Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-05 / 81. szám

10 ELETMOD Nyugdíjas 1995, Április 5., Szerda TEGYZET Szorításban Bállá László Nem kívánunk demonstrálni az utcákon, de mi nyugdíjasok sem állhatjuk meg, hogy a nagy parlamenti többséggel ren­delkező kormányunk gazdaságpolitikai intézkedései ellen szót ne emeljünk. Ma már e hazában mindenki, de legalábbis a józan többség megérti, hogy szükség van a gazdaságot javító, megszorító intézke­désekre minden szinten: a családoknál a termelő szférákban, az intézményeknél, a minden rangú irányító szervekben a taka­rékossági intézkedésekre, de valóban csak a kormány által megfogalmazott út van? Gyermekkorom kedves játéka (nem le­góztunk akkoriban) az „Add ki király ka­tonádat, ha nem hát szakítok" jut most az eszembe. Ezt úgy játszottuk, hogy tíz mé­terre egymásai szemben felállt két csapat (öt-tíz gyerek) vonalban, kezeiket szoro­san összefogták. A kezdő csapat királya elkiáltotta az „Add király"-t, és természe­tes volt az ellenfél királyának válasza: „nem adom". Ekkor az induló csapata leg­erősebb emberét küldte azzal, hogy futva az ellenfél sorának nekirohanjon, és a leg­gyengébb gyerekek közötti ponton átsza­kítsa az összefogódzkodókat, s az így le- szakítottakat fogságba vigye. A játék ha­sonlóan folyt oda-vissza. Mintha ez történne most a felnőttek játé­kában! A kormány legerősebb emberének a ne- kirohanásai azokat sújtja újabb és újabb terhekkel, megszorításokkal, akik a legke­vésbé képesek az ellenállásra: a gyerekek, a gyereknevelést vállaló szülők, a több- gyermekes családok, az egészségükben leromlottak, az eltartott, továbbtanuló fi­atalok, a kisjövedelmű családok, a nyug­díjasok. Igen, őket érinti legfájdalmasab­ban a már elért szociális juttatások csor­bítása, megvonása, az infláció, az áreme­lések stb. Egyáltalán nem nagy vigasz az a tájékoztatás, miszerint a kiszakított pénzeszközökből a pénzügyminiszter úr a vállalkozók számára kíván támogatás nyújtani. Nem akarunk lázítani senkit, társadal­munk egyetlen csoportja ellen sem, de va­lóban nem lehet másképpen? Nem lehet­ne például egyszer már azokat is megfog­ni és adózásra kényszeríteni, elmaradt adójukat behajtani, akik évek óta millió­kat, milliárdokat oroznak el a költségve­tés bevételéből? /4 nyugdíjasok további elszegényesítése felszínre hoz egy olyan társadalmi jelen­séget is, amiről nem sok szó esik a nyilvá­nosság előtt. Közismert dolog pedig az, hogy a takarékos, még oly szerény jöve­delmű nyugdíjas is igyekezett segíteni gye­rekein, unokáin. Ez a kis segítség sokszor nagyot tudott lendíteni a gyerekeket neve­lő családokon. Ez azonban mindinkább akadozik, sok helyen már el is maradt, sőt lassan ő szorul mások támogatására. Nem hisszük el, hogy az a kormány, amely népünk többségének a bizalmából kormányoz, ne hallaná meg a tiltakozó hangokat. Nem hisszük, hogy ez a kor­mány a nyugati pénzvilág kegyeit keresi, annak a pénzvilágnak, amely nyilván azért tapsol a megszorító intézkedéseknek, mert félti a pénzét, s szeretné azt biztonságban visszakapni. Reméljük, hogy kormányunk végül is odafigyel választóira, az egész magyar népre, és valóban tud másképpen is intéz­kedni. (A szerző: a Nyugdíjasok Országos Képviselete tájékoztatási bizottságának titkára, és a megyei képviselet tájékoztatási bizottságának elnöke) Aggódnak... Budapest (ÉM) - A Nyugdíjasok Országos Képviselete állásfoglalásában kijelenti: a kor­mány gazdasági csomagtervét, de főként a kel­lő háttérszámítások nélküli szociális