Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-05 / 81. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995, Április 5., Szerda A könyvtáros emlékére A hír rövid és kegyetlen: „Életének 62. évében elhunyt Urszin Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár igazgatóhelyettese." Az ongai vasutascsalád tehetséges gyermeke a miskolci Hunfalvy lános Gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányai befejeztével a Szegedi józsef Attila Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Ezt később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megszerzett könyvtárosi oklevéllel egészítette ki. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban kisebb megszakításokkal élete végéig dolgozott. Előbb olvasószolgálati, majd módszertani osztályvezetőként dolgozott: az utolsó tíz évben pedig igazgató-helyettesként. Hivatásának kettőssége jól kiegészítette egymást. Mint könyvtáros szüntelenül tanított, okos szóval és személyes példájával, mint pedagógus a könyvekben, az irodalomban rejlő értékeket segített a felszínre hozni. Emberként szerény volt és közvetlen. Hivatali szobájának ajtaja mindig tárva volt, s oda bárki beléphetett, az íróasztalnál egy vékony arcú, komoly tekintetű, szemüveges férfit talált, könyvek, folyóiratok és cédulák halmazával körülvéve. Ez a szoba műhely volt, a Szó valódi értelmében. Itt kiadványok születtek, tanulmányok, cikkek és bibliográfiák. Itt komoly, tartalmas eszmecserék folytak szakmai és tudományos kérdésekről. Ide napirenden kopogtak be írók, művészek és kutatók, és innen senki nem távozott üres kézzel. Mert Urszin Sándor hivatását szolgálatnak tekintette, amelynek célja mások munkájának a segítése, megkönnyítése volt. Amilyen szerényen élt, olyan csendben, szinte észrevétlenül távozott. Betegségéről nem panaszkodott, a kórházban mindössze egy-két napot töltött, s mire felocsúdtunk, már messze járt. Távozásával űrt hagyott maga után. Ma még fel sem tudjuk fogni, hogy nincs már közöttünk. Rá gondolva Kosztolányi szavai jutnak eszünkbe: „Keresheted őt, nem leled, hiába, ...Többé soha nem gyűl ki halvány-furcsa mosolya. " Hubay László _ÉM-portré A vendégdiák Miskolc (ÉM - FG) - Magyarul még nem beszél, viszont látszik rajta, hogy érti a szavainkat. Persze nem is a nyelv, sokkal inkább az ország megismerése vonzotta Liana Bonell amerikai diáklányt Magyarországra. 1 Liana egy nemzetközi diákcsere-akciónak köszönhetően szeptember óta a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnáziumban tanul, viszont a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban is otthonosan mozog. Ide - egy újabb cserével - tulajdonképpen csak látogatóba érkezett. Járt már Miskolcon az első félévben is, akkor- barátkozott össze Tóth Petrával és Sándor Zsuzsával. Azóta jöttek-mentek a levelek Fehérvár és Miskolc között, és most a tavaszi szünetet újra itt tölti Liana. A vendéglátók igyekeznek minél többet megmutatni a városból, a megyéből. Kirándultak már a Bükkbe, megnézték a Diósgyőri várat, együtt múlatták az időt egy fergeteges osztálybulin, pénteken színházba mennek, voltak moziban. Igaz, éppen egy amerikai filmot vetítettek - magyart ritkán adnak a magyar mozikban. Hogy a tanulásban együtt halad-e az amerikai lány a magyar diákokkal, ez nem derül ki a beszélgetésből. Igent mond, de ahogyan összenevet miskolci barátnőivel, ebből bizony érződik: nem mindig tudja, mit is tanulnak a többiek. Viszont egyáltalán nem sajnálja az itt töltött időt. Azt mondja, nagyon jól érzi magát, még csak honvágya sincs. Ha tehetné, tovább is itt maradna. Legalább