Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-08 / 107. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés 1995- Mátus 8., Hétfő Kollektív nadrágszíj Mostanság, amikor a nagyok hasukra ütnek és kimondják, hogy innen-onnan 15%-nyi embertömeget kell elküldeni szaporítandó a munkanélküliek táborát, én is adnék tippeket további sorvasztásra. Ismerve hazánk súlyos gazdasági helyzetét, ennek ellenére sorra érkeznek hozzánk meghívásra külföldi államférfiak, és viszonzásul mennek tőlünk világot látni és kereskedni magyar potentátok - kormánygépeken. Ez még nem is lenne baj. A baj ott van, hogy mind az utazások, mind a vendégfogadások nem kis összegekbe kerülnek, még úgy is, hogy időközben „szabályozták” a protokollra fordítható költségek maximumát. Azért hadd álljon itt egy régi, tiszteletre méltó példa. A finn-szovjet háború után püspökünket, Turóczi Zoltánt meghívták Helsinkibe. A búcsúvacsorán mellette ült a legfőbb finn egyházi méltóság, és amikor teát szolgáltak fel, a finn házigazda a két kockacukorból egyet kettétört, és a felet vendégének adta. Nincs elég cukrotok? - kérdezte a vendég. A tanulságos válasz így hangzott: Mostanában, a nehéz gazdasági helyzet miatt a finnek csak két kockacukorral ízesítik teájukat vagy kávéjukat. Nem illenék, ha mi ezt figyelmen kívül hagynánk...! Toronymagas erkölcsi és hazafiúi nézet! És még valamit. Úgy tudom, hogy a külföldi követségeken és nagykövetségeken különböző attasék dolgoznak, akiknek többek között éppen az a feladatuk, hogy közvetítsék hazájukba az állomáshelyi ország kívánságait, érdeklődéseit faxszal vagy távirattal, meg diplomatapostával. Sokszor az ő segítségükkel lehetne ezt-azt elintézni, és nem kellene annyit és olyan drágán utazgatni a világ legtávolabbi országaiba is. Néha már a rendes járat sem megfelelő egyeseknek, hanem a Concorde (mint arról egy konkrét eset kapcsán olvashattunk) az igazi! A bankárok, miniszterek, vállalatvezetők - ha kell - utazhatnak saját pénzükön is, kitelik a fizetésükből. Az is a nép munkájának verítékéből származik. A nadrágszí- jat gyerünk először fent összébbhúzni, és csak azután lent összehúzogatni! Deine Dezső Meghallgatást kérünk A Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének elnöksége megértéssel fogadja a kormánynak azt a törekvését, hogy az állam- háztartás egyensúlyát és stabilitását megteremtse és az erre irányuló elhatározását következetesen végrehajtsa. Bízunk abban, hogy e célok összhangban vannak az ország távlati érdekeivel, bár megvalósításuk átmenetileg terheket ró az ország valamennyi társadalmi rétegére. Ennek vállalása azonban csak azzal a feltétellel lehetséges, ha a terhek arányosan és igazságosan érintik a különböző társadalmi csoportokat; a foganatosított intézkedések és rendszabályok tekintettel vannak az egyes rétegek anyagi helyzetére, szociális körülményeire, teherviselő képességére. Szükségesnek tartjuk rámutatni és felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a nyugdíjastársadalom élet- és szociális körülményei - évek óta - folyamatosan romlanak. A nyugdíjasok igen jelentős hányada, mái- most is a létminimum alatt él. Számunkra a kormány március 12-én meghirdetett stabilizációs terve és az ehhez kapcsolódó intézkedések hatásai közül az infláció felgyorsulása, a bérek és keresetek visszafogása tűnik a legsúlyosabbnak. A forint 9 százalékos leértékelése, a 8 százalékos vámpótlék bevezetése az árszínvonalat - a februárihoz képest - körülbelül 6 százalékkal emeli, gyorsítva azt a folyamatot, amelyet a háztartási energia, a gyógyszerek árának, a víz -és csatornadíjak emelkedése kíméletlenül megkezdett. Az 1995. évi árszínvonal körülbelül 30 százalékkal lesz magasabb az 1994. évinél. A Nyugdíjasok Szövetsége Elnökségének az az aggodalma, hogy az eddig elhatározott döntések végrehajtásának hatására a nyugdíjasok további 300-400 ezres tömege kerül a létminimum alá, akik életük utolsó éveit nyomorban kénytelenek leélni. Megelégedéssel vettük tudomásul az ez évi 11 százalékos nyugdíjemelést, az országvezetés szociális érzékenységének bizonyítékát láttuk benne. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy az 1994-ről áthúzódó és az 1995. év első hónapjaiban bekövetkezett áremelések a nyugdíjasok megélhetési költségeit annyira megemelték, hogy a 11 százalékos nyugdíj- emelés ennek csupán egy részét képes kompenzálni. Kéijiik a kormányt, az Országgyűlést, kí- séije figyelemmel a nyugdíjastársadalom helyzetét, és olyan intézkedéseket tegyenek, melyek a további lecsúszást megakadályozzák. Kérésünk megfogalmazásakor figyelembe vettük, hogy a nyugdíjasokhoz hasonló helyzetben vannak a többgyermekes családok és a munkanélküliek. Nem az ő rovásukra kívánunk jobb és biztonságosabb helyzetbe kerülni, de a mi elszegényedésünk sem fogja a gazdaságot talpra állítani, csak a termelés. Olyan gazdaságpolitikát kérünk, amely mindenre tekintettel van. Magyar Nyugdíjas Egyesületek Szövetségének Országos Elnöksége Bodnár Ildikó rovata Tűzbe jöttünk egy tűz(eset) miatt Napokon át találgathattuk - újság- híradásainkat böngészve -, hogy az ET. 1201-es ajánlás érvényben van- e még, mert keleti szomszédunk ezt vitatja és „tisztázó magyarázatot” is kér. No lám, még csak ennyire ismernek minket? Hát, olyan még nem volt, amit mi napnál világosabban ne, ha kell, standé pityeré, vagyis kapásból, sőt dialektikusán, a világszínvonalról nem is szólva, mármint magyarázni ne lennénk képesek. Mi, a bábonyiak, ettől - nyilván - kisebb horderejű és fajsúlyú kérdést vitathatnánk, de csak nosztalgikus álomképben ringatózva, amikor még hajdani vegyiművünk - több mint 3000 embernek - biztos, gondtalan megélhetést nyújtott, s emellett csak azt nem patronálta, aki nem tartotta a markát. Volt - sok egyéb mindene között - egy „egyenruha és rendfokozat viselésére jogosult tűzvédelmi szervezete”, mely legutóbbi - 1985. évi - tűzvédelmi utasítása szerint feladatát „Sajóbábony nagyközségben” is ellátta, ha a szükség úgy kívánta. Napjainkban, ezen a felszámolás alatt lévő több mint ezer kataszteri holdon, e rozsdatemetőben, ami még menthető érdekében funkcionál ez a tűzvédelmi szervezet, új gazdája, a Pajzs-94 Kft. védőszárnyai árnyékában, mely 1993-ban még leírta a fehérre feketén (de lehetséges, hogy azóta már arról is leírta), hogy „joga és kötelessége a környező lakosságot fenyegető veszélyhelyzetben, a lakosság védelme érdekében önálló intézkedéseket megtenni.” Ez év március 29-én, az egyik (volt vállalati) bérház pincetüze erre alkalmat és lehetőséget is adott volna. A pillanatok alatt áthatolhatatlan füstöt okádó műanyag szigetelésű fal már kívülről is lángolt, megrémült gyermekek az erkélyen toporogva várták a valahonnan jövő segítséget. Lehetett volna ez a Pajzs-94 - tűzoltóautóval is rendelkező - védelmi szervezete, amelyet telefonon tett bejelentéssel kértek fel erre, de ők, belső utasításukra hivatkozva, ez alól kimentették magukat. Lehetne mondani, hogy az időveszteség, mert csak ezután fordultak a miskolci tűzoltósághoz segítségért, az épületben lévő vezetékes gáz, a pincékben tárolt PB-gáz- palackok és egyebek miatt is súlyos következményeket válthatott volna ki. Szerencsére, ez most csak anyagi kártöbbletet okozott, bár az emberek még a mai napig is azt ismételgetik: ejnye-ejnye... (hogy röviden és finoman fejezzem ki magam). Az igaz, hogy ilyen szolgáltatási szerződést az önkormányzat és a kft. nem kötött, okkal vagy ok nélkül, de hová jutunk, ha... a szolgálatban nem álló rendőr srégvizavi drukkol a srenkemek, vajon rajta- üt-e valaki zsákmányán, vagy az orvos önmagának ad nyugtató injekciót, ha vérben fürdő napozók mellett surran el az országúton, és még sorolhatnám hosszasan tovább. Nem tudom, ki mennyire