Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-24 / 96. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés 1995, Április 24-, Hétfő Szerződéses barátság? Az igazi barátságot sohasem lehet holmi szerződésekkel, azok paragrafusaival, különböző bekezdéseivel és ilyen-olyan pontjaival ráerőszakolni egy félre, papírral ellátni azt, mint marhavásárláskor passzussal, mert a barátság az emberi szívben mély érzelmekből fakad, érlelődik, mint a nemes ital. Ki hallott olyasmiről, hogy két szomszéd írásba foglalta volna békés egymás mellett élésüket? Egyszerűen és emberi módon ügyelnek arra, hogy amit nem kívánnak maguknak, azzal nem terhelik meg szomszédjukat sem. Tessék csak mondani, a magyar-lengyel, magyar-finn, a magyar-észt és a finnugor népek barátságát mikor és milyen „alaptörvény” rögzítette le és tette hatályossá? Egymás nyelvét nem is értjük, és mégis rögtön megöleljük egymást, ha valahol összehoz a sors minket. Egyszer a wieliczkai sóbányába való bemenetre várakozva elbeszélgettem egy lengyel bányásszal. Azt árulta el nekem, hogy a magyarok számára minden lengyel ajtó éjjel-nappal, a szlovákok számára csak nappal, a csehek számára pedig semmikor sincs nyitva. Mondanak, elárulnak-e valamit az említett súlyos szavak? De el ám! Én ismerhetem a felvidéki emberek, különösen az idősek lelkivilágát, hiszen ifjúkoromat ott éltem le közöttük és bálmelyikükkel és bárhol el tudtam beszélgetni. Falusi barátommal, körbekarikázva a Felvidéket aludtam a hegyi pásztorok, bacsák nyári szállásain illatos szénában, kölcsönös megvendégelés mellett szinte régi ismerősökként búcsúztunk el egymástól. Egyetemi geológus barátom Mongóliába ment egyszer mérésekre nyáron és ott a nehéz műszerek lerakásához szovjet katonák segítségét kérték. Meglepődtek, hogy azok nem oroszul beszéltek. Kik vagytok? — kérdezték a katonáiktól. Észtek - felelték. És ti? - Mi meg magyarok! Máris egymás nyakán lógtak az örömtől. Ez a barátság bizony ezerszer többet ér annál, melyet homlokráncolások közepette heteken, hónapokon át összetákolt, ilyen-olyan magas szinteken formált és jóváhagyott fiskális fogalmazásba rögzítettek, mert már megszületése előtt, alatt és után sem tartotta az egyik fél érvényesnek. Hiába is fogja a koalíció felsőbb parancsra nálunk megerősíteni a parlamentben, annyit fog érni szilárdsága, mint egy napfényben tündöklő és lebegő szappan- buboréké. Meg kellene vámunk, míg északról igazi barátok érkeznének hozzánk baráti beszélgetésre és akkor egy baráti kézfogással sokkal többre mennénk, mint sok időfecsérlő erőlködéssel... Deme Dezső Miskolc Avasi képtelenség Sajnálatosan, egy évekkel ezelőtti panaszt kell feleleveníteni. Időről időre lomtalanítanak városszerte. Am a Kis-Avas IV. soron lévő szemétlerakó hely állandó. A régi szép időkben konténert telepítettek ide, majd elvitték, és sohasem talált vissza. Valamikor leveleztem az illetékesekkel ez ügyben, s azzal hárítottak el: a büdzséből nem telik, s hogy a szolgáltatást külön meg kell fizetni. Tudomásom szerint a Kis-Avason szemétpénzt fizetünk. Ám ez csak az elszállításra vonatkozik, a tárolási lehetőség nincs benne? Talán meg kellene vennünk a konténert? Érthetetlen! Ez itt egy „település”, tehát jogosan járna az avasiaknak egy tároló. Jó páran zacskóba gyűjtjük a szemetet, és visszük magunkkal haza vagy a legközelebbi kukáig. De laknak itt jó néhányan, akiknek a konténer nélkülözhetetlen lenne! (Persze nekünk is.) Kéijük az illetékeseket, oldják meg ezt a régóta húzódó problémát, hiszen senkinek sem lehet közömbös az itteni „látkép”. Javasoljuk, a Dukát-féle pincesaroknál helyezzék el a konténert, így egyben megoldódna a III. és a IV. sor szemét ügye. Az Avas már úgyis annyira elhanyagolt, legalább egy kis lomtalanítással mentsük, ami még menthető. Már csak azért