Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-09 / 108. szám
10 ELETMOD Hitélet 1995- MÁius 9., Kedd Védőszentjeink Számvevők, könyvelők: Máté Színészek: Genesius Mezőgazdasági munkások: Fókász Pilóták és légi utasok: Kupertinói József Ministránsok: Tarzíciusz és Savio Domonkos Gyógyszerészek: Miklós Régészek: Damasus, Jeromos íjászok: György, Sebestyén Építészek: Tamás apostol, Borbála Művészek: Lukács Űrhajósok: Kupertinói József Csillagászok: Domonkos Atléták: Sebestyén írók, szerzők: Szalézi Ferenc Bankárok: Máté Méhészek: Ambrus, Bernárd, Modomnoc Koldusok: Elek, Tours-i Márton Püspökök: Ambrus, Borromei Károly Könyvkereskedők: Istenes János Kőművesek: István Rádiósok: Gábor Építészek: Ferreri Vince Pénztárosok: József Ügyvédek: Pennaforti Rajmund Ácsok: József Szeretetintézmények: Árpádházi Erzsébet, Paulai Vince Posztógyártók: Homobonus Vargák: Krispin és Krispián Gardák: György Szakácsok: Lőrinc, Márta Táncosok: Vitus Diakónusok: Lőrinc, István Fogászok: Apollónia Kétségbeesettek: Júdás, Casciai Rita Diplomaták: Gábor Orvosok: Lukács, Kozma és Damján Kelmefestők: Mór Haldoklók: Borbála, József, Margit Környezetvédők: Ássisi Ferenc Okuménisták: Cirill és Metód, Jozafát Emigránsok: Cabrini Ferenc Mérnökök: Ferdinánd Kovácsok: Illés Apák: József Tűzoltók: Agata, Lőrinc, Flórián Halászok: András, Péter, Simon, Zenó, Miklós Virágkertészek: Dorotea, Limai Róza Temetkezők: Arimateai József Kertészek: Fiáker, Fókász Aranyművesek: Dunstán, Illés Szatócsok, fűszeresek: Mihály Tüzérek, tűzoltók: Borbála Remeték: Antal, Hilárion, Gyula Hontalanok: Labre József Benedek Kórházak: Kamill, Istenes János Fogadósok: Amand, Julián, Márta Háziasszonyok: Márta, Zita Vadászok: Hubert, Eustachius Egyházi könyvhét Budapest (MTI) - Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Szent István Könyvhetet. Május 8. és 12. között a Ferenciek terén, tizennégy kiadó mutatja be kínálatát. Ä pavilonoknál húsz szerző dedikálja műveit. A Harmat Kiadó 10-én kedvezményes könyvvásárt tart, a Szent István Társulat pedig naponta más-más könyveket árul olcsóbban. A zárónapon az Aranyág című katolikus gyermeklap a Ferenciek temploma előtt felállított színpadon vetélkedőket rendez. A programot Vitai Ildikó koncertje zárja. A csodarabbi Bodrogkeresztúr (ÉM - FG) - ,Éhínség fenyegette Reb Sájele faluját, Bodrogkeresztúrt, amikor a csodarabbi imádkozása eredményeként éppen az ő háza előtt tört ki a kereke egy Tokajba tartó szekérnek, ami tele volt krumplival, s a rabbi féláron átvette a rakományt...” Ezt a történetet Lőwy Lajos jegyezte fel Steiner Jesaja (Steiner Saje vagy másképpen Reb Sájele) csodarabbiról, de több érdekes estet is tartalmaz az a kiadvány, amely a rabbi halálának 70. évfordulója alkalmából jelent meg. A Bodrog-parti Hírek, a bodrogkeresztúri havilap májusi különszámában Kubus Judit, a lap főszerkesztője, az önkormányzat oktatási, művelődési és sportbizottságának elnöke, valamint Pető Miklós tanár korabeli feljegyzések, visszaemlékezések segítségével mutatja be a ’20-as években híressé vált csodarabbit. A lapban közlik a bodrogkeresztúri zsidóság letelepedésének, itteni életének történetét, az elhurcolt családok és a fogságból, haláltábo- rokból visszatért személyek névsorát. Olvashatunk még arról az 1993 áprilisában indult kutatási programról, mely az Országos Kutatási Alap támogatásával a bodrogkeresztúri zsidóság történetét dolgozza fel. „Munkánk célja - írja Szarvas Zsuzsa, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa -, hogy adatokat, információkat gyűjtsünk arra vonatkozóan, hogy a bodrogkeresztúri zsidóságnak milyen szerepe volt Bodrogkeresztúr gazdasági, társadalmi, kulturális életében, milyen kapcsolatban volt a keresztény lakossággal...” Ä kutatás vezetője és a Bodrog-parti Hírek szerkesztősége is várja azok jelentkezését, akik adatokkal, visszaemlékezésekkel segíteni tudják a keresztúri zsidóság történetének részletesebb megismerését. Világszelídítés kultúrával Jeleníts István előadást tartott a Jezsuita gimnáziumban Jeleníts István Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Ismerjük a Biblia paradoxonjait. „Aki az életét meg akarja tartani, elveszíti azt...” „Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Ezek a gondolatok köny- nyen megjegyezhetők, de a legműveltebb embert is elgondolkodtatják. Pedig Jézust sokan úgy ábrázolják, mint aki a kultúrát elutasítja. Hogy ez miért nem igaz, többek között arról is beszélt Jeleníts István piarista rendfőnök a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanári karának Kultúra és kereszténység címmel tartott előadásában. A kultúra szót hallva általában a magasrendű, művészi alkotások jutnak az ember eszébe. Ezt erősíti a lukácsi meghatározás, amely szerint a kultúra tulajdonképpen szabadidő kérdése. A modern antropológia viszont teljesen átértékelte ezt a fogalmat, tágabban értelmezi a kultúrát. Abból indul ki, hogy az ember átalakítja a természetben talált dolgokat, alkalmazkodik a körülményekhez, öltözködik, lakást épít magának. A világot szelídíti magához, hogy a lét megpróbáltatásai között meg tudjon élni. És nevet ad mindennek. Egy baromfiudvar is hangos a jeladásoktól, sokszor azt is hihetjük, hogy beszélnek az állatok De ha ezt az emberi beszéd kategóriájával akarnánk kifejezni, azt mondhatnánk, hogy ezek csupa indulatszavak... Kultúráról beszélve tehát nem rögtön költeményekre és szimfóniákra kell gondolnunk, hanem az ősi emberi megnyilvánulásokra. Először élni kell, és aztán filozofálni, szokták mondani. De az előadó szerint nem biztos, hogy ez így van. Hiszen nemcsak a kenyér éhe él bennünk, hanem az információké is. De ez is egyike lehet azoknak az ellentéteknek, amelyek az emberi kultúrában feszülnek, és kockázatot jelentenek. A feladat az, hogy az emberiség az ellentétek között harmóniát teremtsen. Például a fönt és a lent ellentétében a fönt az úgynevezett „magaskultúra” lenne, a lent pedig az, amit régen nem is volt szabad kultúrának nevezni, bárha ez a nevükben foglaltatik, például az agLeopold Györgyi Budapest (MTI) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 1991. július 22-én lépett hatályba. Fedor Tibort, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Főosztálya helyettes vezetőjét arról kérdeztük, mi történt azóta, hol tart a kárrendezés? • E törvény célja nem a reprivatizáció, hanem az egyházak ingatlanokkal történő ellátása a hitéleti és közhasznú - egészségügy, szociális jellegű, oktatási, nevelési, kulturális - funkciókra. Az igénylés tárgyai csak az 1948. január 1. után az egyházaktól kártalanítás nélkül államosított, hasonló célú ingatlanok lehettek. Ezek átadása, illetve az egyház csereingatlannal, vagy a megfelelő épületek létesítésére szolgáló pénzösszeggel történő kártalanítása csakis az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben történhet. □ így tehát nem jöhetnek szóba az 1945. évi földreform során igénybe vett földek, ingatlanok, továbbá azok a kisajátított ingatlanok sem, amelyekért az egyház kártalanítást kapott csereingatlan, vagy pénz formájában? • Természetesen nem, hiszen a már jelzett 1948. január 1-jei időpontnak perdöntő jelentősége van. Áz államosításnak az említett időpontot követően kellett megtörténnie és kártalanítás nélkül. A törvény meghatározó alapelve a funkcionalitás, vagyis a megfelelő működés elősegítése. Ezt emelte ki a törvényjavaslat miniszteri indoklása, és az Alkotmánybíróság határozata is, hiszen egy esetleges reprivatizáció alkotmányellenes lett volna akkor, rokultúra. Aki a szőlőt megműveli, kapálja, metszi, „alkot” akkora kultúrát, mint aki a szőlőt kapáló embert vászonra festi. Nem lehet csak a rendkívüli alkotások megnevezésére tartogatni a fogalmat. Ha a kettő elszakad egymástól, a fönt öncélúvá és játékká válik a lent leértékelésében, akkor az ember elveszíti önmagát. A kultúra sokkal jobban hozzátartozik az emberhez, mint hogy Isten ezt ki tudná hagyni, mikor megszólítja. A vallás is bizonyos mértékig része a kultúrának. Nem külön áll, hanem mindent átitat. Sokan úgy ábrázolják Jézust, mint aki a kultúrát elutasítja. Pedig ez nem igaz, bár