Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-19 / 142. szám

4 ÉSZAK-Magyarqrszág Levelezés 1995. Június 19., Hétfő Kedves Ismeretlen! Ön ugyan - mint ezt az Értelmiségi kaszt cí­mű, az ÉM-ben június 12-én megjelent írása utolsó bekezdésében is jelezte - nem volt érin­tett a dologban, mégis feljogosítva érzi magát, hogy hallomás alapján lerántsa a leplet a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában dúló antidemokratikus módszerekről, arról a „szégyenletes” esetről, hogy ebben az évben is­kolánkban pedagógusnapon nem köszöntötték az iskola nem pedagógus dolgozóit. Merthogy: „néhány pedagógus kijelentette, ők nem ülnek egy asztalhoz a technikai személyzettel.” Ha ez valóban így történt, mélyen elítéljük a „néhány pedagógust”. Iskolánk dolgozóinak száma (technikai dol­gozók és tanári kar együttesen) száz fő felett van. Ebédlőnkben egyszerre hetven fő foglal­hat helyet. A különbség több mint 30 fő. Ezért döntöttünk úgy, hogy ez évben külön tartjuk az ünnepséget. A technikai dolgozók döntő há­nyada ugyanis hajnal 4 óra 30 perctől 12 óra 30 percig dolgozik, szemben a tanárokkal, akiknek ezen a napon 1/2 2 órakor ért véget az utolsó órájuk. Korábbi tapasztalataink szerint technikai dolgozó kollégáink nem szívesen vá­rakoztak volna két órát. Végül szeretnénk egy „aprócska” félreértést eloszlatni. A cikk szerzője némi csúsztatással úgy állítja be az esetet, mintha a Fáyban egyáltalán nem ünnepelték volna a pedagó­gusnapon a technikai dolgozókat. A valóság vi­szont az, hogy mindnyájan ugyanazt az ebédet fogyasztottuk, az iskola vezetése egyaránt kö­szöntötte a két „kasztot”. Ennyit a tényekről. Ha ön - mint ahogy írta - valóban nem érintett az ügyben, akkor nyilván nem isko­lánk dolgozója. így nem fenyegeti az a veszély, hogy bárki is megtorlással élne önnel szem­ben. Miért nem vállalja hát nevével a vélemé­nyét? Netán attól fél, nyomozni kezdünk, hogy munkatársaink között kinek van ilyen nevű ismerőse? Enyhén szólva is nevetséges feltéte­lezés. Van fontosabb dolgunk is az érettségi vizsgák kellős közepén. Lehet, hogy hibáztunk az ünnepség meg­rendezésekor, de nem jóvátehetetlenül. Nem tudjuk, mi volt az ön eredeti célja, amikor név­telen és megalapozatlan „hallomásait” papírra vetette. Egyet bizonyosan elért: néhány napra megkeseredett szánkban az ünnepi ebéd íze, néhány napig még gyanakvóan méregetjük egymást, tanár a tanárt, technikai dolgozó a technikai dolgozót és a két „kaszt” egymást. Ha ez volt a célja, elérte. Gratulálunk! a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola Szakszervezeti Bizottsága és Közalkalmazotti Tanácsa a pedagógus és nem pedagógus dolgozók nevében Játszó- és táncház A miskolci Hajós Alfréd u. 3. sz. alatti napközi otthonos óvodában városi szintű játszó- és tánc­ház megrendezésére került sor június 7-én. Pályázatunkat, melyet hagyományőrző mun­kaközösségünk nyújtott be, a közgyűlés kultu­rális és sportbizottsága támogatásban részesí­tette, s ennek köszönhetően 10 intézményből 105 gyermek vehetett részt változatos „prog­ramjainkon”. A játékos tevékenységeket, mint az agyago­zást, batikolást, gyertyamártást, szövés-fo­nást az apróságok nagyon élvezték. A táncház mindehhez a teljességet biztosította. A hangu­latot fokozó Boncsér Gábor zenekara mellett a táncoktató Csehovicsné Kóródi Judit volt. A gyermekektől és óvónőiktől a viszontlátás re­ményében köszöntünk el, mivel a jövőben is szeretnénk hasonló rendezvényt tartani, mely úgy érzem erősítette és erősíti az óvodák kö­zötti együttműködést, kapcsolattartást. S vé­gezetül megköszönöm az Északtej Rt., a Chio Magyarország Kft. Miskolci iürendeltsége, a Fehér Kenguru Bt. Diszkont Aruház., a 6-A1- más zöldség-gyümölcs., a Széchenyi István Ál­talános Iskola alapítványa és az Avas fotó-ke­reskedés támogatását - úja Kövér Istvánná óvodavezető. Gyertyamártás közben Fotó: Boda József Bodnár Ildikó rovata Másfél éve a hivatal útvesztőiben Miskolcon, a Lavotta u. 24. szám alatt vásároltunk egy félkész ingat­lant 1994 elején. Már februárban észleltük, hogy a házunk előtti árok el van dugulva, s emiatt esőzéskor a j árdán bokáig kell j árnunk a vízben, a sárban, mely utóbbit rendszere­sen eltakarítjuk. A vízelfolyás meg­oldatlansága miatt a kerítésünk be­tonalapzata megdőlt, le kell bonta­ni, udvarunkat pedig feltölteni, mert a dugulás miatt odazúduló csapadék lassan lehordta róla a föl­det. Ezeket tapasztalván megkeres­tem az Unió ÁFÉSZ-t - mely szövet­kezet a szomszédunkban boltot és büfét üzemeltet, vagy ad bérbe -, hogy hozzák rendbe az árkot. A gaz­dasági vezető erre ígéretet is tett, de minden maradt a régiben. Ezután fordultam a miskolci polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályá­hoz. H. Gy. területfelügyelő jött ki helyszínelni, aki panaszunkat ugyan elismerte, de azt is elmondta, hogy bár az önkormányzat köteles­sége lenne az árkot rendbe tenni, ám erre pénz hiányában ’94-ben ne is számítsunk. Még akkor sem, ha ebből tetemes kárunk származna. Bejárása alkalmával kiderült, hogy az árokban lévő két vízakna okozza a problémát, amely a víz elfolyását semmilyen irányba nem engedi, csakis a mi telkünkre. Majd a víz­művektől próbáltam segítséget kér­ni, de a cég a polgármesteri hivatal illetékességére hivatkozva elutasí­tott. Az elmúlt évben legalább öt al­kalommal kerestem telefonon a vá­rosüzemeltetési osztály ügyintéző­jét, S. Máriát, aki elzárkózott az in­tézkedés elől. Félve a még nagyobb kártól - hiszen egyre vizesedő pin­cénkben tároltuk a villanybojlert, a gázkazánt és további értékes beren­dezéseket -, levélben kerestem meg az akkori polgármestert, T. Aszta­los Ildikót. Válaszában az Unió ÁFÉSZ-t említette a hiba elhárító­jaként, pedig már akkor nyilvánva­ló volt, hogy csakis az önkormány­zat járhat el ügyünkben, mivel út­burkolatot kellene bontani, és ter­vet készíteni a víz elvezetésére. A mai napig a hivatal részéről semmilyen intézkedés nem történt, viszont lakóházunk mostanra — amibe az adásvételi szerződés sze­rint június 30-ig be kell költöznünk, s jelenlegi otthonunkat cserepart­nerünknek átadnunk - életveszé­lyessé vált. Pincénkben vízben áll a kazán, a bojler és számos egyéb ér­ték, napok óta hajnalban és késő es­te búvárszivattyúval nyomatjuk ki onnan a vizet, ami újra és újra visszafolyik az említett probléma miatt. Mindeközben a hivatalt is „zavargatom”. Segítséget kértem már a városüzemeltetési osztály ve­zetőjétől valamint ügyintézőjétől, majd a jegyzőtől, mindhiába. Két­ségbeesésemben megpróbáltam be­jutni a polgármester úrhoz is, de tit­kárnője közölte, hogy soron kívül nem megy, jelentkezzek a fogadó­órájára. Pechemre fél tizenkettőkor már nem kaptam sorszámot, mivel aznap húszat adtak ki. A portás ja­vasolta, menjek vissza egy hét múl­va, azaz június 21-én, akkor talán sikerül a következő fogadóórára be­jutnom. Mivel a költözködés a nya­kunkon van, tovább próbálkoztam. Telefonon megkerestem a Megyei Közigazgatási Hivatalt. A titkárnőt kapcsolták, aki meghallva a pana­szomat arra kért, újam meg azt le­vélben, s majd meglátják... Göröm- böly önkormányzati képviselőjétől is segítséget kértem, aki elmondta, terv készül a munkálatokra, amit megpályáztatnak, majd elbírál­nak... De nem is folytatom. Nekünk ez újabb hónapokat jelent, s addig is laknunk kellene valahol. Ezek után kérdezem: hová for­dulhatnék még? Eddig mintegy 70 ezer forint kárunk keletkezett ügyünk halasztgatása miatt. És lassan úgy érzem, már az életünk is veszélybe kerül. Ilyen lehetetlen helyzetben, ennyire tehetetlennek még sohasem éreztem magam, és sohasem tapasztaltam ehhez ha­sonló lélektelen ügyintézést, bürok­ráciát. Teljesen el vagyok keseredve kilátástalan helyzetünk miatt. Nagy Endréné Miskolc, Fábián u. 8. X/2. (Hasonló észrevétellel keresett meg bennünket telefonon Serfőző Zoltán, a Borbély utca 14. szám alól. Mint elmondta, kertjüket 40 centiméteres magasságban öntötte el a csapadék, utcájuk - szintén Görömbölyön - rosszul megoldott vízelvezetése mi­att. A városüzemeltetési osztály se­gítséget ígért...-szerk. megj.) Iskola a református templom udvarán A Diósgyőri Református Általános Iskola június 11-én tartotta isten- tisztelettel egybekötött ünnepélyes tanévzáróját a diósgyőri református templomban. Áz ottlévők számára felemelő él­mény volt az ünnepség, amelyen méltóképpen emlékeztek meg az egy éve működő iskola alapítójáról, vezetéséről, 19 diákjáról, no meg ró­lunk, szülőkről, akik odairányítot­tuk gyermekeinket. Szép, értékes méltatásokat hallottunk, gondolat­ban mi is vallottuk ezeket. Majd az iskola tantermében következett a nagy pillanat, a bizonyítványosztás: meghitten, ünnepélyesen. Ezután a diákok közös virágcsokorral köszön­tötték az őket gondoskodással, sze­retettel körülvevőket. Búcsúzáskor mi is külön-külön elrebegtük köszönetünket, de sok­kal több volt bennünk, amit el kel­lett volna mondanunk. Igen, csak amikor a pillanat nagyságától könnyes a szemünk és torkunk összeszorul, nem tudunk pontot tenni a mondat végére. De a gyer­mekeinkért fáradozóknak tudniuk, érezniük kell nagyrabecsülésünket amiatt, hogy fiaink, lányaink zavar­talanul jutottak túl életük első „akadályán.” Ez ugyan természe­tesnek tűnhet, de mégis más, mert átjárta egy csodálatos szeretetbe burkolt együttműködés pedagógus, diák és szülő között. A tanári szak­tudással párosult szép emberi kap­csolat, kimagasló együttműködés élményéért, (bánatban, örömben,) mondunk köszönetét Varga Albert- né igazgatónőnek, Balkay Lórántné napközi vezetőnek, Benke György- né hitoktatónak, akik csodálatos összhangban és szeretetben nevel­ték, tanították kisgyermekeinket. Mindezekért Isten bőkezű áldását kérjük életükre, családjukra és to­vábbi áldott erőt a jövőbeni felada­tok ellátására - írják levelükben az érintett szülők. Társasházakról a jogszabályok tükrében Hétfői sorozatunk folytatásaként a közgyűlés feladat- és hatáskörét részletezzük. A közgyűlés a tulajdonostársak fóruma, a társasház ügyeiben a tu­laj donközösség határozathozatalra jogosult, legmagasabb rangú szer­ve. Hatáskörébe tartozik: Egyhangú határozattal dönteni az alapító okirat módosításáról;- a közös tulajdon megszünteté­séről; az egész ingatlan megterhelé­séről; a közös tulajdonban történő építkezésről. Többségi határozattal dönteni a közös tulajdonban álló épületré­szek, berendezések, felszerelések karbantartásáról, felújításáról;- éves tervben, illetve költségve­tésben a várható kiadásokról, meg­határozott karbantartásról, kötele­zettségvállalásról, a bevételek fel- használásáról, a tulajdonostársak által fizetendő hozzájárulásról, a befizetések módjáról és esedékessé­géről; év közben a tervezett költség- vetési összeget jelentősen meghala­dó munkák elvégeztetéséről, a fize­tendő tulajdonosi hozzájárulás összegének felemeléséről;- a felújítási alap képzéséről;- a jogszabályok és hatósági ren­delkezések keretei között a közös tulajdonban álló épületrészek, vala­mint a közös tulajdonban lévő telek birtoklásáról, használatáról, hasz­nosításáról;- a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke és tagjai megválasztásáról, díjazásáról, visz- szahívásáról és lemondásának elfo­gadásáról;- a közös képviselő, illetve az in­tézőbizottság általi (a jogszabály­ban előírtakon túlmenően) nyilván­tartások vezetéséről, az előterjesz- tett költségvetés, elszámolás elfoga­dásáról, a felmentvény (szűkebb ér­telemben a közös képviselő pénz­ügyi beszámolójának elfogadását je­lenti) megadásáról;- a számvizsgáló bizottság tagja­inak megválasztásáról, díjazásáról, visszahívásáról és lemondásuk elfo­gadásáról; az alapító okirat rendel­kezéseinek értelmezéséről; végül mindazokról a kérdésekről, amelyet a közgyűlés magának tart fenn. A közgyűlés egyhangú határozatának az minősül, amit minden tulajdo­nostárs elfogadott. Mivel olyan köz­gyűlést általában nehéz összehozni, amelyen mindenki részt vesz, illetve bizonytalan, hogy a javaslatot egy­hangúlag elfogadják, ezért általá­ban már a közgyűlés előtt írásban kérik be mindenkitől a véleménye­ket. A közgyűlés többségi döntésével akkor hozható határozat, ha a köz­gyűlésen a tulajdonostársak - tulaj­doni hányaduk arányában számí­tott - kétharmada van jelen, és a je­lenlévő többség - szintén tulajdoni arányukban számolva - fogadja el a javaslatot. Kivétel az ismételt köz­gyűlés, ahol a jelenlévő tulajdonos­társak arányára tekintet nélkül hozható határozat. A társasházi tvr. alapján a közös tulajdon tekinteté­ben a birtoklás, használat, haszno­sításjoga a tulajdonostársakat a tu­lajdoni hányaduk arányában illeti meg. Azonban a közgyűlés többségi döntésével megállapodhatnak ab­ban, hogy a közös helyiségek, terü­letek használatáról lemondanak, azt más részére használatba, bérbe adják. (Gyakori példa a közös pince használatáról való lemondás bérbe­adás céljából.) Sínpárok között Örömmel vettük, hogy felújították a villamosközlekedést Diósgyőrben is. Csakhogy a szakemberek elfe­lejtkeztek arról, hogy a villamospá­lyának északi és déli oldala egy­aránt van. Az északi bérházak lakói ma is ugyanott közelítik meg a Tán­csics téri autóbusz-megállót. Idősek és gyerekek bukdácsolnak át a zárt- pályás sínpárokon a hosszú évek óta megszokott, betonlappal lefe­dett átjárók hiánya miatt. A közel­múltban bekövetkezett az, ami vár­ható volt: egy gyermek és egy fel­nőtt lábtörést szenvedett azon a he­lyen, ahol korábban a sínpárok az úttesttel közel egy síkban voltak. Ráadásul mindkét oldalon üzletek vannak, amelyekhez szintén buk­dácsolva jutnak el az emberek, mi­ként a templomokhoz, a fogorvosi rendelőhöz és még sorolhatnám. Di­ósgyőrnek éppen olyan főutcája az Árpád utca, mint a belvárosnak a Széchenyi, ahol a sínpárok az út­testtel egy vonalban húzódnak. Nem szerencsés megoldás az sem, hogy az alig 20 méteres úttesten, a bérházak ablakai alá villamos-pá­lyaudvart építettek nagy költségű irányító berendezésekkel, amely egyben lassítja az átmenő forgal­mat. Ettől a villamosok nem közle­kednek gyorsabban és biztonságo­sabban, mivel több irányból autó­utak keresztezik, és ugyanott zajlik a személyforgalom is. A gyalogos­nak kétszeresen kell jobbról és bal­ról a forgalmat figyelni, mert két autóúton és két sínpályán kell átha­ladnia. Tudom, az építőket nem ter­heli ezért felelősség, de hát a meg­szokás, nagy úr! Kéijük hát az ille­tékeseket, a megszokott átjáróknál a pályatest közét betonlappal fedjék le a további balesetek elkerülése ér­dekében. Balogh Sándor A kecskeszakállas Zsúfolt buszra léptem fel a minap a Tiszai pályaudvari megállóban. A járat tele csivitelő gyerekekkel, ka­masz fiúkkal és tini lányokkal. Á tö­megben egy kecskeszakállas bácsi­ka is meghúzódott, aki érdeklődve tekintgetett körül. Az első kanyar­ban bizony megdőlt a tömeg és vala­hogy a kecskeszakállas keze az előt­te álló hosszú hajú, szép tini lány vállára került. Mire az egyik közeli kamasz megszólalt: „Nézd a vén szatírt, hogy tapétáz!” Eléggé ízlés­telen volt ez a bemondás, legalább annyira, mint amikor valaki egy éh- ségsztrájkolónak jó étvágyat kíván. S ráadásul az ifihad mindezt élénk hahotázással nyugtázta. Nyíri Kálmán Szerkesztői üzenetek M. József, Szirmabesenyő: A Megyei Közigazgatási Hivataltól kapott in­formáció szerint fellebbezésének akkor adhatnak helyt, ha részt vesz azon az orvosszakértői alkalmassá­gi vizsgálaton, amelyet a jogszabá­lyok előírnak, s ahol megállapítják a segédberendezések használatá­nak szükségességét. Az átalakítási támogatás engedélyezéséhez mos­tani jogosítványi bejegyzése sajnos nem elégséges. A vizsgálat időpont­járól értesítik. Ambrus Kamill, Kazincbarcika: A lelkek kézfogása címmel megkül­dött írását anyagtorlódás miatt leg­hamarabb következő számunkban közölhetjük, de teljes teijedelmet nem ígérhetünk. Mezőkövesdi olvasónknak: Fogas kérdéssel keresett meg bennünket, s úgy tűnik mi is az illetékeseket. Miután valóban sokakat érintő ügy­ről - az életjáradék jövedelemnek számít-e? - van szó, a Nyugdíjbizto­sítási Főigazgatóság állásfoglalását kértük. Válaszuk megérkezéséig szíves türelmét kérjük. „ Jaczkóné” aláírású levélre: Szíve­sen segítségére lennénk, ha levelé­ből kiderülnének azok az adatok - név, lakcím, többek között az öné is - amelyek a kivizsgáláshoz nél­külözhetetlenek. Ön sürgős intéz­kedést kér, mi pedig mielőbbi pon­tosítást kilétéről. Általánosító so­raival különben nem tudunk mit kezdeni. Jogsegélyszolgálat Ma, június 19-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tar­tunk Miskolcon, a Sajtóház II. eme­letén, a 214-es számú szobában. Ta­nácsokat ad Demeter Lajos ügyvéd. j.

Next

/
Thumbnails
Contents