Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-15 / 113. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés 1995» Május 15», Hétfő Tartalmas képviseleti nap A Nyugdíjasok Megyei Képviselete (Kamarája) ez évi programjának megfelelően építi ki a megye városaiban területfelelősi rendszerét, azzal a céllal, hogy közvetlen ismereteket szerezzen a nyugdíjasszervezetek problémáiról, és megalapozottabban képviselhesse érdekeiket. Lehetőség adódik arra is, hogy a helyi ön- kormányzatok polgármestereinek a támogatását megnyerve, a megyei képviselet helyi megbízottja meghívottként részt vehessen a helyi képviselő-testület szociális bizottságának a munkájában. Ezúttal Kazincbarcikán került sor a Nyugdíjasok Megyei Képviseletének ügyvivő testületé tagjai és a város polgármesterének, Király Bálint úrnak a találkozójára. Szeghő István a megyei képviselet elnöke tájékoztatta a polgármestert a képviselet érdekvédelmi és a Kazincbarcikán tervezett szervezési feladatairól. A város polgármestere miután rövid tájékoztatást adott a város gondjairól, nagy megértést tanúsított a képviselet munkája iránt, és támogatásáról biztosította azt. Mint elmondotta a város képviselő-testületében négy nyugdíjas munkálkodik, de emellett lehetőséget ad arra, hogy a szociális bizottságba meghívottként a megyei képviselet megbízottja, Lakatos József kerüljön. Támogatta továbbá azt is, hogy Kazincbarcikán is működjön az időskorúak számára ingyenes jogsegély- szolgálat, amihez havonta egy alkalommal helyiséget biztosít. A továbbiakban a megyei képviselet a város területére Simon Józsefnét bízta meg a területfelelősi feladat ellátásával. A polgármesterrel való találkozó után a nyugdíjasképviselet tagjai a vegyész, a bányász és a városi alkalmazottak szakszervezetei nyugdíjascsoportjai értekezleten vettek részt a városháza tanácstermében. Szeghő István adott tájékoztatást a nyugdíjasok képviselete munkájáról, szervezeteiről. Bállá László Orvosi ügyeletről Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki meglepetéssel olvasta az Észak-Magyarország április 28-i számában az orvosi ügyeletről szóló tájékoztatást. A döntéshozóknak talán nem szűk csoportérdekeit szolgálva kellene határozni, hanem a lakosság érdekeit figyelembe véve. Rövid ideje adták át az új orvosi ügyeletet a Bottyán utcán, és szüntették meg a vasgyárit az érdekelt lakosság tájékoztatása nélkül. Ez felháborodást váltott ki. Akkor Kobold Tamás polgármester azt nyilatkozta, hogy megoldást találnak, miszerint a város nyugati felében lakók is ott, közelebb kapjanak ügyeletet. Breittenbach Géza az Oxytrans Kft.' vezetője ideálisnak nevezte az új ügyeletet a kórház közelsége miatt. Most meglepetéssel olvastam, hogy egy központi ügyeletet akarnak a Győri kapuban és természetesen az Oxytrans Kft.-vel. Nem értem ennek mi lenne az előnye, kérdezem az érdekelteket a lakosság szempontjából: Hol van a közelben kórház?; Az Avason, a belvárosban és a környékén lakók csak több közlekedési járművel közelíthetik meg, hasonló eset áll fenn, mint a város nyugati részében lakóknál. (Érdemes lenne gondolni ennek anyagi kihatásaira.) Ha már Európa felé ballagunk, miért nem lehet pályázatot kiírni és versenyeztetni, esetleg azt a módszert alkalmazni, ami Nyugaton van, hogy a beteg válogathat: melyik ügyeletet hívja sürgős esetben, és természetesen a társadalombiztosítás annak fizet, aki ellátja a beteget. Szabóné Varga Eszter Iskolai fenyítés Az egri levéltárban történt kutatásom közben az 1800-as évek utáni idők iratanyagában találtam rá az alábbi szövegű kézzel írott levélre: .Alább megírva adom tudtára akinek illik, hogy én azért nem adom kisebbik fiamat Fáb- ri János oskolájába, mivel az első fiam oda kezdett járni azzal egy hétnek elforgása alatt úgy bánt, hogy amidőn oskolába küldöttem kedvetlenséggel láttam kévés napjaiban járását, azon napok között kiütvén a frász,' mely annak előtte sohasem tapasztaltatott, ötödna- pok alatt a rettegések között ki is adta lelkét, ez pedig nem egyébnek tulajdoníthatom, csupán a kemény veréseknek, mivel kértem, gyenge lévén a gyermek, ne bánjon keményen vele, hanem azért adtam oskolába, hogy ne szokja a külső parasztokkal való csarongást és már most mivel a felsőbb parancsolatokat értettem, oda nem merem adni, más iskolát nem rendelhetek ezért a fiam mint betyár tudatlanul nevelkedik. Bizonyítom kezem keresztvonásával.” (Az aláírás után egy keresztírás látható.) Restsányszki Katalin keze vonása Elolvasása után visszagondoltam saját gyermekkoromra, mikor az iskolai fenyítések az 1900-as évek első harmadában is még léteztek. A fenyítések közül emlékszem az egyik osztálytársamra, akinek a fején egy tolltartót vert széjjel a tanító, és a talpát nádpálcával verte meg. (Neveket nem kívánok közölni.) A nádpálca a tanítók munkaeszköze volt. Azóta sokszor elgondolkoztam, melyik nevelés volt eredményesebb, de dönteni ma sem tudok, azt az olvasó megítélésére bízom. Balogh Sándor magánkutató Ötszáz vasas együtt ünnepelt Diósgyőr (ÉM - N.Z.) - Bár esett az eső április 25-én, mégis az ötszáz nyugdíjas meghívott majd mindegyike eljött a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házba egy kis emlékezésre. A vasasszakszervezet, annak megyei szövetsége, valamint három „volt diósgyőri” - az LKM, a Digép és a D4D - szakszervezeti vezetői várták ünnepségre azokat az idős szakikat, akik 50 éve tagjai a vasasszakszervezetnek. Pontosabban rajtuk kívül külön köszöntötték Margócsy Józsefet, Hudecz Sándort és Farkas Károlyt, akik 60, 70 illetve 75 éve tagjai a vasasok közösségének. A megnyitó után a művelődési ház csoportjai szavalattal, daliad, tánccal szórakoztatták a vendégeket. Szőke Károly országos alel- nök ünnepi beszédében a szakszervezet összetartó erejéről és az elmúlt ötven év történelmi fordulatairól szólt. Az ünnepséget követő szerény vendéglátás, koccintás során az öregek felidézték a régi kohászat, gépgyár és drótgyár fordulatokban sajnos túlságosan is gazdag múltját, régi emlékeket. Szőke Károly alelnök a beszélgetésen kiemelte; a vasasszakszervezet tagságának immár egyharmada nyugdíjas. Miként tudják segíteni a rászorultakat? Mindenekelőtt a szervezeti kereteket biztosítják a közös összejöveteleikhez. Ezenkívül működtetnek egy alapítványt, amelynek révén a legszegényebbeket anyagi segítségben részesítik. Újabban kezdeményezett alapítványuk pedig azt szolgálja, hogy a nyugdíjas-szervezeteket segítsék teremmel és eszközökkel. A legalacsonyabb nyugdíjak esetében pedig a nyugdíjbiztosítási önkormányzat egyéni elbírálás révén, kivételes esetekben eszközöl nyugdíjemelést. A megyében egyébként 7200 vasas nyugdíjas van - köztük korengedményes fiatalabbak is. Nálunk az országos átlagnál jóval rosszabb az arány, mivel a vasasszakszervezet taglétszámának mintegy 70 százaléka nyugdíjas, és sajnos rosz- szabb körülmények között élnek, mint másütt az országban- Sokan élnek a létminimum közelében, bizony elkél körükben a segítség. Erre jóllehet nagyon szerény mértékben, de van lehetőségük az alapszervezeteknek és a társadalombiztosításnak. A diósgyőri találkozón megjelentek magas száma bizonyította: az idős szakik hűek a szak- szervezeti hagyományokhoz, kötődésük példakép lehet a fiatalabbak számára. Ezt példázta egy kedves epizód is: egy fiatal asszony kereste meg az országos alelnököt, és elmondta: az ő nagyapja járóképtelen, nem tudott eljönni az eseményre, de elküldte az unokáját a hűséget bizonyító, az 50 éves tagságért járó emléklapért. .Adjon isten szerencsét” - énekelte a kórus a találkozón. Mi mást kívánhatnánk mi is a hűséges öreg vasasoknak? Sok szerencsét, és mindenekelőtt jó egészséget. A diósgyőri találkozót követte az ózdi április 28-án, majd a borsodná- dasdi május első hetében. Mindkét helyütt köszöntötték azokat akik ötven éve tagjai a vasasok nagy családjának. Balogh Béla a vasasszakszervezet területi titkára Szinte minden meghívott eljött a jubileumi megemlékezésre Fotó: Farkas Maya Ki a gazdag, s ki a szegény manapság? Nem élni jó, hanem jól élni! Ki