is, mert sokan ezt az útvonalat választják a kilátóhoz és egy pihentető sétához. Nyíri Kálmán Szerkesztői üzenetek „Lakcímváltozás” jeligére: A be- illetve kijelentkezést általában személyesen kell intézni, azonban, ha a család több tagját érinti a lak- címváltozás, akkor elég, ha egyikük keresi fel a polgármesteri hivatalt a személyi igazolványokkal. * Kazincbarcikai olvasónknak: A társadalom- biztosítási törvény szerint egyidejűleg több nyugellátás (öregségi és özvegyi nyugdíj) nem jár. A törvény szerint azonban lehetősége van a kettő közötti választásra, ha a félje járandósága magasabb. Jogsegélyszolgálat Ma, április 24-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsokat ad Demeter Lajos ügyvéd. Bodnár Ildikó rovata Vitatják az önkormányzat döntését A szülők véleménye a Ferenczi Szakiskola áttelepítéséről Igen! Szegény az ország, szűkös az államkassza, és üres az önkormányzatok zsebe is. (Az egészség- ügyi ellátás pedig egyenesen katasztrofális!) De mégis, ki a szegény? Az az ön- kormányzat, amelyik indokolatlanul magas összegeket költ néhány oktatási intézményére? Vagy az, amelyik döntéseivel iskolákat szüntet meg, vagy lehetetlenít el mondván, hogy nincs pénz(e)? A válasz nem könnyű, merthogy egy és ugyanazon városvezetésről van szó. „Iskolák megszüntetését tervezi a miskolci önkormányzat” olvashattuk az ÉM ápr. 11-ei számában, majd két nappal később a „Lavina a miskolci közoktatásban” címmel bővebben arról, hogy a Megyei Kórház területén található Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolát áttelepítik a vasgyári 17-es Számú Általános Iskola épületébe. A nyilatkozó illetékesek megdönthetetlennek tűnő tényekről tesznek említést. Nos éppen ez az, amiért a nyilvánossághoz fordulunk, amit szó nélkül nem hagyhatunk. A nyilvánossághoz egy olyan iskola ügyében, amely a megye egészségügyi gárdájának a többségét adta és adja, egy olyan iskola ügyében, amelyikről a Megyei Kórház egyik vezetője egy éve még azt nyilatkozta, hogy szükség van rá, pótolhatatlan a város és a megye számára. És most? Eldöntött tény, az intézménynek mennie kell, mert épületére igényt tart a kórház. De hová? Erről a szülők, a gyerekek és a felnőtthallgatók véleményét senki sem kérte ki. Közel 1300 tanuló - köztük nappali és levelezői oktatásban, valamint felnőttképzésben, pontosabban felsőszintű szakérettségi utáni 3 éves ápolóképzésben (amely egy új, európai szintű képzési forma és az országban az elsők közötti) résztvevők - sorsa válik bizonytalanná. Az össz- létszámból mintegy 600-an vidékről járnak be, az esetleges áttelepítés még érzékenyebben érintené őket. Az iskola vezetősége négy év alatt 38 millió forintot nyert el pályázatok útján, melyből az oktatási eszközöket korszerűsítette. Hát nem az ilyen típusú intézményt kellene segítenie az önkormányzatnak, amely ráadásul olyan szakember- gárdát nevel ki, amilyenre égetően szükség van? Úgy látszik, ismét egy szűk érdekcsoport áldozata lesz ez az iskola, mint lett korábban kollégiuma, amit már 1986-ban visszavettek, nehezítve ezzel a vidéki diákok helyzetét. ígéretek akkor is voltak, most is vannak. És hogy hová szánják a város vezetői ezt az intézményt? A 17-es Számú Általános Iskolába, amely szerintünk sem állaga, sem környezete miatt nem alkalmas ilyen nagy létszámú, kimondottan leányiskola befogadására. A közeli Diósgyőri Kórház kapacitása az 1300 tanulóból vajon mennyire futja? Talán ha 60 diák gyakorlati képzésére. És mi lesz a többi tanulóval? És a korábbi orvosi oktatógárdával? Ez az oktatási intézmény szakmai szempontból a megye egyik legjobbja. Legalábbis eddig az volt. Itt kitűnő szakemberek a vezetők, az oktatók, akik igyekeznek jól felkészült fiatalokat képezni, olyanokat, akik nap mint nap emberek sorsán könnyíthetnek, életeket menthetnek... S