nem könyvtárban nőtt fel, egyszerű emberek között élt. Akart és tudott alkalmazkodni az egyszerű emberek világához. Olyan környezetben mondta el tanításait, amelyet a kultúrának a legősibb formája megteremt. De Jézus szava nem volt primitív, sajátos amikor a társadalom más szféráiban nem ez történt. A törvény alapelvei még: új jogsérelmek elkerülése, a konszenzus és fokozatosság, valamint a tulajdonviszonyok biztonságának elve. □ Mindezek alapján hány igényt nyújtottak be az egyházak? Másfél ezer igény teljesült • Összesen több mint hétezer igényt terjesztettek elő, ezekből körülbelül ezerötszáz nem volt megalapozott. Ezek egy részét később maguk az egyházak visszavonták. A törvény hatálya alá tartozó ingatlanok közül eddig ötszáznegyvenegy ingatlan sorsát kormánydöntés rendezte, közel ezer ingatlan ügye pedig közvetlen - általában az ön- kormányzatok és az egyházak között létrejött, a központi költségvetést kímélő - megállapodással rendeződött. E megállapodások során zömmel hitéleti célú ingatlanokhoz jutottak az egyházak, de részesültek oktatási-nevelési, egészségügyiszociális és kulturális célú ingatlanokból is. □ Gyakorlatilag rendezésre vár még négyezer ingatlan sorsa. • Igen, és önmagában e számadatból nem nehéz arra következtetni: a rendezés nem halad olyan tempóban, hogy a törvényben biztosított 2001-es határidőig befejeződjék. Ennek egyik oka, hogy az ingyenes, közvetlen megállapodások - úgy tűnik - az utóbbi időben jelentősen csökkentek, és nem is várható e tendencia megváltozása. Az önkormányzatok ugyanis már átadták azokat a régi ingatlanokat az egyházaknak, amelyeket nem tudtak megfelelően kihasználni, ugyanakkor fenntartásuk jelentős költséggel járt. Rendezésre várnak még a költségvetési szempontból legjelentősebb ingatlanügyek. A jelenlegi költségvetési helyzet alapján azonkulturális felkészültséget kívánt a megértése. S hogy mi köze mindehhez egy (keresztény) iskolának? A kultúra múltat és jövőt egyaránt jelent. Hiszen egyfelől a múlt megőrzését jelenti, másfelől a múlt ismerete teherré válhat, ha nincs hozzá lelemény, teremtő kedv. Az iskola feladata elsősorban az, hogy továbbvi- gye az ismeretanyagot, de emellett az is fontos, hogy fejlessze az alkotó- készséget. Vagyis emlékezni kell és teremteni. A modem kor a kultúra nagy válságát hozta magával. Ezen változtatni leginkább az iskolák tudnak, ahol az emberi személyiség lassú felépítésén fáradoznak a tanárok. Nemcsak az evangéliumot kell hogy ismerjék a diákok, hanem elsősorban az általános emberi értékeket. Hiába nő a katolikusok száma, ha erkölcsi vonatkozásban egyre inkább züllik a világ. Meg kell ta- nulni-tanítani, hogy ne romboljunk, mielőtt építenénk. ban nem várható, hogy az állami költségvetés a következő években a jelenleginél jelentősen nagyobb összegeket tudna e célra elkülöníteni. így vagy valamilyen más forrást kell bevonni az ingatlanrendezésbe, vagy a törvény által biztosított határidőt kell módosítani. 2001: a végső határidő • Megjegyzem még, hogy a kártalanítási összegek nagy része nem az egyházi szervekhez jutott. A nem egyházi szervezeteken döntően ön- kormányzatokat, önkormányzati szerveket és intézményeket kell érteni. A törvény végrehajtásából eredő tapasztalatok alapján az is megállapítható, hogy a gyakorlatban nem kis mértékben önkormányzati célokat is szolgál, hiszen az önkormányzatok sok esetben régi, nem megfelelő állagú ingatlanokat adtak át az egyházaknak, és a bennük lévő funkció kiváltására korszerű, új épületek létesítésére kaptak pénzt a központi költségvetésből. □ Miként alakulhat tehát az érdemi rendezés az elkövetkező időben? • Bár a törvény eredetileg 90 napos határidőt szabott meg az alapigénylés beterjesztésére, de az nem volt jogvesztő. így az egyházak gyakorlatilag a rendezés végső határidejének számító 2001-es dátumig nyújthatnak be igényeket. Igaz, hogy ezek csak az alapigénylések rendezése után jöhetnek számításba. Az évente e célra biztosított költségvetési keret a nagyobb volumenű ingatlanok kiváltására estenként nem elegendő és a több évre