Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
ÉM-interjú ÉM-riport Műhely Ami nem természetes Volt idő, amikor tígy tűnt, Ami festő férjének velejárója ennek a hosszú minden rendben, de a biztos a műterem, az neki a kedves és gyötrelmes útnak vevő visszalépett. Most két kis zeneszóba. Templomhoz az az, hogy túl sok vásárló is verseng hasonlítja, mert igazságtalanságot is éreznek a cégért, de az edelényieket . tanítványaival a lelki az emberek. ez korántsem nyugtatja meg. kapcsolat is fontos. II. oldal III. oldal VII. oldal HWfl^sasaeroieiHB Tűzoltó A hét em Fotó: Fehér Péter Borsos István ezüst érdemkeresztes igazgató Filtp Gabriella Szerdán még érettségiztetett, csütörtökön részt vett a megyei igazgatói értekezleten, pénteken megtartotta az utolsó tanítási órákat. Hátravan még a tanévzáró ünnepség, a bizonyítvány- esztás, a tantestületi értekezlet, aztán kiköltözik az Ji’odájából. Nyugállományka vonul az encsi Váci Mihály Gimnázium első igazgatója. 'Dehogy megyek nyugdíjba! - tiltakozik, aztán pontosít. - Hivatalosan valóban nyugdíjas leszek, de szeptembertől ugyan- ugy tanítok tovább, mint eddig J?- Nekem lételemem az iskola. Szeretem, ha nyüzsögnek körü- Jöttem a gyerekek. Ha szobrásztodon! is, akkor sem zavar, ha kérdezgetik, mit miért csinálok, ^nig lehet, visszajárok a gimnáziumba. De már nem mint Igazgató, azt csinálják mások, Jöjjenek a fiatalok. Nekem még nagyon sok követ kell megfa- jjignom, rengeteg tervem van, olbemaradt munkám. Meg a családom, a gyerekek, az unokák is igénylik, hogy több időt t0|tsek velük. Borsos István ma még a me- Sye legrégebbi gimnáziumigaz- Satója, viszont harminckét év- ynl ezelőtt, amikor megnyitotta kapuit az iskola, ő volt a legfiatalabb. . ~ Huszonhét évesen, ötévi anítás után bíztak meg a gim- azium megszervezésével. Kö- vePiskolai gyakorlatom sem i ° t, azt sem tudtam, hogy néz i , egy költségvetés. Jöttek a ollégák. A tanévnyitó értekezleten találkoztunk először. Nem volt könnyű. Menedzsernek kellett lennem, amikor még nem is ismertük ezt a szót. Azt mondtam, most rajtunk múlik, hogy tudunk-e egy jó gimnáziumot csinálni Abaújban. Azt hiszem, azért lehetett sikeres a munkánk, mert itt mindenki szabadon gondolkodhatott. Itt lehetett nemet mondani, és lehetett tévedni is. Ha valakinek más véleménye volt, azt mondtam, próbáljuk meg, derüljön ki, mi a helyes megoldás. Annak idején heten kezdtük, ma huszonhárom fős a tantestület, közülük hatan már a tanítványaink voltak. Talán az idei év volt az első, hogy választhattunk az ide pályázó tanaink közül. Ilyen szempontból soha nem voltunk túl jó helyzetben. Viszont, aki be tudott illeszkedni, aki élni tudott az itteni szabadsággal, az ebből adódó lehetőségekkel, az maradt, aki nem, az önmaga döntött úgy, hogy elmegy. így, azt hiszem, nagyon jó szellemű tantestület alakult ki ebben a gimnáziumban. De nemcsak gimnáziumigazgatóként, nemcsak szobrász- művészként, de lelkes lokálpatriótaként is ismerik Abaújban, pedig püspökladányi születésű.- Szerettem a szülőhelyemet, de ’56-os szereplésem miatt nagyon sok pofont kaptam. Minél messzebb akartam kerülni Ladánytól. Azt sem tudtam, hogy Encs létezik. Volt egy gi- bárti egyetemista társam, öt kérdeztem meg, milyen is ez a vidék. Diákképeket mutatott nekem a Hernád-partról, az Aranyosi-völgyről, Boldogkő váraljáról - beleszerettem ebbe a tájba. Nincs meg egy ilyen vidék az országban, ahol minden így együtt, lemre. A Hemád-völgy még alföld, néhány száz méterre gyönyörű dombok húzódnak, valamivel távolabb magas hegyek emelkednek. És itt találtam rá a rakacai márványra, a legtöbb szobrom ebből készül. Most már úgy érzem, abaújinak számítok. Soha sem csak a saját dolgaim foglalkoztattak. Most is képviselő-testületi tag vagyok, és nem tudom szó nélkül hagyni, ha valami olyat látok, ami szerintem nem jó. Nem tudom magamban tartani, ki kell mondanom a véleményemet. Hogy voltak-e kudarcai?! Nem tudja. Legalábbis nem tartja számon. Azt mondja, éppen az a mi bajunk, hogy állandóan a sérelmeinkkel foglalkozunk. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk észrevenni a jót, a szépet. Pedig neki sem lehetett könnyű iskolát teremteni, megőrizni az elért színvonalat, alkalmazkodni az állandóan változó körülményekhez.- Párttitkárok, tanácselnökök jöttek és mentek. Hol a megyéhez tartoztunk, hol a városhoz. Nem hiszem, hogy mindenki szeretett volna, de nem köthettek belénk, mert az eredményeink, a tanulók sikerei önmagukért beszéltek. Én nagyon sokat köszönhetek a szobrászkodásnak. A legnagyobb dühömben is megnyugtat a kő. Emlékszem, egy ostoba félreértés miatt pártfegyelmit akartak adni, akkor faragtam az egyik legszebb szobromat, egy gyönyörű kismamát. Nekem nincsenek nagyméretű munkáim, mindegyik emberléptékű. De a kőből is csak azt lehet kihozni, amit ő maga megenged. Valahogy így van ez a neveléssel is. Fel kell ismerni, milyen lehetőségek vannak az emberben, segíteni, hogy mindez kijöjjön belőle, a lehető legszebben mutatkozzon meg, és hasson... De ahogy a kudarcait nem tudja felsorolni, a sikerekkel is bajban van. Nem hiszi, hogy a mostani pedagógusnap alkalmából kapott kitüntetés, a Magyar Köztársasági Ezüst Er- demkereszt bizonyítéka, vagy fokmérője lehetne az eredmé- nyességének.- Igen, sikeres embernek érzem magam. De hosszú leime elmesélni az életemet. Persze, jól esik, hogy elismernek, Őrölök Árpi bácsi keresztjének is. De nekem mégis az a legnagyobb öröm, hogy bárhová is megyek, mindenütt megszólítanak. Ezen a tájon nincs olyan falu, hivatal, közintézmény, ahol ne lenne tanítványom. És senki sem fordítja el a fejét, itt mosolyognak rám az emberek. Masiniszta Bujdos Attila Azt mondja Mádi Ferenc: biztosan nem lesz belőle köz- társasági elnök. Gyerekkorában is legfeljebb masiniszta szeretett volna lenni. Alig hiszem, hogy az álszerénység hangja ez. Az egyik öcsém például sokáig kifejezetten szemetesnek készült, mert akkoriban mifelénk még lovasszekérrel jártak a kukások. Miért ne lehetett volna hatvan évvel ezelőtt vonzó hivatás az ellenzék mai köztársaságiéinök-jelöltje számára a mozdonyvezetés? Úgyhogy a kijelentésének erre a részére talán most ne is vesztegessünk több szót. Időzzünk el inkább annál a megállapításánál, hogy szerinte nem lesz belőle elnök. Valószínűleg igaza van. A legfőbb közjogi méltóságot a parlament választja, s ha két alkalommal sem sikerül a jelöltek egyikének sem megszereznie az összes honatya kétharmadának szavazatát, a harmadik fordulóban már egyszerű többség is elég lesz. A törvényhozásban ma a kormánykoalíciónak adott a kétharmados többsége. Az SZDSZ és az MSZP jelöltjének, Göncz Árpádnak tehát legfeljebb akkor kell a harmadik fordulóig várnia, ha a kormányzásra szövetkezett erők soraiból az esetleges hiányzók, vagy kiszavazók a kritikus szint alá apasztják a kétharmados többséget. Ehhez tegyük hozzá, hogy a parlamenti elnökválasztást ab ovo színjátéknak tartó -és a procedúrát ez okból bojkottáló - kisgazdák nemcsak Göncz Árpádot, de Mád! Ferencet sem támogatják, így az ellenzéki jelölt igazán komolyan megszorongatni sem tudja majd riválisát. Mivégre hát akkor ez az egész? Mazochisták gyülekezete ül a képviselőházban ? Abban lelik örömüket, hogy eleve kudarcra ítélt játszmákat játszanak? Giczy György KDNP-elnök lényegében arról beszélt: azért állítanak jelöltet, mert az elmúlt évtizedekben megszenvedte az ország, hogy csak egy jelöltből lehetett választani. (A választani idézőjelben éitendő.) Vagyis - ha jól értem -, amennyiben csak Gönczből lehetne választani, az nem demokratikus, viszont demokratikus lesz az eljárás, ha kettő, vagy több induló is akad ebben a versenyben. Ez a logika - lássuk be - sántít. Fia Göncz Árpádot egyedüli indulóként választják meg, az nem hatálytalanítja a következő tényeket: a jelenleg is regnáló elnököt szabad választáson mandátumot szerzett politikai erők jelölték, a demokratikusan választott - előző - parlament által alkotott szabályok szerint. Az alkotmányba foglalt rendelkezés volt az is, hogy ezúttal még a parlament válasz- sza meg az elnököt, s mivel az alaptörvénnyel kapcsolatosügyekben nem lehet népszavazást kiírni, nem volt esélye a kisgazdák közvetlen elnökválasztást kikényszeríteni szándékozó kezdeményezésének. (És ha lett volna? jobbak lettek volna egy ellenjelöltsanszai? Ne feledjük: Göncz elnök - a közvélemény-kutatások szerint - ma az ország legnépszerűbb politikusa. Ezért aztán talán felesleges kárhoztatni az MSZP-SZDSZ többséget is, amiért eszük ágában sem volt nekik módosítani az alkotmányt, hogy aztán a nép dönthessen a legfőbb közjogi méltóság személyéről. Talán csúnya dolog volt, de aligha változtatott volna bármit az ügy érdemi részén.) Nem helyénvaló az elnök- választást más összefüggésben sem kapcsolatba hozni a demokrácia kérdésével. Akár Göncz Árpádnak, akárMádl Ferencnek hívnák az ország vezető politikusát, mennyiben befolyásolná az a hazai társadalmi berendezkedést? Ha nem a demokrácia sorsa felett érzett aggodalom vezette az ellenzéket, akkor mi? A Fidesz-MPP-s Orbán Viktor például valószínűleg többet árult el az igazi okokról, amikor kijelentette: érezzék magukat kínosan azok a kormány- pártiak, akik jobb meggyőződésük ellenére nem Mádlra szavaznak. Vagyis az országgyűlési kisebbség kínos helyzetbe akarta hozni a többséget, azt a képzetet keltve róla, hogy az nem más, mint szemellenzős szavazógép. De hát eddig is nyilvánvaló volt, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció abszolút többséggel bír - „ez van, srácok" -, mint ahogy az is: kiszavazók voltak, vannak és lesznek. Az elnök-ügy nem erodálja tovább sem a szocialista, sem a szabaddemokrata frakciói: ez nem az a pont kettőjük kapcsolatában, ahol összeakadna a bajszuk. Például azért nem, mert a koalíciókötésnek - majd a koalíció együttmaradásának - kimondatlan feltétele volt Göncz támogatása. A politikai érdek pedig erős kötelék. Ezt erkölcsi alapokról vitatni persze lehet, de hogy miként épül be ez az érv a választópolgárok tudatába, azt 1998-nál hamarabb feltehetőleg nem tudjuk majd meg. Akkor tehát balgaság lett volna az elnökjelölés az ellenzék részéről? Aligha kellően megfontolt ember, aki erre rávágja, hogy igen. A demokrácia megőrzése - a parlamenti váltógazdálkodás feltételeinek megteremtése - szempontjából fontos üzenete a dolognak, hogy kovácso- lódik a polgári szövetség, készül a - jobbközép - polgári alternatíva a parlamenti választásra, s keresi és meg is találja a maga embereit, akik nem holmi szélfútta emberek, akiknek eddigi életútja tiszteletet parancsoló, akik tapasztalt masinisztaként elvezetnék itt a szerelvényeket. Magát teszi nevetségessé, aki ilyen lobogóra azt mondja: ezek Mucsát akarnának Európa helyett...