az, aki szeretne jól élni? Erre nagyon egyöntetű lehet a válasz: az ember. Azt viszont el kell fogadni mindenkinek, hogy ehhez meg kell teremteni mind az erkölcsi, mind a gazdasági feltételeket. A vállalkozás egyre több embert hoz mozgásba Miskolcon is, ami természetesen örvendetes jelenség, mert társadalmi, gazdasági életünk elemzése, bírálata kapcsán egyöntetűen és egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a modellváltás igénye. Miközben a cselekvő ember célokat tűz maga elé, kihasít a jövőbeni lehetőségek teréből egy olyan szelvényt, amelyet kívánatosnak tart. Minden ilyen kezdeményezést lehet magánügyként is fogadni, de el kell ismerni azt is, hogy végső fokon: lakossági igényt kíván kielégíteni. Ezt pedig már közügyként kell fogadnunk. Ki a gazdag, s ki a szegény Miskolcon? Szerintem a vagyonkimutatások szerint az is gazdagnak számít, akinek háza, saját tulajdonú lakása van. Ha pedig emellett nyugati típusú autóval furikázik és a hét végeket'a saját kertes víkend- házában tölti, akkor a Jóisten színe előtt sem tagadhatja le, hogy nagyon gazdag, akár többszörösem milliomos is. Nálunk talán érthető okokból senki sem szereti bevallani magáról: „Kérem én gazdag vagyok! Nem olyan a közhangulat városunkban sem, hogy azzal, amit szorgalmukkal, anyagi lehetőségükkel, becsületességükkel ők elérték, nyugodtan büszkélkedhetnének. Sajnos az elszegényedés sokkal gyorsabb ütemben halad, mint a jólét megteremtése. A társadalmi normákat egyesek nem becsülik, az ő szemléletüknek káros következményeivel Miskolcon is naponta találkozhatunk. Ezek azok, akik a társadalom perifériájára szorulva ügyük megoldását sürgetik. Ugyanis az a kétgyerekes családapa, akinek a munkahelyét felszámolták és most állás után futkos, az bizony nem igen tudja elfogadni azokat a politikai csatározásokat, amelynek az egész ország, szem- és fültanúja napjainkban. Érdekes, nyugaton évről évre közzéteszik az újságok a leggazdagabb családok toplistáját és a nyári uborkaszezonban hosz- szan csemegéznek rajta. S ha már annyi mindenben a nyugati mintákat, példákat igyekszünk átvenni, miért ne kísérelhetnénk még ebben is? Nem könnyű erre válaszolni. Am, hogy a talpon álló cégek tulajdonosai, vezérigazgatói, felügyelő bizottsági tagok lennének személy szerint a leggazdagabbak, az már egyesek szerint nem biztos. De akkor ki? Csak találgatni lehet, azt meg nem érdemes. Serfőző János Miskolc Egy hozzászólás horgászügyekhez Április 21-i számukban a Magyar Országos Horgász Szövetség (MO- HOSZ) megyei elnöke tájékoztatást adott a megyei horgászat helyzetéről. Mint volt vezető, ma már nem aktív horgász, néhány észrevételt írok a cikkel kapcsolatban: megyénkben mintegy húszezer horgász van, akiknek horgászvizeibe 1994-ben húszmillió forint értékű halat telepítettek. Az általános forgalmi adóval növelten is valószínű, hogy kilogrammonként kétszáz forintba került a kihelyezett ivadék. Ez tízvagonnyi hal; a fogási eredmény pedig tizenegy vagon. Egy kis iróniával azt mondhatnánk: Nem „felesleges” fáradság azért a tíz százalék többletért? Figyelmet érdemel az is, hogy megyénkben van még egy szövetség, amelyet az Észak-magyarországi Horgász Egyesület hozott létre. Kérdés, hogy ők miért nem tájékoztatják a horgászat szerelmeseit? Megyénk legnagyobb létszámú - közel tízezres - egyesülete például a körlevele szerint hat és fél millió forint értékben helyezett ki halat. A tagdíjemelések és egyéb bevételek alapján húsz-huszonkét millió forintra tehető ennek az egyesületnek az éves bevétele. Ennek csupán harminc százalékát fordítja halasítás- ra, holott az 1978-88-as években ez az arány még negyven százalék volt. Különös, hogy a nagy horgásztábor tagjai nem észrevételezik a visszaesés okait. A MOHOSZ ügyvezető elnöke - jogosan - panaszkodik az orvhorgászokra, rapsicokra, és jól követhető adatokkal érzékelteti, hogy a nyilvántartott szabály- sértések nyolcvan százalékát hivatásos halőr, tizenöt százalékát rendőr tette meg. Valószínű, hogy az öt százalékot maga a tagság „merte” jelenteni. (A horgászetika írott és íratlan szabályai szerint ugyanis az észlelt orvhorgászatot, -halászatot köteles lenne az egyesületi tag jelenteni! - De örül, ha nem verik meg, és veszik el felszerelését... így akaratlanul is „segítő társává” lesz a vizek garázda rablóinak...) Tózsa István ny. Húsz évről Emlékezetes nyugdíjas-találkozót rendezett április végén a Vasas Nyugdíjasklub megalakulásának huszadik évfordulóján a diósgyőri Vasas Művelődési Központban. A két évtizedre Bogsán Gyula az alaptó és Szilágyi Lajos jelenlegi elnök emlékeztek. A nyugdíjas társak pedig dallal, tánccal, szavalattal és természetesen hangulatos zenével ünnepelték egymást, s az húsz évet. A városban működő klubok képviseletében Zólyomi Katalin a Rónai Művelődési Központ nyugdíjasklubjának elnöke mondotta el jókívánságait. Megtisztelte az összejövetelt Sója Szabolcs, a megyei közgyűlés alelnöke is, meleg szavakkal méltatva a klubot. A Társadalmi Egyesülések Szövetsége nevében Szűcs Fe- rencné megyei ügyvivő, az összetartozás öröméről szólt, amely átsegít a gondokon és a magányon is. Szép sikere volt a nyugdíjasok által összeállított műsornak, kivált a szereplők korát meghazudtoló cigánytáncnak. A műsort bátyus bál követte. Végtisztesség nélkül Rokonom 46 éves volt, elhunyt és halála után érintkezésbe léptem a Kerékgyártó céggel, amelyik mindig udvariasan tájékoztatott a történtekről, a temetés előkészületeiről. Tudtam mikor szállították a halottat Debrecenbe és mikor érkeztek vissza a hamvai. A temetés időpontjáról is tájékoztattak: 1995. április 28-án reggel 8.30 óra volt a pontos dátum. Én szóltam azoknak, akikről tudtam, hogy egy pár szál virággal részt kívánnak venni a temetésen. A megadott időpont előtt együtt voltunk, megtaláltuk az urnafal előtt a temetendő öt urnát. Két temetői dolgozó volt jelen, akik arra vártak, hogy a bevésett lapokat becementezzék. Vártunk kilenc óráig, fél tízig. A két ember felváltva szaladt az irodába, mert nekik 10.30-kor más temetéshez kellett menniük. Késik a pap - mondták, de mire eljött a tíz óra azzal jöttek vissza, hogy a szociális osztályon nincs bent akinek a papot hívni kellett volna. Mondták így ne váljunk tovább, megajánlották, hoznak padot, üljek le (70 éves vagyok), meg többen is voltak idősek. Köszöntük, de nem a pad hiányzott, végül megkezdték az urnák befalazását egy utolsó isten hozzád nélkül, s közben csak azt tudták mondani: nem értik, ilyen még nem fordult elő sohasem. Én a temetés előtt kérdeztem: nem nekem kell-e a papot intézni, de mindig azt a választ kaptam, hogy azt egységesen, hivatalból intézik. Nem kívánom, hogy bárki is megélje ezt az érzést, és tehetetlenséget, amikor már nem lehetett semmit tenni, csak azért mert valaki, akinek ez lett volna a dolga megfelejtkezett a dátumról. B. J.-né Miskolc Együttérzésért Szeretném köszönetünket kifejezni a Területi Gondozószolgálat 1. Számú Gondozási Központ Idősek Klubja (Miskolc, Arany János u. 37.) idősei nevében két képviselőnek segítőkész munkájukért. Szentesiné Szilágyi Gizella és Nyakó István a gondozási központ ellátási területének önkormányzati képviselői többször felkeresték klubunkat, így tagjaink lakóhelyi problémáikkal, személyes gondjaikkal, illetve a klub életével kapcsolatos kérdésekkel, javaslataikkal közvetlenül fordulhattak hozzájuk. Rendezvényeinken, ünnepeinket köszöntötték a nyugdíjasok. Számunkra ez azért is nagyon fontos, mert klubtagjaink korábbi munkahelyi, kollegális kapcsolatai felbomlóban vannak. Ezek az emberek nem igazán érzik, hogy társadalmunk számít élettapasztalatukra, véleményükre. Emberi kapcsolatokra vágynak, hiszen sokan már nem családban élnek. Seres Józsefié vezető Levelekből röviden- Bogácson április 30-án a fürdőben voltam. Amikor ki akartam menni a vízből a lépcső mellé léptem, és beleestem a mély vízbe. Két fiatalember sietett a segítségemre. Mivel sajnos a nevüket és a címüket nem tudom, ezúton szeretnék mindkettőjüknek köszönetét mondani, hogy az életemet megmentették.