előre történő pénzügyi ütemezés is a hiányt növeli. A törvény ugyan hatályos, csak a folyamatos végrehajtásához szükséges pénzügyi fedezet hiányzik. Az egyházi álláspont viszont egyértelmű: nem mondanak le volt tulajdonukról. Templomi koncert Miskolc (ÉM) - A Miskolci Bölcsész Egyesület évadzáró koncertet rendez május 11-én, csütörtökön este 7 órától a mindszenti templomban. A műsor résztvevői: a Reményi Ede Kamarazenekar (művészeti vezető: Gál Károly), a Miskolci Bölcsész Egyesület kórusa (vezényel: Gomány Nóra), a szólisták: Farkas Orsolya, Riederauer Richárd, Szá- szi Rita, Kedves Tamás. Városi imák Miskolc (ÉM) - Miskolc város ünnepe alkalmából május 10-én, szerdán este 7 órától ökumenikus isten- tisztelet lesz a minorita templomban. A római katolikus egyház részéről Tóth Alajos minorita rendfőnök, református részről Benke György püspökhelyettes, az evangélikusok képviseletében Vaczán Pál lelkész mond imát. Ünnepi körlevél Ötven évvel ezelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar így kezdte a hívekhez írt körlevelét: „Azóta, hogy utoljára szóltunk hozzátok, s szörnyű háború országunk területén is átviharzott és nagy pusztítást hagyott maga után. Hazánk történelmének egyik legnagyobb katasztrófáját éltük át. Fővárosunk és számos más városunk romokban hever. Budavár királyi palotája kiégett falakkal mered az ég felé. A Szentkorona és az áldást osztó Szent Jobb, a magyar tisztelet és kegyelet ősrégi emlékei ismeretlen helyen vannak. Megszámlálhatatlan család szétszóródott, s ezer meg ezer férfit hiába várnak szeretett szüleik, hűséggel virrasztó hitvesük és árván maradt gyermekeik. Különös aggódással kíséijük az otthonukból elparancsolt és még vissza nem tért gyermekigak tömegét. ... Romok eltakarításán dolgozunk. De észre kell vennünk, hogy az anyagi romoknál is szomorúbbak a lelkekben jelentkező erkölcsi romok. Megingott közöttünk Isten törvényeinek tisztelete... Megfogyott a feljebbvalók, a képzettség, a tudomány és a jellem bccsülése, megrendült a történelmi múltba, a hagyományokba vetett hit.” Fél évszázad múltán is megrendítő- ek ezek a kortársi szavak. Az újpogányság fajimádata, gőgös kevélysége és világuralomra törő esztelen hatalomvágya emberek millióit - közöttük magyar katonák százezreit - küldte „vágóhídra” az idegen frontokon és a koncentrációs táborok gázkamráiba. Mennyi áratlan polgári személy és gyermek lelte halálát a bombazáporok idején! Az özvegyek, az árvák, az elesettek szüleinek sírása jelezte, hogy alig van család, ahol ne kellene gyászolni valakit, akinek talán még sírját sem ismerik. Az emberroncsként hazatértek, a fogságban egészségüket vesztettek serege szenvedte hosszú éveken át a háború következményeit. Az egyedül maradt asszonyok sokasága küzdött a megélhetés gondjaival, hogy megcsonkított családjukat fenntartsák és gyermekeiket felneveljék. Ma is sokan vannak, akik rémes emlékeikben és idegrendszerükben hordozzák a II. világháború iszonyú következményeit. E szörnyű háború befejezésének 50. évfordulóján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia mindenekelőtt az áldozatokért imádkozik és minden hívő ember imádságát kéri, hogy Isten adja meg nekik az örök élet boldogságát. Részvéttel fordul azok felé, akiknek életét tönkretette a borzalmas világégés. A keresztet hordozó Jézus megerősítő kegyelmét kéri számukra. A magyar katolikus püspökök őszintén remélik, hogy a II. világháború emléke itthon és a világ minden pontján hatalmas felkiáltójelként áll minden államférfi és minden állampolgár előtt. Ez az emlékezés tahítson meg mindenkit az élet tiszteletére és a békesség megőrzésére, mert a világ számos pontján ismét tombol a háborús gyűlölet. Kéijük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását, esdje ki számunkra a békét, az erkölcsi felemelkedést, az egyetértést, a jellem és tudás szeretetét, egymás türelmes elviselését. Budapest, 1995. május 8. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kárrendezés - pénzügyi fedezet nélkül Késik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése
