanására gon­dolok a parlamenti ülésteremből, csupán magántörténelmem csip-csup ügyeire. Egy kisvárosban jártam beteglátogatóban. Örömmel írom le: a cimbora jól van, nem is volt otthon, s ha a felesége által kínált hűvös sörtől és az asszonytárson keresz­tül továbbított jókívánságoktól eltekintek, dolgavégezetlenül utaztam vissza. Azaz­hogy mégsem... Teremtett lélekkel sem találkozván a buszvégállomáson, hogy megkérdezzem, mikor és honnan indul a buszom, beku­kucskáltam a lapos tetejű kis épület légy­piszkos és esők verítéknyomait őrző abla­kán. Forgalomirányító irodának gondol­tam, odabent egy egyenruhás forma ala­kot véltem felfedezni. Bekopogtattam a dohos helyiségbe. A szolgálati ruhás fér­fiú éppen akkor nyomta fejébe a tányér­sapkát. Illedelmesen köszöntem és meg­kérdeztem volna, amit akartam. Ingerül­ten belém fojtotta a szót:- Már letelt a munkaidőm, nem vagyok szolgálatban!- Értem, én csak azt szeretném megkér­dezni, mikor és melyik kocsiállásról...- Mondtam már, hogy nem vagyok szol­gálatban, mit háborgat hát?! Nem adtam föl, gondoltam végére járok a dolognak, még ha a forgalomirányítónak le is járt a minden bizonnyal igen megter­helő és drága munkaideje. Reménykedve kullogtam utána, kihasználva, amíg az aj­tót kulcsra zárja.- Ha már nincs szolgálatban, hát a ma­gánembert, a város polgárát kérdezem...- Nem is vagyok idevalósi! - vágta rá lát­ható büszkeséggel.- Akkor a segítőkész magyar állampolgárt kérem szépen, segítsen egy idevetődött idegenen.- No, magát se lehet egykönnyen levakar­ni! - mondta szinte elismerően, majd hoz­záfűzte:- Mikor melyikről, majd meglátja ha be­áll és elindul. Azzal magamra hagyott. Félóra múlva megjött a busz és én fölszálltam és eltű­nődtem, hogy bár nálunk nincs polgárhá­ború, nincs éhínség, se kolera, azért azélet korántsem olyan egyszerű. /4 legkisebb dologért is keményen meg kell küzdeni, így van ez rendjén. így? Semmelweis-ünnep Miskolc (ÉM) - Semmelweis Ignácra, az „anyák megmentőjére” emlékeznek ma este 6- kor a megyei kórházban. Az ünnepség prog­ramjában köszöntőt mond Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, majd előléptetésekről szóló dokumentumokat ad át. Az estet Papp Gábor zongoraművész előadása zárja. Két térséget összeköt Megyaszó, Szentistvánbaksa (ÉM) - Elké­szült az Abaúj és Zemplén összekötésére meg­épült Megyaszó-Szentistvánbaksai közút. Ünnepélyesen július 8-án, szombaton tíz óra­kor adja át Szabó György népjóléti miniszter, beszédet Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztérium politikai ál­lamtitkára mond. Nyomozás- Már három hete itt rostokolunk, őrmester! Mi van, ha a tettes mégsem tér vissza a tett színhelyére? Rajz: Szmodis Imre Naponta és fejenként: harminc liter Vízkorlátozásra készülhetnek az ötmillióval tartozó avasiak HOBm mm A Mivíz számára kínálkozó megoldások egyike: lajtos kocsiból is biztosít­hatják a korlátozás idejére a lakóknak fejenként és naponta járó 30 liter in­nivalót. (Felvételünk nem a riport helyszínén készült.) Fotó: LaczóJózsef Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Ha július 20-ig nem egyenlíti ki 5,2 millió forin­tos tartozását a Középszer utca 46-60. alatti lépcsőházakban élőket tömörítő Avas Dél Tár­sasház Tulajdonközösség, a Mi­víz Rt. személyenként és napon­ta csak 30 liter vizet biztosít a számukra. A közösséghez tarto­zóknak családonként 10 és 60 ezer forint közötti összeget kel­lene kifizetni. Erre a legtöbb­jüknek aligha lesz módja: sok a munkanélküli, illetve kisgyer­meket nevelő tulajdonos. Töb­ben pedig azért nem akarnak a pénztárcájukba nyúlni, mert eddig rendesen fizettek minden számlát. A lakókat az ügyeiket intéző bizott­ság arról értesítette: a korábbi kö­zös képviselőik 1991 szeptembere és 1994 áprilisa között - a Miskolci Vízművek (a Mivíz Rt. jogelődje) többszöri felhívása ellenére - nem fizettek ki 3,7 millió forint vízdíjat. Most már viszont nincs mese: a mis­kolci bíróság döntése értelmében ki kell egyenlíteni az időközben felszá­mított kamatokkal együtt 5,2 milli­óra rúgó számlát. Minél később ad­ják postára a pénzt, annál maga­sabb a kamat. Fizetetten számlák Ha nem fizetnek, a vízművek a tar­tozás fejében leemelheti a társas­házközösség számlájáról az oda be­folyó pénzt és a tartalékait koráb­ban felélt közösség nem csak a je­lenlegi vízfogyasztásért nem tud majd fizetni, de a szemétszállításért sem, nem lesz világítás a lépcsőhá­zakban, nem járnak majd a liftek, és így tovább. A tulajdonosok a napokban tar­tott viharos gyűlésen a jelenlegi kép­viselők felelősségét is feszegették.- Hiába akarnak bennünket ke­resztre feszíteni - mondja Márai László, a jelenlegi intézőbizottság tagja. - A mi felelősségünk sem na­gyobb, mint akármelyik tulajdonos társunké. A történet tipikus is lehetne: az avasi közösség csupán egy a ki nem fizetett számlák miatt mára szorult helyzetbe került közösségek közül. A szálak az előző évtizedre nyúl­nak vissza. Mielőtt bárhol felszerel­ték volna a vízórákat, a lakók a kö­zös költség részeként, majd a laká­sonként megállapított tarifa alap­ján fizették a vízdíjat a közösség­nek, amelyik átutalta a summát a vízműveknek. Illetve 1991-92-ben nem mindig utalta át. Később a tu­lajdonosok egy része beszereltette a vízórát, s ők közvetlenül a vízmű­veknek fizettek az általuk elfo­gyasztott vízért. Akinek nincs víz-., órája, attól továbbra is a közösség kémé a vízdíjat.- Azért indokolt a feltételes mód, mert javarészt a vízórával nem ren­delkezők azok, akik anyagi helyze­tüknél fogva nem tudnak, vagy nem akarnak közös költséget és vízdíjat fizetni. Csakhogy a közösségnek már az évtized elején elfogyott a tartaléka. Azonban a korábbi közös képviselők a nem fizetőkkel szem­ben nem indítottak eljárást, más­részt nem gondoskodtak a közös költségek emeléséről, hogy minden­kor legyen pénz a számlák kiegyen­lítésére - sorolja az előzményeket Márai László, aki azt is hozzáteszi: tavaly júliustól van hivatalban a je­lenlegi intézőbizottság. Amikor ér­tesültek a bíróság döntéséről, sze­rették volna, ha a vízművekkel olyan egyezséget köthetnek, ami­nek révén a következő két évben ap­ránként fizették volna ki a tartozá­sukat. A Mivíz azonban - több for­dulóban - mást ajánlott: kész lett volna elengedni a kamat felét, ha fél év alatt törleszt a közösség, illetve belement volna az egyéves futam­időbe, de ebben az esetben nem mondtak volna le a kamatról. „Nem