csomagot megalapozatlannak és elfogadhatatlannak tartja. Ügy ítélik meg, az intézkedések elsősor­ban a szegény sorsban lévő családokat, a bér­ből és fizetésből élőket és a nyugdíjasokat érin­tik hátrányosan. Aggódnak gyermekeik és unokáik sorsáért, jövőjéért. A magas infláció az ez évi nyugdíjemelést és az energiaárak emelését enyhítő kompenzáció mértékét telje­sen elértékteleníti. Felkérik ezért az Or­szággyűlést, hogy ebben a változatban ne tá­mogassa a csomagtervet! Az intézkedések so­rában a legrászorultabb nyugdíjasoknak is kompenzálást kérnek. E tárgyban a kormány­tól sürgős tárgyalást és egyeztetés igényelnek. Verssel, dallal, tánccal... Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - A tagság változott, a klub maradt. Az idén 15 éves az Avas Nyugdíjasklub. Örömömre, maradandó élményt jelentő össze­jövetelükön vehettem részt. Szó esett a múltról, de leginkább a je­lenről és a tervekről. Aztán felsza­badultan, lelkesen énekelt a kórus, ahogy azt már megszokták. Ezúttal a „mag” volt együtt - olyan ötvenen lehettünk - egyébként sokkal töb­ben vannak. A klub vezetője Lestár- né Matern Mária így emlékszik a korábbi évekre: • Úgy pottyantam a klubba, hogy rokkantnyugdíjas lettem. Megijed­tem: kivontak a forgalomból, hát én ebbe belehalok, mármint a tétlen­ségbe. A lakásom mellett működött a klub. Friss nyugdíjasként szét­néztem, nem így képzeltem el egy klub működését. Mondtam is a sorstársaknak, mire ők megkeres­ték a Rónai Művelődési Központ ve­zetését, s engem javasoltak vezető­nek. Én világ életemben nagyon szerettem a verseket, hát szaval­tam is nekik, amikor csak tehettem. Leginkább Petőfitől, ő a kedvencem. Először kevesen követtek, de há­rom év múlva Szolnokon egy orszá­gos versenyen már szép helyezése­ket értünk el, mienk volt az első hat hely. □ Egyéni ambícióban tehát nem volt hiány, de honnan szerezte a tapasz­talatot a továbbiakhoz? • Hamarosan Sopronba kerültem népfőiskolára, ahol sok klubvezető­vel találkoztam. Ezt követte más népfőiskola is. Mára az országban legalább hatvan klubbal van kap­csolatom, a miskolciakkal ez kevés­bé sikerült eddig. Majd a Társadal­mi Egyesületek Megyei Szövetsége rendezett egy megyei szavalóver­senyt. Természetesen jelen voltunk. Ott ismertem meg Szántó Zoltán- nét, a Kossuth Gimnázium ének-ze­ne tanárát, a zsűri elnökét. Felkér­tem: tanítson minket énekelni. Most már három éve versenyképes a kórusunk, és készülünk a minő­sítésre. □ A klubnak újabban tánccsoportja is van... • Még mindig nem elégedtünk meg, tánccsoportról is ábrándoztunk. Egy tanárnő megtanította nekünk a palotást, aztán már magunk gyako­roltunk, fel is léptünk többször. □ Szívesen vállalják a szereplést, a fellépést? O Mondok egy példát. Három éve volt, Déryné halálának százhusza­dik évfordulója. Nekem volt kapcso­latom a jászberényi nyugdíjasokkal, az ottani Déryné Múzeum is segí­tett ötletekkel, dokumentumokkal. Nos, összeállítottunk egy Déryné- műsort Szántó Zoltánná tanárnő vezetésével. Szép ünnepségen emlé­keztünk nyugvóhelyén, a Szent An­na temetőben. Jászberényből, a szü­lővárosából hoztunk földet a síijára. Énekeltünk az emlékére. Vissz­hangzott tőle a temető. Utána a Pa- lóczy úti leánykollégiumban az igazgatónő segítségével tarthattuk meg az ünnepélyünket. Ott voltak Budapest, Szolnok, Martfű, Jász­apáti, Jászberény és Miskolc nyug­díjasai. Tudjuk, Dérynét szegénye­sen, kísérés és virágok nélkül te­Egerben is fellépett műsorával az Avas Nyugdíjasklub kulturális csoportja. Képünkön a