figyelt oda, amikor a múltban a tudatfejlesztést kulcskérdésként léptették elő, s - többek között - a kollektivizmust, a humanizmust sulykolták belénk, meg a munkához való viszonyt, s valamennyit a demokrácia fejlődésének tükrében. Engedel- mükkel, illetve az igényeknek megfelelően, mindegyik elől elhagytam a szocialista jelzőt, mert enélkül sem kelekótya mesebeszéd ez az egész, hisz „a tűzzel játszani, jaj, nem szabad!” Antal Ferenc Sajóbábony Tapsika, a valóság, meg a statisztika ,Magyarországon - az európai átlaghoz képest - lényegesen jobb a közbiztonság, mint amilyennek a lakosság szubjektív biztonságérzete tükrözi” - állapítja meg a Független Jogász Fórum. ,A lakosság fenyegetettség érzése nem a bűnözéstől való félelemből fakad, hanem... a létfeltételek romlásából” - mondja a tudor. Vagyis: a nyuszi (a tapsifülű kispolgár) nem hisz a statisztikának, úgy véli az olyan, mint a gyurma. Gyanakszik és fél. Úgy tudja, hogy a Búza téri aluljáró márványfalát a vandálok törik össze, azok verik szét a telefonfülkéket, a pihenő padokat. (Igaz, e vandalizmus többsége nem is bűncselekmény, hanem szabálysértés, így nem kerül az európai statisztikába.) Tapsika azt hiszi, a vandáloktól félni kell (ma még törnek, holnap ölnek), de még tízen is csak egy bűn- cselekményt hajtanak végre. Tapsika olvassa az újságban hogy: „fegyvernek látszó tárggyal” kiraboltak bankot, postát, vagy kisnyugdíjast, meg ami jön. Ezért fél. O is beszállt abba az „üzletbe”, amelyiket hetvenmillió forinttal eltüntetett az ügyes szélhámos. (Bottal ütik a nyomát.) Tapsika fél a vonaton, mert a vasúti berendezések rézkábeleit (rézhulladékként) ellopják, és veszélyeztetik a forgalmat. Azt is tudja, hogy a magyar étolajipar privatizá- ciós botránya miatt az ÁVÚ ellen feljelentést tettek, két éve titkosan (?) folyik a per. Drogambulanciát kémek Miskolcra, amire eddig nem volt szükség. Tapsikának mondják, nincs szervezett alvilág, de tudja, hogy a maffiák nyílt utcán lövöldöznek, családot ölnek meg. A statisztikában ez nem nagy szám. Valójában nem is ettől fél Tapsika - mondja a jogtudor -, hanem a létfeltételek romlásától, de a kis oktondi ezt nem tudja. Elbolondítja a médium, mert (szenzációként) ijesztget az igazsággal. Érdekes, aki négymillióért vesz autót - annak nem romlanak a létfeltételei -, annak testőre van, az autóban riasztóberendezés, szóval úgy gondolkodik, mint Tapsi Hapsi. Ki érti ezt? A fórum azt is megállapította, hogy a halálbüntetés alkalmazása nem befolyásolja a bűnözés alakulását. Milyen tájékozatlanok az amerikaiak! Az oklahomai terroristákat - már tárgyalás előtt - halálra ítéltek. Az elnök is megígérte. De jó, hogy mi Európában vagyunk, itt a kéjgyilkosok is kapnak lehetőséget a javulásra. Azért - Tapsikáim - vigyázzunk magunkra, akkor is, ha majd javulnak a létfeltételeink. Ki tudja? Hátha a tudorok sem tudnak mindent. Csapó András Ál Alkotmány utcaiak porig (le)sújtva Bizarr összevetésnek tűnhet, de attól még tény, hogy népünk legjelentősebb törvénykönyvének a nevét viselő utca hasonlóképpen kiérdemesült az egyedi jelzőre, mint legfontosabb „kódexünk”. Csakhogy ez esetben a megkülönböztetés meglehetősen hátrányos e martintelepi utca lakóira, akik panaszukkal megkeresték szerkesztőségünket. Néhány hete gyönyörű aszfaltborítást kaptak a környező utcák - mint a közművesítések záróakkordjaként -, s egyedül és kizárólag az Alkotmány utcát hagyták ki az útépítők. A lakók türelemmel vártak „sorukra”, s maguk sem hitték, hogy az utcájukba torkolló Franklin, Gutenberg, Tóth Pál és Bajza utcák megújulása után, nekik csak annyi jut, hogy a kátyús-gödrös utat elegyengetik. Igen, egyedül ez az utca maradt porosán, esőzések idején sárosán, latyakosan, s idő kérdése, hogy a csapadék és az autóforgalom ne gödrösítse ld újra a földutat. Elkeseredettek az ott lakók - akik a járdát maguk készítették, a