Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-10 / 135. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Június 10-, Szombat APROPÓ V'esztett bízatom Méhes László Az utolsó tanítási napon hatalmas V be­tű kerül a tábla közepére. /\ mögötte so­rakozó betűkkel összeolvasva ez egyértel­műen tudtul adja, miért is kitüntetett ez az egyetlen nap a többi között, hiszen vala­minek a végét, egyben kezdetét is jelzi az utolsó kicsengetés. Még egy évzáró, aztán jöhet a búcsúzkodás: „Jövőre, veletek, ugyanitt..." Ha a kijelentés nem változna kérdésekké. Ugyanitt? - Ha az iskolafenntartó önkor­mányzatok gazdasági érdekeknek enged­ve nem gondolják ezt másként... Veletek? - Ha az ésszerűsítésről (éssze­rűbben szólva racionalizálásról) szóló sta­tisztikai mutatók ennek ellenkezőjét nem kívánják... Jövőre? - Egy új tanrend kísérlete szerint, de még mindig közoktatási törvény nél­kül, hiszen annyi minden fontosabb dol­guk akad mostanság a honatyáknak... Még sok egyebet is kérdezhetnének a kis­diákok tanáraiktól, ha nem lennének épp' azzal a fene nagy nyári szabadság igéze­tével eltelve. Számukra az a bizonyos V betű - és ez nem is baj - csak a vakációt jelenti. A pedagógusok viszont alighanem a köz­oktatásra mutatott churchill-i V-t, a győ­zelmet, a bizonyságot szeretnék végre lát­ni sorsuk és az oktatásügy tekintetében. Mint sokan mások, ők sem hisznek már a kimondott szóban, abban, hogy a követ­kező tanévben még biztosan nem emelik a kötelező óraszámot, ami az elbocsátá­sokkal egyenlő. Nem hisznek az egyik napról a másikra eltérő módon értelme­zett olyasféle ígéreteknek sem, hogy a he­lyi közoktatás fejlesztésére vonatkozó szakmai koncepció nélkül nem lesznek meggondolatlan iskolabezárások, ame­lyek esetleg visszafordíthatatlan folyama­tokat indíthatnak el. Abban sem, hogy a kiemelkedő teljesítményeket, a minőségi munkát a jövőben valóban értékelik... A mostani vakáció sok pedagógus számá­ra aligha jelent felhőtlen nyaralást. „Nyáron sok minden történhet, akár egyik napról a másikra..."-mondják, és közben - - semmi jóra nem gondolnak. Hát hol van csak egyetlen szavahihető „nagy ember", aki ennek ellenkezőjéről képes lenne meg­győzni őket... Megjárt utak emlékei Mezőkövesd (ÉM) - A közelmúltban jól si­került kirándulást szervezett a pedagó­gus-szakszervezet megyei szövetsége a nyugdíjas pedagógusok részére. Megláto­gatták Mezőkövesdet és Bogácsot. Elis­meréssel szóltak a Gépmúzeumról, meg­csodálták a kövesdi templom híres matyó freskóit. A nap folyamán a pedagógusok felkeresték a mezőkövesdi Iskolatörténe­ti Múzeumot. Itt ismertette Répászky Zoltán, a megyei nyugdíjastagozat veze­tője, a múzeum alapítója a Megjárt utak emlékei című pályázatot. A nyugdíjas tanítók, tanárok a régmúlt idők iskolai emlékeit látva sok emléket, élményt elevenítettek fel gyermekkorukból és pálya­kezdésük idejéből. A Megjárt utak emlékei cí­mű pályázat éppen ilyen egyéni élmények le­írására ösztönzi a pedagógusokat. A pályázatot a Pedagógusok Szakszervezete Országos Vá­lasztmánya és az Iskolatörténeti Emlékbizott­ság hirdette meg. A pályázat célja: az oktatás­ügy nyugdíjasainak ösztönzése legemlékezete­sebb iskolatörténeti élményük leírására, segít­ve ezáltal a neveléstörténeti emléktár szubjek­tív emlékekkel történő gazdagítását. Olyan - iskolatörténettel összefüggő - személyes él­mény, sorsfordító esemény megírásával lehet ezen részt venni, amit a pályázó diákként, pe­dagógusként személyesen átélt, és az benne egész életére szóló emléket hagyott. A pályá­zat kiírói élményszerű leírást kérnek. A bekül­dés határideje 1996. május 20. Cím: Pedagó­gusok Szakszervezete Országos Választmá­nya 1068 Budapest, Városligeti fasor 10. A pá­lyázattal kapcsolatos szervezési, tartalmi és formai követelményekről az alapszervezetek titkárai és a nyugdíjastagozatok vezetői tud­nak felvilágosítást adni. A pályázatról a Peda­gógusok Lapja júniusi számában is olvashat­nak tájékoztatót az érdeklődők. A pedagógus-szakszervezet nyugdíjastago­zata is szorgalmazza a helyi iskolai emlékmú­zeumok létrehozását és az iskolák történeté­nek megírását. A megyében több helyen van már iskolamúzeum (Mezőkövesd, Sárospatak, Ózd, Szendrő, Tiszakeszi), melyek szívesen fo­gadják a régi iskolák életével kapcsolatos tár­gyi és szellemi emlékeket. A sárospataki szent élete és kora Sárospatak (ÉM) - „Szent leszen a gyermek és szentsége vigaszára és örömére leszen mind az egész ke­resztény világnak” - jósolta anno a híres erdélyi varázsló, Klingsor. A jóslat II. Endre magyar király 1207- ben született Erzsébet nevű lányá­ról szólt. És a jóslat beteljesedett. A történetírás szerint Erzsébet, ami­kor csak tudott, a szűkölködők se­gítségére sietett. De nemcsak ala­mizsnát osztott, hanem Eisenach- ban szegényházat alapított, ápolta a bélpoklosokat. Egy idő után a nép már nemcsak kenyérért ment hoz­zá, hanem imájáért is, hiszen tevé­kenységét csodás gyógyulások kí­sérték... Erzsébet 1231. november 19-én bekövetkezett halála után rögtön megindult a szenttéavatási eljárás. IX. Gergely pápa 1235. május 26- án, pünkösd vasárnapján hirdette ki az ünnepélyes szenttéavatási bullát. Szent Erzsébet tisztelete ro­hamosan virágzott ki az egész egy­házban - népszerű szent lett. Tisz­telete elsősorban Németországban terjedt el, hiszen itt - Wartburgban és Marburgban - élte le majdnem teljes egészében rövid földi életét. De természetesen a magyarok sem feledkeztek el róla. Esztergomban IV. Béla idejében templom épült a tiszteletére, s méltán világhírű a kassai Szent Erzsébet-dóm. A szent szülőhelyén, Sárospatakon pedig már néhány éve pünkösdkor meg­rendezik a Szent Érzsébet-napokat, ennek keretében most Szent Érzsé- bet élete és kora címmel nyílt kiállí­tás a Rákóczi Múzeumban. A kiállításon megelevenedik Szent Erzsébet kora Fotó: Farkas Maya Hat szoknya, hét fellépés, nyolc nap Hollandiába indulnak a Széchenyi Általános Iskola „csipogói' Miskolc (ÉM - DK) - A Széchenyi István Általános Iskola 8.d osz­tályosai tegnap délután elbal­lagtak. Ballagtak persze évfo­lyamtársaik is, ám valami mégis megkülönböztette a „déseket” a többiektől: ők táncruhában vol­tak... És számukra az év még nem fejező­dött be. Vagyis szünet ez már, de mégiscsak az évnek (a nyolc évnek) a folytatása és lezárása: egy utazás Hollandiába, az ifjúsági táncfeszti­válra.- A Táncművészeti Szövetségtől tavaly kaptunk munkánk elismeré­seként egy törökországi utat - me­séli Csehovicsné Kóródi Judit, a Csipogó Gyermek Néptáncegyüttes vezetője. - Ám az indulásunk előtt egy héttel felrobbantották a bazár­negyedet, s ezért biztonsági okok miatt lefújták a fesztivált. E helyett kaptuk most a hollandiai utazás le­hetőségét. S talán még jobb, hogy most megyünk, hiszen nem min­denki folytatja tovább a táncot, s így ez lehet a nyolc együtt töltött év ki- teljesedése, csúcspontja. Persze, azért a többség nem hagyja abba a táncot. A 26 fős osz­tály tíz százaléka a Szemere Berta­lan Középiskola tánc tagozatán ta­nul tovább, s akik más gimnáziu­mokba mennek, azok is belépnek majd valamelyik felnőtt táncegyüt­tesbe. Hiszen az iskolának csak gyermekcsoportja van, és nem is Táncoló „csipogók" céljuk, hogy ezt kiterjesszék. Nem azt tartják a legfontosabb szem­pontnak, hogy versenyzőket nevel­jenek, hanem azt szeretnék, hogy akik itt végeznek, jól ismerjék a vi­dék táncait. Sőt, ne csak a táncot, hanem a hagyományokat is. Ezért ezek a gyerekek ötödik osztálytól már néprajzot is tanulnak. A hollandiai fesztiválon szatmá­rit, zemplénit, domaházit, rimócit, sárközit táncolnak majd. Áz órákon természetesen megyén kívüli ma­gyar táncokat is tanultak, viszont más nemzetek táncaira nem futotta az időből. Hiszen olyan nagy a ma­gyar táncos anyag, hogy abba is csak belekóstolhattak. Es a nyolc Fotó: Várföldi Gábor évből négy a játéké... Ma és holnap a vasalások időszaka, hiszen lá­nyonként hat szoknyát kell majd Hollandiába vinni. A nyolc nap alatt hétszer szerepelnek, ezenkívül tértáncban, és menettáncban is bemutatkoznak. Hogy a meghívást el tudják fogadni, abban anyagilag az ifjúsági és oktatási bizottság, a Mecénás Alap illetve több cég támo­gatta a „csipogókat”, Nyakó István önkormányzati képviselő pedig a szervezésben segített. Holnap este indul tehát az együttes, első állomásuk Salgótar­ján, ahol felveszik kísérőzenekaru­kat, a Düvőt, végállomásuk pedig a hollandiai Burgum. Nem csak nyelvet, kultúrát is tanulnak Beszélgetés a nápolyi Magyar Intézet igazgatójával Tarapcsák Ilona Nemrégiben egy miskolci tudo­mányos konferencián találkoz­hattunk a nápolyi Magyar Inté­zet igazgatójával. Amadeo di Francesco professzort arra kér­tük, mutassa be az intézetet. • Az Istituto Universitario Orienta­le keretein belül 1939 óta működik magyar tanszék. Az intézet létreho­zását az elődöm, Tóth László pro­fesszor kezdeményezte, aki a hábo­rú után emigránsként élt Olaszor­szágban. □ Ki volt Tóth László? • Irodalomtörténész, kritikus, mű­fordító volt. 1935-től 1943-ig a ró­mai Magyar Intézet titkára volt, majd 1946-tól a római és nápolyi egyetemen magyar nyelvet és iro­dalmat adott elő. Számtalan fontos munkája között a La lingua magia­ra című nyelvkönyv a legfontosabb, amely olaszok számára készült, és már négy kiadást élt meg. □ Professzor úr is Nápolyban tanult magyarul? • Nem. A római egyetemen előbb Balázs János, majd Szauder József tanítványa voltam, Magyarorszá­gon pedig Klaniczay Tibor intézeté­ben folytattam tanulmányaimat. Nápolyba már diplomásként kerül­tem, most is ott dolgozom, s azt le­het mondani, hogy kollégáimmal to­vábbvisszük a Tóth professzor által megkezdett munkát. □ Milyen a magyar tanszék személyi összetétele? • Egy tanszékvezető, egy tudomá­nyos kutató és egy magyar lektor al­kotja a tanszéki állományt. □ Hány hallgató tanul magyarul? • Általában húsz-harminc között van a hallgatói létszám. □ Az olaszok vagy inkább a másod­generációs magyarok érdeklődnek a magyar nyelv iránt? • Általában az olaszok. Egyetlen hallgatónőről tudom, hogy az édes­anyja magyar. □ Eljutnak-e a hallgatók olyan nyel­vi szintre, hogy magyar irodalmat hallgathatnak? • Az oktatás négy évig tart, s a leg­nehezebb szövegeket csak az utolsó év végén tudják elemezni. Sokat se­gít azonban a hallgatóknak áz, hogy majdnem minden évben eljuthat­nak Magyarországra, s megerősít­hetik tudásukat. Fű Hol tudnak elhelyezkedni a végzős hallgatók? • Olaszországban számukra nincs meg az a lehetőség, hogy a végzett hallgatók középiskolában helyez­kednek el, hiszen a középiskolák­ban nem oktatnak magyar nyelvet, de az utóbbi években egyre többen jönnek Magyarországra olaszt taní­tani. Mivel kétszakos képzésben részesülnek, ha bárki a másik nyelvszakkal kap is munkát, sze­rintem nagyon fontos az, hogy ta­lálkozott egy új és nagyon érdekes kultúrával. □ Vannak-e a tanszék könyvtárának magyar vonatkozású gyűjteményei, esetleg hagyatékai? • Két fontos hagyaték kapott helyet a könyvtárban. Áz egyik az említett Tóth László, a másik Várady Imre bolognai professzor hagyatéka. Ezek azonban nem archívumszerű anyagok, csak könyvekről van szó. □ Milyen magyar intézményekkel tartanak fenn kapcsolatot? • Tagja vagyunk a Magyar Filoló­giai Társaságnak, s természetes munkakapcsolat alakult ki az MTA Irodalomtudományi Intézete és a mi intézetünk között. □ És a magyar egyetemekkel, főisko­lákkal? • Egyetemekkel nincs hivatalos kapcsolatunk, de személyes barát­ság fűz bennünket több magyar egyetem oktatójához. Tavaly óta azonban a kolozsvári egyetemmel van nemzetközi egyezményünk, s kapcsolatot tartunk fenn kanadai magyar szervezetekkel is. Hidat