Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-27 / 149. szám
1995. Június 27., Kedd 8 M ItT'Hon „MISKOLCI PORTRÉ Az építész Miskolc (ÉM - NJ) - Járva a bükki falvakat, hol itt, hol ott tűnik fel ismerős alakja, tárgyal, érvel, segít attól függően, kinek milyen építési gondja van a környéken. Mert Laczkó Gyula öt község, Kisgyőr, Bükkaranyos, Bükkszentkereszt, Répáshuta és Harsány közös építésügyi előadója, akinek éppen hivatalából fakadóan nem sok nyugodt napot szánt a gondviselés. Az ötvennyolc éves építésztechnikus korát meghazudtolóan dolgozik, ha kell napi kilenc, tíz órát is, hiszen nem hiányozhat egyetlen faluból sem, ahol ilyen típusú feladatok várnak megoldásra. Övé a teljes körű előkészítéstől a műszaki ellenőrzésen keresztül minden olyan szakmai nyűg, ami elől nincs kitérés ott, ahol építkeznek. Hidasnémetiben született, de az iskoláit már Miskolcon végezte, ide köti minden ehhez a városhoz, családja, iskolái, barátai, ismerősei. Két felnőtt gyermeke már önálló családban él, akik eddig három unokával örvendeztették meg. Amire szívesen emlékszik, az a Kilián, ahol szigorúan fogták a diákot már akkor is és amiért mindmáig hálás a tanárainak. Évekig a miskolci városi tanács műszaki előadójaként tevékenykedett, mint mondja hatalmas mennyiségű munkája fekszik az elmúlt időszakra eső kisajátításokban. Dolgozott a lakáskarbantartóknál és a KEV Metrónál is, ám szakmailag a kedvenc területe a lakásépítés maradt. Ezek engedélyezési ügyeinek intézése, de főként a műszaki megoldások szakmai feladatai igazi kihívást jelentenek a számára. (Laczkó Gyula igazságügyi szakértőként is dolgozik.) Mennyi idő marad másra, valami *kis lazításra? A kérdésre nem tud könnyen válaszolni, mert minden erőfeszítés, napi gond megoldása után ott van még a kert Hemádkakon. A kert a gyerekkor bármikor visszaidézhető, nélkülözhetetlen része, amire olyan nagy szüksége van, mint a levegőre. A bükki falvak, az ott élő emberek a megmondhatói, mennyire fontos neki a mások elégedettsége, öröme. Hiszen derűs életszemlélete akkor sem hagyja el, amikor már alig látszik ki a munkából. Hogy ebbe belefér a morgolódás, a zsörtölődés is, az természetes. Nagyító alatt a jogosítványunk Vezetői ismereteink rendszeres felújításra, karbantartásra szorulnak Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM) - Sokakban, akik már megismerték az után- képzés folyamatát, vagy mások, akik csak hallomásból tudnak róla, felteszik a kérdést, hogyan lehet ma az egyszer már megszerzett jogosultságot ismét vizsgálatnak alávetni? Erről mondja el véleményét Lassú László, a város egyik autóközlekedési tanintézetének vezetője,.- Úgy érzem erről a kérdésről a képzés és a vizsgáztatás területén dolgozó szakemberekben sem teljesen egységes kép alakult ki. Mint minden rendeletet, jogszabályt bírálat érhet, ez is ki van téve a kritikának. Hogy ezek a kritikák mennyire építő jellegűek vagy csak érzelmi színezetűek? Sok esetben a téma alapos vizsgálata kapcsán derül ki... Szakmai szempontból bizonyított, hogy azok a járművezetők, akik egy magasabb (C, D, E) kategóriás vezetői engedélyt szeretnének megszerezni, úgy kezdik a tanfolyamot, mint akiknek csak a magasabb kategóriát érintő ismeretanyagot kell elsajátítania. Tehát az alap - ,3” - kategória már megvan, erre lehet(nel) építeni. A képzésen - rosszabb esetben is a vizsgán - derül ki, hogy bizony az alapismeret erősen kopott állapotban van. Hogy az a vizsgán sikertelen eredményt hozhat, azt a járművezetők elfogadtatják magukkal, magyarázván, hogy egy „képes forgalmi helyzetet elnéztek, (megjegyzés: nem tudták). Na de mi történik ilyenkor az életben? Ezt az erősen hiányos tudást (10-15 éve nem volt KRESZ- könyv a kezében) mégis megkérdőjelezhetik az utóképzés keretében - mert a tanfolyamon, a vizsgán elfogadható, de az utóképzésen - amire egy súlyos szabálysértés után kerül sor - már nem! A hivatásos gépkocsivezetői állomány többé-kevésbé részt vesz szervezett ismétlő továbbképző oktatásban, de az „úrvezetőnek” nevezett személygépkocsi vezetők népes tábora esetleg csak az évente módosuló változáskor kapja fel a fejét. S ez lehet, hogy ma már kevés az ismeretek folyamatos karbantartása nélkül. Ennek hiányában pedig gyakoribbak a szabályok ismeretéből adódó balesetek - mondta végül a hivatásos oktató. Gyerekek honi rajzasztala Búzát visznek a malomba Babindali Dóra miskolci második osztályos tanuló rajza Nyári közúti balesetek a megyében Közúti baleset résztvevői, elszenvedői Fotó: Fojtán László Nagy József Miskolc (ÉM) - Sok-sok évvel ezelőtt a rendőrségen a megye és Miskolc város térképén fekete, piros és zöld fejű gombostűkkel jelölték az utakon, kereszteződésekben bekövetkezett halálos, súlyos sérüléssel járó és a könnyű sérülést okozó baleseteket. Arról, hogy a baleseteknek ez a fajta egyébként rendkívül szemléletes rögzítése ma a számítógépek korában létezik-e még, nincsenek friss információim. Aki nagyon otthon van a számok világában, e kapásból felszínesnek mondható „kimutatásnál” sokkal beszédesebb elemzésekkel tud előállni, olyanokkal amelyek tartalmazhatják például a megtörtént tragédiáknak az elkövetők és az elszenvedők életkora, foglalkozása, jogosítványuk élettartama, a bekövetkezett balesetek időpontja szerinti összegzéseket, s azokból vitathatatlan, megtámadhatatlan következtetéseket, valamennyiünk számára megszívlelendő tanulságokat képes levonni. Azt például, hogy kora reggel és a délutáni csúcsban türelmetlenebbek vagyunk egymás iránt, hogy az egy-két éves jogosítvánnyal rendelkezőknél csaknem automatikusan kialakulnak a rutin jellegű reakciók, hogy a túlzott óvatosság legalább akkora veszélyt hordoz magában, mint a vakmerő száguldozás. S tartalmazza nagy valószínűség szerint egy ilyen jól kimunkált számítógépes összesítés azt is, hogy milyenek vagyunk az utakon nyári időben. Amikor a forróságban jéghideg üdítőkre szomjazunk kilométerenként, amikor maratoni tá- vokat vállalunk három országon át önmutogató nagyképűségből, vagy éppen a szállásra hiányzó pénz miatt. Nyáron minden egyszerűbbnek látszik, mert ilyenkor napfényes a világ, ilyenkor a leghosszabbak a nappalok és még a könnyelműség is szívesebben szegődik mellénk nyáron. Ha társaság, akkor jókedv, ital, rossz esetben alkoholos ital mindenkinek, aztán majd lesz valahogy. Hajnalig dübörgő diszkók, fel- dobottság, könnyű érzések, súlyos balesetek. Még elején vagyunk a csupa nagybetűs nyárnak, s jókedvünk sem gyakran egekig érő, hiszen lassacskán a jól menő bankárokat kivéve mindannyiunkat páncélként szorító pénztelenség határt szab nagyratörő üdülési elképzeléseinknek. Maradjunk hát a földön, ragaszkodjunk pontosabban a szabályokhoz, hogy minél kevesebbeknek kelljen bánkódniuk ősszel a nyár miatt. Bevándorlás és feszültségek Miskolc lakossága a háború után rohamosan megnőtt (4. oldal) _A TARTALOMBÓL Köveket görgetett a felgyülemlett víz Az elmúlt hetek kiadós esőzései következtében sokszor teltek meg vízzel a répáshutai pincék. A település fekvéséből adódóan a záporok után rengeteg csapadék gyűlik össze a hegyek, a dombok alatt, utcára, járdára hordva köveket, erdei hordalékot. (2. oldal) Tető alatt vannak a színészlakások A Miskolci Nemzeti Színház udvarában jelentős munkálatokat végeztek az elmúlt időszakban. Mindannyiunk előtt ismert, hogy ez a terület mennyire elhanyagolt része volt sokáig a városnak. Most a belső udvar megszépül, szoborparkkal gazdagodik és jól halad a színészlakások építése is, ezek az otthonok immár tető alatt vannak. (2. oldal) A közlekedés mint környezetszennyező Miskolc fekvésénél fogva kezdettől több szennyezést kap a környezetétől, hiszen a völgyben sokáig megmaradnak a légszennyező anyagok és a keskeny városban az ipari üzemek negatív hatásai is erősebben érvényesültek, mint más településeken. (3. oldal) Ismét szétnéztek a Békeszállón A város mindenkori vezetése rendre ellátogat a nyomortelepekre, amelyek helyzete sajnos nem sokat változott. Akik kivergődtek innen, azok helyére mindig hasonló sorsú nyomorultak fészkelődtek be. (5. oldal) ___________________________________