vizet önerőből bevezették, akik örömmel világosítanának a kerítések előtt -, mert garázsaikból alig tudnak kiállni, mert a járművek felverik házaik falára a sarat, mert félnek a nyári porfelhőtől... Am ez a hátrányos megkülönböztetés a csatlakozó utcáknak sem tesz jót, mert oda is bőven jut a hordalékból. Tisztelt illetékesek! Ugye, nem ez a „kiút’? Fotók: Fajtán László Nincs közvilágítás Miskolcon, a Selyemrét utca 30. számú ház mellett pár hete kiégett egy utcai lámpa. Mivel fontos utcai fényforrásról van szó, nélkülözhetetlen a szerepe. Korábban ilyen esetben betelefonáltam az Émász ügyeletére, és rövid időn belül kijavították a hibát. Most is így cselekedtem, ám az ügyelet arról tájékoztatott, hogy a közvilágítási problémák már az önkormányzatra tartoznak. Tárcsáztam a 327-211-et, majd kapcsolták a melléket. Be- mondtam az utca és a házszámot, amit egy női hang visszajelzett nekem. Pár nap múlva ismét telefonáltam, mivel semmi reagálás nem történt bejelentésemre, ekkor egy másik melléket kapcsoltak. Ott aztán felvilágosítottak, hogy az Émász az égőcseréket és a hálózati javításokat átadta az önkor- mányzat(ok)nak, de jelenleg még nem született megegyezés. No hát ez az, ami minket, állampolgárokat a legkevésbé érdekel. Mi világosságot szeretnénk este is, hogy le meijük vinni a szemetet, hogy ki meijünk lépni a kapun... Ne ilyeneken takarékoskodjanak! - úja M. F. miskdei olvasónk. (Az Émász Rt. Miskolci Üzletigazgatósága lapunk március 20-i, hétfői számában közleményt jelentetett meg arról, hogy a város közvilágításának üzemeltetésében változás történt, s emiatt a közvilágítási hibákat a 327-211/217, 209-es telefonon lehet bejelenteni. Olvasónk megtette...- szerk. megj.) „Fűrészáru” Április 26-án 10 deka kenőmájast vásároltam a miskolci Vörösmarty utcai ABC-ben. Szó ami szó, gusztusosnak nézett ki az üvegpult mögött, már előre fentem a fogam a finom falatokra. Friss volt az áru, jó volt az áru, de sehogyan sem boldogultam a felszeletelésével. Próbálkoztam ilyen késsel, olyan késsel, végül is egy fűrészessel sikerült. Csak ez utóbbi boldogult el a vastag - szinte slagszerű - külső burokkal, amely alatt - mint a ruhákban a bélés - egy vékonyabb héj is ott lapult. No - gondoltam - ezek aztán felverik a súlyt, a vevőknek meg a vérnyomását. Kedves gyártók! Ha már ilyen kettős csomagolású húskészítményeket hoznak forgalomba, úgy javaslom, bővítsék újabbal a „körítést”. A harmadik legyen zöld színű, ami jól illene a fehérhez és a piroshoz. Mert leginkább ezekhez a színekhez hasonlíthatnám kenőmájasom „felső ruházatát”. No meg egyben jeleznék, magyar áruról van szó. Nyíri Kálmán így írok én... Rám ragadt. Úgy vagyok hát vele, ha leírok valamit, szimpla magyarul teszem, de utána teletűzdelem idegen szavakkal. Ide is, oda is pötyögtetek egyet-egyet. Megfelelően a kor szellemének. így, ezzel akarok imponálni. Ez az utólagos beletűzdelés elég sok nehézségembe kerül. Először azért, mert utálom az idegen szavak használatát. Sokszor nem is tudom az értelmüket, hiszen szimpla magyar vagyok. Vastag nyakú. Másodszor meg Sárospatak - a Bodrog-parti Athén - környékén születtem, alig egy hajításnyira Kazinczy Széphalmától. Úgy hírlik, a mi környékünkön - talán éppen ezért -, hogy még a legalja nép is szépen, tisztán beszél magyarul, tájszólás nélkül. Aztán meg még elemi iskolás koromban ötszázszor íratta le velem a vén rektor úr, hogy: „Nyelvében él a nemzet.” Azért, mert leckefelmondás közben egyetlen egyszer kiejtettem a számon, hogy: izé. Végül - de nem utolsósorban -, mert Lőrincze Lajos tanár úr vasárnapi ötpercesei voltak számomra a legkedvesebb adások a rádióban, még az átkosban, amíg élt az öreg. Matiszkó Károly Bodrogolaszi Jogsegélyszolgálat Ma, május 8-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú szobában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd.