most ennek az iskolának a működését kívánják lehetetlenné tenni! Reméljük, hogy még nem dőlt el végérvényesen ennek a nagyszerű oktatási intézménynek a sorsa, s a döntés meghozatalánál a mi véleményünket - amelyet gyermekeink és az egészségügyi szakma védelmében fogalmaztunk meg - is figyelembe veszik. A szülők nevében: Apró Zoltánná, Rady Pálné, lm- ricskó Istvánná az iskolaszék tagjai Közeledik a honfoglalás évfordulója Európa közepén, a Kárpát-medencében 896-ban jött létre egy új állam. Fennállásának 1100 éves évfordulójától alig egy esztendő választ el. Az eltelt hosszú időszak után is él még a magyar nemzet. Négy folyójának habjai régi dicsőségéről regélnek. A millenniumi év megünneplésére már évekkel előtte készült nemzetünk minden települése és városa. A kormány rendeletileg határozta el, hogy az ünnepségeket 1896. május hó 10-én kell az egész ország területén megtartani. Nem volt olyan település és város e hazában, hogy az 1000. évfordulóra maradandó emléket ne alkosson. Diósgyőr közgyűlése elhatározta, hogy a főutcát a városházától az evangélikus és református templomig mindkét oldalon facsemetékkel kell beültetni és megfelelő gyalogjárdát vízelvezető árokkal kialakítani. Továbbá az eddigi, számokkal jelölt utcákat azoknak a nevével felcserélni, akiknek nevei beíródtak nemzetünk történelmébe. így változtak meg a számozott utcanevek, melyeknek emlékét őrzi a ma is létező Első utca, Második utca, - egészen a Tizenegyedik utcáig. A Diósgyőri Papírgyár ekkor készítette el a magyar koronát ábrázoló vízjeles papírját az „Ezredéves Magyarország ünnepére - 1896” felirattal. A bükkszentkereszti képviselő-testület a honfoglalás évfordulója kapcsán határozta el az új községháza megépítését, és alapkövében egy díszokmányt helyezett el a képviselő-testületi tagok aláírásával. A díszokmány szövegének másolata a bükkszentkereszti múzeumban látható. A jelenlegi nehéz gazdasági körülmények mellett is kívánatos volna egy alkotással emlékezni Miskolc városának az évfordulóra. Esetleg egy fiókáit szárnya alatt védő turulmadárral, mely hazánkat védelmező jelkép íehetne, eltérőleg az eddigi támadó, kiterjesztett szárnyú turulmadaraktól. Az oszlopos emlékműnek méltó helye lenne a Városház téri, nagy kiterjedésű szép parkban, s a költségeket jórészt közadakozásból kellene előteremteni. Megemlítem, hogy az évforduló megünneplésére idegenforgalmi látványosságnak is beillő programot dolgoztam ki, melynek megvalósulása igen vonzó és emlékezetes maradna a város számára. Soraimat (javaslataimat) figyelemfelkeltésnek szántam, felajánlva segítségemet is egy esetleges ünnepség megtartásához. Balogh Sándor Diósgyőri Városvédők elnöke Egy miskolci utca és csúf környezete A miskolci Mónus Illés utca környezetével aligha dicsekedhetne el a város. Pedig az elmúlt években gondosan tervezett és megépített családi házakat emeltek itt, sok pénz és még több munka befektetésével. A házakat befejezték, ám az itt lakók örömébe nagyon sok üröm is vegyül, hiszen a bejáratokat ká- tyús, poros vagy éppen tengelyt akasztó sárban közelíthetik csak meg. A portákkal szemben gazzal felvert terület éktelenkedik, építési törmeléket, szemetet, feltételezhetően a kohászatból kikerült revét raktak le itt. Az már csak „hab a tortán" hogy szabadtéri ócskavastelepet is létrehozott az utca túloldalán egy vállalkozó, igaz törvényesen. Az utca lakói - közöttük a képünkön látható Kovács Lajos orvos és Montvai László - sok fórumon elmondták már véleményüket és kérdéseiket már, ígéreteket kaptak, de azokat nem váltották be. Fotó: Farkas Maya Papírgyűjtés Több olyan hirdetést olvastam már az ÉM-ben, hogy cégek papírgyűjtési akciót kezdeményeznek, s aki vállalja a postai feladás költségeit, nyereménytárgyak sorsolásán vehet részt. Csak az a bökkenő, hogy meglehetősen