alap” Márai László állítja: ez nem komoly tárgyalási alap. Képtelenség jogi felelősséget vállalni azért, hogy akár egy év alatt is egyenlíteni tud­ják az ötmilliós tartozást. Tartalé­kuk nincs. Eladhatnák ugyan a kö­zösség néhány garázsát, de az alap- szabályzatuk szerint erre mind a 240 tulajdonosnak áldását kellene adnia. Ez valószínűtlen, és nem is fedezné a tartozást. Nincs garancia arra sem, hogy a nem fizető tulajdo­nosok ellen időközben elindított pe­rekből a vízművek által elvárt ha­táridőn belül befolyik a pénz.- Kiszámoltuk: lakásonként 10 és 60 ezer forint közötti összeget kellene fizetniük a tulajdonosok­nak, ha azonnal rendezni akarnánk ezt a problémát. Azt bontottuk le la­kásonként, hogy mennyivel kellett volna korábban megemelni a kar­bantartási-felújítási díjat, hogy idő­ben kifizethessük a tartozásukat - magyarázza Márai László. Az intézőbizottság a városháza közbenjárását is kérte.- Számtalan ilyen ügy várható a közeljövőben: irdatlan összeggel tartoznak a fogyasztók a vízművek­nek. A cég forgóalapjának kipótlá­sáról emiatt kénytelen az önkor­mányzat gondoskodni. Ennek elle­nére sem vagyok a drasztikus meg­oldások híve, ezért azt javasoltam a Mivíz Rt.-nek írt levelemben: cél­szerű tárgyalni és részletfizetésben megegyezni az adósokkal - fogal­maz a közösség ügyével foglalkozó Fejér István alpolgármester. Forintonként 15 fillér bukás A Mivíz Rt. illetékese azonban be­szélgetésünkkor még nem kapta meg az alpolgármester levelét. Rá­adásul kérdéses, hogy Fejér István álláspontját mennyire tekinthetik elvi útmutatásnak a nagyszámú hasonló ügy kezelésénél. Mert igaz ugyan, hogy a cég önkormányzati részvénytársaság, de önállóan gaz­dálkodik. Méghozzá a vízműnek tartozók miatt egyre nehezebb kö­rülmények között.- Mi a cégünk működését - s ez­zel a miskolci vízellátás biztonságát- kockáztatjuk, ha nem teszünk meg mindent a nekünk tartozókkal szemben - jelenti ki Deszpotné Zsi­ga Erzsébet osztályvezető. - Nem tudunk különbséget tenni a nekünk tartozók között, nem tudunk egyedi kedvezményeket adni. A megye- székhelyen a társasházi fogyasztók 120-130 millió forinttal adósaink. Ha sikerül perrel érvényt szerez­nünk a követeléseinknek, akkor is csak 20 százalékos kamatot köve­telhetünk, miközben a nekünk tar­tozók miatt általunk felvett hitelek­re 35 százalék a kamat. Vagyis az adósainknál lévő minden egyes fo­rinton 15 fillért bukunk. A lapunkat megkereső, s az ava­si közösséghez tartozó lakók nem vitatják, hogy a vízművek szem­pontja méltánylandó. De hogyan engedhető meg jogilag, hogy a víz­művek korlátozni akaija július 20- tól a fogyasztásunkat - visznek egy újabb csavart a történetbe. Engedély a korlátozáshoz- Most fizetünk a szolgáltatásért! Az adósságunk régebben keletke­zett; ki akarjuk egyenlíteni, csak keressük ennek a megfelelő módját- vallja a tulajdonosokkal együtt Márai László is. Deszpotné Zsiga Erzsébet viszont arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a korlátozást lehető­vé tevő jogszabály nem tesz különb­séget az adósság keletkezésének időpontja alapján. Eddig nem éltek a lakóközösségekkel szemben a kor­látozás lehetőségével, de most már rákényszerülnek, és idén májustól