Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-27 / 149. szám
1995. Június 27., Kedd 4 M Itt-Hon A helyi múzeumtól az emlékműig Üvegmíizeum Fotók: Fojtán László Bükkszentkereszt (ÉM - NJ) Amint bezárták kapuikat az iskolák, megsokasodott a helyi üvegmúzeumot felkeresők száma. Persze nem csak diák- és ifjúsági csoportok keresik fel a nem mindennapi látványosságot, jönnek ide pihenésüket itt töltő felnőttek is. A németek, hollandok, dánok, franciák, olaszok látogatókönyvi bejegyzései arra engednek következtetni, hogy talán a hazai közönség sem tartja számon rangján ezt a kis különlegességet, ahol képet kaphatunk hétszáz év üveggyártásából. Akik a múzeumlátogatás végén a Lófőtisztásra készülnek, hogy megtekintsék az ottani emlékművet, kiadós sétára kell hogy adják a fejüket. Most a helyi idegenforgalom ügyét szívükön viselők azt tervezik, hogy haladék nélkül elindítják azt a pónilovas kocsit, amellyel a gyerekek fáradtság nélkül eljuthatnak az emlékműig. S ha az ötlet beválna, a fogat kapós lenne, akkor megszervezik mindezt igazi hintával is a felnőtt csoportok számára, akár óránként is. Egy jónak ígérkező elképzelés, amelyik jól szolgálhatja a jövőben a helyi. turistaforgalom fellendítését, vélekednek az ötlet gazdái. Mi pedig, akik e tájon sohasem voltunk bővében az ilyen és ehhez hasonló híreknek, szívesen adunk hangot a bükkszentke- reszti lovaskocsisok kezdeményezésének. Azt majd az odalátogató turisták döntik el, mennyit ér ez az egyébként ígéretesnek mutatkozó ötlet a megvalósítás során. Az emlékmű a Lófőtisztáson Bevándorlás és a feszültségek A tömeges betelepedés alapfeltétele a városi lakótelepi elhelyezés volt Horváth Béla Miskolc (ÉM) - A megyeszékhely településszerkezete és adottságai révén csaknem példa nélküli városalakzat. Hasonlóságokat általában lehet találni a települések között. Miskolc esetében ez is rendkívül nehéz. Leginkább a lengyelországi Lodz és a Német Szövetségi Köztársaság-beli Elberfeld-Barmen összenövéséből keletkezett Wuppertál mutat hasonlóságot, de eltérő völgyszélességgel. Sajnálatos, hogy éppen ezekkel a városokkal nem jött létre szervesebb kapcsolat, amait a testvérvárosi szintig kellett volna szélesíteni. Az elmúlt értizedekben még a hazai városokkal való összehasonlítás kísérletét is tilalom övezte. A példálódzások, a jó tapasztalatok átvétele, a tárgy- és tényszerű összehasonlítás és elemzés ugyanis irányítási, működési, szervezési, döntési hiányosságok sorát tárhatta volna fel. Ennek ellenére belső használatra készültek ilyen jellegű anyagok. Ezek célja és rendeltetése a tervmechanizmus lehetőségeiből való nagyobb részesedés elérését szolgálta. Mindezek hoztak mennyiségi eredményeket, ugyanakkor gerjesztették is a városba áramlás folyamatát, és ezzel igen jelentősen járultak hozzá a minőségi romláshoz. A nagymértékű bevándorlás egyben lappangó feszültséget is létrehozott, mert a bevándorlók, letelepedők többnyire kedvezőbb feltételek mellett indulhattak, mint a város őslakossága. Hiba volna kizárni és gátolni a természetes és egészséges be- és elvándorlást. Ezek a mozgások megfelelő léptékben a város gyarapodását, szellemi megújulását, munkaerejének frissítését, vagyis minőségjavulást is eredményezhetnek. Az arányok és az esélyek alakítása, újabb ellentmondások szítása a közélet és a működőképesség, a társadalmi egyenetlenség romlásával jár. Számtalan, rendkívül érzékeny tényezőre szükséges tehát figyelni. Demokratikus társadalomban érvényesülhet egy megfelelő ellenőrzés és verseny. Egy tervutasításos mechanizmusban a hatalom megfelelő önmérséklete hozhat kedvező vagy hátrányos megoldást. E téren Szombathely, Pécs, Győr, Eger, Kecskemét városépítési törekvései - természetesen más adottságok között - minőségüket, szervezettségüket tekintve nagyobb és látványosabb eredménnyel jártak. A települések közötti összehasonlításokból és elemzésekből feltétlenül el kell jutni a megfelelő adaptáláshoz, a tanulságok hasznosításának, módszerének biztosításával. A különböző összehasonlítások eredményeinek nyilvánossága és közzététele önmagában is jobb és kedvezőbb döntések forrásává lehet. Miskolcon is készültek olyan beszámolók, összefoglaló értékelések, amelyek a mintavétele esetleges; így következtetései megalapozatlanokká váltak. E téren mind a megbízó, mind a szakmai vagy tervanyagot szolgáltató, alkotó erkölcsi felelősségének nagy a súlya. Példák sora bizonyítja, hogy ezek a megbízónak tetsző megoldások, javaslatok és ajánlások milyen károkat képesek okozni. Ezek a jelenségek nemcsak a múltra, várostörténetre visszamenőleg, hanem napjaink gyakorlatára és a jövőre is tanulságul szolgálhatnak. A mennyiségi fejlődés és fejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha közben hozzájárul az elavult, a használhatatlan elbontásához, összességében: a rekonstrukcióhoz és rehabilitációhoz. A megfelelő arányosság nélkül az eredmény, a végtermék színvonala szenved csorbát, sérül. A bevándorlásnak, letelepedésnek egyik természetes velejárója a mindenáron való eredményfelmutatás. „Az utánam az özönvíz” megoldások szülte látszateredmények kikezdik a város értékeit, kárára vannak a komplex szemléletnek, egy-egy létesítményre, tüneti, „kozmetikai” megoldásokat hoznak létre. Ezzel igen nagymértékben terhelik az utódokat. Miskolc, ez a minden időben magyar város, gyakran ellenzéki város is; történelme során soha nem talált igazi mecénásra. Mindez az épületállomány, utca- és térszerkezetén a megkezdett, az újrakezdett, a be nem fejezett folyamataival önmagának is sok nehézséget támasztott. Ezeket a gondokat tetézte a város mindenkori szegénysége, a pillanatnyi és távlati lehetőségek és érdekek gyakran elvtelen kezelése, az elmulasztott lehetőségek sora, a beváltatlan magas szintű ígéretek és a léptékvesztés is. A célok, ha helyesek, sok jót hozhatnak a településeknek, így Miskolcnak is. A túlméretezett, a nagyzásra és kivagyiságra törekvő megoldások rövid távon megbosszulják magukat. Ezekkel a város története során nem az elkövetőknek, hanem az utódoknak kellett megküzdeniük. E téren a legnagyobb gond az erkölcsi magatartás, a szavahihetőség csorbításában van. Csak a kölcsönhatásokra is figyelő kislépések hozhatnak valós, maradandó eredményeket. Miskolc ugyanakkor nyughatatlan város is. Ezt jelzi az utak és közművek állandó át- és újjáépítése, a rendezetlen burkolatok és következményei. Terhes örökség az épületek jelentős részének silánysága, a Kőporosról és más helyi és környéki rossz minőségű és nedvszívó falazatokból megvalósított létesítmények. E tényezők és adottságok az egyik, ha nem a legsúlyosabb gondokkal küszködő magyar várossá teszik. 1995. Június 27., Kedd Itt-Hon M 5 Ismét szétnéztek a Békeszállón Miskolc (ÉM - N.J.) - A város életében sokadszor ismét szemlét tartottak Miskolc egyik legismertebb nyomortelepén, a Békeszállón. A látottak nem lepték meg a résztvevők egy részét, akik képviselőként, önkormányzati képviselőként jól ismerik az itt élők helyzetét, az áldatlan szociális, kommunális állapotokat. Az egyik alapvető tanulság, hogy az újra, meg újra megüresedő odúkat újabb lakók foglalják el, a kikászálódók helyére ismét olyanok költöznek, akik nyomorúságuknál fogva ezt tartják előrelépésnek, mert teljesen gyökértelenek, vagyontalanok, hajléktalanok. A telepnek csak múltja és jelene van, hiszen a jövőjéről eddig is hiába „döntött” már többször a város vezetése, az itt élők helyzete, a telep állapota semmit sem változott. Amint elhangzott, lebontásával csak a keretek szűnnének meg, a nyomor nem, ami kitölti e kereteket. Mindenesetre a Békeszálló rendezési tervét még júniusban tárgyalja a város közgyűlése. A tönkrement házak állaga tovább romlik, ha ez egyáltalán még lehetséges, s felvetődött az is, hogy ha a lakók tulajdonuknak tudhatnák ezeket az épületeket, talán jobban törődnének azok sorsával. S akkor még mindig megoldatlan a telep közbiztonsága, az itt felnövekvők foglalkoztatása, taníttatása. A környéken lakók jóllehet tisztában varnak a bé- keszállóiak körülményeivel, ismerik az itt élők szokásait, okkal tartanak némelyektől a rendszeres tolvajlások miatt. Hasonló szemléket az előző és azt azt megelőző vezetés is szorgalmazott. Legalább abban nem kellene követni őket, amit ők az ilyen szemlék után tettek a Békeszállóért, a Szondi-telepért. Fel kellene nőnünk önmagunkhoz RÁcz Ilona Miskolc (ÉM) - Még 1948-ban örököltem egy halom könyvet - ez szó szerint értendő, mert halomba volt öntve egy szoba sarkába -, ugyanis vagy elfogadtam, vagy ebek harmincadjára kerül. Inkább elfogadtam. Ezek között van egy sorozat, aminek a gyűjtőcíme Száz magyarok könyvei. Kiadta a „Légrády Testvérek nyomdai műintézete”. Évszám nincsen, de az egyes önéletrajzok után lévő dátumból lehet következtetni, hogy körülbelül 1914-1916 közötti időpontban adták ki. Tíz kötet lenne, de egy hiányzik belőle. Gondoltam elviszem egy antikváriumba, hátha érdeklődnek ilyen könyvek után. Am először el akartam olvasni, ugyanis érdekesnek találtam olyan írók írásait megismerni, akik még a múlt században születtek, legtöbbjük nem is a vége felé. Nagyon sok ismert író szerepel bennük, önéletrajzzal és fényképpel. Utoljára a 9. kötetet kezdtem olvasni, ahol az első író, az akkor 49 éves Abonyi Árpád. Barson született, és hatéves korában került Kolozsvárra, ezt tartotta szülővárosának, annyira áthatotta a „friss erdélyi föld”. Érdekes, ha nem akarnám eladni ezeket a köteteket, akkor még most sem tudom, mit tehet egy ember lelkivilágával Erdély levegője, és azt sem tudom, milyen is valójában az a „maroknyi” erdélyi magyarság (pedig jómagam is erdélyi származású vagyok, de én itt születtem Miskolcon). Abonyi Árpád „nevezetes” sorait, önéletrajzi írásából, az alábbiakban idézem: „Magam azt tartom önmagámra lényegesnek, hogy hat- esztendős koromban kiemeltek öreg vármegyém konzervatív földjéből, és átültettek friss erdélyi földbe, Kolozsvárra. Tulajdonképpeni szülővárosomnak ennélfogva ezt a várost tartom, mert ennek a színmagyar városnak éles erdélyi levegője formált ki azzá, amivé lettem: hibákkal és erényekkel együtt, jó és rossz értelemben: erdélyi emberré, aki makacsul védi a maga éleit és szegleteit, s még akkor is a saját tengelye körül forog, ha emiatt rossz dolga van... E faji és históriai konok- ság nélkül azonban már rég kiveszett volna onnan az a maroknyi magyarság, mely e sokszor kigúnyolt hiba kevély bútokéban a következő ezer esztendő végén is ott lesz. A reformátusok kolozsvári kollégiumába jártam iskolába. A második elemi osztálytól kezdve föl egészen a matúráig ez a háromszáz esztendős vén collégium oltotta vérembe a maga nagy múltjának és becsületes puritanizmusának hagyományait. Ebben az időben még teljes épségben megvolt a régi protestáns diákvilág. A professzorok pedig nemcsak előadó tanárok voltak, hanem nevelő tanítók is, akik előtt éppen oly becses érték volt a szív, mint az értelem. Most - és már rég - mindez másképpen van.” Eddig az idézet. És hálás vagyok a sorsnak, hogy ezeket a sorokat elolvashattam, és éppen most. Ugyanis nagyon szomorú vagyok, hogy sokan itt az anyaországban azt mondják az itt élő erdélyi magyarokra, székelyekre, hogy románok! Nem románok! Némelyek jobb magyarok mint sokan mi itthon. Van persze közöttük is jó és rossz ember. De azért, mert a történelem ádáz fintoraként ők Románia része lettek^ igazi jó magyar emberek. Őszintén megmondom, hogy három évig éltem Erdélyben, csaknem teljesen román ajkú községben, soha semmi bajunk nem volt egymással, a magyarok és a románok békességben éltek. Ók tartották magukról, hogy románok, mi magunkról, hogy magyarok vagyunk, de „cikizés” még viccből sem fordult elő. Milyen jó volna, ha a különféle nemzetek, nációk tudva magukról, hogy a gyökerekig leásva melyik nemzethez tartoznak és békében élnének, s meg sem fordulna fejükben a másság elítélése. Hány évszázad kell még ehhez az emberiségnek, hogy idáig fel- nőjjön? Az Itt-Hon konyhája Zöldségfélék házi tartósítása A nyersanyag, a zöldbab lehet sárga és zöld hüvelyű fajta is. Mindenképpen követelmény azonban, hogy a feldolgozandó zöldbab húsos, lehetőleg hengeres alakú, friss, megfelelően zsenge, sérüléstől, szennyeződéstől, rovarrágástól, betegségtől mentes legyen. A hüvelyes bab olyan érettségi fokon alkalmas feldolgozásra, amikor a magképződés már megindult, de a szemek a hüvely két oldalán még nem domborodnak ki erősen. A feldolgozás a babhüvelyek két végének levágásával kezdődik. Ezzel egyidejűleg az esetleges „szálkát” is eltávolítjuk. A babhüvelyeket - nagyságuktól függően - egészben vagy darabokra vágva tartósítjuk. Egészben az egyenes alakú, vékony, zsenge, 8 cm-nél nem hosszabb hüvelyű babot tesszük el. A hosszabb, görbült, öregebb hüvelyeket szeletelt, vágott babként tartósítjuk. Szeletelés után a babot gondosan megmossuk, majd előfőzzük. Az előfőzést 2 százalékos sóoldatban végezzük (1 liter vízhez 2 dkg só). A babot már a hideg oldatba beletesszük, és lassan melegítjük. Az előfőzést a gyöngyöző forrás megindulásától számított 5-10 percig folytatjuk. Általános elv, hogy a húsosabb babot hosszabb, a vékonyabb, zsenge hüvelyűt rövidebb ideig főzzük. Az előfőzött babot szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal előmelegített üvegekbe rakjuk. Az előfőző oldatot átszűrjük, és az üvegekben lévő babra töltjük úgy, hogy a babot jól ellepje. Minden üveghez 1 mokkáskanálnyi 20 százalékos ecetet és 0,5 g szalicilt adunk. Az üvegeket lezárjuk, és forró vizes lábasba helyezzük. Lassú melegítéssel érjük el a 100 C-fokot (gyöngyöző forrás) és ezt 5-10 percig tartjuk. Ügyeljünk arra, hogy a víz ne menjen át lobogó fő- vésbe. Ä hőkezelési idő eltelte után a lábast ruhákkal letakarjuk, az üvegeket így lassan hagyjuk kihűlni. Újabb nyári napközis táborok az Ady-ban Általános iskolások jelentkezését várja hatévestől tizenkét éves korig a miskolci Ady Endre Művelődési Ház a július 10-21. között szervezett tenisztáborába a vasgyári teniszpályán. Délelőtt tartják az oktatást, délután pedig szabadidős programokon vesznek részt a gyerekek. A második turnus július 24. és augusztus 4. között várja a fiatalokat. Érdeklődni az Árpád u. 4. szám alatt, vagy a 379-640-es telefonszámon lehet. A művelődési ház kajak-kenu sporttábort szervez július 10. és 16. között Tiszafüreden a Flotta kempingben, ahol kajak, kenu, szörf, vitorlás, vízibicikli áll a diákok rendelkezésére. A program ideje alatt számos kirándulást terveznek. A biztonságos úszni tudás alapfeltétel. A jelentkezőket Kolozsi Judit várja július 5-ig. Tel.: 379-640. Itt semmi sem változik, csak a lakók Fotó: Fojtán László