távoli megyéről van szó, így a küldemény sokba kérni, ezért bizonyára kevesebben kockáztatnak. Pedig jó dolog lenne ez, különösen akkor, ha a közelünkben forszírozná valaki. Már csak azért is, mert megszabadulhatnánk felesleges papírkötegeinktől. Otthonomban már én is felhalmoztam vagy ötvenkilónyit, feladni anyagi okokból nem tudom, de szívesen megválnék tőle. Sokáig arra vártam, hátha az iskolák szerveznek hulladék- gyűjtést, de jó ideje senki sem csengetett be ilyen céllal hozzánk. Pedig úgy hallottam, még külföldről is importálunk papírhulladékot, mert a feldolgozó üzemeknek az itthon összegyűlt mennyiség kevés. Mi pedig jobb híján kénytelenek vagyunk a szemétre lökni. Mert sem energiánk, sem pénzünk nincs arra, hogy a megfelelő helyre eljuttassuk. - írja egy miskolci nyugdíjas olvasónk. (Hadi)özvegyek Érthetetlen számomra, hogy valaki hogyan kaphat egyik félje után özvegyi, míg a másik után hadiözvegyi nyugdíjat. Van-e olyan jogszabály, amelyik e kettős ellátást lehetővé teszi? A nyugdíjbiztosítási szabályok sorozatban erről nem olvashattunk -jegyzi meg berzéki olvasónk. E témáról valóban nem volt szó, merthogy az egyik pénzellátás -függetlenül attól, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatóság postázza - nem tartozik a nyugellátások sorába. Az özvegyi nyugdíj - amelyről február 20-i számunkban részletesen írtunk -folyósítása nem zárja ki a hadiözvegyi járadék (s nem nyugdíj!) megállapítását, mely utóbbi az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 75%-a. Sőt, amennyiben a hadiözvegy egyéb jövedelemmel nem rendelkezik, ezt az összeget meg kell emelni az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével. S hogy milyenjogszabály teszi ezt lehetővél A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény, amely teljes körűen szabályozza a hadigondozottakat (hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva és hadigondozott családtag) megillető valamennyi ellátást és kedvezményt. A törvény leglényegesebb eleme, hogy szakít a rászorultsági elvvel, az ellátásoknál nem kell figyelembe venni a hadigondozott jövedelmi viszonyait. A juttatások alanyi jogosultságon alapulnak. Hadiözveggyé egyébként a szolgálat következtében elhunyt személy házastársa akkor válik, ha a házasságot a halál beállta előtt kötötték. Ez az ellátás megszűnik, ha a hadiözvegy újabb házasságot köt, ám ha a volt hadiözvegy újabb házasságában is megözvegyül, hadigondozási jogosultsága feléled, azaz újra hadiözveggyé kell nyilvánítani és folyósítani számára az ellátást. A baj ADÓdik Mindenki által ismert tapasztalati tény: a kutya élénk morgással reagál, sőt, akár a gazdáját is megtámadja, megharapja, ha az az ételét el akaija venni. Irigy kutya! - mondjuk rá, pedig csak őszinte és okos. Igyekszik megvédeni azt, ami az övé. Vagy buta állat? Ki tudja. Az okos embertől is elveszik a tápláléka egyharmadát, felét és még csak nem is morog! A teve együgyűségé- vel rágja az adósivatag kóróját. Mert a jövedelme ugye évi 110 000 Ft-ig adómentes lenne, ha azt el nem vinné a lakásfenntartás költsége, aminek tételeit amúgy 12%-os adó terheli (fűtés, víz, gáz, villany). Az e fölötti, élelmiszerre fordítható jövedelemből elvesznek 150 ezer Ft- ig 20%, 150 ezer Ft felett 25% jövedelemadót, plusz 12% élelmiszereket terhelő adót! Tehát, ha bármit eszik a jámbor, abból 32-37%-ot elvisz az adó. És ha már lassan rágnunk se lesz mit, legalább ezen a száraz tényen rágódjunk egy kicsit, mielőtt éjjeli lepkeként beleszédülnénk a szociális piacgazdaság gázlángjába, hogy abban megpörkölőd- ve múljunk ki végleg. Előtte ne feledjünk el „hálát adni” megválasztott képviselőinknek - az ő nagy bölcsességükért, szociális érzékenységükért -, akik megszavazták nékünk a „túlvilági jólétbe” vezető adórendszert. Békés Gábor L
