Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-31 / 127. szám

Életmód ■ Medicina zz Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1995. Május 31. Agresszív lányok Hershey (MTI) - A férfi és női hor­monok közül általában a tesztoszte- r°nt teszik felelőssé az férfi ag­resszivitásért. Meglepő módon ugyanilyen - sőt még a tesztosztero- net is túlszárnyaló - hatást észlel­tek lányoknál, amiért viszont a »nőiesség hormonja”, az ösztrogén a felelős. Osztrogéntartalmú hormon- készítményeket szedő lányoknál megemelkedett agresszivitási szin­tet mutattak ki, sőt az alacsonyabb dózisú ösztrogén a tesztoszteroné- nál nagyobb hatást váltott ki. Vagy­is az ösztrogén az agresszivitás ki­váltásában „hatásosabbnak” bizo­nyulta tesztoszteronnál, igaz a ma­gasabb dózisok nem jártak együtt az agresszivitás hasonló arányú emelkedésével. Ezt a Penn State egyetem kutatói inkább a szociális háttérrel magyarázzák, amely a nőktől hagyományosan az ag­resszivitás elfojtását „váija el”. Ehető oltások New York (MTI) - A génmanipu­lált növények a jövőben az eddigi védőoltások helyére léphetnek. Se­gítségükkel ugyanis állatkísérle­tekben immunissá tettek kísérleti egereket. Amerikai kutatók olyan génmanipulált burgonyával etették az egereket, amelyek a szervezetük­be jutva immunizálták, ellenanyag termelésre késztették .az állatokat bizonyos betegségek ellen. A texasi, houstoni és New Orleans-i kutatók ágy vélik, hogy az ellenanyagterme­lést serkentő növények gyökeresen megváltoztathatják az immunizá­lás eddigi, jobbára védőoltásokra épülő gyakorlatát. Reményeik sze­rint ezzel megoldhatóvá válna a fej­lődő országokban élő sok százmilli­ós népcsopoi'tok védetté tétele egyes súlyos fertőző betegségek ellen. Szívbeteg nők London (MTI) - A dohányzás térhó­dításával párhuzamosan nő a szívbe­tegek száma a nők körében is. Ez a tendencia világszerte érvényes, és az évezred végére szinte járványszerű méreteket ölt, hacsak a felvilágosító munka nem ér el gyors sikereket őzen a téren - állapította meg egy szívbetegségekkel foglalkozó brit szervezet. A brit adatokra támaszko­dó jelentés szerint Nagy-Britanniá- ban minden negyedik nő már ma is szívbetegségben hal meg. Ez a szám kevéssé teijedt el a köztudatban, az orvosi felvilágosító munka főként az ügynevezett női daganatos betegsé­gekre teljed ki. Ugyanakkor míg a két vezető halálokként számon tar­tott mell- és méhnyakrák évente ke­véssel több mint 17 ezer halálos áldo­zatot követel, a szív- és érrendszeri betegségek ennek több mint négysze­resét, 76 ezret. Iskolájukban gyógyuló asztmások Jógaóra hetente egyszer az l/a-ban Miskolc (ÉM) - Érthetően nagy volt az ijedelem, amikor egy aszt­más kislány befulladt az iskolában. A kislányon kívül még sok asztmá­val, allergiával, légúti megbetege­déssel küszködő kisdiák járt akkor a miskolci Bársony János Általános Iskolába. Ma még több. A befulladásos eset után Szabó- né Koleszár Éva igazgató Borsodi Klára gyermektüdőgyógyász főor­vossal egészségneveló iskolai prog­ramot dolgozott ki. És a következő tanévben, 1991-ben megkezdődött a barlangterápia. A pedagógusok kü­lön autóbusszal Lillafüredre, a Szent István-gyógybarlangba hord­ják az asztmás tanulókat ősszel és tavasszal. A relaxálással összekap­csolt kétszer kéthetes barlangterá­pia meglepően jó eredményeket ho­zott. A gyerekek egyre jobban érez­ték magukat, csökkent a hiányzás az iskolában. A szülők körében ter­jedt a hír, és ma már nem csak a környéken lakó gyerekeket íratják be ebbe az iskolába: zsolcai, mályi, avasi, komlóstetői tanulóik is van­nak. A terápiát, úszással bővítették ki, szintén pedagógusi felügyelet Egy kis Reiki... mellett járnak két hónapon keresz­tül heti két alkalommal az asztmás gyerekek az Erzsébet-uszodába. Ta­valytól egy természetgyógyászati is­meretekkel rendelkező tanítónő is tanít az iskolában, az ő osztályába Fotók: Farkas Maya járnak az első osztályos légzőszervi beteg gyerekek. Kadlecsek Jánosné kis tanítványai hetente egy órát jó­gával töltenek, de minden nap jut pár perc a jógalégzésre. A tanítónő jól ismeri a Reikit. s az univerzális életenergia tudományát szép lassan megismerteti a kicsikkel is. Már alig váiják a gyerekek, hogy a taní­tó néni „melegítse” kicsit őket az or­vosi rendelőben, nyugodt körülmé­nyek között. Van, aki két-három perc múlva aranyosan durmol a ta­nító néni gyengéd kezével a fejecs­kéjén. Ebben az osztályban rend­szeresek a hétvégi kirándulások, ta­vasszal, ősszel a Biikkbe kirándul­nak, télen, ha hó van a Kalaposra járnak szánkózni. Több osztályban van elektromos párologtató, ionizátor, és Somadrin oldatot is kaptak ingyen, illetve kedvezményes áron a feltalálótól. A program nem olcsó, ezért az iskola létrehozta a „Gyermekeinkért es is­kolájukért” Alapítványt, amelynek számláját az OTP Győri kapui kör­zeti fiókjában kezelik. Az OTP számlaszáma 661-80005, az alapít­ványé 80729. AZ ÁNTSZ egészségvédelmi rovata A gombamérgezés és tünetei Orvos —17 évesen New York (MTI) - Balamurali Am- bati, a Mount Sinai Egyetemen - minden idők legfiatalabb végzőse­ként - 17 évesen megkapta orvosi diplomáját. A fiatal doktor 3 éves ko­rában került az Egyesült Államokba Indiából. Minden évben két általános jskolai osztály végzett el, és 11 éves korában fejezte be a középiskolát Baltimore-ban. Még ugyanebben az evben 17 esztendővel idősebb bátyjá- vul könyvet írt az AIDS-ről, amely el­érte az Amerikai Orvosok Szövet­ségének díját. Amikor 12 évesen a New York-i Egyetem legfiatalabb hallgatója lett, az AP-nek nyilatkoz­na Balamurali Ambati elmondta, nogy 4 éves korában választotta az °rvosi pályát. „Magamra rántottam egy nagy fázok forró vizet, és több hó­napig nyomtam az ágyat a kórház­ban” - emlékezett vissza a körülmé­nyekre. Már akkor kijelentette, hogy üteg szeretné dönteni a világrekor­dot, és minden idők legfiatalabban végzett orvosa akar lenni. Tervét va- l°ra váltotta, legalábbis a Mount Si- nai statisztikája szerint. (Az Egye­di It Államokban átlag 26-27 évesen kapják meg diplomájukat az orvos­tanhallgatók.) Stefan Janos Hazánkban a gombafogyasztás nem játszik lényeges szerepet a la­kosság élelmezésében, de sokan sze­retik. Saját gyűjtéssel könnyen hoz­záférhető. Rendszeres gombázással, piacolással jövedelemkiegészítés­hez is jutnak begyűjtői. A nem el­lenőrzött gomba felelőtlen áiulása és fogyasztása viszont olyan súlyos megbetegedést okozhat, hogy a be­teget legmodernebb intenzív kezelé­si módszerekkel sem lehet meggyó­gyítani. A gombák gyakran nem a mérgező anyagaival okoznak pa­naszt, hanem az egyébként is nehéz emészthetőségükkel, különösen ha tojással, zsírral, erős fűszerezéssel készítik el. Ilyenkor inkább „gyo- morrontásról” van szó, semmint gombamérgezésről. Fogyasztásuk után ne vegyünk be olyan gyógysze­reket, amelyek valódi gombamérge­zésre utalhatnak: Troparin, Papa­verin, Atropin, stb. Ezek a szerek megnehezítik az orvosok munkáját a helyes diagnózis felállításában. Az igazi veszélyeket a mérget (toxin) termelő fajok