Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-19 / 142. szám
4 ÉSZAK-Magyarqrszág Levelezés 1995. Június 19., Hétfő Kedves Ismeretlen! Ön ugyan - mint ezt az Értelmiségi kaszt című, az ÉM-ben június 12-én megjelent írása utolsó bekezdésében is jelezte - nem volt érintett a dologban, mégis feljogosítva érzi magát, hogy hallomás alapján lerántsa a leplet a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában dúló antidemokratikus módszerekről, arról a „szégyenletes” esetről, hogy ebben az évben iskolánkban pedagógusnapon nem köszöntötték az iskola nem pedagógus dolgozóit. Merthogy: „néhány pedagógus kijelentette, ők nem ülnek egy asztalhoz a technikai személyzettel.” Ha ez valóban így történt, mélyen elítéljük a „néhány pedagógust”. Iskolánk dolgozóinak száma (technikai dolgozók és tanári kar együttesen) száz fő felett van. Ebédlőnkben egyszerre hetven fő foglalhat helyet. A különbség több mint 30 fő. Ezért döntöttünk úgy, hogy ez évben külön tartjuk az ünnepséget. A technikai dolgozók döntő hányada ugyanis hajnal 4 óra 30 perctől 12 óra 30 percig dolgozik, szemben a tanárokkal, akiknek ezen a napon 1/2 2 órakor ért véget az utolsó órájuk. Korábbi tapasztalataink szerint technikai dolgozó kollégáink nem szívesen várakoztak volna két órát. Végül szeretnénk egy „aprócska” félreértést eloszlatni. A cikk szerzője némi csúsztatással úgy állítja be az esetet, mintha a Fáyban egyáltalán nem ünnepelték volna a pedagógusnapon a technikai dolgozókat. A valóság viszont az, hogy mindnyájan ugyanazt az ebédet fogyasztottuk, az iskola vezetése egyaránt köszöntötte a két „kasztot”. Ennyit a tényekről. Ha ön - mint ahogy írta - valóban nem érintett az ügyben, akkor nyilván nem iskolánk dolgozója. így nem fenyegeti az a veszély, hogy bárki is megtorlással élne önnel szemben. Miért nem vállalja hát nevével a véleményét? Netán attól fél, nyomozni kezdünk, hogy munkatársaink között kinek van ilyen nevű ismerőse? Enyhén szólva is nevetséges feltételezés. Van fontosabb dolgunk is az érettségi vizsgák kellős közepén. Lehet, hogy hibáztunk az ünnepség megrendezésekor, de nem jóvátehetetlenül. Nem tudjuk, mi volt az ön eredeti célja, amikor névtelen és megalapozatlan „hallomásait” papírra vetette. Egyet bizonyosan elért: néhány napra megkeseredett szánkban az ünnepi ebéd íze, néhány napig még gyanakvóan méregetjük egymást, tanár a tanárt, technikai dolgozó a technikai dolgozót és a két „kaszt” egymást. Ha ez volt a célja, elérte. Gratulálunk! a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola Szakszervezeti Bizottsága és Közalkalmazotti Tanácsa a pedagógus és nem pedagógus dolgozók nevében Játszó- és táncház A miskolci Hajós Alfréd u. 3. sz. alatti napközi otthonos óvodában városi szintű játszó- és táncház megrendezésére került sor június 7-én. Pályázatunkat, melyet hagyományőrző munkaközösségünk nyújtott be, a közgyűlés kulturális és sportbizottsága támogatásban részesítette, s ennek köszönhetően 10 intézményből 105 gyermek vehetett részt változatos „programjainkon”. A játékos tevékenységeket, mint az agyagozást, batikolást, gyertyamártást, szövés-fonást az apróságok nagyon élvezték. A táncház mindehhez a teljességet biztosította. A hangulatot fokozó Boncsér Gábor zenekara mellett a táncoktató Csehovicsné Kóródi Judit volt. A gyermekektől és óvónőiktől a viszontlátás reményében köszöntünk el, mivel a jövőben is szeretnénk hasonló rendezvényt tartani, mely úgy érzem erősítette és erősíti az óvodák közötti együttműködést, kapcsolattartást. S végezetül megköszönöm az Északtej Rt., a Chio Magyarország Kft. Miskolci iürendeltsége, a Fehér Kenguru Bt. Diszkont Aruház., a 6-A1- más zöldség-gyümölcs., a Széchenyi István Általános Iskola alapítványa és az Avas fotó-kereskedés támogatását - úja Kövér Istvánná óvodavezető. Gyertyamártás közben Fotó: Boda József Bodnár Ildikó rovata Másfél éve a hivatal útvesztőiben Miskolcon, a Lavotta u. 24. szám alatt vásároltunk egy félkész ingatlant 1994 elején. Már februárban észleltük, hogy a házunk előtti árok el van dugulva, s emiatt esőzéskor a