a jogszabály is lehetőséget ad erre. Az első ilyen ügyben megkapták a tisz­tiorvosi szolgálat hozzájárulását. A közeljövőben több azonos cipőben járó társasházi közösség ügyében terveznek hasonló intézkedéseket. Ki fizessen? A lakók azt mondják - és ez a ha­sonló esetek megítélése miatt is fi­gyelemre méltó körülmény lehet -, hogy könnyen alakulhat ki patt­helyzet. Aki nem tud, vagy nem akar fizetni, a korlátozás sem térít­heti jobb belátásra. Ráadásul egy kis utánajárással azt is meg tudják akadályozni, hogy a Mivíz leemelje a közösség számlájáról a pénzt: egy­szerűen nem hagynak oda befolyni egy forintot sem és zsebből fizetik a többi szolgáltatót. Lapunk jogi szakértője viszont arra figyelmez­tet: ez nem feltétlenül célravezető. Mivel a társasházi tulajdonközös­ség tagjai egyetemleges felelősség­gel tartoznak közösségükért, ad ab­szurdum az is előfordulhat, hogy náluk csönget a végrehajtó. Van még egy elvarratlan szál:- Miért nem fizettetik meg a je­lenlegiek a korábbi képviselőkkel a tartozást, ha egyszer ők tehetnek erről? - kérdezte egy dühös tulajdo­nos. Ezzel kapcsolatban azonban nemcsak jogi szakértőnk, de Márai László is újra csak az egyetemleges felelősséget emlegeti: neki és a többi tulajdonosnak is oda kellett volna figyelnie, hogy ne fajulhassanak idáig a dolgok. Ráadásul pillanat­nyilag úgy tűnik: nincs jogalap a ko­rábbi képviselőkkel szembeni eljá­rásra. A mostani intézőbizottság - elmondása szerint - rendezetlen iratokat vett át, egy régebbi beázás során a korábbi iratok jelentős ré­sze megsemmisült. Az azonban megállapítható, hogy az eddigi kép­viselők nem kezelték hűtlenül a kö­zösség pénzét. S arra sem találtak bizonyítékot, hogy megtévesztették volna a tulajdonosokat a közösség gazdálkodásával kapcsolatban. A kör bezárul A korábbi közös képviselők egyike nemcsak nyilatkozni nem kívánt, de azt sem akarta, hogy a cikkben bármilyen összefüggésben leírjuk a nevét. Czinke Ferenc - akitől a je­lenlegi intézőbizottság vette át a stafétát - viszont érdeklődésünkre elmondta: nem érzi magát felelős­nek. Amikor nem fizettek, azért nem fizettek, mert a tulajdonosok sem fizettek a közösségnek. O intéz­kedett arról, hogy behajtsák a pénzt az adósokon. Ezt Váczi László ügy­véd - Czinke Ferenc közös képvise­lősége idején a közösség jogi képvi­selője - azzal pontosította, hogy va­lóban megkapta a tartozók listáját, de intézkedni nem volt már ideje: akkor következett be a társasházi közösség vezetésében a váltás, s ma már más jár el az érintettek peres ügyeiben. A kör itt nagyjából bezárul. A Középszer utcai közösség pillanat­nyilag csak abban lehet biztos: ha nem fizetnek, július 20-tól kétszáz- negyven család, hétszáz ember la­vórból és vödrökből tisztálkodik és főz majd. Miskolci városháza Miskolc (ÉM) - Ma ismét össze­ül Miskolc város önkormányzati képviselő-testülete, hogy számos, a város életében jelentős kérdésben döntsön. A Békeszálló tervei Elkészült és elfogadásra vár a város egyik nyomortelepkérít ismert ré­sze, a Békeszálló részletes rendezé­si terve. Építészeti szempontból a lakóterületi funkció kap benne el­sődlegességet. Az RRT például a Tí­már u. - a Malom u. - Szövő u. - Er- nyebán u. - Békeszálló által hatá­rolt területen olyan átépítést java­sol, amellyel a jelenlegi sűrű beépí­tés lazábbá válik, a meglévő lakás­szám közel harmadolásával. A Kiss Ernő u. - Békeszálló közötti terüle­tet intézményi kereskedelmi-szol­gáltató létesítmények céljára jelöl­ték ki úgy, hogy oda maximum föld­szint plusz tetőtér-beépítésű épüle­tek kerülhetnek. A rendezési terv megvalósítása természetesen az ott lakók és a város pénzügyi lehetősé­geitől függ. Átalakul a hivatal Még az előző képviselet alkotott rendeletet a polgármesteri hivatal belső szervezeti felépítéséről. En­nek értelmében a hivatalban az adó- és illetékügyi feladatokat je­lenleg az Adó- és Megyei Illetékhi­vatal látja el. Az utóbbi időkben az adózásban és az illetékügyekben bekövetkezett változások, továbbá az a tény, hogy a nagyvárosokban elkülönül az adó- és illetékügyi te­vékenység, változást kíván ezen a téren is. A nagy, 110 dolgozót foglal­koztató hivatal irányítása egyre ne­hézkesebb, ezért a város a polgár- mester és a jegyző előteijesztésében azt javasolja a képviselő-testület­nek: határozzanak külön adóosz­tály, valamint városi és megyei ille­tékhivatal megalakításáról. Mindez többletmunkaerőt, pl uszbefektetést nem igényel, ellenben a munka na­gyobb hatékonyságát ígéri. Miskolc közrendjéért Még 1991-ben hozták létre a Mis­kolc Belváros Közrendjéért Alapít/ ványt, amit annak idején nyilván­tartásban vett a cégbíróság. Ké­sőbb, 1995-ben a város közgyűlése az alapítvány nevét Miskolc Város Közrendjéért Alapítványra módosí­totta, ám ennek bejegyzését a cégbí­róság elutasította, mert az - a bíró­ság indoklása szerint - veszélyezte­ti az eredeti cél megvalósítását, a belváros közrendjének védelmét. Ezért a mai közgyűlésnek azt java­solja a város jegyzője, hogy 100 ezer forint alapító vagyonnal hozzák lét­re a Miskolc Város Közrendjéért Alapítványt, majd egyesítsék azt a Miskolc Belváros Közrendjéért Ala­pítvánnyal - így ugyanis teljesen szabályosnak ígérkezik az ügy. A képviselők elé kerül az új alapít­vány alapító okirata, melyben az ol­vasható, hogy a két alapítvány egyesítése után az induló vagyon több mint 1 millió 250 ezer forint lesz, tevékenységét héttagú kurató­rium irányítja, melynek elnökéül Tuza Lászlót, Miskolc rendőrkapi­tányát javasolja az előterjesztés. Együttműködnek A megyei kereskedelmi és iparka­mara, a megyei kézműves kamara és a megyei agrárkamara szerepe, továbbá Miskolc és a régió gazdasá­gi életének fejlesztése azt kívánja, hogy a felsorolt szervek és a város integrálja tevékenységüket - éppen ez utóbbi felemelkedése érdekében. Miskolc polgármestere ezt szem előtt tartva kereste meg a kereske­delmi kamara elnökét és szándéko­zik megkeresni a kézműves kama­rát és az agrárkamarát, hogy új ala­pokra helyezze a város és a kama­rák eddig meglehetősen esetleges kapcsolatát - legyen az mindkét fél számára előnyös. Ahhoz, hogy a pol­gármester együttműködési megál­lapodást kössön a kamarákkal, ter­mészetesen a közgyűlés hozzájáru­lása szükséges. Ezért a mai képvi­selő-testületi ülésen azt kéri Kobold Tamás: a szenátorok hatalmazzák fel ezeknek az újfajta, kamara-vá­ros szerződéseknek a megkötésére.

Next

/
Thumbnails
Contents