okozzák. Úgy­nevezett Muscarin típusú mérge­zést okoznak a susulykák, a tölcsér­gomba, a légyölőgalóca. A tünetek általában az étkezés után 3 órán be­lül jelentkeznek: nagyfokú verítéke­zés, nyáladzás, émelygés, hányás, hasmenés, hasi görcsök, tudatza­var, pupillák beszűkülése. Elsőse­gély itt is, mint minden gomba-, vagy ételmérgezésnél a hánytatás, hashajtás, hogy megszabaduljon a szervezet a méregtől, mielőtt az fel­szívódna, s a vérkeringésbe jutna. Mindenképpen bújunk orvost, ha gombafogyasztás után rosszul érez­zük magunkat! A gombamérgezet­tek ellátását miniszteri rendelet pontosan szabályozza a mérgezések súlyossága miatt. Az első ellátó or­vos kimossa a beteg gyomrát, a gyo­mormosó folyadék első 200 ml-ét vizsgálatra küldi. A betegeket Bor­sod megyében a tiszti főorvosi ren­deletnek megfelelően a területileg illetékes belgyógyászati osztályon kell kezelni. Magyarországon a legsúlyosabb mérgezést a gyilkosgalócák okoz­zák. Jellemzőjük, hogy a tönkjük felső harmadán fehér, lelógó gallér van, míg a tönk alsó részén találha­tó a jellegzetes bocskor. Fiatal korá­ban fehér, zárt burok veszi körül, de kettévágva jól felismerhetők fenti részei. Néhány ehető gombafajjal összetéveszthető, mint például a kerti és erdei csiperkével, galamb­gombával, bimbós pöfeteggel. A leg­több gombázó ezek közé keveri a gyilkosgalóca fiatal példányait. A gyilkosgalóca-mérgezés kezelését nehezíti, hogy a lappangási idő elég hosszú, 6-24 óra. Áz étel elfogyasz­tása után csak ennyi idővel jelent­keznek a panaszok: csillapíthatat­lan hányás, hasi görcsök, kuizó has­menés, szájszárazság, alacsony vér­nyomás, kiszáradásos tünetek. Az igazolt vagy alaposan gyanús gyil- kosgalóca-mérgezetteket a megyei kórház I. belgyógyászati osztályára helyezik át, mert itt van lehetőség művesekezelésre a nefrológiai osz­tály közreműködésével. A mérgezés következtében ugyanis máj- és ve- seelegtelenség léphet fel, melyet csak művesekezeléssel lehetséges korrigálni. Minden évben előfordul osztá­lyunkon gyilkosgalóca-mérgezett, ezek a betegek gyakran gombasze­désben „jártasnak” lútték magukat. A leggyorsabb, legmodernebb inten­zív kezeléssel sem mindig tudjuk a betegeket meggyógyítani. Legfonto­sabb teendő, hogy megelőzzük a mérgezést: csak szakértővel ellenőr­zött gombát fogyasszunk! (Szerzőnk: a megyei kórház I. belosztály intenzív részlegének főorvosa.) Kórház Diósgyőr szélén LV. Szunyogh László Kedves Olvasók! Tisztelt Barátaim! Szokásom­tól eltérően levéllel fordulok Önökhöz. A Debre­ceni Klinika Szívsebészetének erkélyén ülök, előttem gesztenye-aggastyánok, akácsuhancok susognak, a csendet csak a csivitelő fecskék, élelem után kutató rigók trillái szakítják meg. Vigasztalókig tudatom mindenkivel, aki irigykedve észlelte Miskolc város ünnepén és az azt követő napokban, hogy sok a Szunyogh (folyt a rádióból, az újságokból, a színházban és nem átallt dicsekedni ezen az oldalon maga a delikvens sem) - jó sorozatomnak hamar vé­ge szakadt. Felnőtt koromban ültem lw először óriás- csúszdába. Sokkilós testem rakétaként gyor­sult, hiába próbáltam kapaszkodni, csúsztam az ismeretlen kanyarokon át. A vízbepottyanás - ébredező félelmeim dacára - kellemes volt. Amint benne voltam a vízben - tudtam - kinn vagyok a vízből. Koszorús ereim (melyeknek szívemhez kelle­ne zúdítaniuk a vért), mint a tövisek Krisztust, olykor szorítani, bántani kezdtek. Emiatt-úgy határoztam - csúszdába ülök. EKG, szívultra­hang, terheléses vizsgálat: rossz az eredmény, felgyorsult az iram. Debrecenbe siklottam szívkatéterezésre. Ki­vizsgálás, készülődés a nem egészen veszélyte­len vizsgálatra - jött egy lassú szakasz a lejtőn -, elromlott a gép. Három hét lauf. Ismételt ha­lasztás után magam is figyelhettem, amint a szívereimbe vezetett műanyag csövecskén be­adott röntgen-árnyékot adó anyag két fő érnél is megtorpan a szűkület miatt, egy harmadik kisebb ágnál pedig - elzáródás miatt - megáll. Egyértelmű: a sebészt operálni kell (sokan mondták:akasztják a hóhért -nem tudom, mi­ért, de nekem nem szimpatikus ez a hasonlat). Holnap lesz a műtét napja. Ez a harmadik idő­pont, kétszer sürgős, rászorultabb beteg és a vérhiány kiszorított a programból. Tudathasadásom van. Háromfelé hasad­tam: háromféle gondolkodással. Sebészként irigykedve figyelem a pazarul felújított, mo­dern, szép osztályt. Főorvos szemmel lesem az osztály rendjét, az igazán kedves nővérek tűs- ténkedését. Betegként védekezni próbálok a már rutinos társak élményei, tanácsai ellen. Egyesek úgy működnek, mint a legkiválóbb ri­asztó. „Tudod, mire kell figyelni, ha feléb­redsz? Hogy az ágyad mellett állónak van-e szárnya?!” A harmadik énem az újságírói. Pár órával az altató bevétele, fél nappal a koszorúereim patkolása előtt (így nevezik a szűkület áthida­lását, az elpatkoláshoz semmi köze) ez az írói én nem hagy nyugodni. Május 31-én a Medici­na oldalon nem maradhat üresen egy hasáb. Ezért figyelem a beteg kollégákat. A derűs, a „diósgyőri traktákhoz" hasonló kórházi ebédet pótlandó hazajáró debreceni taxisofőrt, a széles látókörű, ám számomra elfogadhatatlanul a műtét helyett magát bioenergiával gyógyítani szándékozó tanárt, a becsületben megkopaszo­dott nappal alvó, éjjel virrasztó szabolcsi kom- bájnost, a szerencsi agronómust, aki ízesen, bajt feledtetve mesél gyermekkoráról, kanász- kalandjairól, életéről, hogy aztán elkezdje dú­dolni a szerinte ideillő slágert: „Csak egy nap a világ." Ez jól oldja a feszültséget. Á sebész-én elismerően figyeli az orvosok korrekt, megnyugtató felvilágosító előadásait, elmosolyodik a betegek laikus aggodalmain, igyekszik lelket ön teni idegesebb társaiba. A be­teg-én picinyt fél (ám a sebész ezt nem engedi kimutatni) -az újságíró meg megírja, A beteg már-már aggódik: nem fáj a szíve, nem izgatják a kapott injekciók, alacsony a vérnyomása, nyugodt a pulzusa, jól alszik. A sebész nyugtat: azért kell a műtét, hogy mindig így legyen, nehéz kórházi napok, az egészség­ügyet fenyegető, bokros intézkedések után is. Az újságíró szeretne valami szenzációsat írni. Saj­nos az nem izgalmas: hogy... Azt hiszem, úgy jövök én ide (mármint a főcím alá) hogy sokat gondolok a kórházra. Lamentálok: kellően gon­dos voltam-e, mikor valakinek, mint most ne­kem elhalasztottuk a műtétjét. Töprengek: va­jon ez a megérdemelt következménye annak, hogy annyi mindenkit felvágtam, megszúrtam, így-úgy bántottam. Jólesik az érdeklődés ott­honról, szeretteim, diósgyőri orvos-barátaim látogatása. Bölcsesség köntösébe öltöztetett közhelyeket idézek, gyártok. Operálni nem könnyű, de be­tegnek lenni még kényelmetlenebb. Sebészként ne féljek a műtőtől, hisz ott mindig is jól érez­tem magam. Nem szabad felidéznem a kínai közmondást: „aki alszik, nem él!” Nem mind­egy: szívom a fogam, vagy fogom a szívem. Semmi vész: befejezem, mielőtt a szívem az agyamra megy. Kérem szorítsanak értem, csak annyira, mint a szívem szokott. Köszönöm. U.L: Legközelebb jobb szívvel szeretnék szö­vegeim.

Next

/
Thumbnails
Contents