j árdán bokáig kell j árnunk a vízben, a sárban, mely utóbbit rendszeresen eltakarítjuk. A vízelfolyás megoldatlansága miatt a kerítésünk betonalapzata megdőlt, le kell bontani, udvarunkat pedig feltölteni, mert a dugulás miatt odazúduló csapadék lassan lehordta róla a földet. Ezeket tapasztalván megkerestem az Unió ÁFÉSZ-t - mely szövetkezet a szomszédunkban boltot és büfét üzemeltet, vagy ad bérbe -, hogy hozzák rendbe az árkot. A gazdasági vezető erre ígéretet is tett, de minden maradt a régiben. Ezután fordultam a miskolci polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályához. H. Gy. területfelügyelő jött ki helyszínelni, aki panaszunkat ugyan elismerte, de azt is elmondta, hogy bár az önkormányzat kötelessége lenne az árkot rendbe tenni, ám erre pénz hiányában ’94-ben ne is számítsunk. Még akkor sem, ha ebből tetemes kárunk származna. Bejárása alkalmával kiderült, hogy az árokban lévő két vízakna okozza a problémát, amely a víz elfolyását semmilyen irányba nem engedi, csakis a mi telkünkre. Majd a vízművektől próbáltam segítséget kérni, de a cég a polgármesteri hivatal illetékességére hivatkozva elutasított. Az elmúlt évben legalább öt alkalommal kerestem telefonon a városüzemeltetési osztály ügyintézőjét, S. Máriát, aki elzárkózott az intézkedés elől. Félve a még nagyobb kártól - hiszen egyre vizesedő pincénkben tároltuk a villanybojlert, a gázkazánt és további értékes berendezéseket -, levélben kerestem meg az akkori polgármestert, T. Asztalos Ildikót. Válaszában az Unió ÁFÉSZ-t említette a hiba elhárítójaként, pedig már akkor nyilvánvaló volt, hogy csakis az önkormányzat járhat el ügyünkben, mivel útburkolatot kellene bontani, és tervet készíteni a víz elvezetésére. A mai napig a hivatal részéről semmilyen intézkedés nem történt, viszont lakóházunk mostanra — amibe az adásvételi szerződés szerint június 30-ig be kell költöznünk, s jelenlegi otthonunkat cserepartnerünknek átadnunk - életveszélyessé vált. Pincénkben vízben áll a kazán, a bojler és számos egyéb érték, napok óta hajnalban és késő este búvárszivattyúval nyomatjuk ki onnan a vizet, ami újra és újra visszafolyik az említett probléma miatt. Mindeközben a hivatalt is „zavargatom”. Segítséget kértem már a városüzemeltetési osztály vezetőjétől valamint ügyintézőjétől, majd a jegyzőtől, mindhiába. Kétségbeesésemben megpróbáltam bejutni a polgármester úrhoz is, de titkárnője közölte, hogy soron kívül nem megy, jelentkezzek a fogadóórájára. Pechemre fél tizenkettőkor már nem kaptam sorszámot, mivel aznap húszat adtak ki. A portás javasolta, menjek vissza egy hét múlva, azaz június 21-én, akkor talán sikerül a következő fogadóórára bejutnom. Mivel a költözködés a nyakunkon van, tovább próbálkoztam. Telefonon megkerestem a Megyei Közigazgatási Hivatalt. A titkárnőt kapcsolták, aki meghallva a panaszomat arra kért, újam meg azt levélben, s majd meglátják... Göröm- böly önkormányzati képviselőjétől is segítséget kértem, aki elmondta, terv készül a munkálatokra, amit megpályáztatnak, majd elbírálnak... De nem is folytatom. Nekünk ez újabb hónapokat jelent, s addig is laknunk kellene valahol. Ezek után kérdezem: hová fordulhatnék még? Eddig mintegy 70 ezer forint kárunk keletkezett ügyünk halasztgatása miatt. És lassan úgy érzem, már az életünk is veszélybe kerül. Ilyen lehetetlen helyzetben, ennyire tehetetlennek még sohasem éreztem magam, és sohasem tapasztaltam ehhez hasonló lélektelen ügyintézést, bürokráciát. Teljesen el vagyok keseredve kilátástalan helyzetünk miatt. Nagy Endréné Miskolc, Fábián u. 8. X/2. (Hasonló észrevétellel keresett meg bennünket telefonon Serfőző Zoltán, a Borbély utca 14. szám alól. Mint elmondta, kertjüket 40 centiméteres magasságban öntötte el a csapadék, utcájuk - szintén Görömbölyön - rosszul megoldott vízelvezetése miatt. A városüzemeltetési osztály segítséget ígért...-szerk. megj.) Iskola a református templom udvarán A Diósgyőri Református Általános Iskola június 11-én tartotta isten- tisztelettel egybekötött ünnepélyes tanévzáróját a diósgyőri református templomban. Áz ottlévők számára felemelő élmény volt az ünnepség, amelyen méltóképpen emlékeztek meg az egy éve működő iskola alapítójáról, vezetéséről, 19 diákjáról, no meg rólunk, szülőkről, akik odairányítottuk gyermekeinket. Szép, értékes méltatásokat hallottunk, gondolatban mi is vallottuk ezeket. Majd az iskola tantermében következett a nagy pillanat, a bizonyítványosztás: meghitten, ünnepélyesen. Ezután a diákok közös virágcsokorral köszöntötték az őket gondoskodással, szeretettel körülvevőket. Búcsúzáskor mi is külön-külön elrebegtük köszönetünket, de sokkal több volt bennünk, amit el kellett volna mondanunk. Igen, csak amikor a pillanat nagyságától könnyes a szemünk és torkunk összeszorul, nem tudunk pontot tenni a mondat végére. De a gyermekeinkért fáradozóknak tudniuk, érezniük kell nagyrabecsülésünket amiatt, hogy fiaink, lányaink zavartalanul jutottak túl életük első „akadályán.” Ez ugyan természetesnek tűnhet, de mégis más, mert átjárta egy csodálatos szeretetbe burkolt együttműködés pedagógus, diák és szülő között. A tanári szaktudással párosult szép emberi kapcsolat, kimagasló együttműködés élményéért, (bánatban, örömben,) mondunk köszönetét Varga Albert- né igazgatónőnek, Balkay Lórántné napközi vezetőnek, Benke György- né hitoktatónak, akik csodálatos összhangban és szeretetben nevelték, tanították kisgyermekeinket. Mindezekért Isten bőkezű áldását kérjük életükre, családjukra és további áldott erőt a jövőbeni feladatok ellátására - írják levelükben az érintett szülők. Társasházakról a jogszabályok tükrében Hétfői sorozatunk folytatásaként a közgyűlés feladat- és hatáskörét részletezzük. A közgyűlés a tulajdonostársak fóruma, a társasház ügyeiben a tulaj donközösség határozathozatalra jogosult, legmagasabb rangú szerve. Hatáskörébe tartozik: Egyhangú határozattal dönteni az alapító okirat módosításáról;- a közös tulajdon megszüntetéséről; az egész ingatlan megterheléséről; a közös tulajdonban történő építkezésről. Többségi határozattal dönteni a közös tulajdonban álló épületrészek, berendezések, felszerelések karbantartásáról, felújításáról;- éves tervben, illetve költségvetésben a várható kiadásokról, meghatározott karbantartásról, kötelezettségvállalásról, a bevételek fel- használásáról, a tulajdonostársak által fizetendő hozzájárulásról, a befizetések módjáról és esedékességéről; év közben a tervezett költség- vetési összeget jelentősen meghaladó munkák elvégeztetéséről, a fizetendő tulajdonosi hozzájárulás összegének felemeléséről;- a felújítási alap képzéséről;- a jogszabályok és hatósági rendelkezések keretei között a közös tulajdonban álló épületrészek, valamint a közös tulajdonban lévő telek birtoklásáról, használatáról, hasznosításáról;- a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke és tagjai megválasztásáról, díjazásáról, visz- szahívásáról és lemondásának elfogadásáról;- a közös képviselő, illetve az intézőbizottság általi (a jogszabályban előírtakon túlmenően) nyilvántartások vezetéséről, az előterjesz- tett költségvetés, elszámolás elfogadásáról, a felmentvény (szűkebb értelemben a közös képviselő pénzügyi beszámolójának elfogadását jelenti) megadásáról;- a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztásáról, díjazásáról, visszahívásáról és lemondásuk elfogadásáról; az alapító okirat rendelkezéseinek értelmezéséről; végül mindazokról a kérdésekről, amelyet a közgyűlés magának tart fenn. A közgyűlés egyhangú határozatának az minősül, amit minden tulajdonostárs elfogadott. Mivel olyan közgyűlést általában nehéz összehozni, amelyen mindenki részt vesz, illetve bizonytalan, hogy a javaslatot egyhangúlag elfogadják, ezért általában már a közgyűlés előtt írásban kérik be mindenkitől a véleményeket. A közgyűlés többségi döntésével akkor hozható határozat, ha a közgyűlésen a tulajdonostársak - tulajdoni hányaduk arányában számított - kétharmada van jelen, és a jelenlévő többség - szintén tulajdoni arányukban számolva - fogadja el a javaslatot. Kivétel az ismételt közgyűlés, ahol a jelenlévő tulajdonostársak arányára tekintet nélkül hozható határozat. A társasházi tvr. alapján a közös tulajdon tekintetében a birtoklás, használat, hasznosításjoga a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában illeti meg. Azonban a közgyűlés többségi döntésével megállapodhatnak abban, hogy a közös helyiségek, területek használatáról lemondanak, azt más részére használatba, bérbe adják. (Gyakori példa a közös pince használatáról való lemondás bérbeadás céljából.) Sínpárok között Örömmel vettük, hogy felújították a villamosközlekedést Diósgyőrben is. Csakhogy a szakemberek elfelejtkeztek arról, hogy a villamospályának északi és déli oldala egyaránt van. Az északi bérházak lakói ma is ugyanott közelítik meg a Táncsics téri autóbusz-megállót. Idősek és gyerekek bukdácsolnak át a zárt- pályás sínpárokon a hosszú évek óta megszokott, betonlappal lefedett átjárók hiánya miatt. A közelmúltban bekövetkezett az, ami várható volt: egy gyermek és egy felnőtt lábtörést szenvedett azon a helyen, ahol korábban a sínpárok az úttesttel közel egy síkban voltak. Ráadásul mindkét oldalon üzletek vannak, amelyekhez szintén bukdácsolva jutnak el az emberek, miként a templomokhoz, a fogorvosi rendelőhöz és még sorolhatnám. Diósgyőrnek éppen olyan főutcája az Árpád utca, mint a belvárosnak a Széchenyi, ahol a sínpárok az úttesttel egy vonalban húzódnak. Nem szerencsés megoldás az sem, hogy az alig 20 méteres úttesten, a bérházak ablakai alá villamos-pályaudvart építettek nagy költségű irányító berendezésekkel, amely egyben lassítja az átmenő forgalmat. Ettől a villamosok nem közlekednek gyorsabban és biztonságosabban, mivel több irányból autóutak keresztezik, és ugyanott zajlik a személyforgalom is. A gyalogosnak kétszeresen kell jobbról és balról a forgalmat figyelni, mert két autóúton és két sínpályán kell áthaladnia. Tudom, az építőket nem terheli ezért felelősség, de hát a megszokás, nagy úr! Kéijük hát az illetékeseket, a megszokott átjáróknál a pályatest közét betonlappal fedjék le a további balesetek elkerülése érdekében. Balogh Sándor A kecskeszakállas Zsúfolt buszra léptem fel a minap a Tiszai pályaudvari megállóban. A járat tele csivitelő gyerekekkel, kamasz fiúkkal és tini lányokkal. Á tömegben egy kecskeszakállas bácsika is meghúzódott, aki érdeklődve tekintgetett körül. Az első kanyarban bizony megdőlt a tömeg és valahogy a kecskeszakállas keze az előtte álló hosszú hajú, szép tini lány vállára került. Mire az egyik közeli kamasz megszólalt: „Nézd a vén szatírt, hogy tapétáz!” Eléggé ízléstelen volt ez a bemondás, legalább annyira, mint amikor valaki egy éh- ségsztrájkolónak jó étvágyat kíván. S ráadásul az ifihad mindezt élénk hahotázással nyugtázta. Nyíri Kálmán Szerkesztői üzenetek M. József, Szirmabesenyő: A Megyei Közigazgatási Hivataltól kapott információ szerint fellebbezésének akkor adhatnak helyt, ha részt vesz azon az orvosszakértői alkalmassági vizsgálaton, amelyet a jogszabályok előírnak, s ahol megállapítják a segédberendezések használatának szükségességét. Az átalakítási támogatás engedélyezéséhez mostani jogosítványi bejegyzése sajnos nem elégséges. A vizsgálat időpontjáról értesítik. Ambrus Kamill, Kazincbarcika: A lelkek kézfogása címmel megküldött írását anyagtorlódás miatt leghamarabb következő számunkban közölhetjük, de teljes teijedelmet nem ígérhetünk. Mezőkövesdi olvasónknak: Fogas kérdéssel keresett meg bennünket, s úgy tűnik mi is az illetékeseket. Miután valóban sokakat érintő ügyről - az életjáradék jövedelemnek számít-e? - van szó, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság állásfoglalását kértük. Válaszuk megérkezéséig szíves türelmét kérjük. „ Jaczkóné” aláírású levélre: Szívesen segítségére lennénk, ha leveléből kiderülnének azok az adatok - név, lakcím, többek között az öné is - amelyek a kivizsgáláshoz nélkülözhetetlenek. Ön sürgős intézkedést kér, mi pedig mielőbbi pontosítást kilétéről. Általánosító soraival különben nem tudunk mit kezdeni. Jogsegélyszolgálat Ma, június 19-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú szobában. Tanácsokat ad Demeter Lajos ügyvéd. j.