augusztusig megnyújtaná a tanulmányi út idejét. Nagyon szeretne elmenni a Diákszigetre. Zsuzsa annyi érdekességet mesélt neki a tavalyi rendezvényről, hogy ó is kíváncsi arra, hogy milyen is a magyarországi Woodstock. Távolabbi terveiről egyelőre semmi biztosat nem mond: talán író lesz vagy festő, esetleg újságíró, de még az is lehet, hogy mixemő egy bárban. Viszont azt már tudja, otthon majd egy autó is várja. Ha megkapja édesanyjától a kis bogárhátút, azonnal átfesti, saját kedve szerint kidekorálja. Kiállították a borsodi szobát Edelény (ÉM) - Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy megalakult az ede- lényi díszítőművészeti kör; Gál Andrásné, a szakkör vezetője elmondta, hogy mintegy húsz tag jár rendszeresen a körbe, közülük hatan alapítótagok is. Azt sajnálja csak, hogy kevés a fiatal, pedig fontos lenne, hogy ők is belekóstoljanak a népművészet ízébe. És lenne mit tanulniuk a felnőttektől, hiszen edelényi munkákat már több pályázaton díjazott a zsűri, több kiállításon láthattak az érdeklődők.- Nagyon szeretik az asszonyok a kalotaszegi írásos hímzést, az aradi archaikus mintákat, a borsodi hímzéseket, a matyót - mondja a szakkörvezető. - Edelénynek ugyan nincs saját motívumvilága, de a környéken van. Lak és vidéke hagyományainak feldolgozása most van folyamatban. Tegnap délután a díszítőművészeti kör legszebb darabjaiból, illetve a B.-A.-Z. Megyei Népművészeti Egyesület tagjainak munkáiból nyílt kiállítás a művelődési házban. A bemutatón láthatnak az érdeklődők egy borsodi szobabelsőt is. Futók, térítők, díszpárnák Fotók: Dobos Klára Számítógépre írható történelem Ózdon ülésezik a B.-A.-Z. Megyei Honismereti Bizottság Ózd (ÉM) - A Borsod-Abaűj- Zemplén Megyei Honismereti Bizottság ma délelőtt 10 órától tartja soron következő ülését az Ózdi Városi Múzeumban. Azért választották helyszínként Oz- dot, mert itt nagy hagyománya van a honismeretnek. A helytörténészek munkája egy gazdaságilag „leépülő” városban az élő szellemi tevékenység szép példáját adja. A tanácskozás programja szerint először Rontó József, az Ózd Város Önkormányzati Oktatási és Köz- művelődési Bizottság elnöke, iskolaigazgató köszönti a tanácskozása résztvevőit, majd Nagy Károly a bizottság elnöke számol be az elmúlt év munkájáról, az idei tervekről, illetve az 1100. évforduló tiszteletére javasolt programokról. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Bizottság tagjai az elmúlt évben több emléktáblát avattak, több honismereti konferenciát rendeztek. Központi kérdésnek tartják az oktatás segítését. Ezért is szeretnék, ha az 1100. évfordulóra mind több helységről jelenhetne meg lakóhelyismereti tankönyv. De az évforduló jegyében hirdetik meg a következő Ist- vánffy Gyula Honismereti Gyűjtőpályázatot is, illetve javasolják az iskoláknak, hogy szervezzenek vetélkedősorozatokat lakóhelyükkel kapcsolatban. A honismereti anyagokat szeretnék számítógéppel is feldolgozni, hogy minden iskola hozzáférhessen az adatokhoz. A mai bizottsági ülésen Rémiás Tibor titkár tájékoztatót ad a XXIII. Honismereti Akadémia programjáról, Dobosy László múzeumigazgató pedig a tanácskozásnak helyet adó múzeumot mutatja be, illetve ismerteti a fejlesztés terveit. Az Ózdi Városi Múzeum tavaly augusztus 1-gyel alakult meg a Gyártörténeti Múzeum gyűjteményére alapozva. Azt a feladatot vállalták magukra, hogy bemutatják á város történetére vonatkozó anyagot. Induláskor öt termük volt, azóta megkapták az épület többi részét is, így nyolc teremmel bővült a múzeum. Egyelőre még üresek az újonnan kapott termek, de már nagyjából tudják, hogy hol, mit szeretnének. A következő feladat a régészeti leletek kiállítása, településtörténet a török időkig. Majd pedig - haladva tovább a korban - következik a középkor és sorban á többi. Szerencsére a múzeum raktárában sok ózdi vonatkozású anyag van. Háromnégy év múlva talán kialakul a végleges forma. A program utolsó előadásában a szentsimoni Árpád-kori műemlék templomot és a Pedagógiai Gyűjteményt mutatja be Nagy Károly helytörténész. Szegedi Dezső bravúros beugrása Avagy a mai színház által ki nem használt lehetőség Szegedi Dezső Drahota Andreával és Kozák Andrással a budapesti Ham- let-előadáson Fotó: Fábián józsef Gyöngyösi Gabor Miskolc, Budapest (ÉM) - Talán mert csappan a színház iránti érdeklődés, vagy azért mert éppen elegendő zűr van körülötte, gyorsan kopnak a színházi bravúrok, és egyre kevesebb figyelmet ébresztenek a festett világ teljesítményei. Pedig a színház mint élő szervezet, ameddig nem válik végképp konzerwé - lásd videó - időről időre tud még egykét meglepetést okozni. A halasztott, elmaradt előadások mai gyakorlatának közepette ilyen volt egy Kállai Ferenc megbetegedése miatt veszélybe került budapesti Hamlet-előadás, amelynek ma már a rendezője, Sík Ferenc sem él. Az előadást a mostanában sokat ócsárolt Nemzeti Színházban mégsem halasztották el, hanem meghívták Kállai Polonius-szerepére a miskolci Szegedi Dezsőt, akinek mindössze egyetlen délután állt rendelkezésére ahhoz, hogy magát az esti fellépésre felkészítse, A hírnek a helyi vonatkozásán kívül pedig ezért van a tartalmánál is nagyobb értéke, mert egy hajdan volt színházi világ gyakorlatát és lehetőségeit állítja a mai panaszkodó színházzal szembe. Az olyannal, amely csak az állami apanázs nagyságához tudja mérni teljesítményeit és tehetetlenségét. Holott valamikor a beugrás, a szakmai bravúron túl, lehetőségbővítő, ha úgy tetszik, költségcsökkentő megoldás is volt, amelyekkel az akkori direktorok jó előre , számoltak. Nemcsak úgy, hogy színészeiket évadbeli repertoárjuknak megfelelően válogatták, hanem úgy is, hogy a színész saját repertoárját - ismert, játszott, tudott szerepeit - is figyelembe vették, s amelyekhez sokszor még a megfelelő jelmeztárat is megkövetelték. így nemcsak a próbákhoz kellett sokkal kevesebb idő, de a kiállítás is jóval olcsóbb volt, a játékrend pedig összehasonlíthatatlanul változatosabb lehetett. Nem volt ritka az olyan színházi évad, amikor az államilag egyáltalán nem támogatott színtársulat negyven-öt- ven bemutatót is tudott tartani úgy, hogy a városok tulajdonában lévő színházépületért még bérleti díjat is fizetett. Ha fizetett. Mert azért az a színház sem volt fenékig tejfel. Igaz, a társulat többsége albérletben lakott, de a primadonna és a bonviván biztosan szállodában, s ha a bérkocsi drága volt, húzta kedvenc színésznőjét a rajongó közönség. A másik része pedig - akik között egy-két báró, gróf, iparmágnás, kereskedő is mindig akadt - megtöltötte a lakosztályát virággal. Á vendégjáték, jutalomjáték, beugrás pedig a gyakorlatban nemcsak valamiféle nézőszám-, bevételnövelő fogás volt, hanem a színház természetes pezsgésű friss vérkeringése, aminek kései, apró jele mutatkozott most meg a Szegedi Dezső budapesti sikeres beugrásában. Aprónak mondom a jelt, de csak a mai álmos színházi gyakorlatban az, a Szegedi Dezső pályáján és két színház - a Miskolci és a Budapesti Nemzeti - lehetséges együttműködése terén egyáltalán nem az. Ruhák és képek Miskolc (ÉM) - Gaidos Tamás fiatal ruhatervező és koreográfus divatfotóiból, divatrajzaiból, valamint Paul Schlegl bécsi képzőművész óriásfést- ményeiből nyílik kiállítás április 21- én, pénteken délután 5 órakor kezdettel Miskolcon a Rónai Művelődési Központban. A kiállítást Eszenyi Miklós szerkesztő, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnökségi tagja ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyitót követően este 6 órától a Rónai nagytermében exkluzív di- vatrevü lesz Gaidos Tamás koreografálásában. A prét-á-porter és haute couture bemutatón a legújabb 1995-ös modelleket láthatja a közönség Gaidos Tamás kollekciójából. Olyan fiatal tervezők modelljei mellett, mint Schulteisz Márta vagy Mihályfi Andrea, bemutatják a neves magyar származású, Náray Tamás kollekcióját is. De nemcsak a ruha szerelmesei élvezhetik az előadást, hiszen spanyoltánc is szerepel a műsorban. Jegyek válthatók a bemutatóra a Rónai jegypénztárában (Miskolc, Mindszent tér 3.). Filmek, filmklubok Miskolc (ÉM) - Jelentős művészeti értékeket közvetítenek a miskolci Kossuth mozi Hevesy Iván-termé- ben működő filmklubok. A Kossuth és a Földes Gimnázium filmklubjai elsősorban a középiskolás réteg igényeit elégíti ki, főként irodalmi adaptációkra építenek. (Sok hűhó semmiért, Egerek és emberek.) Szerdánként az Európa filmklub vetítéseit láthatják az érdeklődők. Ennek a sorozatnak már komoly hagyománya van. Áprilisban Kieslowski: Rövidülni a szerelemről, Corneau: Minden reggel és Wenders: Oly távol és mégis közel című filmjeit mutatják be. A Kék Ház filmklub filmjeit hétfő esténként láthatják, ez a többitől eltérően tematikus, mindig egy témát, fogalmat próbál több oldalról megközelíteni. Az idei téma „Dokumentum, képzelet”; Látható lesz a filmklubban, többek között: Jarman: Anglia alkonya, Huszárik Zoltán: Csontváry, Dömölky János: Hajnali háztetők, Godard: Kifulladásig. Pécsi szemle Pécs (MTI) - A filmszakma jeles személyiségei és a magyar filmszemlék szervezői ismét Pécsett szeretnék megrendezni a filmművészet legrangosabb hazai eseményét, amelynek helyszíne a nyolcvanas évek elejéig a Dunántúl legnagyobb városa, a baranyai megyeszékhely volt. Erről tájékoztatta az újságírókat kedden tartott sajtóbeszélgetésén Pécs alpolgármestere. Révész Mária elmondta, a közelmúltban a Magyar Filmunió képviseletében Kézdi-Kovács Zsolt levélben fordult a város polgármesteréhez, hogy a Magyar Játékfilmszemlék hajdani házigazdája, Pécs vállalná-e újra korábban betöltött szerepét. Erre buzdították a várost a hazai filmélet neves alakjai is, akik úgy vélik, hogy feleleveníthetnék a hazai filmművészetre egykor oly termékenyítőén ható tartalmas pécsi műhelyvitákat is. Az önkormányzat vezetői nyitottak a kezdeményezésre, melynek megvalósítását értesüléseik szerint a filmszemle igazgatóját jelölő főszponzor, a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriuma is támogatná. Tapintható tárlat Budapest (MTI) - Anyag és művészet címmel a vizuális felfedezés örömét próbálja a tapintás által átélhetővé tenni a Budapesti Történeti Múzeumban pénteken nyíló tál-lat. A Fiatal Iparművészek Stúdiójának kezdeményezésére huszonnégy művész készített többi között gyöngyből, nemezből, porcelánból, üvegből, vörösrézből, selyemből - mozgó, csörgő, illatozó, zenélő -játékos tárgyakat. A budavári gyűjtemény különleges bemutatójának műalkotásait megérintve válik átélhetővé az anyag szépsége, puhasága, melegsége, formája a látássérültek számára is. A csökkentlátók tájékozódását segíti elő az ismeretlen múzeumi térben a „tárlatvezető” vékony kötél, és az alkotások mellett pontírásos feliratokat is elhelyeztek. Magnókészülékek segítségével az alkotó „személyesen” is szól a látogatókhoz.