palotást mutatják be. Fotó: ÉM-archív mették el. Mi a színpadon virá­gokkal, gyertyákkal övezve, kul­turális műsorunk keretében jelké­pesen temettük el. Az előadás oly magasztosra sikerült, hogy ezt minden évben szeretnénk megis­mételni, és ahol lehet bemutatjuk. Most erdélyi barátainknak ked­veskedünk műsorunkkal. Egy hó­napja voltam Erdélyben, a kőrösfői és a kalotaszegi kulturális egyesü­lettel vettem fel a kapcsolatot. Júli­us elejére meghívtak bennünket, amikor Vasvári Pál szobrát avatják Kőrösfőn. Mi pedig szeptember vé­gére várjuk őket Miskolcra a Déry- né-emlékünnepségre, és természe­tesen fellépnek erdélyi vendégeink is. Sohasem felejtem el ottani élmé­nyeimet; azt, hogy mennyire ra­gaszkodnak az anyaországbeliek­hez. Ezért is szívesen ápoljuk kap­csolatainkat. □ Milyen külső segítségre építenek, találnak-e szponzorokat? • Keressük a kiskapukat, de szinte kizárólag csak a magunk erejére tá­maszkodhatunk. Szerencsére már van körülöttem 20-30 ember, akik segítenek megvalósítani a jó ötlete­ket. Nem kímélünk sem időt, sem . fáradságot, sőt a szükséges anyagi­akat is mi magunk adjuk össze. Me­cénásunk nincs, pályázat révén ka­punk időnként némi pénzt. Van egy nagy gondunk: most már kétszázan vagyunk, és nincs hol összejön­nünk. Most bírjuk Kobold Tamás polgármester úr ígéretét, hogy igyekszik segíteni a megoldásban. Eddig a Szocialista Párt székházá­ban kaptunk helyet, de kinőttük. Hálával gondolunk a segítségükre, most a szabaddemokraták fogadtak be bennünket, de itt sem férünk már el. Mi nem tartozunk egyik párthoz sem, anyagi támogatást sem kérünk, csak egy nagyobb he­lyiséget. Akkor megalakítanánk Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugdíjasainak kulturális egyesüle­tét. Meggyőződésem ugyanis, hogy a kultúra szeretete sok embert összetart. Kultúra nélkül idős kor­ban, egészségben megőrizni testün­ket, lelkünket, kjvált a mai nehéz helyzetben elképzelhetetlen. De mi nem sírni akarunk, ez a nemzedék megtanult spórolni az életben, mi már sajnos többször is éltünk nehéz éveket. Mi értelmessé, hasznossá szeretnénk tenni idős éveinket... □ Úgy hallottuk: szeretnek utazni is. Milyen más programokkal teszik még színesebbé a klub életét ? • Mi szegények vagyunk, nyugdíja­sok, de összerakjuk pénzecskéinket egy kellemes, nyári utazás kedvé­ért. Eddigi életünkben ugyanis erre nem volt lehetőség a munka, a csa­lád miatt. Három-négy éve már több száz ember jutott el Velencébe, Bibionéba. A Világjáró Utazási Iro­da jóvoltából viszonylag olcsón el tudtunk menni négy-öt napra. Most tíznapos Göi'ögországi utat ajánlott fel ugyanez az iroda, kedvezménye­sen. Igaz önellátós utazás lesz, de szép helyen, tengerparton pihe­nünk. □ Miután meghallgathattam a kó­rus szereplését - igazán remekeltek Szántó Zoltánná tanárnő vezényleté­vel - néhány klubtag véleményét kértem. Hogy érzik itt magukat? Balpataki Istvánné: - Három éve vagyok a klub tagja, azóta újjá szü­lettem. Jártam más klubban is, ter­mészetjáró is voltam, de ebben a kö­zösségben érzem magam a legjob­ban. Dalolós típus vagyok, imádom a zenét. Itt pedig adott a kórus. Kugler Jánosné: — A MÁV-tól mentem nyugdíjba. Sokat beteges­kedtem, de amikor felfedeztem ezt az aranyos klubot, amikor utaztunk együtt, elfelejtettem minden bú­mat. Nagyon köszönöm Marikának. Áldja meg,az Isten érte. Hlavács Éva: - Marikának vagyok a helyettese már négy éve. Más klubból jöttem ide. Megismertem a társaságot, azt mondtam itt a he­lyem. Szeretjük a kultúrát, a tán­cot, a jókedvet. Hetenként kétszer találkozunk, kedden kulturális fog­lalkozás, szerdán klubnapunk van előadással, diavetítéssel, kozmeti­kai bemutató, teadélután. Minden­ki megtalálja az érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot. Az Avas Nyugdíjasklubba a vá­ros egész területéről jelentkeznek tagnak. Különböző értelmiségi al­kalmazottak, fizikai, kereskedelmi munkakörben dolgoztak életükben. Itt, ebben a kellemes közösségben összeköti őket a közös nyugdíjas­sors, nem kevésbé a kultúra szeretete. Gyermekkorom óta sportoltam Diósgyőr (ÉM - N.Z.) - Az Ady Művelődési Házban mindig nagy a forgalom. Fiatalok és idősebbek egyaránt adnak itt egymásnak talál­kozót. Tavaly szeptemberben a nyugdíjasok megkeresték Ládi Ka­talin igazgatónőt; alakítanának egy klubot. O örömmel fogadta a kezde­ményezést. Azóta már hatvantagú a Diósgyőri Nyugdíjasklub. Szomba­tonként találkoznak, de szívesen lá­togatják a ház más rendezvényeit is. Ezúttal a klub egyik alapító tagját, Sümegi Istvánt kértük meg: beszél­jen életútjáról, nyugdíjas éveiről. • Korán árván maradtam, magam­nak kellet gondoskodnom gyerekfej­jel az ellátásomról. Nyáron kőműve­sek mellett dolgoztam, hogy aztán tanulhassak. Leérettségiztem, mér­legképes könyvelői bizonyítványt szereztem. A Vasgyárban kezdtem a munkát, de 1951-ben bizonyos okok miatt nemkívánatos személy­nek minősültem. Eljöttem. □ Osztályidegen volt netán? • Nem, nem. Munkáscsaládban születtem, de nem léptem be a párt­ba. A kertészethez kerültem, majd az OTP-hez. Innen mentem nyug­díjba 1975-ben. Azóta ketten éltünk a párommal, ő négy évvel ezelőtt meghalt, özvegy vagyok. Lányom pedagógus, iskolában tanít, a férje is az, de az önkormányzatnál dolgo­zik. Két lányuk van a nagyobbik Veszprémbe ment férjhez, egyete­met végzett, német-magyar szakos tanár. A kisebbik leérettségizett, most kereskedelmiben tanul esti ta­gozaton. □ Mióta tagja a klubnak? • Előbb másutt voltam. Diósgyőr­ben korábban nem működött klub. Mondtuk: jó volna szervezni egyet, tavaly ősszel összehoztuk. Jól ér­zem itt magam. Mi tervezzük prog­ramjainkat, de műsorcserére is gon­doltunk hasonló miskolci klubokkal. Havonta tartunk névnapokat, van közöttünk zongoratanár, így a zene biztosított, néha táncolunk szórako­zunk. Szeretnénk utazni is, nyáron Pécsre készülünk és Erdélybe. □ Kap valahonnan támogatást a klub? • Egyelőre nem. Szó volt arról, hogy alakulna a kluboknak egy kulturá­lis szövetsége, de ezzel nem ért egyet mindenki. □ Pista bácsi korát meghazudtoló- an fiatalos. ’75-ben nem. korenged­ménnyel ment nyugdíjba, inkább rátett három lapáttal. Akkor szá­moljunk! • Egy kis matematika... Nem nehéz a feladvány. □ Mivel tölti a szabadidejét? ® Van egy telkem Lyukóban, odajá­rok ki. Délig dolgozgatok, délután jobbára a képek kötnek le, fotózom. Szerdán és vasárnap túrázni szok­tam, hol a DVTK-sokkal, vagy a he­lyiipari szakosztállyal. Volt amikor harminc kilométert mentem, most már szívesebben csak tizenötöt. Mi­ért tartom magam ilyen jól? Gyer­mekkorom óta sportoltam, de sem­mit sem versenyszerűen. Mindent megpróbáltam, kivéve a teniszt. Az úri sportnak számított, munkás oda nem mehetett. Mert én mindig munkásnak tartottam magam. Itt születtem Diósgyőrben. Köszönet Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjasok Me­gyei Képviselete (Kamarája) ezúton is köszönetét mond a város nyugdí­jasainak nevében Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzati Képvi­selő-testületének és Kobold Tamás­nak a város polgármesterének azért