szeretnénk építeni a Magyarország határain kívül élő magyarság felé is. □ Egy ideig Nápolyban élt Márai Sándor. Él-e még valamilyen emlé­ke Nápolyban, ismerik-e őt a ma­gyar szakos hallgatók? • Igen. Épp ez idén egyik hallga­tónk Márai Sándorból fogja írni a szakdolgozatát. (A szerző a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének oktatója) Emléktábla-avató Perkupa (ÉM) — Mató Jánosné Stépán Ilona pedagógus tiszteletére emléktáblát avattak tegnap délu­tán a perkupái Általános Iskolában. A márványtáblát leleplező Falucs­kai Gusztáv polgármester elmond­ta, hogy a mindenki által tisztelt Ilonka néni évtizedekig tanított a helyi iskolában, generációk nőttek fel a keze alatt, nyugdíjasként is so­kat tett a településért. Megjelent versei, helytörténeti dol­gozatai és tanítványai visszaemlé­kezései mellett most már márvány­tábla őrzi a tavaly elhunyt pedagó­gus emlékét. Színházi íjászat Miskolc (ÉM) - Az évadzáró társu­lati ülést már tegnap megtartották, de ma, szombaton este 7 órától a Páholy-bérlők még láthatják a Mis­kolci Nemzeti Színház Varázsfuvo­la című előadását. Ezt követően a hagyományos Páholy-partyn külön­leges meglepetések váiják a közön­séget. Az operához illő műsor kere­tében fellép a Los Andinos együttes, Bélyeiné Gogolyák Mária és Bélyei Adél hárfakettőst ad elő, lesz íjász­bemutató, és egyéb meglepetéseket is ígérnek a szervezők. Keleti-napok Miskolc (ÉM) - „Keleti kultúra és filozófia” címmel a Diósgyőr Kultú­rájáért Alapítvány és a Tan Kapuja Buddhista Főiskola június 16. és 18. között Keleti-napokat rendez a Di­ósgyőri várban. Mint a szervezők el­mondták: a rendezvénynek nem cél­ja, hogy a buddhizmust az egyedül üdvözítő vallásként mutassa be, ha­nem a toleranciára és együttérzésre épülő tanításokon keresztül egy tá­voli, kevésbé ismert kultúra világát szeretnék az érdeklődőkhöz köze­lebb vinni. Az egyes, napi eseményeket - ame­lyek délután 5 órakor kezdődnek -a buddhizmus tanításaihoz, filozófiá­jához kötődő előadásokkal nyitják meg. Lesznek meditációs gyakorla­tok, harcművészeti és táncbemuta­tók, az estébe hajló programban pe­dig színházi előadásokat, tradicio­nális indiai, valamint mai blues- és jazzmuzsikát is hallgathatnak az érdeklődők. Nyelvtanfolyam Miskolc (ÉM) - Intenzív nyelvtan- folyamokat indít angol, német és francia nyelvből - kezdő és közép­haladó szinten - a Miskolci Bölcsész Egyesület. A tanfolyamokra jelent­kezni az egyesület tanulmányi osz­tályán lehet. (Mindszent tér 1., V- emelet 539-es szoba). Az első meg­beszélést ugyanezen a helyen júni­us 20-án, délután 4 órakor tartják. Dixie és blues Miskolc (ÉM) - Két koncertet is hallgathatnak ma a zene rajongói- A Black and Blue Dixieland együt­tes ingyenek koncertje délután 2 órakor kezdődik a Ládi Bazárban (Miskolc, Gózon Lajos u. 19.), az óz­di Kox Blues Band pedig a Vian- klubban (Tokaj szolgáltatóház mel­lett) lép fel este 9 órától. Katonazene Debrecen (MTI) - Az idén 10. al­kalommal rendezik meg a nemzet­közi katonazenekari fesztivált. A központja ezúttal is Debrecen lesz. Budapesten a Magyar Honvédség Művelődési Házában pénteken tar­tott sajtótájékoztatón elmondták, hogy a honvédparancspokság és a debreceni önkormányzat - június 18. és 25. közötti - közös rendezvé­nyére összesen 500 katonazenészt várnak. Közülük kétszázötvenen Németországból, Romániából, Szlo­vákiából és Lengyelországból érkez­nek. Hazánkat kilenc katonazene­kar képviseli a fesztiválon. A már hagyományossá vált, nagy si­kerű nemzetközi katonazenekart fesztivál célja a katonazene népsze­rűsítése, a múlt ápolása. Az idén megemlékeznek Bartók Béla és Fi- gedy-Fichtner Sándor katonakar­mester és zeneszerző elhunytának fél évszázados évfordulójáról. A katonazenekarok Debrecenen kí­vül, Hajdúszoboszlón, Nyíradony- ban, Hajdúböszörményben és Haj­dúnánáson is fellépnek.

Next

/
Thumbnails
Contents