a nemes gesztusért, hogy lehetővé tették - úgy tudjuk eddig az ország­ban egyedülállóan - a 65-70 év kö­zötti időskorúak számára a városi közlekedési eszközök ingyenes használatát. Tudjuk, ez a gesztus nem kevés pénzébe kerül a város­nak, de nyugtasson meg mindenkit az a tudat, miszerint ezzel a város­nak éppen egy szerény jövedelmű rétegét, többségükben kisnyugdíja­sokat és más elesetteket is igaz em­berségből fakadóan támogatnak. Húszévesek Diósgyőr (ÉM) - A közel száztagú Vasas Nyugdíjasklub az idén ünnep­li megalakulásának 20. évfordulóját. A klub két vezetője Szilágyi Lajos és Krasznai Józsefné tervezi és szerve­zi, a nagyszabású összejövetelt ápri­lis 29-én szombaton délután három órára. A találkozó elején az alapító tagok és a jelenlegi elnök elevenítik fel a két évtized történéseit, majd a klubtagok által összeállított kulturá­lis műsor következik. Végül bállal zárják a programot, amelyhez a Szig­nál zenekar szolgáltatja a zenét. Az eseményre meghívták a városi ön- kormányzat vezetőit, nyugdíjas bará­taikat és a körzet képviselőit. Külön asztaluk lesz a volt DVTK turista szakosztályának, közülük többen tagjai a klubnak. Együttműködés Miskolc (ÉM - B.L.) - A Nyugdíja­sok Megyei Képviselete (Kamarája) Ügyvivő Testületének 1995. évi munkaprogramjában szerepel, hogy meg kell ismerkednie a megye karitász-szervezeteinek tevékeny­ségével, hogy a képviselet támogat­hassa e szervezetek szociális ügyek­ben teendő intézkedéseit. Március 31-én az ügyvivő testületé Mucsi Jó­zseffel, a Magyar Vöröskereszt me­gyei vezetőjével találkozott. A kötet­len beszélgetés során megnyugtató volt hallani, hogy ez a szervezet mi­lyen sokrétű, a megye elesettjeit, szegényeit és a rászorultakat anya­gilag is támogató tevékenységet fejt ki. Emellett különféle vásárlási ak­ciókat szervez a szegények, a sze­rény jövedelműek számára. Felke­res családokat, támogatja a betege­ket, egyedülélőket, olcsó étkezési le­hetőséget ad, vezeti a házi ápolók kiképzését. Kiderült: a Vöröske­resztben sok nyugdíjas rendszere­sen végez karitatív munkát. A Nyugdíjasok Megyei Képviseleté­nek ügyvivő testületé egyetértésben a Vöröskereszt megyei vezetőjével, Mucsi Józseffel úgy foglalt állást, hogy szervezetté teszik együttmű­ködésüket. Ezt az együttműködést tagszervezeteik útján mindkét fél kiterjeszti a megye egész területére. Az idősekért Budapest (ÉM) - A Nyugdíjasklu­bok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének meghívá­sára érkezett polgármesterek, ön- kormányzati képviselők, szociálpo­litikai tisztségviselők és nyugdí- jasklub-vezetők a március 21-én tartott budapesti tanácskozásukon megvitatták, miként lehetne az idős lakosság érdekében végzett oly fon­tos önkormányzati munkákat egy­más lehetőségeinek, módszereinek folyamatos megismerésével jobbá tenni. Ennek érdekében úgy hatá­roztak: megalakítják az „Önkor­mányzatok az idősekért” Országos Tanácsot. Céljaik elérésére elsősor­ban regionális tapasztalatcseréket, továbbképzéseket szerveznek. Fel­hívják a városok, a községek polgár- mestereit, az önkormányzatokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Locsolóbál Miskolc (ÉM) - Érdekes, színes programra várják a budapesti, ken- deresi, martfűi, székesfehérvári, szolnoki barátaikat a miskolci Avas Nyugdíjasklub tagjai április 22-23- ra. Áz első nap locsolóbálon szóra­koznak, amelynek a Palóczy úti Központi Leánykollégium ad he­lyet, másnap pedig Lillafüredre ki­rándulnak. M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents